Úgy fent, mint lent


2021\06\08

A jó házasság 10 összetevője

Mostanában olyan sok ellentmondásos érzés kavarog bennem. Boldog is vagyok, fáradt is, tettrekész is. Mindez egyszerre. Vagy legalábbis elég gyors váltakozásban. Képzeljétek nemrég volt a 3. házassági évfordulónk Gáborral. Legalábbis a polgári esküvőnknek. Egyházilag másfél éve vagyunk házasok. Elkezdtem gondolkodni ezen mi ennek a 3 évnek a tanulsága. Sőt ugye nem is csak 3, mert 4 és fél éve vagyunk együtt. Elég fontos felismerésekre jutottam, ilyen értelemben miért működik szerintem jól a kapcsolatunk. Ezt szedtem össze 10 pontba, hogy miért klasszisokkal jobb a házasságom Gáborral, mint amilyen Petivel volt.

1. Leválás: Petivel a 2014-es házasság kötésünk után költöztünk össze. Pontosabban az volt a baj, hogy nem összeköltöztünk, hanem odamentem hozzájuk harmadiknak. Sok esetben volt ez a benyomásom, hogy nem Peti felesége vagyok, hanem Judit nénié. Nagyon groteszk volt ilyen szerelmi vagy nem is tudom milyen háromszögben benne lenni. Nem pontosan tudom idézni, de van egy ilyen igerész a Bibliában, hogy a férfi elhagyja apját és anyját és lesznek ketten egy testté. Tehát egy házasság 2 felnőtt szövetsége és nem 3 gyerek játsz(máz)ó tere. Úgyhogy ilyen értelemben váltam felnőtté, hogy a válás által lettem felnőtt. Amikor újra kezdtem ismerkedni, akkor úgy voltam vele, hogy aki a szüleivel lakik vele jobb, ha békén hagyjuk egymást. Tudjátok milyen boldog voltam, mikor elkezdtünk emailezni Gáborral, és írta, hogy ő Budaörsön lakik, a szülei pedig Sárbogárdon. Az is életem egyik legjobb döntése, hogy Szigetszentmiklóson vettünk házat. Ha nekünk életvitel szerűen Kistarcsán vagy Sárbogárdon kellene laknunk valószínűleg Gáborral sem lennénk együtt túl sokáig. Sárbogárdon két maximum három napig ott vagyunk utána én napokig örjöngök miatta. Valószínűleg Gábor szülei is még ahhoz képest is, mint egyébként szoktak. Csak többnyire nem közvetlenül velem beszélik meg (szerencsére) a sárbogárdozásaink utóéletét. Ha Kistarcsán laknánk akkor meg hosszú távon az lenne, hogy viszonylag ritkán találkoznánk Gáborral, mert ő állandóan apukámmal kapálna valamelyik idős néninél, és elhidegülnénk egymástól.

2. Önismeret, önértékelés:
Amikor hozzámentem Petihez, akkor még nagyon minimális szinten volt bennem bármi ami ön-nel kezdődik. Önismeret, önbecsülés, önértékelés sőt a jó értelemben vett önzés is. Ahogy egyre régebb óta voltam vele egyre többet adtam fel önmagamból. A végén már nem volt mit feladnom. Válás után pedig több gyógyító kapcsolatban és közösségben is benne voltam. Jártam Ágotához, VálóHálóra, Táncterápiára, a Csíkcsütörtökbe, és a Kerepesi Gitáros Kórusba. Nekik és annak, hogy hajlandó voltam szembenézni a félelmeimmel és fájdalmaimmal köszönhetem, hogy Gáborral most ilyen jó a kapcsolatunk. Sőt vele eleve így ismerkedtünk meg, hogy mindekettőnket érdekelt Pál Feri atya munkássága. 

3. Mentális egészség:
Peti amennyire tudom skizofrén. Igazából mindegy hogy nevezzük azt az elborult elme állapotot, amiben sok esetben volt. Volt legalább kettő egymástól nagyon elkülönülő énje. Volt, amikor meghatóan kedves volt, és volt, hogy végtelenül bunkó volt. Bizonyos mértékig egészséges, hogy mindnyájan tudunk szeretet teljesek és kegyetlenek is lenni, csak az nem mindegy, hogy úgymond milyen amplitúdóval váltakozik a két viselkedési formánk. Az meg végképp nem mindegy milyen gyorsan. Az biztos, hogy nekem is voltak és vannak hibáim, csak kevésbé balesetveszélyesek, mint neki. Gábor pedig elég kiegyensúlyozott, nyugodt személyiség. Igaz most miután hazajött a kovid osztályról(2 hétig kórházban volt) voltak problémáink ezzel, hogy úgy tűnik megsérült az idegrendszere. Napokig sőt hetekig volt nyughatatlan, de az általa dilibogyónak nevezett gyógyszerekkel egész jól kordában sikerül tartani ezt az idegi problémáját. 

