Mostanában olyan sok ellentmondásos érzés kavarog bennem. Boldog is vagyok, fáradt is, tettrekész is. Mindez egyszerre. Vagy legalábbis elég gyors váltakozásban. Képzeljétek nemrég volt a 3. házassági évfordulónk Gáborral. Legalábbis a polgári esküvőnknek. Egyházilag másfél éve vagyunk házasok. Elkezdtem gondolkodni ezen mi ennek a 3 évnek a tanulsága. Sőt ugye nem is csak 3, mert 4 és fél éve vagyunk együtt. Elég fontos felismerésekre jutottam, ilyen értelemben miért működik szerintem jól a kapcsolatunk. Ezt szedtem össze 10 pontba, hogy miért klasszisokkal jobb a házasságom Gáborral, mint amilyen Petivel volt.

1. Leválás: Petivel a 2014-es házasság kötésünk után költöztünk össze. Pontosabban az volt a baj, hogy nem összeköltöztünk, hanem odamentem hozzájuk harmadiknak. Sok esetben volt ez a benyomásom, hogy nem Peti felesége vagyok, hanem Judit nénié. Nagyon groteszk volt ilyen szerelmi vagy nem is tudom milyen háromszögben benne lenni. Nem pontosan tudom idézni, de van egy ilyen igerész a Bibliában, hogy a férfi elhagyja apját és anyját és lesznek ketten egy testté. Tehát egy házasság 2 felnőtt szövetsége és nem 3 gyerek játsz(máz)ó tere. Úgyhogy ilyen értelemben váltam felnőtté, hogy a válás által lettem felnőtt. Amikor újra kezdtem ismerkedni, akkor úgy voltam vele, hogy aki a szüleivel lakik vele jobb, ha békén hagyjuk egymást. Tudjátok milyen boldog voltam, mikor elkezdtünk emailezni Gáborral, és írta, hogy ő Budaörsön lakik, a szülei pedig Sárbogárdon. Az is életem egyik legjobb döntése, hogy Szigetszentmiklóson vettünk házat. Ha nekünk életvitel szerűen Kistarcsán vagy Sárbogárdon kellene laknunk valószínűleg Gáborral sem lennénk együtt túl sokáig. Sárbogárdon két maximum három napig ott vagyunk utána én napokig örjöngök miatta. Valószínűleg Gábor szülei is még ahhoz képest is, mint egyébként szoktak. Csak többnyire nem közvetlenül velem beszélik meg (szerencsére) a sárbogárdozásaink utóéletét. Ha Kistarcsán laknánk akkor meg hosszú távon az lenne, hogy viszonylag ritkán találkoznánk Gáborral, mert ő állandóan apukámmal kapálna valamelyik idős néninél, és elhidegülnénk egymástól.

2. Önismeret, önértékelés:
Amikor hozzámentem Petihez, akkor még nagyon minimális szinten volt bennem bármi ami ön-nel kezdődik. Önismeret, önbecsülés, önértékelés sőt a jó értelemben vett önzés is. Ahogy egyre régebb óta voltam vele egyre többet adtam fel önmagamból. A végén már nem volt mit feladnom. Válás után pedig több gyógyító kapcsolatban és közösségben is benne voltam. Jártam Ágotához, VálóHálóra, Táncterápiára, a Csíkcsütörtökbe, és a Kerepesi Gitáros Kórusba. Nekik és annak, hogy hajlandó voltam szembenézni a félelmeimmel és fájdalmaimmal köszönhetem, hogy Gáborral most ilyen jó a kapcsolatunk. Sőt vele eleve így ismerkedtünk meg, hogy mindekettőnket érdekelt Pál Feri atya munkássága. 

3. Mentális egészség:

Peti amennyire tudom skizofrén. Igazából mindegy hogy nevezzük azt az elborult elme állapotot, amiben sok esetben volt. Volt legalább kettő egymástól nagyon elkülönülő énje. Volt, amikor meghatóan kedves volt, és volt, hogy végtelenül bunkó volt. Bizonyos mértékig egészséges, hogy mindnyájan tudunk szeretet teljesek és kegyetlenek is lenni, csak az nem mindegy, hogy úgymond milyen amplitúdóval váltakozik a két viselkedési formánk. Az meg végképp nem mindegy milyen gyorsan. Az biztos, hogy nekem is voltak és vannak hibáim, csak kevésbé balesetveszélyesek, mint neki. Gábor pedig elég kiegyensúlyozott, nyugodt személyiség. Igaz most miután hazajött a kovid osztályról(2 hétig kórházban volt) voltak problémáink ezzel, hogy úgy tűnik megsérült az idegrendszere. Napokig sőt hetekig volt nyughatatlan, de az általa dilibogyónak nevezett gyógyszerekkel egész jól kordában sikerül tartani ezt az idegi problémáját. 

