Szeretnék neked mondani valamit. Hogy azt ne mondjam tartozom egy vallomással. Elvált vagyok, 2015. október óta. Igazából több lehetőség van. Ezt vagy már rég tudod és akkor tárgytalan. Vagy eleve azt sem tudtad hogy házas voltam. Vagy arról még tudsz hogy megházasodtam, csak azt nem tudtad hogy közben különváltak útjaink Petivel. Sajnálom, ha ezt szívesen hallottad volna személyesen tőlem. Ezt amiatt mondom neked, ezért mentem a Cursillora, mert már 2015 februárban elköltöztem Petitől. Romokban hevert az életem. Az volt ebben a baj, ezt hittem, ezért hogy egyáltalán akkor még válófélben voltam, ezért elhagy Isten. Ezt azt Isten engem úgy segítsen szöveget az esküben így értelmeztem, hogy addig segítsen Isten míg megtartom az esküm. Aztán jött Szabina és Lilla, és javasolták a Cursuillot. Mi is pontosan a Cursillo? Ehhez most túl sok mindent nem fűznék. Hanem arról mesélek, hogy mi történt velem ott, vagy hogyan változtam meg általa. Ott a katolikus hitet ismerhettem meg jobban. Abban az érzelmi, és tudat állapotomban más közösség talán meg sem tudott volna tartani. Az emberek szeretetén keresztül megéreztem, hogy Isten szeret. Sokat sírtam ott és sokat is nevettem. Nagyon meghatározó élmény volt az életemben. Úgy mentem oda, hogy félig meddig elváltként egy pokolfajzat vagyok, és úgy jöttem el, hogy nyitva áll előttem is a mennyei hely. Azért fogalmaztam ilyen rébuszokban, mert kérték, hogy keveset beszéljünk a részletekről. Ha még nem volt részed ebben a csodálatos élményben, akkor könyörgök menj Cursillora. Nem közvetlenül tudsz rá jelentkezni, hanem egy olyan emberen keresztül, aki már volt rajta. Ha nem ismersz ilyet, akkor önmagamat tudnám javasolni, erre a megtisztelő szerepre.