4. Hasonló spiritualitás és értékrend: 
Peti sokszor hangoztatta, hogy ő milyen nagy zsidó. Hát,ha ő tényleg hithű zsidó lett volna, akkor sokkal kevesebb problémánk lett volna. Volt egy zsidó munkatársam, és bárcsak mindenki olyan lenne, mint ő. Nekem pedig akkor is az volt, és most is fontos a kereszténység. Egyre inkább azt látom, hogy nem az a valódi keresztény, aki tökéletes, hanem aki beismeri, hogy nem az. Azt hittem, hogy Petit tényleg érdekli a kereszténység és nem csak megfelelési kényszerből tartott velem ezeken a lelki gyakorlatokon, amiken voltunk. Aztán kiderült, hogy nem hogy ő nem akar megtérni, még nekem is meg akarta volna tiltani, hogy higgyek Istenben. Gáborral pedig úgy voltunk Pál Feris misén az első randinkon, hogy az ő ötlete volt. Sőt eleve úgy ismerkedtünk meg, hogy Mártival az egyik barátnőmmel elmondtunk egy kilencedet azért, hogy legyen hozzánk rendelt férjünk és boldog családunk. Miután befejeztük az imát másnap írt Gábor a love.hu-n, hogy szeretne velem megismerkedni. Gábor egy ilyen ember, aki nem csak formálisan keresztény, hanem a legbelsőbb lényéig. Például ez is tűnhet ellentmondásnak, hogy egy katolikus fiú, egy elvált asszonyt vesz feleségül pedig egyáltalán nem az. Attól, hogy valaki katolikus még lehet emberséges.  Vagy ti mit gondoltok erről? 

5. Rugalmasan változó szerepek, egymás támogatása: 
Petiéknél fogalmam sem volt, hogy mikor mit kellett volna csinálnom. Folyton ilyen íratlan szabályokra hivatkoztak, hogy ezt illik tudni, mit kell tenni, ha mi költözünk oda valakihez. Arra, ha megkérdeztem valamit az volt a választ, hogy tudnom kellene már 24 évesen, ha nem kérdeztem meg és máshogy csináltam, mint elvárták, akkor meg miért nem kérdezek. Náluk ez volt a szokás, hogy elvárták, a másik találja ki a gondolataikat. Egyébként szpoilerezek nem találták ki ők sem, hogy mit vár tőlük a másik, pedig picivel régebb óta ismerték egymást, mint én őket.Gábornál pedig ketten alakítottuk ki az életünket. Legalábbis eleinte, mert most már így, hogy Robi baba is megszületett öten vagyunk. Utólag foglalták nekem össze, hogy mi elég jól alkalmazkodunk a különböző válság helyzetekhez. Voltunk Gáborral online párterápián. Az volt az egyik fő ok, amiért felkerestem a terapeutákat, hogy Gábornak van egy 14 éve tartó reménytelen szerelme. Most, hogy áprilisban kórházban volt a kovid miatt újra fellángolt benne ez a szerelem, mert Húsvétkor a lánynak is elküldte a locsoló versét, és elkezdtek csetelni. Aztán mikor hazajött a kórházból elmondta nekem. Én meg jól féltékeny lettem. Mondtuk ezt is a terapeutáknak. Ugyanakkor beszéltünk az eddigi kapcsolatunkról is. Úgy volt, amikor Gabival és Árpival terhes voltam, akkor augusztusban 2 hetet voltam kórházban, és közvetlenül a születésük környékén pedig október végétől Karácsonyig voltam bent. Gábor majdnem minden nap bejött meglátogatni. Én pedig mikor hazajött a kovid osztályról eleinte rendszeresen néztem, hogy szedi- e a gyógyszereit. Ezt mondták a pszichológusok, hogy ez egy nagyon fontos érték a kapcsolatunkban, hogy tudjuk egymást támogatni. 