4. Hasonló spiritualitás és értékrend: 

Peti sokszor hangoztatta, hogy ő milyen nagy zsidó. Hát,ha ő tényleg hithű zsidó lett volna, akkor sokkal kevesebb problémánk lett volna. Volt egy zsidó munkatársam, és bárcsak mindenki olyan lenne, mint ő. Nekem pedig akkor is az volt, és most is fontos a kereszténység. Egyre inkább azt látom, hogy nem az a valódi keresztény, aki tökéletes, hanem aki beismeri, hogy nem az. Azt hittem, hogy Petit tényleg érdekli a kereszténység és nem csak megfelelési kényszerből tartott velem ezeken a lelki gyakorlatokon, amiken voltunk. Aztán kiderült, hogy nem hogy ő nem akar megtérni, még nekem is meg akarta volna tiltani, hogy higgyek Istenben. Gáborral pedig úgy voltunk Pál Feris misén az első randinkon, hogy az ő ötlete volt. Sőt eleve úgy ismerkedtünk meg, hogy Mártival az egyik barátnőmmel elmondtunk egy kilencedet azért, hogy legyen hozzánk rendelt férjünk és boldog családunk. Miután befejeztük az imát másnap írt Gábor a love.hu-n, hogy szeretne velem megismerkedni. Gábor egy ilyen ember, aki nem csak formálisan keresztény, hanem a legbelsőbb lényéig. Például ez is tűnhet ellentmondásnak, hogy egy katolikus fiú, egy elvált asszonyt vesz feleségül pedig egyáltalán nem az. Attól, hogy valaki katolikus még lehet emberséges.  Vagy ti mit gondoltok erről? 

5. Rugalmasan változó szerepek, egymás támogatása: 

Petiéknél fogalmam sem volt, hogy mikor mit kellett volna csinálnom. Folyton ilyen íratlan szabályokra hivatkoztak, hogy ezt illik tudni, mit kell tenni, ha mi költözünk oda valakihez. Arra, ha megkérdeztem valamit az volt a választ, hogy tudnom kellene már 24 évesen, ha nem kérdeztem meg és máshogy csináltam, mint elvárták, akkor meg miért nem kérdezek. Náluk ez volt a szokás, hogy elvárták, a másik találja ki a gondolataikat. Egyébként szpoilerezek nem találták ki ők sem, hogy mit vár tőlük a másik, pedig picivel régebb óta ismerték egymást, mint én őket.Gábornál pedig ketten alakítottuk ki az életünket. Legalábbis eleinte, mert most már így, hogy Robi baba is megszületett öten vagyunk. Utólag foglalták nekem össze, hogy mi elég jól alkalmazkodunk a különböző válság helyzetekhez. Voltunk Gáborral online párterápián. Az volt az egyik fő ok, amiért felkerestem a terapeutákat, hogy Gábornak van egy 14 éve tartó reménytelen szerelme. Most, hogy áprilisban kórházban volt a kovid miatt újra fellángolt benne ez a szerelem, mert Húsvétkor a lánynak is elküldte a locsoló versét, és elkezdtek csetelni. Aztán mikor hazajött a kórházból elmondta nekem. Én meg jól féltékeny lettem. Mondtuk ezt is a terapeutáknak. Ugyanakkor beszéltünk az eddigi kapcsolatunkról is. Úgy volt, amikor Gabival és Árpival terhes voltam, akkor augusztusban 2 hetet voltam kórházban, és közvetlenül a születésük környékén pedig október végétől Karácsonyig voltam bent. Gábor majdnem minden nap bejött meglátogatni. Én pedig mikor hazajött a kovid osztályról eleinte rendszeresen néztem, hogy szedi- e a gyógyszereit. Ezt mondták a pszichológusok, hogy ez egy nagyon fontos érték a kapcsolatunkban, hogy tudjuk egymást támogatni. 

6. Felelősen kötött házasság:

Egyre kevésbé tudom, hogy Peti mit akart tőlem valójában. Én családot szerettem volna vele alapítani. Egyrészt amiatt, mert azért elég sok szerethető dolog volt benne, másrészt úgy voltam vele, hogy nem érdemlek nála jobbat. Vele szerettem volna folytatni az életem. Ő pedig pár nappal azelőtt, hogy eljöttem volna tőle, azt mondta, azért vett feleségül, mert különben nem költözök hozzá, hogy ne kelljen elmennie hazulról, ha találkozni akar velem. Gáborral pedig az volt, hogy ugyan amiatt házasodtunk. Azért, hogy örökre együtt legyünk, és hogy legyenek gyerekeink. Másfél év különbség volt a polgári és a templomi esküvőnk között. 2018.május 12-én volt a polgári és 2019. november 23-án volt a templomi. Azért nem egyszerre volt, mert várni kellett egyrészt az előző egyházi esküvőm érvénytelenné nyilvánítására is, másrészt arra is, hogy feloldják a házasodási tilalmat. Mostanában néztem egy Hollywood Hírügynökséges videót a házasságról. Főleg az a része gondolkodtatott el, hogy a házasság egy szimbolika. Szerintem fontosak a szimbolikus események. Mert segítenek valamellyest a változások feldolgozásában. Most épp azért utazok haza Kistarcsára, hogy holnap(június 6-án) el tudjak menni a volt osztályfőnököm, Szilárd bácsi temetésére. Például ez is egy fontos szimbolikus esemény lesz. Arról nem is beszélve, hogy most a házassági évfordulónk miatt jutott eszembe ez a sok minden. Ezen kívül korábban olvastam a Házasság misztériumában, hogy nem mi tartjuk meg az esküt, hanem az eskü tart meg minket. Most ez beigazolódott nálam, amikor kórházban volt Gábor az egy nehéz időszak volt. Érzelmileg, és fizikailag is nehéz volt egyedül lenni betegen 3 gyerekkel. Ez, hogy van egy olyan társam, akivel ott folytatjuk a kapcsolatunkat, ahol a kórházba kerülése előtt abbahagytuk, az elég sok erőt adott. Sőt ezt azzal egészíteném ki, hogy csak olyan értelemben szakadt meg a kapcsolatunk, hogy 2 hétig nem találkoztunk személyesen. Ezenkívül pedig amikor hazajött Gábor egy sokkal mélyebb szintre került a kapcsolatunk. Azt hiszem rohamos léptekkel közeledünk a kapcsolatunk 3. és 4. szakasza felé. 

