A kezdetek

Folytatom a gyerekek bemutatását. Az előző bejegyzésben a születésükről írtam. Most arról írok, mi is történt azután. Gabi 2590 g, 50 cm-rel született, Árpi 2550 g, 49 cm-rel. A zárójelentés szerint 17:37 kor volt a születés, és a lényeget majdnem kihagytam. Mindez 2018. december 12-én történt.  Gábor akkor ért be a kórházba, amikor a babák már a NIC en voltak. Innentől már kevésbé részletesen írok az eseményekről, illetve olyan részletességgel, amennyire fontosnak érzem. Felkerültem a császár utáni őrzőbe. Tök jó fejek voltak, vagy lehet csak szerencsém volt, hogy este szültem, így nem kellett 6 óra leteltével felkelnem.Délelőtt 10 körül kísértek vissza a terhes osztályra. Csütörtöktől vasárnapig minden látogatási időben bementünk Gáborral a babákhoz. Csütörtökön és pénteken Gábor ugye az esti látogatásra jött csak munka után. Gabi és Árpi szombatra már átkerült a PIC re. Szombaton Gabit ki lehetett venni az inkubátorból pár percre. Írtam anyák napján a babáknak egy verset abból idéznék pár sort. 

"Az Édesanyám rózsafáját
akartam énekelni neked.
Gabi, de választottam
egy másik éneket.

A meghatódottságot
tovább már nem bírtam,
a zöld szájmaszk alatt
néhány percig sírtam.

A Ha én rózsa volnék
lett a közös énekünk
megszépítettem kisfiam
életeddel az életünk.

Ez december közepén volt, 
hideg volt és hó volt,
mert az ölemben voltál
minden olyan jó volt. "

Hétfőn elengedtek minket. Illetve a Kistarcsa kórházba mentünk át az ikrekkel. Mikor megjött a mentő siettem, hogy én is tudjak menni a gyerekekkel együtt. A cuccaimat Gábor hozta át egyik kórházból a másikba. A kistarcsai kórházban vasárnapig voltunk. Ezalatt megtanítottak gondozni a babákat. Vasárnap, még a másik kórházban indult meg a tejtermelésem valamelyest, de nagyon keveset szoptattam az ikreket. A kórházban csak egyszer szoptattam Gabit. A többi alkalommal fejtem tejet a babáknak, amennyit tudtam, de többnyire tápszert kaptak. A kórházban megtanítottak cumiból etetni a babákat, pelenkázni, öltöztetni és beszélni a babákhoz. Az utolsót kicsit jobban kifejtem. Dr. Rónaszéki Ágoston, a koraszülött osztály vezetője mondta, hogy nemcsak etetni és pelenkázni kell az ikreket, hanem néha beszélni is kell hozzájuk. Fölöslegesnek tűnhet így első olvasásra beszélni egy babához, de sokat énekeltem és beszéltem hozzájuk és elég hamar kezdtek gőgicsélni. Így utólag nagyon örülök, hogy a csecsemős nővérek megtanítottak, hogyan kell gondozni egy koraszülöttet illetve kettőt még ha akkor abban a helyzetben elviselhetetlenül nehéz volt még egy hetet kórházban lennem. 

A hazamenetel

Árpi és Gabi sok szempontból ajándék babák, többek között azért is, mert Karácsonykor engedtek minket haza. A kórházban a liftes néni mondta, hogy hazahozta őket nekünk a Jézuska. Egészen február elejéig velünk lakott anyukám. Hogy segítsen gondozni a babákat. Rengeteget segített anya igazából anélkül, hogy erőszakosan avatkozott volna bele a gyereknevelésbe. Ezt nagyon szeretem benne, hogy nem tukmál ránk kéretlen dolgokat, és ha segítséget kérünk akkor segít. 