6. Felelősen kötött házasság:
Egyre kevésbé tudom, hogy Peti mit akart tőlem valójában. Én családot szerettem volna vele alapítani. Egyrészt amiatt, mert azért elég sok szerethető dolog volt benne, másrészt úgy voltam vele, hogy nem érdemlek nála jobbat. Vele szerettem volna folytatni az életem. Ő pedig pár nappal azelőtt, hogy eljöttem volna tőle, azt mondta, azért vett feleségül, mert különben nem költözök hozzá, hogy ne kelljen elmennie hazulról, ha találkozni akar velem. Gáborral pedig az volt, hogy ugyan amiatt házasodtunk. Azért, hogy örökre együtt legyünk, és hogy legyenek gyerekeink. Másfél év különbség volt a polgári és a templomi esküvőnk között. 2018.május 12-én volt a polgári és 2019. november 23-án volt a templomi. Azért nem egyszerre volt, mert várni kellett egyrészt az előző egyházi esküvőm érvénytelenné nyilvánítására is, másrészt arra is, hogy feloldják a házasodási tilalmat. Mostanában néztem egy Hollywood Hírügynökséges videót a házasságról. Főleg az a része gondolkodtatott el, hogy a házasság egy szimbolika. Szerintem fontosak a szimbolikus események. Mert segítenek valamellyest a változások feldolgozásában. Most épp azért utazok haza Kistarcsára, hogy holnap(június 6-án) el tudjak menni a volt osztályfőnököm, Szilárd bácsi temetésére. Például ez is egy fontos szimbolikus esemény lesz. Arról nem is beszélve, hogy most a házassági évfordulónk miatt jutott eszembe ez a sok minden. Ezen kívül korábban olvastam a Házasság misztériumában, hogy nem mi tartjuk meg az esküt, hanem az eskü tart meg minket. Most ez beigazolódott nálam, amikor kórházban volt Gábor az egy nehéz időszak volt. Érzelmileg, és fizikailag is nehéz volt egyedül lenni betegen 3 gyerekkel. Ez, hogy van egy olyan társam, akivel ott folytatjuk a kapcsolatunkat, ahol a kórházba kerülése előtt abbahagytuk, az elég sok erőt adott. Sőt ezt azzal egészíteném ki, hogy csak olyan értelemben szakadt meg a kapcsolatunk, hogy 2 hétig nem találkoztunk személyesen. Ezenkívül pedig amikor hazajött Gábor egy sokkal mélyebb szintre került a kapcsolatunk. Azt hiszem rohamos léptekkel közeledünk a kapcsolatunk 3. és 4. szakasza felé

7. Nyitottság a gyerekekre: 
Arra jöttem rá utólag, hogy Petivel szerintem azért nem lett gyerekünk, mert nem voltam olyan pszichés állapotban, hogy megfoganjon a babánk. Valószínűleg a TSH szintem sem volt jó, de a kettő szorosan összefügg. Gáborral 3 gyerekünk van, visszagondolva mindhárman olyankor fogantak, amikor nagyon közel voltunk egymáshoz érzelmileg Gáborral. Amikor biztonságban éreztem magam mellette a külvilág bizonytalanságával szemben. Gabi és Árpi a 28. szülinapomon fogantak egy hónappal az esküvőnk előtt. Robi pedig a karantén elején márciusban fogant, amikor is hirtelen naphosszat voltunk együtt Gáborral nem csak egy alvásnyi időre, reggel és este. Így sokkal közelebb kerültünk egymáshoz. 

8. Segítség elfogadása:
Amikor Peti munkanélküli volt igyekeztem neki segíteni, abban, hogy mielőbb találjon munkát. Folyamatosan néztem a laboros, bolti eladós és biztonsági őrös álláshirdetéseket. Megbeszéltük, hogy ha valamiről úgy gondolom, hogy jó lenne neki, akkor elküldhetem rá az önéletrajzát, az ő email címéről. Aztán nem ment el az állásinterjúkra, ahova behívták. Elkezdett idegeskedni is, hogy miért szólok bele a dolgaiba. Elég sokszor volt főleg a kapcsolatunk vége felé, hogy meg mondta, hogyan szabad viselkednem, ha nem akarom, hogy ideges legyen vagy kidobjon. Amit én ulimátumnak vettem ő pedig tanácsnak mondott. Folyton ezt hallgattam, ha a tanácsát nem fogadom el, őt nem fogadom el. Gáborral pedig az volt, hogy az egyik barátnőm készítette fel az angol írásbeli nyelvvizsgára. Ami által meglett az építész diplomája. Neki ez sem jelentett gondot, hogy együtt kerestünk neki munkahelyet. Sőt Gáborral folyamatosan ezen dolgozunk, hogyan hozzuk ki egymásból a legtöbbet. Én nagyon örülök annak, ahol tartunk. Van 3 gyerekünk, családi házban lakunk és most ugyan szervízben van, de van kocsink is. 

9. Önmagunk lehetünk egymás mellett:
Erről lehet , hogy már írtam, hogy mikor Petiéknél voltam több dolog miatt sem tudtam, hogyan szabad viselkednem. Ez egy legalább 4 kategóriába sorolható helyzet volt. Az egyik, hogy az esetek többségében ők sem tudták, mit akarnak tőlem. A második, hogy ők ugyan tudták, de én nem értettem meg. A harmadik, hogy nem tudtam megjegyezni, hogy mit csinálhatok. A negyedik pedig, hogy nem is nagyon tudtam volna, meg nem is akartam azt a szerep személyiséget kialakítani és fenntartani, amit ki akartak volna csikarni belőlem. Gábor pedig ez van, hogy elfogadjuk egymás személyiségét és érdeklődési körét. Őt ez a kertezés érdekli, a csillagászat, a politika, meg a fizika. Engem pedig a kémia, az önismeret, az írás, és engem is érdekel a politika is. Nincs ez, hogy lábujj hegyen kellene járnia a másiknak, vagy szerepeket felvenni. 