7. Nyitottság a gyerekekre: 

Arra jöttem rá utólag, hogy Petivel szerintem azért nem lett gyerekünk, mert nem voltam olyan pszichés állapotban, hogy megfoganjon a babánk. Valószínűleg a TSH szintem sem volt jó, de a kettő szorosan összefügg. Gáborral 3 gyerekünk van, visszagondolva mindhárman olyankor fogantak, amikor nagyon közel voltunk egymáshoz érzelmileg Gáborral. Amikor biztonságban éreztem magam mellette a külvilág bizonytalanságával szemben. Gabi és Árpi a 28. szülinapomon fogantak egy hónappal az esküvőnk előtt. Robi pedig a karantén elején márciusban fogant, amikor is hirtelen naphosszat voltunk együtt Gáborral nem csak egy alvásnyi időre, reggel és este. Így sokkal közelebb kerültünk egymáshoz. 

8. Segítség elfogadása:

Amikor Peti munkanélküli volt igyekeztem neki segíteni, abban, hogy mielőbb találjon munkát. Folyamatosan néztem a laboros, bolti eladós és biztonsági őrös álláshirdetéseket. Megbeszéltük, hogy ha valamiről úgy gondolom, hogy jó lenne neki, akkor elküldhetem rá az önéletrajzát, az ő email címéről. Aztán nem ment el az állásinterjúkra, ahova behívták. Elkezdett idegeskedni is, hogy miért szólok bele a dolgaiba. Elég sokszor volt főleg a kapcsolatunk vége felé, hogy meg mondta, hogyan szabad viselkednem, ha nem akarom, hogy ideges legyen vagy kidobjon. Amit én ulimátumnak vettem ő pedig tanácsnak mondott. Folyton ezt hallgattam, ha a tanácsát nem fogadom el, őt nem fogadom el. Gáborral pedig az volt, hogy az egyik barátnőm készítette fel az angol írásbeli nyelvvizsgára. Ami által meglett az építész diplomája. Neki ez sem jelentett gondot, hogy együtt kerestünk neki munkahelyet. Sőt Gáborral folyamatosan ezen dolgozunk, hogyan hozzuk ki egymásból a legtöbbet. Én nagyon örülök annak, ahol tartunk. Van 3 gyerekünk, családi házban lakunk és most ugyan szervízben van, de van kocsink is. 

9. Önmagunk lehetünk egymás mellett:

Erről lehet , hogy már írtam, hogy mikor Petiéknél voltam több dolog miatt sem tudtam, hogyan szabad viselkednem. Ez egy legalább 4 kategóriába sorolható helyzet volt. Az egyik, hogy az esetek többségében ők sem tudták, mit akarnak tőlem. A második, hogy ők ugyan tudták, de én nem értettem meg. A harmadik, hogy nem tudtam megjegyezni, hogy mit csinálhatok. A negyedik pedig, hogy nem is nagyon tudtam volna, meg nem is akartam azt a szerep személyiséget kialakítani és fenntartani, amit ki akartak volna csikarni belőlem. Gábor pedig ez van, hogy elfogadjuk egymás személyiségét és érdeklődési körét. Őt ez a kertezés érdekli, a csillagászat, a politika, meg a fizika. Engem pedig a kémia, az önismeret, az írás, és engem is érdekel a politika is. Nincs ez, hogy lábujj hegyen kellene járnia a másiknak, vagy szerepeket felvenni. 

10. Együtt változás: 

Nem sokkal azelőtt, mielőtt elmentem Petiéktől vettem egy Változzunk együtt című könyvet. Mikor elköltöztem tőlük ott maradt náluk. A válóperre magával hozta, úgyhogy elvileg valahol nálam van. Csak azóta költöztem párszor úgyhogy nem tudom, hol van. Mindenesetre amikor megvettem és kértem Petit, hogy olvasson bele, nem volt hajlandó még csak rá nézi sem. Meg ezt is folyton hallgathattam, hogy annak kell alkalmazkodnia, aki odaköltözik. Elkezdtem olvasni, csak amikor visszaköltöztem Kistarcsára, már nem ezzel foglalkoztam. Gáborral pedig az elejétől fogva tök jól alakalmazkodunk egymáshoz, a gyerekekhez, és a különböző élethelyzetekhez. Elég sokszor volt stressz tesztelve a kapcsolatunk. Például mindhárom fiunk születése elég nehéz volt. Vagy a házvevés, költözés, építkezés, karanén, az hogy mi is elkaptuk a kovidot, mind olyan dolgok, amik próbára tették a kapcsolatunkat. Sokszor egymással is van problémánk, mégis ez van, hogy nem nagyon ismerek olyan párt a környezetünkben, akikről kívülállóként ezt gondolnám, hogy ilyen jóban vannak egymással, mint mi Gáborral. 

