Azt szeretném Neked elmesélni, hogyan jutottam el idáig, ahol most tartok. Az elmúlt tizenkét év során milyen ismereteket és tapasztalatokat szereztem a különböző iskolákban és munkahelyeken. Sőt milyen tapasztalatot szereztem azokon a helyeken, ahová végül is nem vettek fel.

 A Kölcseyt (Kölcsey Ferenc Általános Iskola, most már Simándy József) csak érintőlegesen említem. Eleinte nagyon rossz tanuló voltam. Kb hatodik osztályig. Sőt mondhatnám csak a végére lettem okos, vagyis akkor derült ki. Az egyik oka az lehet, hogy elkezdtem Kobudóra járni(olyan, mint a karate), és elkezdtem reggelente futni, meg este is. Nyolcadikban kellett iskolát választani. Négy iskolát jelöltem meg, mert illetve hármat, mert ezeket a sulikat ismertem akkor. Egyrészt a Flór Ferenc Gimnáziumi és Szakközépiskolai részét, másrészt a Petrik Lajos Vegyipari Szakközépiskolát, harmadrészt az Irinyi János Vegyésztei Szakközepet.Illetve pont fordított sorrendben. Az Irinyit jelöltem meg először. Ide is vettek fel. Az, hogy apukám ide járt az csak annyiban volt szempont, hogy általa hallottam erről az iskoláról. Ami főszempont volt, hogy pesti helyre járjak, és ne Kistarcsára. Pont ezért, mert féltem Pestre menni, főleg egyedül, akkoriban mindig a nehezebbik utat választottam, még inkább, mint most. A másik szempont pedig ez volt, hogy így ítéltem meg, nem tudnék emberekkel foglalkozni, ezért inkább cserébe számokkal dolgozom.

Úgyhogy az Irinyiben kezdtem tanulni. Már az elején eldöntöttem, hogy drog és toxikológiai elágazásra megyek. Eléggé megtetszettek a gyógynövények. 11. osztály végén voltak ezek az iskola bezárások, és összevonták az iskolánkat a Petrikkel. Így kerültem oda. Ami változatlan maradt, hogy hat éven át Stankovics Éva tanárnő volt az osztályfőnököm. Ő javasolta az Óbudai Egyetemet, ezen belül is a csomagolós szakirányt. Nem pontosan emlékszem milyen indokkal. Valami ilyesmiért, hogy könnyű elvégezni és könnyű elhelyezkedni is vele. Ennek elég ironikus vége lett, most jöttem rá. Mert három és fél helyett öt és fél év alatt végeztem el a sulit és nem mérnökként dolgozom. Amiért végül is nem is lett volna szükségem a főiskolára, mert 84 % -os lett a technikusi vizsgám, aminek fontos szerepe lett.

Mint ahogy azt el is árultam, az Óbudai Egyetemen tanultam. Elég sokáig ugye. Amiért ez jó volt, hogy nagyon sokat fejlődött a jellemem, és a személyiségem. A végére kialakult bennem egy fajta mérnöki gondolkodás és szemlélet. Sőt ha megerőltetem magam, tudok egész jó dobozt tervezni. Értékesebbnél értékesebb emberekkel ismerkedhettem meg a főiskolán. És volt alkalmam gyereknek lenni. Hiába nevezte ezt apukám lébecolásnak. Nagyon fontos átmenet volt a főiskola a gyerek és a felnőtt lét közt. Mert a tinédzser koromat végig tanultam leszámítva a SZEGY ifis programokat. És így legalább volt alkalmam ifjúsági találkozókra járni meg kipróbálni sok mindent. Szerintem így mindenki jobban járt, mintha az lett volna, hogy 40-50 évesen sírnék majd meg panaszkodnék, hogy elment mellettem az élet. Ami zseniális volt, hogy mikor már alig voltak óráim elkezdtem diákmunkázni, a FürgeDiák Iskolaszövetkezetnél. Sőt az egyik évben még ÉvDiáklánya is lettem, ráadásul a budapesti Fürgénél, ahol arányosan többen dolgoznak, mint mondjuk a gödöllőinél, vagy gondolom bármelyik másiknál.