10. Együtt változás: 
Nem sokkal azelőtt, mielőtt elmentem Petiéktől vettem egy Változzunk együtt című könyvet. Mikor elköltöztem tőlük ott maradt náluk. A válóperre magával hozta, úgyhogy elvileg valahol nálam van. Csak azóta költöztem párszor úgyhogy nem tudom, hol van. Mindenesetre amikor megvettem és kértem Petit, hogy olvasson bele, nem volt hajlandó még csak rá nézi sem. Meg ezt is folyton hallgathattam, hogy annak kell alkalmazkodnia, aki odaköltözik. Elkezdtem olvasni, csak amikor visszaköltöztem Kistarcsára, már nem ezzel foglalkoztam. Gáborral pedig az elejétől fogva tök jól alakalmazkodunk egymáshoz, a gyerekekhez, és a különböző élethelyzetekhez. Elég sokszor volt stressz tesztelve a kapcsolatunk. Például mindhárom fiunk születése elég nehéz volt. Vagy a házvevés, költözés, építkezés, karanén, az hogy mi is elkaptuk a kovidot, mind olyan dolgok, amik próbára tették a kapcsolatunkat. Sokszor egymással is van problémánk, mégis ez van, hogy nem nagyon ismerek olyan párt a környezetünkben, akikről kívülállóként ezt gondolnám, hogy ilyen jóban vannak egymással, mint mi Gáborral. 

Készítettem egy videót a 3. házassági évfordulónkra. Azokról a pillanatokról, amik közelebb hoztak minket egymáshoz. Amikor elkaptuk a kovidot rengetegszer megtapasztaltam ezt, hogy Isten kezében van az életem. Sokat gondolkodtam ezen miért érdemes Istennek életben hagynia. Erre jutottam, hogy Gáborért és a gyerekekért élek, és azért ezt az üzenetet tovább adjam nektek, hogy van remény arra, azzal együtt, hogy sok esetben küzdelmes a házasságunk, ugyanakkor nagyon szép és értékes is lehet. Ilyen értelemben sokat köszönhetek Petinek is, miatta jöttem rá, hogy mire érdemes odafigyelni, ha jó házasságot akarok. Remélem azért ő is tud annyit gyógyulni, hogy jó párkapcsolata lehessen. Ha nekem sikerült jó, házasságot kialakítani, akkor másnak is sikerülhet. Úgyhogy szeretetben gazdag házasságot kívánok neked, aki most olvasol! ���


közösség elmélkedés élménybeszámoló tabu intimitás babák Istenkép Istenkapcsolat

2019\07\14

Galgás találkozó babákkal

Péceli lelkivezetős találkozó

Még júniusban csináltam egy szavazást, hogy miről olvasnátok szívesen és ott az jött ki, hogy a babák első Galgás találkozójáról. Erre jött a legtöbb szavazat. 
2019. március 9-én volt a találkozó, Pécelen és a lelki vezetés volt a téma. Ez egy szombati napon volt, (mint ahogy az összes találkozó) és mi már pénteken leutaztunk Kistarcsára a szüleimhez. Most Budaörsön lakunk. Akkor aludtunk először a babákkal Kistarcsán. Belegondolni is furcsa milyen picik voltak még akkor. 
Kocsival mentünk, nem sokkal 9 óra előtt értünk oda. Beregisztráltunk. Az első program Szentségimádás volt. Az alatt elég békésen aludtak az ikrek. Örültem, hogy el tudtam kicsit csendesedni. Pont a Szentségimádás vége felé kezdtek a gyerekek ébredezni. 
Az előadás alatt a sekrestyében etettünk. Ez volt az előadás célja, hogy youtubereken keresztül beszéltek a lelki vezetésről. Ha szeretnél olyan youtube csatornát nézni, ami közelebb visz Istenhez, akkor Hamar Donátot és Noémit javasolnám. Ha esetleg írott blogon keresztül szeretnéd jobban megérteni a lelkedet, akkor továbbra is olvasd az Úgy fent, mint lentet, vagy nézz bele a Működik a kémiába �
Előadás után kiscsoport volt. Beletartott egy kis időbe mire befejeztük az etetést és sikerült átmennünk a templomból az iskola első emeletére. Ilyesmiről volt szó a kiscsoporton, hogy keressünk valamilyen közösséget, vagy kérjünk meg egy papot, hogy vezessen lelkileg. Hiába adtunk a babákra Szupermenes ruhát eddigre már nyűgösek lettek. 
Utána ebéd volt. Felváltva ettünk Gáborral. Hogy amíg egyikünk eszik addig a másikunk tologathassa a babákat. Elég sokat beszélgetünk ebéd után Bendzsivel (a kerepesi gitáros kórus vezetője volt). Nem szándékosan, de így tűnt beletrollkodtunk valakinek a videós interjújába. Szerettek volna a babácskák is bekapcsolódni a beszélgetésbe, csak rosszul sült el. 
Voltak játékok, amennyire emlékszem volt egy ilyen, ahol zenére kellett egy seprűvel táncolni. Egy másikban pedig az volt a cél, hogy az egyes csapatokon belül minél kevesebb embernek érjen le a lába a földre. 
A csoportfényképnél még ott voltunk. Csak nem maradtunk végig, mert Gödöllőn néztünk egy házat. Az már biztos, hogy nem Gödöllőn fogunk lakni, mint utólag kiderült, legalábbis nem a Batthyány utcában, mert elég rossz állapotban van az a ház. 
Eredetileg ezt a címet akartam adni a bejegyzésnek, hogy a gyerekek első Galgás találkozója, csak ez derült ki,  a mi babáink nem annyira jöttek be a Galgának. Tehát ez majd még a jövő zenéje, hogy van e értelme sorszámozni, hanyadszorra vannak a gyerekek a Galgában. Mostanában elég sok Almási Kitti videót néztem, ő beszélt erről elég hosszasan, hogy attól, hogy valaminek rossz a vége az eleje még lehet jó. Tehát semmiképp sem kidobott 10 évről beszélünk, ha van kedvetek nézzetek utána ennek miért. Bármi is lesz a folytatás, még, ha nem lesz folytatás, akkor is köszönök mindent, amit eddig kaptam, vagy adhattam. 