Készítettem egy videót a 3. házassági évfordulónkra. Azokról a pillanatokról, amik közelebb hoztak minket egymáshoz. Amikor elkaptuk a kovidot rengetegszer megtapasztaltam ezt, hogy Isten kezében van az életem. Sokat gondolkodtam ezen miért érdemes Istennek életben hagynia. Erre jutottam, hogy Gáborért és a gyerekekért élek, és azért ezt az üzenetet tovább adjam nektek, hogy van remény arra, azzal együtt, hogy sok esetben küzdelmes a házasságunk, ugyanakkor nagyon szép és értékes is lehet. Ilyen értelemben sokat köszönhetek Petinek is, miatta jöttem rá, hogy mire érdemes odafigyelni, ha jó házasságot akarok. Remélem azért ő is tud annyit gyógyulni, hogy jó párkapcsolata lehessen. Ha nekem sikerült jó, házasságot kialakítani, akkor másnak is sikerülhet. Úgyhogy szeretetben gazdag házasságot kívánok neked, aki most olvasol!

 Ma is egy nehéz témáról szeretnék írni Neked. Ezen is sokat gondolkodtam, hogy beleírjam e a blogba. Nos. Van ez a film, az Imák Bobbyért. Amikor legelőször láttam, azt hittem, hogy minimum kómában levő fiúról fog szólni a cím alapján. Hát nem biztos, hogy illik rá a címe, mert egyrészt nem mondanám igazi imának, amit ők tett(ett)ek. Másrészt pedig nem Bobbyért volt ez az egész, sőt kifejezetten ellene. Így kezdődik a film, hogy egy idős néninek szülinapja van. Őt ünneplik. Az elején ki is derül, hogy miről fog szólni ez az egész. Van egy sokgyerekes család, Bobby az egyik gyerek. Van egy bátyja és két húga. Valamiért a nagymamájuknak a legnagyobb fiú viszi oda a táskát, aki elkezdi kelletni magát. Erre mondja az idős néni, hogy az összes meleget fejbe kéne lőni. A homoszexualitásról lesz szó a továbbiakban. Ekkor kezd el feszült lenni Bobby. Már az elején be akarja magát gyógyszerezni, de nem meri és a testvérének mondja el, hogy a fiúkhoz vonzódik. Megígérteti vele, hogy titokban tartja. Ami nem sikerül neki, mert az első adandó alkalommal elmondja az anyjuknak. Erről Bobby naplót vezet, hogy mit érez, mert egyrészt nem nagyon hagyják, másrészt nem is akar megnyílni.

Ez történik, hogy az anyja a Leviták könyvéből idéz neki: Leviták 20, 13: "Ha valaki férfival hál asszonnyal való hálás módjára: förtelmességet követett el, halállal lakoljanak , vérük legyen rajtuk. " Egyrészt az ószövetség alapján én is már nagyon halott lennék pedig... nos... nemrég kaptam erkölcsi bizonyítványt. Másrészt pedig minél több Szentségimádáshoz írok szöveget, annál jobban látom, hogy a Biblia szövege nagyon rétegelt és nagyon bölcsnek kell lenni az értelmezéséhez. Ha a Máté 5, 29-et olvasod. "Ha pedig a jobb szemed megbotránkoztat téged vájd ki azt, és dobd el magadtól; mert jobb neked, hogy elvesszen egy a testrészeid közül, mint hogy az egész testedet a gyehennára vessék." Ez semmiképp sem jelenti azt, hogy akár a prédikáció során akár egyéb helyen bármiképpen is megcsonkítsd magad. Hanem hogy azokat az élethelyzeteket kerüld el, ahol akár a jobb, akár a bal szemed kísértésbe vihet. Ugyanezt jelentheti szerintem, legalábbis, az a rész, hogy ne hálózz be azonos neműeket, kifinomultan fogalmazva, mert Isten elég rossz néven veszi.

Visszatérve a történetszálhoz. Az aggódó, nagyon vallásos anyuka teleaggatja a lakást igés cetlivel. Légy tiszta szívű, meg Imádkozz Istenhez idézetekkel. A korábban szentnek tartott fiú most egyszerre szégyenfolttá és fekete báránnyá válik. Később elküldik pszichiáterhez, hátha  "meggyógyul" tőle. Ez a próbálkozásuk is kudarccal végződik. És az is, hogy elküldik a bátyjával és az apjával kirándulni, hátha attól férfiasabb lesz. Sőt meghívnak egy lányt a vasárnapi iskolából, hogy menjen el vele egy bálba. Ezek után nyilván sejtheted, nem hogy nem megy lányokkal bálba, hanem fiúkkal megy bárba.

Ekkor történik egy fordulat a filmbe, hogy eljön a Portlandi unokatestvér, aki megfogalmazza a film üzenetét: " A fiukat kell szeretniük mindegy mi a bűne." Magával hívja Bobbyt, hogy nyaraljon náluk. Ott Portlnand-ben megismerkedik egy fiúval, David-del. David pedig bemutatja a családjának. Itt kezdődik a filmben egy elég fontos csavar. Érdemes megnézd, még akkor is ha nem érdekel a téma, sőt főleg akkor.