Milyen helyeken dolgoztam a FürgeDiáknak köszönhetőn? Az ERU-ban kezdtem, ami egy sajtgyár volt. Budatétényen volt ez a gyár. Nagyon jó volt. Nagyon sokat tanultam a termelésről, és majdnem ott írtam a szakdolgozatot. Mire pont sikerült mindent megszervezni Árpáddal, hogy azt ne mondjam Árpád vezérrel, mert ő volt ott a főnök, addigra sajnos problémák merültek fel a cégnél. Volt valami botrányuk a ÁNTSZ-szel (vagy NÉBIH). Így az ERU-s pályafutásom is véget ért. Ezután kerültem a Dorex játékgyárba. Ami egy nagyon király hely. Még hosszabban is kitérek rá később miért. Most azonban tovább megyek. Egy ideig Auchan árufeltöltő voltam. A csömöri Auchanban azért voltam csak egyszer, mert ott dolgozik az egyik volt barátom és lehet nem hiszel nekem de reálisan van tőle halálfélelmem. Ennek köszönhetően, és amiatt, hogy a pesti Fürgéből amúgy sem Csömörre közvetítettek elég sok boltját bejártam az üzletláncnak. A törzshelyem a Savoya park, Solymár, és Maglód volt. Voltam párszor Óbudán is. Törökbálinton, és Szigetszentmiklóson pedig egy egy alkalommal. Olyan részlegeken voltam amiről álmodni sem mertem volna, hogy beengednek. Voltam a tészta, zöldség, vegyi és illatszer, állateledel, papír-írószer, és ital osztályon. És voltam az ételbárban, a cukrászaton és a pékségen is. Majd mikor lehetett újra menni folytattam a játékgyárazást.

A főiskolának nagyon a vége felé kezdtem el állásinterjúkra járni. Olyannyira a végén, hogy az államvizsga előtt egy nappal voltam először állásinterjún. A Ceva Phylaxia tojáslaborjába jelentkeztem. Illetve az elején még nem tudtam, hogy tojáslabor, csak azt hogy melyik cég, illetve még azt is túlzás lenne mondani, hogy ismertem akkor már a céget. Mikor vártam, hogy sorra kerüljek meg is jegyezték, hogy egy állat vagyok, hogy nem a tételeket olvasom. Az államvizsga szempontjából jó volt, mert az egyik tételben valamiféle termelési mutatókról kellett beszélni, és a Cevában elég sokat megtudtam ezekről a hatékonysági tényezőkről.

A következő hely ahová behívtak a BorsodChem gödöllői kutató laborba volt. Ott két dolgot kifogásoltak főleg. Egyrészt azt, hogy nincs rutinom az önéletrajzom szerint, másrészt nem hiszik el, hogy mérnök végzettséggel hosszútávon náluk dolgoznék.

Három olyan gyárat néztem meg, aminek látszólag kevés köze van a kémiához vagy a csomagoláshoz. Voltam Nagytarcsán a Nívó ajtónál. Oda azért nem mentem mert soknak tűnt a napi 10 óra munka. Másrészt meg hiába van egymás mellett Kistarcsa és Nagytarcsa. Gyalog indultam el , de mikor rájöttem, hogy nincs sem esélyem sem időm oda érni az elveimtől eltérően stoppal mentem. Tömegközlekedéssel csak Cinkota felől lehet abban az időben megközelíteni amikor kezdődik a munkaidő, biciklivel pedig nem a hosszú élet titka körözni abban a végtelenített körforgalomban, ami az ipari területre vezet egy idő után. Amúgy tetszett volna a kerítésfestés fólia ráégetéssel. A másik ilyen túl sok munkaidős céges busz nélkül nehezen megközelíthető hely a gödöllői Avon lett volna. Ott attól riadtam vissza, hogy 12 és 8 óra lett volna felváltva a munkaidő. Ahova szívesen menetem volna, csak nem vettek fel az a budafoki Sanofi gyógyszer átcsomagoló. Ott az első körben számolás volt. A másodikban meg valami mintázati felismerési teszt volt és doboz hajtogatás. Ebből az utóbbi feladatból arra akartak következtetni, hogy milyenek a szociális készségeink, csak akkor már abszolvált csomagoló mérnökként aránylag csöndben hajtogattam végig. Ezt szerették volna hogyan kérdezem meg, ha valamit nem értek...úgy hogy ez nem derült ki ott. Voltam később állásinterjún a Teleki Blanka Gimnáziumban, laboráns állásra jelentkeztem.