élménybeszámoló babák Istenkapcsolat Galgamenti Nagyboldogasszony Közösség

2019\06\09

Iker fiaink: Gabi és Árpi 2.rész

Kezdeti nehézségek

 

image.jpegimage.jpeg

 

A kezdetek

Folytatom a gyerekek bemutatását. Az előző bejegyzésben a születésükről írtam. Most arról írok, mi is történt azután. Gabi 2590 g, 50 cm-rel született, Árpi 2550 g, 49 cm-rel. A zárójelentés szerint 17:37 kor volt a születés, és a lényeget majdnem kihagytam. Mindez 2018. december 12-én történt.  Gábor akkor ért be a kórházba, amikor a babák már a NIC en voltak. Innentől már kevésbé részletesen írok az eseményekről, illetve olyan részletességgel, amennyire fontosnak érzem. Felkerültem a császár utáni őrzőbe. Tök jó fejek voltak, vagy lehet csak szerencsém volt, hogy este szültem, így nem kellett 6 óra leteltével felkelnem.Délelőtt 10 körül kísértek vissza a terhes osztályra. Csütörtöktől vasárnapig minden látogatási időben bementünk Gáborral a babákhoz. Csütörtökön és pénteken Gábor ugye az esti látogatásra jött csak munka után. Gabi és Árpi szombatra már átkerült a PIC re. Szombaton Gabit ki lehetett venni az inkubátorból pár percre. Írtam anyák napján a babáknak egy verset abból idéznék pár sort. 

"Az Édesanyám rózsafáját
akartam énekelni neked.
Gabi, de választottam
egy másik éneket.

A meghatódottságot
tovább már nem bírtam,
a zöld szájmaszk alatt
néhány percig sírtam.

A Ha én rózsa volnék
lett a közös énekünk
megszépítettem kisfiam
életeddel az életünk.

Ez december közepén volt, 
hideg volt és hó volt,
mert az ölemben voltál
minden olyan jó volt. "

Hétfőn elengedtek minket. Illetve a Kistarcsa kórházba mentünk át az ikrekkel. Mikor megjött a mentő siettem, hogy én is tudjak menni a gyerekekkel együtt. A cuccaimat Gábor hozta át egyik kórházból a másikba. A kistarcsai kórházban vasárnapig voltunk. Ezalatt megtanítottak gondozni a babákat. Vasárnap, még a másik kórházban indult meg a tejtermelésem valamelyest, de nagyon keveset szoptattam az ikreket. A kórházban csak egyszer szoptattam Gabit. A többi alkalommal fejtem tejet a babáknak, amennyit tudtam, de többnyire tápszert kaptak. A kórházban megtanítottak cumiból etetni a babákat, pelenkázni, öltöztetni és beszélni a babákhoz. Az utolsót kicsit jobban kifejtem. Dr. Rónaszéki Ágoston, a koraszülött osztály vezetője mondta, hogy nemcsak etetni és pelenkázni kell az ikreket, hanem néha beszélni is kell hozzájuk. Fölöslegesnek tűnhet így első olvasásra beszélni egy babához, de sokat énekeltem és beszéltem hozzájuk és elég hamar kezdtek gőgicsélni. Így utólag nagyon örülök, hogy a csecsemős nővérek megtanítottak, hogyan kell gondozni egy koraszülöttet illetve kettőt még ha akkor abban a helyzetben elviselhetetlenül nehéz volt még egy hetet kórházban lennem. 