Van erről egy szám is, illetve ennek a feldolgozását mutatom meg, hogy mi alapján ítélnek valakit melegnek. Lakatos Márk feldolgozása. Nekem egyébként nagyon tetszik az ő munkássága azzal együtt, hogy elég visszafogott vagyok. Nagyon megható, hogy meglátja és megmutatja az embereknek a bennük levő szépséget. Milyen kérdések merülhetnek benned fel? Mi a véleménye Istennek a homoszexualitásról? Jó e vagy rossz e a meleg házasság? Miért vonzódik valaki a saját neméhez, mi válthatja ezt vajon ki? Vajon gyógyítható? Ugyanolyan értékes emberek-e ők is? Erről nem fogsz most tőlem választ kapni. Végül. Miért írok erről mégis, ha személyesen nem vagyok benne érintett, a fiús külsőm ellenére? Az egyik barátnőm pszichológusa, Birtalan Balázs meghalt. Mikor az ő temetésére ment, utána találkoztunk vele. Közvetlenül a temetés után találkoztunk. És érintőlegesen is alig beszéltünk a gyászáról, éreztem viszont, hogy egy nagyon értékes személy elvesztéséről van szó. Megnéztem azt az interjút, ami Balázzsal és az élettársával Tomival készült, és Életvégi beszélgetés a címe.Nagyon együtt éreztem velük. Legalább a nemi identitása miatt ne kelljen senkinek szenvednie. Ami azon múlik, hogy akár egyen egyenként, akár társadalmi szinten elfogadjuk másokban a másságát. 

Most a Váló Hálót szeretném végre bemutatni Neked. Már így is régóta halogatom. De ne szaladjunk ennyire előre. Hogyan is alakult ez, hogy érintetté váltam, szó szerint, a Váló Hálóban?

2014. augusztus 30-án házasságot kötöttünk Takács Petivel. Mostanában lettünk volna tehát két éve házasok vele, ha együtt maradunk. Máshogy alakult azonban az életünk, ahogy szerettük volna eredetileg. 2015 januárjára már elviselhetetlenné lett a közös életünk, így februárban valamivel Valentin nap előtt elköltöztem Petitől Mátyásföldről. Egy végtelenül fájdalmas szakasza következett az életemnek. Néztem akkoriban egy filmet, ami segített, ha mást nem is megnevezni a fennálló helyzetet. Ez a film címe: Az a bizonyos első év. Mondanom sem kell, hamar ismertem magamra, és dacára, hogy vígjáték végigsírtam. Volt pár ének is, amiket akkoriban sokat hallgattam, szintén emiatt, mert segített belehelyezkedni a helyzetembe, majd segített valamelyest kikecmeregni belőle. Ezek azok az énekek: Legyen úgy, Eskünk, Nem voltál jó, Menetjegy, A Hold, Say something..., Unbreak my heart.

Most azokról a csoportokról és személyekről mesélnék, akik segítettek. A teljesség igénye nélkül. Nagyon fontos szerepet játszott az életemben Ágota, a pszichológusom. Jézust juttatta eszembe, aki minden bukásom ellenére visszavár. Ő javasolta a Váló Hálót is. Nagyon türelmesen és következetesen átsegített egy képpel élve: fájdalmaim tengerének túlsó partjára. Mutatott egy tanulmányt a poszttraumás növekedésről, ami szerencsére kezd beigazolódni az életemben. Akik még sokat segítettek, mint mindig most is Szabina, és Lilla. Ők javasolták a Cursillot, ahol enyhült a mérhetetlen bűntudat é szégyen, amit éreztem. És ami segített, hogy ne forduljak el teljesen az Egyháztól. Mert amúgy szégyelltem templomba menni. Mindig leges leghátul álltam meg a misén, és még vége sem lett, viharzottam is ki, mint akit kergetnek.

A táncterápia is nagyon fontos csoport volt az életemben. Eszter és Orsi nagyon jó és felelősségteljes csoportvezetőknek bizonyultak. A csoport tagjai pedig nagyon elfogadóak, szeretetteljesek és barátságosak voltak. Illetve töretlenül ilyenek. Akikről szintén nem felejtkezhetek meg soha a Dorex játékgyár felnőtt és diák dolgozói. Sokat segítettek a vidámságukkal, segítettek elbagateillizálni a helyzetet. Ami létfontosságúnak bizonyult.

Végül pedig és nyilván nem utolsó sorban a Váló Hálósok segítettek. A vezetők: Sanyi, és Mariann, és ugye a tagok. Ami nagyon fontos volt még, hogy végig velünk volt Isten alkalomról alkalomra, sőt két találkozás között is. 2015 nyarán kezdtem el járni oda, a Szilágyi Dezső tér 3-ba. Itt nagyon elfogadottnak és szeretettnek éreztem magam. Ezzel az egésszel az az üzenetem, hogy van remény. És van Váló Háló is, illetve lesz. Íme a hirdetés szövege:

"Embert és családot építünk.”

Elváltaknak – 12 hét

2016. szeptember 16-tól, minden pénteken 19.00-től,
az I. kerületben, a Szilágyi D. tér 3. sz. alatt indul a Válóháló.

Kit hívunk?

·0 Elváltakat,

Mit adunk?

·1 12 hetes, kiscsoportos képzést bibliai alapokon,

·2 Közösséget,

·3 Életszemlélet-váltást a puszta gyógyulás helyett,

Mit kérünk?

·4 Rendszeres, aktív részvételt,

·5 Ha egyben fizeted a teljes tanfolyamot, akkor kedvezményesen 12.000.- Ft helyett csak 10.000. Ft-ot. Ha két részletben szeretnéd fizetni, akkor 2x6.000.- Ft-ot.

Szeretettel várunk!