December 27-én volt nálunk a gyerekorvos: Csányi Róbert, és egy helyettes védőnő. Mondták, hogy jól fejlődik a babák mozgása, csak még elég vékonyak. A mi védőnőnk, Kántor Zsuzsanna a következő héten jött. Ő emberileg, és szakmailag is nagyon jó, ezért hálás vagyok Istennek, hogy ő lett a védőnőnk. Kiderült, hogy Rónaszéki Ágoston és Csányi Róbert ismerik egymást. '89-ben együtt dolgoztak az egyes női klinikán, a koraszülött osztályon. 

Orvosozás a köbön

A kórházból való hazajövetel után nem sokkal belázasodtam. Illetve egész pontosan Szilveszterkor. Elég sokat mondtam a szobatársaimnak, hogy a nővérkékkel fogok Szilveszterezni, de amikor kikerültem a kórházból már elengedtem ezt a dolgot. Ez volt, hogy december 31- én este 38 fokos lázam lett. Meg előtte nap közben nagyon fájt a derekam, sokkal jobban, mint az előtte levő napokban. A láz miatt bementünk valamikor éjjel az ügyeletre Gáborral. Onnan pedig továbbküldtek a klinikára. Amíg mi kórházaztunk anyukám vigyázott a fiúkra. A klinikán, mivel a portán nem találtunk senkit, és nem tudtuk hova kell menni, felmentünk a nővér szobába. Melinda nővér, az ügyeletes mondta, hogy menjünk a szülőszobába. Lementünk és ott mondták, hogy várjunk a folyóson. Géczi Mihály doktor úr jött végül és ő meg két másik orvos vizsgáltak. Kiderült, hogy valamiféle húgyúti gyulladásom volt. Ennek a betegségnek a hatására még az a kevés tejem is elment, ami volt. Így végleg tápszeresek lettek a babák. 

 Egészen a legutóbbi oltásig ez volt, hogy havonta kaptak szurit az ikrek. Mindketten felnőtteket megszégyenítően fegyelmezettek a szurik alatt. Főleg Árpi, ő kétszer is volt, hogy csak a második szúrásnál sírt. 

Az első két hónapban nagyon hasfájósak voltak. Nem is emlékszem, mikor kezdtük adni nekik az Espumisant. Na az hozott némi enyhülést. Így volt, hogy még éjjel is 3-4 óránként keltek. Eleinte még így volt, hogy egy szobában aludtunk a gyerekekkel, akik közös kiságyban voltak és anyukám aludt a másik szobában. Mindig ez volt, hogy rengeteget sírtak és buktak evések után. Főleg Gabi, Árpi kicsit jobban viselte. Hú nagyon nehéz és egyben szép időszak volt ez. Nagyjából párhuzamosan történt ez, hogy elmúlt ez a nagyon intenzív hasfájásuk, és hogy átaludták az éjszakákat. Pont mire először hallottam Dénes Ivettről, és a sírni hagyás nélküli, önálló alvás tanításról, addigra többé kevésbé megoldódott magától a helyzet.

Kibontakozás

Már egészen születésüktől fogva kezd kialakulni a személyiségük. Hiába ikrek, amellett, hogy nem egyformák külsőre sem, a jellemük is teljesen különböző. Gabi elég zárkózott, és ingerlékeny. Otthon, nyugodt körülmények között viszont sokat gőgicsél. Igazi kis introvertált. Elég hamar felfedezte a kezét és azóta is szereti fogdosni a játékokat. Meg nagyon kis szégyenlősen mosolyog. Árpi nagyon vidám baba. Szeret közösségben lenni. Szereti a pörgést. Úgyhogy ég és föld, ami mindkettőjükre igaz, hogy nagyon szeretetre méltóak, kis puszi mágnesek. 

A szülés élmény? 

A terhességem alatt elég sokat foglalkoztam ezzel, főleg az utolsó hónapokban, vajon milyen lesz a szülés. Ezzel szeretném kezdeni kis iker fiaim bemutatását, milyen volt a születésük.