A hazamenetel

Árpi és Gabi sok szempontból ajándék babák, többek között azért is, mert Karácsonykor engedtek minket haza. A kórházban a liftes néni mondta, hogy hazahozta őket nekünk a Jézuska. Egészen február elejéig velünk lakott anyukám. Hogy segítsen gondozni a babákat. Rengeteget segített anya igazából anélkül, hogy erőszakosan avatkozott volna bele a gyereknevelésbe. Ezt nagyon szeretem benne, hogy nem tukmál ránk kéretlen dolgokat, és ha segítséget kérünk akkor segít. 

December 27-én volt nálunk a gyerekorvos: Csányi Róbert, és egy helyettes védőnő. Mondták, hogy jól fejlődik a babák mozgása, csak még elég vékonyak. A mi védőnőnk, Kántor Zsuzsanna a következő héten jött. Ő emberileg, és szakmailag is nagyon jó, ezért hálás vagyok Istennek, hogy ő lett a védőnőnk. Kiderült, hogy Rónaszéki Ágoston és Csányi Róbert ismerik egymást. '89-ben együtt dolgoztak az egyes női klinikán, a koraszülött osztályon. 

Orvosozás a köbön

A kórházból való hazajövetel után nem sokkal belázasodtam. Illetve egész pontosan Szilveszterkor. Elég sokat mondtam a szobatársaimnak, hogy a nővérkékkel fogok Szilveszterezni, de amikor kikerültem a kórházból már elengedtem ezt a dolgot. Ez volt, hogy december 31- én este 38 fokos lázam lett. Meg előtte nap közben nagyon fájt a derekam, sokkal jobban, mint az előtte levő napokban. A láz miatt bementünk valamikor éjjel az ügyeletre Gáborral. Onnan pedig továbbküldtek a klinikára. Amíg mi kórházaztunk anyukám vigyázott a fiúkra. A klinikán, mivel a portán nem találtunk senkit, és nem tudtuk hova kell menni, felmentünk a nővér szobába. Melinda nővér, az ügyeletes mondta, hogy menjünk a szülőszobába. Lementünk és ott mondták, hogy várjunk a folyóson. Géczi Mihály doktor úr jött végül és ő meg két másik orvos vizsgáltak. Kiderült, hogy valamiféle húgyúti gyulladásom volt. Ennek a betegségnek a hatására még az a kevés tejem is elment, ami volt. Így végleg tápszeresek lettek a babák. 

 Egészen a legutóbbi oltásig ez volt, hogy havonta kaptak szurit az ikrek. Mindketten felnőtteket megszégyenítően fegyelmezettek a szurik alatt. Főleg Árpi, ő kétszer is volt, hogy csak a második szúrásnál sírt. 

Az első két hónapban nagyon hasfájósak voltak. Nem is emlékszem, mikor kezdtük adni nekik az Espumisant. Na az hozott némi enyhülést. Így volt, hogy még éjjel is 3-4 óránként keltek. Eleinte még így volt, hogy egy szobában aludtunk a gyerekekkel, akik közös kiságyban voltak és anyukám aludt a másik szobában. Mindig ez volt, hogy rengeteget sírtak és buktak evések után. Főleg Gabi, Árpi kicsit jobban viselte. Hú nagyon nehéz és egyben szép időszak volt ez. Nagyjából párhuzamosan történt ez, hogy elmúlt ez a nagyon intenzív hasfájásuk, és hogy átaludták az éjszakákat. Pont mire először hallottam Dénes Ivettről, és a sírni hagyás nélküli, önálló alvás tanításról, addigra többé kevésbé megoldódott magától a helyzet.

Kibontakozás

Már egészen születésüktől fogva kezd kialakulni a személyiségük. Hiába ikrek, amellett, hogy nem egyformák külsőre sem, a jellemük is teljesen különböző. Gabi elég zárkózott, és ingerlékeny. Otthon, nyugodt körülmények között viszont sokat gőgicsél. Igazi kis introvertált. Elég hamar felfedezte a kezét és azóta is szereti fogdosni a játékokat. Meg nagyon kis szégyenlősen mosolyog. Árpi nagyon vidám baba. Szeret közösségben lenni. Szereti a pörgést. Úgyhogy ég és föld, ami mindkettőjükre igaz, hogy nagyon szeretetre méltóak, kis puszi mágnesek. 

vers nevelés élménybeszámoló babák

2019\06\04

Kórusok Éjszakája 2019

Csíkszereda helyett Csíkszerda

Június 1-én volt a 7. Kórusok Éjszakája. Mi is voltunk itt Gáborral, Gabival és Árpival. Eredetileg Erdélybe szerettünk volna menni, a pápa látogatásra, sokáig úgy volt, hogy oda megyünk. Ezért már lemondtam róla, hogy idén el tudjunk jönni ide. Csak minél közelebb volt az esemény annál több probléma merült fel azzal kapcsolatban. Szomorú is vagyok emiatt, de így utólag nagyon örülök, hogy így alakult. Kifejtem kicsit hosszabban is, hogy miért:

Délután négykor kezdődött a Kórusok Éjszakája az éneklő kerttel. Ez a Nemzeti Múzeum udvarában volt. Itt mutatkoztak be a kórusok. Eléggé a végén voltunk a tömegnek, ezért ebből sajnos elég keveset hallottunk. Azért valamennyit hallottunk belőle, ezért ráhangolódásnak mindenképp jó volt.