Jelentkezés:

Paksy Mariann

paksy.mariann@gmail.com

20/886-1934

www.valohalo.hu

Tehát, ha te szeretnél segítséget kapni, vagy az ismerőseid közül valaki. Akkor arra kérlek, hogy ne habozz. Jelentkezzetek! Ha az jelentené az akadályt, hogy ki legyen addig a gyerekekkel, attól nem kell félned, én mindenképp megyek a VH-s alkalmakra és vigyázok rájuk.

Sokat gondolkodtam rajta, hogy írjak e erről a filmről, vagy egyáltalán erről a témáról. Arra jutottam írok, csak hozzáfűznék még pár dolgot. Csak akkor olvasd el, ha elmúltál 18 éves. A kezelés ugyanis többek között a szexualitásról szól. Kezdjük ezzel, hogy nekem mi a véleményem róla. Összességében elég visszafogott vagyok és voltam mindig is a szexualitás terén. Nálam mindig is lelki élményt,avagy hát volt, hogy lelki kudarcot jelentett. És nagyon mély kötődést eredményezett. Az érzelmi oldala volt fontos nekem. Van előnye is, hogy testi szempontból gátlásos vagyok és voltam. Többek között emiatt tanultam meg verset írni. Rájöttem, hogy a nemi vágy által felszabaduló energiát erre is fel lehet használni, vagy így is ki lehet fejezni a szenvedélyességemet. Mutatok neked egy szerelmes verset, azt inkább nem mondom meg kinek írtam. Ezáltal a címet ki is hagyom.

Nincs a világon még egy
olyan gyönyörű szem,
mint a tiéd, és nem
ragyog úgy senkié sem.

Sokat gondolok Rád,
az arcodra főleg,
várom, hogy lássalak hát,
mert felvidulok tőled.

Mosolyod ad nekem reményt,
csodásabb, mint egy álom,
írhatnék róla regényt,
inkább szívembe zárom.

Megnyugtat a nyugalmad,
emléke bennem él még,
ez ad önuralmat,
ha valamitől félnék.

A hangod is megnyugtató,
eszembe jut sokszor
a tiédhez hasonló,
kedves hangokról.

Szeretlek Téged és nekem
nincsen most másik cél,
csak, hogy amikor lehet,
akkor velem legyél.

Amit még mondanék neked erről. Van egy keresztény szexuálpszichológus, Portik- Bakai Melinda aki tökéletesen összefoglalta, hogy mit érdemes tudni a szexről. Kérlek, hogy nézd meg ezt a VIDEÓT. Erről szól, hogy valójában mindenki intimitásra vágyik, csak a megvalósítás, vagy a vágy beteljesítése félrecsúszik itt, ott, amott. Beszél még a tisztaságról is. Hogy fontos megtanulni beszélgetni a társunkkal. Arról is, hogy más az a szex, amit bárkitől bármelyik este megkaphatsz és az, amit az életed párjától kapsz. Ezt tudom csak javasolni, hogy nézd meg.  

Ezek után miről szól pontosan A kezelés. Egy Mark O' Brian nevű úriember egy betegség következtében gyerekkora óta egy vastüdőben tengeti napjait. Íróként dolgozik. Egy nap szerelmes lesz az egyik ápolójába, akit feleségül is kér, csakhogy elutasítja őt. Időközben Mark összebarátkozik az új, helyi plébánossal, akivel mélyebbnél mélyebb beszélgetéseket folytatnak róla, hogyan tudná immár 38 évesen Mark elkezdeni a szexuális életét. Végül egy elég sajátos döntésre jutnak. Mark felkeres egy szexterapeutát. Mikor rájöttem, és egyben sokkot is kaptam tőle, hogy lévén igaz történeten alapul a film, van ilyen hogy szexterapeuta. A terapeuta Cheryl és Mark belekezdenek tehát a kezelésbe. A vártnál sokkal bensőségesebb kapcsolat alakul ki kettejük között. Eleinte sokat hezitáltam rajta, hogy bűn e megnézni ezt a filmet, vagy sem. Végül arra jöttem rá, hogy az lett volna bűn, ha nem nézem meg. A film egyik felét végig sírtam, a másik felét végignevettem nagyon kevés átmenet volt a kettő között. Ez a végkövetkeztetésem, hogy egy nagyon megható és emberi történetről van itt szó. Sőt olvasd csak el azt a verset, amit Mark írt Cherylnek.

Szerelmes vers egy nem konkrét személyhez

Hagyd, hogy szavaim elérjenek,
mert kezem csak lóg, mint üres kesztyű.
Hagyd, hogy szavaim simogassanak,
beletúrjanak a hajadba, cirógassák a hasad.
Mert kezem, mely könnyed és szárnyaló,
mint egy tégla, nem hallgat rám,
és legapróbb vágyaimnak is makacsul ellenszegül.
Hagyd, hogy szavaim fáklyavivőként eljussanak hozzád,
és ha kész vagy befogadni őket,
érezni fogod, ahogy átölelnek belül.

Íme egy újabb Galgás találkozós, Szentségimádásos, elmélkedős szöveg. Ezen a 2012-es, gödöllői találkozón az okkultizmusról volt szó. Mi is az okkultizmus? Ezt a Wikipédiából idézem: "Az okkultizmus (a ’titkos, rejtett’ jelentésű latin occultus szóból) a természetfeletti erőkkel és a szellemvilággal kapcsolatos ismeretek összefoglaló elnevezése, amely magában foglalja az ezoterikus nézetek, kultuszok és varázsló-jósló praktikák teljességét." Vajon mit szól ehhez Jézus?