Október végétől az egyes számú női klinikán vendégeskedtem majdnem két hónapig. Erre majd még egy későbbi bejegyzésben visszatérek, milyen volt két hónapig kórházban feküdni. Megvettem Vida Ágnes  gyerekpszichológus szülés felkészítőjét, ahol volt szó a szülés élményről. Illetve arról, hogy sokan beszélnek erről, hogy a szülésnek micsoda felemelő dolognak kell lennie. Pedig valójában egy trauma, és ezt javasolta Ágnes, hogy ne legyen amiatt bűntudatunk, ha mi nem élvezzük a szülést, meg ha nem úgy sikerül, ahogy elgondoltuk. Azt már mikor bekerültem a kórházba akkor mondták, hogy császármetszés lesz. Főként azért mert ikrek, és mert magas volt a vérnyomásom. Korábban azt hittem, hogy az nem is igazi anya, aki császár metszéssel szül. Mire odakerült a sor többé kevésbé sikerült feldolgoznom, hogy már így lesz, így fogom világra hozni a gyermekeimet.

Az volt az érdekes, hogy pont mikor sikerült valamelyest letisztázni magamban, hogy miért is félek a szüléstől: hogy fájni fog, és lezárul egy élet szakasz, pont akkor jött el a szülés napja. Egy szerdai nap volt. Kedden ünnepeltük Gáborral a megismerkedésünk második évfordulóját. Szerdán pedig délelőtt ugyan az volt, mint a többi nap. Mentem CTGre ami nem sikerült és elég ideges lettem tőle most is. Sajnos részleteiben erre már nem emlékszem, hogy volt: fenn a terhes osztályon azt hiszem háromszor is nézték a vérnyomásomat délután. Hiába kaptsm nyelv alatti gyógyszert is, ugyanúgy 150 per 100 volt. Aztán levittek a szülőszobára, ahol a kedvenc nővérem volt éppen az ügyeletes, Szilvi nővér. Igazából két dolog miatt voltam a szülőszobán, a vérnyomás emelkedésem miatt, és azért mert aznap is a CTG görbém helyett CTG egyenesem lett. Most is odafogtam az általam egércsapdának hívott valamiket a hasamra, hogy megnézzük a babák szívhangját. Már nem tudom miért, de az ügyeletes orvos, Szatmári doktornő megnézte, hogy tágul e a méhszájam. Nem tágult végül is, de már kezdtem sejteni, hogy itt esemény lesz. A balkezemben még benne volt az előző szülőszobázós branül, ahová azt hiszem magnéziumot kaptam. Szúrtak a jobb kezembe is egyet, ahová a vérnyomás csökkentőt tették. Szilvi nővér kb percenként mérte a vérnyomásomat, csak hát nekem is és szerintem neki is egyre feljebb ment.

Azután behívtak egy másik orvost is, Máthé doktor urat. Ő mondta, hogy most lesz a szülés. Megkérdezték, melyik babát, hogy hívják majd. Mondtam, hogy aki elsőször születik ő legyen Gábor, aki másodjára ő Árpád. Gyorsan felhívtam Gábort, hogy siessen, ahogy csak tud. Felment 200 per 100 ra a vérnyomásom, és ezért igyekeztek ennyire. Adtak fáslit a lábamra, meg valamikor még a szülőszobázás elején átvettem ezt a kórházi hálóinget. Mondta a doktor úr, hogy írjak alá két lapot, az egyik a császár metszős beleegyezés volt, a másik meg a gerincvelői érzéstelenítős beleegyezés. Átkísértek egy másik szobába, ott felültem a műtőágy szélére, kaptam új csöveket a branüljeimbe. Aztán beadták a gerincvelői érzéstelenítőt. Felfeküdtem az asztalra. Elkezdtem nehezen kapni levegőt, szóltam az altató orvosnak, és csövön át oxigént fujatott az orromhoz. A fuldokláson kívül nem is éreztem mást. Kértem az orvost, hogy szóljon, ha kezdődik a műtét. Mondta, hogy az első babát mindjárt kiveszik. Hamarosan mutatták a zöld kendőben Gabit. Olyan szép volt már akkor is, kár, hogy csak egy pillanatra láttam. Aztán hamarosan mutatták Árpit is, a másik gyönyörű babámat.