Csíkkids

Elsőként a Csíkszerda gyerekkórusát, avagy a Csíkkidset hallgattuk meg. Ebbe a kórusba úgy tudom, hogy a felnőtt Csíkszerdások kisgyerekei járnak. Amire emlékszem a koncertjükből az a Tüzed Uram Jézus dallamára énekeltek valamit, valami számomra ismeretlen nyelven. Énekelték a Kiskacsa fürdiket, és azt is, amire szoktuk néha altatni a babákat: Szép csillagos az ég.

Nemzeti Múzeum belső udvara

Most, amikor néztem a műsorfüzetet az volt az egyik végül is legfontosabb szempont, hogy azt a helyszínt válasszuk ki, ahol a legjobbnak ígérkezik a program. Fénykoromban, a korábbi Kórusok Éjszakáin mindig csak a kórusokat néztem, hogy melyiket hallgatnám meg szívesen, attól függetlenül mennyire vannak messze egymástól a különböző helyszínek. Csak így ikerbabákkal már nehézkesebb közlekedni. A Nemzeti Múzeum belső udvarára gondoltam, hogy az jó lesz nekünk.

Vox Humana

A második kórus,akiket hallgattunk a Vox Humana Énekkar volt. Ők németül, és angolul énekeltek. Németül a vidám énekek voltak, angolul pedig nyugodtabbak. Ide hozzáfűznék egy érdekességet, vagy inkább tévhitet. Sokszor használjuk a komoly zenét és a klasszikus zenét egymás szinonimájaként. Pedig attól, hogy egy zene klasszikus még lehet, vidám és játékos is. A koncert vége felé elkezdtek türelmetlenek lenni a babák, ezért Gábor kicsit kivitte őket. 

Csíkhétfő-Csíkcsütörtök

Következőként a Miserere című kórusművet hallgattuk meg a Csíkhétfő és Csíkcsütörtök előadásában. Most is ugyan az volt a nehézség, mint a Hold gyermeke közben, hogy majdnem végig ezen görcsöltem, hogy ne sírjanak a babák. Amennyire oda tudtam rá figyelni nagyon szép volt. 

Új Advent Kórus

Jó ötlet volt ezt a helyszínt választani, a Nemzeti Múzeumot. Az Új Advent Kórustársaság volt a harmadik, akiket itt hallgattunk meg. Elég hasonló a szellemiségünk ezzel a kórussal. Tetszett, hogy nem csak énekeltek, hanem beszéltek is a koncertjük alatt. Csak itt már végképp ez volt, hogy türelmetlen lett Gabi, kicsit gőgicsélt, meg elkezdett sírni, ezért egy csomót sétáltunk vele. Mikor vége lett az előadásnak, kicsit pihentünk. Vettünk otthonra kenyeret. Kerestünk egy helyet, ahol Gábor, én és az ikrek is ehetnek. Ugyanis itt volt egy nagyobb szünet.

Jézus Szíve templom

Ide csak késve értünk ide a szünet utáni első előadásra. Az Argenteus Hangműhely énekelt ekkor. Valamilyen klasszikus zenét énekeltek. Igazából azért jöttünk ide, a Jézus Szíve templomba, mert a terhességem utolsó két hónapjában ide jártam misére. Két hónapig voltam az egyes női klinikán a terhesség alatt. Szerettem volna megmutatni a gyerekeknek, hol voltak pocaklakóként vasárnap délelőttönként. 

Elég nehezen tudtam ott hagyni a Kórusok Éjszakáját, ezért még meghallgattuk a Cantate Városi Vegyeskart. Nagyon szeretem a középkori zenét, segít az elmélyülésben. Gáborral eléggé megkedveltük a középkor világát, most hogy újra nézzük a Trónok harcát. Mikor megismerkedtünk akkor is csomó ilyesmi sorozatot néztünk: Tudorok, Merlin, Vikingek, ilyesmiket. 