Szerinted kell félni az okkult hatalmaktól? Árthatnak neked?
...
Máté 10,28-31: " Ne féljetek azoktól, akik megölik a testet, de a lelket nem tudják megölni. Féljetek inkább attól, aki a lelket és a testet is el tudja pusztítani a gyehennában. Két verebet ugye egy fillérért árulnak? És egyik sem esik közülük a földre Atyátok tudta nélkül. Nektek azonban a hajszálaitok is mind meg vannak számlálva a fejeteken. Ne féljetek hát, hisz különbek vagytok ti a verebeknél!"

Mi az, ami miatt bűntudatod van? Amit szeretnél megbánni Istennek?
...
Titusz 2,14:" Ő önmagát adta értünk, hogy megváltson minket minden gonoszságtól, és megtisztítson minket jótettekre törekvő tulajdon népévé."

Milyen rossz szokásod van, amitől már régóta nem tudsz szabadulni?
...
János 5,1-9:"Ezek után volt a zsidók ünnepe és Jézus felment Jeruzsálembe. Van Jeruzsálemben a juh-kapunál egy fürdő, amelyet héberül Betezdának neveznek, és öt oszlopcsarnoka van. Ezekben feküdt a betegek, vakok, sánták, bénák sokasága. Volt ott egy ember, aki már harmincnyolc esztendő óta beteg volt. Mikor Jézus meglátta őt, hogy ott fekszik és megtudta, hogy már sok idő óta van így, megkérdezte tőle: >>Akarsz-e meggyógyulni? << A beteg azt felelte: >>Uram, nincs emberem, aki amikor felkavarodik a víz, bevigyen engem a tóba. Mire pedig én odaérek, más megy be előttem<<Jézus azt mondta neki: >>Kelj fel, vedd ágyadat és járj!<< Az ember azonnal meggyógyult, fogta ágyát és járni kezdett. Azon a napon pedig szombat volt. "

Miért nem tudtál felhagyni ezzel a szokásoddal? Mit mondanál erre Jézusnak? Jézus mit mondana neked? ....

Hogy reagálunk, ha meghalljuk, hogy terápia? Az eddigiek alapján ez mindenkiből kivált valamiféle indulatot. Ha vicces akarsz lenni, vagy nagyon alkoholista vagy, akkor ennyit hallasz ki belőle, hogy pia. Van erre elég sok közmondásféle: az alkohol nem oldja meg a problémákat, de a tej sem. Vagy az alkohol nem válasz, de legalább a kérdést elfelejted. A következő vélemény a terápiáról, hogy oda csak a gyengék járnak, a zakkantak és egyebek, inkább beszélgess velem. A harmadik: nem kell pszichológus, Isten meggyógyít. A negyedik, hogy ha ez segít, akkor gyerünk.

A Terápia című sorozatról szeretnék nektek írni. A főszereplői András

( Mácsai Pál), a pszichológus, és a kliensei: Laura( Marozsán Erika), Máté(Nagy Ervin), Zsófi(Sztarenki Dóra), Petra és Tamás(Szamosi Zsófia és Nagy Zsolt), és András pszichológusa Ágnes(Csákányi Eszter). Hétfőnként Laura jár hozzá, aki szerelmes Andrásba, és mindent megtesz, hogy kibillentse őt ebből a pókerarcú, köztünk nem lehet semmi szerepből. Keddenként Máté, az Abonyi gyógyszergyár tulajdonosa, igyekszik kicsikarni András véleményét, és felkorbácsolni a kedélyeket. Szerdán Zsófi fordul hozzá, a tinédzser tornászlány, a serdülő kori problémáival. Csütörtökön pedig Petra és Tamás járnak hozzá ölni egymást párterápia címszó alatt. Pénteken András megy pszichológushoz, hogy kiheverje a hét fáradalmait. Ha megnéznéd a sorozatot, szerintem neked is lenne, akivel tudnál azonosulni, vagy ha nem is egy személlyel akkor egy vagy több problémával, vagy megoldással.

Régebben egy Szirmai Gergős, Hollywoodi hírügynökséges filmkritika tetszett meg nagyon a témában. Ebből idéznék néhány gondolatot. "Él még az a stigma,ha pszichológushoz jársz, akkor beteg vagy". "A pszichoterápia drága és lassú és hosszú ideig tart. A gyógyuláshoz idő kell, legyen az leki vagy testi dolog, az ember nem egy lelki szálkával jut el arra, hogy segítséget kérjen". "Ikea asztal – Sixtusi-kápolna skála:
-Bocsi össze tudnád szerelni ezt az IKEA asztalt,egyedül?
*Természetes.... Már kész is.
- Bocsi, megtennéd, hogy renoválod a Sixtusi- kápolnát?

*Természetes, sőt csukott szemmel, egy lábbal."

Most pedig jöjjön az: Hogyan kötődik ez hozzám? Nagyon. Röviden összefoglalva. Hosszabban pedig. Elég nehezen szoktam erről akár még csak beszélni is, főleg az előítéletek miatt, úgyhogy érezzétek magatokat megtiszteltetve, hogy blog formájában olvashattok róla.