Kérdezhetnéd, hogy miért ez a címe: A végén csattan az ostor? A sikertelennek ítélt állásinterjúk után volt egy prédikációja Görbe József atyának, amitől sikerült lenyugodnom. Ez volt az evangélium aznap, augusztus 28-án. "Az egyik szombaton Jézus betért egy vezető farizeus házába, hogy nála étkezzék. Amikor észrevette, hogy a meghívottak válogatják az első helyeket, egy példabeszédet mondott nekik. Amikor lakomára hívnak kezdte , ne ülj az első helyre, mert akadhat a hivatalosak közt nálad előkelőbb is. Ha ez megérkezik, odajön, aki meghívott titeket, és felszólít: Add át a helyedet neki! És akkor szégyenszemre az utolsó helyet kell elfoglalnod.Ha tehát hivatalos vagy valahova, menj el, és foglald el az utolsó helyet, hogy amikor a házigazda odajön, így szóljon hozzád: Barátom, menj följebb! Milyen kitüntetés lesz ez számodra a többi vendég előtt! Mert mindazt, aki magát felmagasztalja, megalázzák, aki pedig magát megalázza, azt felmagasztalják.Ekkor a házigazdához fordult: Amikor ebédet vagy vacsorát adsz, ne hívd meg barátaidat, se testvéreidet, se rokonaidat, se gazdag szomszédaidat, mert azok is meghívnak és viszonozzák neked. Ha lakomát adsz, hívd meg a szegényeket, bénákat, sántákat, vakokat. Boldog leszel, mert ők nem tudják neked viszonozni. Te azonban az igazak feltámadásakor megkapod jutalmadat."
Lk 14,1. 7-14

Erről beszélt József atya, hogy ne legyünk ilyenek, hogy keressük az előkelő helyeket, hanem legyünk alázatosak és elégedjünk meg az utolsó hellyel. Merthogy és erre mondott egy példát elég hosszasan is, gyerekkorában éjjel nappal csattogtatták a karikás ostort és annak mindig a vége csattant. Az utolsó helyről lehet sokszor a leghangosabbat szólni. Ekkor támadt egy ötletem. Mi lenne, ha nem én akarnék ide oda helyezkedni, hanem hagynám, hogy Jézus tegyen oda ahová jónak látja. Később meg is néztem, hogy mit jelent ez a közmondás, valami ilyesmit, mint a nyugtával dicsérd a napot, vagy a minden jó, ha a vége jó. És velem is ez történt. Mert augusztus 30-án kedden voltam a II. Rákóczi Ferenc Gimnáziumba laboráns-állásinterjún. Az utolsó előtti voltam a beszélgetésnél. Aztán volt egy kémiás teszt. Egyébként aznap lett volna még egy állásinterjúm, sőt azon a héten zsinórban még elég sok. Erre azért nem került sor, mert kb egy órával azután, hogy kimentem a suliból hívott az igazgatónő, hogy enyém az állás. Az interjún ez volt, hogy kérdezték, hogy mivel foglalkoztam eddig. Megpróbáltam minél összeszedettebben elmondani, hogy mindennel (is :). Kérték, hogy mutassam be a bizonyítványom. És itt ki is derült, hogy egész jól sikeredett a technikusi vizsga. Szerintem emiatt vettek fel. Meg kérdeztek valamit erről, hogy nem zavarna e, hogy nekem kell előkészíteni a boncolásokat meg eltakarítani a beleket. Mondtam, hogy azok után, hogy az ételbárban naphosszat kotorásztam a pulykákban, nem probléma. Ez volt tehát. Azoknak a laboroknak és gyáraknak ahová szinte mindegy miért, de nem vettek fel, köszönöm a lehetőséget. Végül, de nem utolsó sorban a II. Rákóczi Ferenc Gimnázium nevében is, hogy így alkalmam nyílt náluk dolgozni.