Szerintem ez a Kórusok Éjszakája is ugyan olyan jóra sikerült, mint a többi. Jó volt az összhatás. Érződött, hogy sokat dolgoztak vele. Vittünk egy emléket is, mármint vettünk egy bögrét hazafelé menet. Amin ez áll: Singing is my superpower (az éneklés a szuper erőm ).


közösség élménybeszámoló kórus babák Csíkszerda

2019\05\28

Iker fiaink: Gabi és Árpi

Szülésélmény

A szülés élmény? 

A terhességem alatt elég sokat foglalkoztam ezzel, főleg az utolsó hónapokban, vajon milyen lesz a szülés. Ezzel szeretném kezdeni kis iker fiaim bemutatását, milyen volt a születésük.

Október végétől az egyes számú női klinikán vendégeskedtem majdnem két hónapig. Erre majd még egy későbbi bejegyzésben visszatérek, milyen volt két hónapig kórházban feküdni. Megvettem Vida Ágnes  gyerekpszichológus szülés felkészítőjét, ahol volt szó a szülés élményről. Illetve arról, hogy sokan beszélnek erről, hogy a szülésnek micsoda felemelő dolognak kell lennie. Pedig valójában egy trauma, és ezt javasolta Ágnes, hogy ne legyen amiatt bűntudatunk, ha mi nem élvezzük a szülést, meg ha nem úgy sikerül, ahogy elgondoltuk. Azt már mikor bekerültem a kórházba akkor mondták, hogy császármetszés lesz. Főként azért mert ikrek, és mert magas volt a vérnyomásom. Korábban azt hittem, hogy az nem is igazi anya, aki császár metszéssel szül. Mire odakerült a sor többé kevésbé sikerült feldolgoznom, hogy már így lesz, így fogom világra hozni a gyermekeimet.

Az volt az érdekes, hogy pont mikor sikerült valamelyest letisztázni magamban, hogy miért is félek a szüléstől: hogy fájni fog, és lezárul egy élet szakasz, pont akkor jött el a szülés napja. Egy szerdai nap volt. Kedden ünnepeltük Gáborral a megismerkedésünk második évfordulóját. Szerdán pedig délelőtt ugyan az volt, mint a többi nap. Mentem CTGre ami nem sikerült és elég ideges lettem tőle most is. Sajnos részleteiben erre már nem emlékszem, hogy volt: fenn a terhes osztályon azt hiszem háromszor is nézték a vérnyomásomat délután. Hiába kaptsm nyelv alatti gyógyszert is, ugyanúgy 150 per 100 volt. Aztán levittek a szülőszobára, ahol a kedvenc nővérem volt éppen az ügyeletes, Szilvi nővér. Igazából két dolog miatt voltam a szülőszobán, a vérnyomás emelkedésem miatt, és azért mert aznap is a CTG görbém helyett CTG egyenesem lett. Most is odafogtam az általam egércsapdának hívott valamiket a hasamra, hogy megnézzük a babák szívhangját. Már nem tudom miért, de az ügyeletes orvos, Szatmári doktornő megnézte, hogy tágul e a méhszájam. Nem tágult végül is, de már kezdtem sejteni, hogy itt esemény lesz. A balkezemben még benne volt az előző szülőszobázós branül, ahová azt hiszem magnéziumot kaptam. Szúrtak a jobb kezembe is egyet, ahová a vérnyomás csökkentőt tették. Szilvi nővér kb percenként mérte a vérnyomásomat, csak hát nekem is és szerintem neki is egyre feljebb ment.

Azután behívtak egy másik orvost is, Máthé doktor urat. Ő mondta, hogy most lesz a szülés. Megkérdezték, melyik babát, hogy hívják majd. Mondtam, hogy aki elsőször születik ő legyen Gábor, aki másodjára ő Árpád. Gyorsan felhívtam Gábort, hogy siessen, ahogy csak tud. Felment 200 per 100 ra a vérnyomásom, és ezért igyekeztek ennyire. Adtak fáslit a lábamra, meg valamikor még a szülőszobázás elején átvettem ezt a kórházi hálóinget. Mondta a doktor úr, hogy írjak alá két lapot, az egyik a császár metszős beleegyezés volt, a másik meg a gerincvelői érzéstelenítős beleegyezés. Átkísértek egy másik szobába, ott felültem a műtőágy szélére, kaptam új csöveket a branüljeimbe. Aztán beadták a gerincvelői érzéstelenítőt. Felfeküdtem az asztalra. Elkezdtem nehezen kapni levegőt, szóltam az altató orvosnak, és csövön át oxigént fujatott az orromhoz. A fuldokláson kívül nem is éreztem mást. Kértem az orvost, hogy szóljon, ha kezdődik a műtét. Mondta, hogy az első babát mindjárt kiveszik. Hamarosan mutatták a zöld kendőben Gabit. Olyan szép volt már akkor is, kár, hogy csak egy pillanatra láttam. Aztán hamarosan mutatták Árpit is, a másik gyönyörű babámat. 

elmélkedés nevelés élménybeszámoló intimitás babák

süti beállítások módosítása