19 évesen elkezdtem dadogni, illetve akkor vette észre anyukám, aztán javasolta, hogy menjek pszichológushoz, aki majd kizárja, hogy pszichés problémám van, és tovább küld a logopédiára. Hát nem zárta ki, úgyhogy 19 és 24 éves korom közt jártam a kistarcsai családsegítőbe, Zsuzsa nénihez. Vele arra jutottunk, hogy hiába van elég sajátos logikám mindenképp van létjogosultságom. Illetve valószínűleg nem hallottátok ezt a szót még, hogy "vallás károsult", én is csak mostanában hallottam róla, és egyébként hívőktől. Nekem nagyon sokat segített a vallás, arról nem is beszélve, hogy Isten örökké csak segít, ugyanakkor nagyon sok tök fölösleges és beteges gátlást is kialakított ez az irgalom nélküli katolicizmus. Ebben segített Zsuzsa néni, hogyan tudnék ebből valamennyire gyógyulni. Ami a lehető legjobb volt, hogy pont akkor találkoztam Zsuzsa nénivel, amikor egyébként is elkezdtem az önismerettel foglalkozni. Ennek a hatását, aki kicsit is figyelt rám 19 és 21 éves korom közt láthatta is. Tőle amiatt jöttem el, mert egy darabig nem kistarcsai, hanem budapesti lakos voltam és olyan helyre szerettem volna menni, ahová lakhelyileg hivatalosan mehetek. Legalábbis egyrészt, másrészt meg volt bennem egy ilyen megérzés, hogy érdemes tovább menjek. Minden esetre nagyon köszönök mindent Zsuzsa néninek.

Így kerültem Ágotához. Őt az egyik tanárnőm, Tordai Zita javasolta, és az egyik angolos csoporttársam Laci. Ágotához, elsősorban a fiúkhoz való eszméletlenül sérült viszonyom miatt fordultam. Ami főleg ebből a nem is tudom milyen apa- lánya kapcsolatban gyökerezett, és a hosszabb- rövidebb párkapcsolataimban burjánzott el. Ami zseniális volt Ágotánál az a szimbólum terápia. Amiért nagyon érdemes volt őt megismernem, hogy ő beszélt először a Csíkszerdáról. Igaz véletlenül, ez azonban a lényegen nem változtat. Illetve volt egy iszonyat nehéz időszak az életemben, ha érdekel mi, akkor inkább személyesen kérdezd meg, és Ágotának tudtam róla a leginkább megnyílni. Ő volt az, akinek az öngyilkossági szándékaimról (legtöbbet) beszéltem. Ennek nagyon örülök, hogy ilyen higgadtan tudta ezt meghallgatni is és megbeszélni is. Most is hozzá járok kezelésre. Neki is nagyon hálás vagyok, hogy ilyen sokat tett és tesz értem, eleinte elég sokszor mondtam el neki, de azóta is törtetlenül így érzem, még ha nem is mondom.

 Kedves Tőled, hogyha végig olvastad. Úgy hiszem ennyi elég is lesz erről, sőt sok is. Majd legközelebb írok a csoportokról, ahova gyógyulás céljából jártam.

A mintatanár főleg a tanárság árnyoldaláról szól. Vagy legalábbis nekem így tűnik. Van egy helyettesítő tanár, Henry Barthes, aki új iskolába kerül. Az életének egy szeletét láthatjuk. Hogyan üresedik ki és hogyan ég ki. Ez a kiüresedés és kiégés mindnyájunkat valamilyen szinten veszélyeztet. Láthatjuk hogyan igyekszik emberséges és következetes lenni a gyerekekkel.

Ami elég fontos, mert szerintem ezzel a legtöbb diák így van, hogy amit a tanár tanít azt öt perc múlva el is felejtik sokszor, ahogy viselkedik velük és amilyen ember, az megmarad bennük örökre. Azt hiszem ez nem lehet valamiféle szerepszemélyiség. Vagy legalábbis, aki emberekkel, pláne gyerekekkel szeretne foglalkozni, neki fel kell készülnie a folyamatos visszajelzésre, arra, hogy mindig valamiféle próbának lesz kitéve a személyisége.

Fontos hozzá az önismeret, hogy újra és újra fel tudja tenni a kérdést: " Ki vagyok én? " Vagy pedig ezt: " Kivagyok? Ha igen, mitől vagy kitől?" Úgyhogy minden tiszteletem a volt tanáraimé, vagy egyáltalán a tanároké. Hálás vagyok a biztatásukért, meg azért hogy nem feltétlenül csak ezt látták meg, milyen vagyok, vagyis voltam akkor, hanem hogy milyen lehetek később.

A történet egy zongorista, Wladyslaw Szpilman üldöztetéséről szól. Két részletben (CD1, CD2) érdemes megnézd, mert elég hosszú. Nem érdekel annyira a politika, ezért csak ilyen szempontból vizsgálom, hogyan bánt egyik "ember" a másikkal. Az üldözöttségről szól, hogyan kell menekülniük az otthonukból a családoknak. Először "csak" kirekesztik őket a különböző helyekről. Ez is elég érdekes kérdés, miért kiáltanak ki valakit furcsának? Miért van ez a sok beskatulyázás, és kiközösítés?

Ahogy haladunk előre a filmben fokról fokra egyre kegyetlenebb bánásmódban részesülnek. Valamiféle stigmát viselnek magukon, egy jelet, vagy hogy azt ne mondjam billogot.

Érdemes megtalálni magunkban is, és rajtunk kívül is azt a helyet, ahova néha elmenekülhetünk a világ kegyetlensége elől, ugyanakkor nem okoz káros függőséget. Kell egy biztos pont...