Csíkszereda helyett Csíkszerda

Hamarosan újra koncertezünk a Csíkcsütörtökkel. Dohnányi Ernő Szegedi miséjét adjuk elő. A koncertek május 12,13,14-én lesznek. Pénteken 20 órakor, szombaton 17 és 19 órakor, vasárnap pedig 14 órakor és 15:30-kor kezdődnek az előadások, a Rózsafüzér Királynéja templomban, a Thököly út 58 alatt.

Mi is a története ennek a műnek? "Gróf Klebelsberg Kunó kultuszminiszter kezdeményezésére 1928-ban pályázatot írtak ki mise komponálására, melyet a szegedi Fogadalmi-templom felszentelésének ünnepére szántak. A világhírű zongoraművész, karmester és zeneszerző, Dohnányi Ernő (1877-1960) az első körben eredménytelen pályázat második fordulójára – Király-Kőnig Péter baráti unszolására – készítette el “szakrális programzenéjét”. A bírálóbizottság egyértelműen Dohnányi művét hozta ki győztesnek, melyet 1930. október 25-én mutattak be, a szerző vezényletével." Idézet a Szegedi Dóm honlapjáról. A darabot a Csíkhétfő kórussal, orgonistával, szólistákkal, és rézfúvosokkal adjuk elő. A próbák alapján szép lesz.

Ha voltál legutóbbi koncertünkön, ahol Moniot D'Arras utolsó trubadúrját adtuk elő akkor ez is tetszeni fog. Ha szeretnéd meghallgatni, akkor itt a regisztrációs link, és az esemény facebookos linkje. Várni fogunk.

Sziasztok!

 Szeptember óta a Csíkcsütörtök nevű kórusban éneklek, ami a Csíkszerda nevű kóruscsaládnak a része. Moniot d’Arras- Az utolsó trubadúr igaz története című művét adjuk elő. Egy fiúról szól, aki szerelmes lesz egy lányba. Mivel a lány nem viszonozza a szerelmét szerzetesnek áll. Középkori dalokat éneklünk majd, és a fő történet szálon kívül vagy azzal együtt a négy évszakot is igyekszünk megjeleníteni. Mutatok egy éneket, hogy meg tud ítélni, hogy neked ez mennyire tetszik ez a régi történetek modern stílusban való előadása. Részlet a Boleyn Anna című előadásból, amit a Csíkszerda adott elő a Kórusok Éjszkája nevű rendezvényén.

A koncertek a Thököly út 58-ban a Rózsafüzér Királynéja templomban lesznek.
Február 10. péntek: 20.00
február 11. szombat: 19.00 (ifjúsági), 20.30
február 12. Vasárnap: 14.00 (gyerekbarát), 16.00.

A koncerten úgy tudsz részt venni, ha előtte regisztrálsz rá. A február 6-ai héten lesz a regisztráció. A Csíkszerda honlapján, a Monoit D' Arras- Az utolsó trubadúr igaz története eseménynél.

Ha voltál már Csíkszerda koncerten, akkor nem kell hozzáfűznöm semmit miért gyere rá. Ha pedig még nem voltál, akkor erre biztatlak, hogy adj neki legalább egy esélyt. Vagy, ha kíváncsi vagy rá hogyan éneklek :)

További szép napot!

Az egyik kórusról szeretnék írni a kettő közül, ahova járok. A Csíkcsütörtökről. Ez a Csíkszerda kórus része. Innen kapta a nevét, hogy csütörtökön van, és majd csíkos cuccban fogunk fellépni. A koncertig én is keresek valami olyan pulcsit, ami tetszik is és csíkos és van a méretemben. A múlthéten nem voltam próbán, mert előadást írtunk Ács Dáviddal, ami remélem minél színvonalasabb lesz ezek után. Ami érdekes, hogy most elkezdtem magamban összefoglalni, miért hiányzott ez az egész.

Szerdánként is, sőt egész héten, izgatottan várom mindig a csütörtököt. Amiatt, hogy nagyon jófejek akik ott vannak, szép énekek vannak és nagyon sokat tanulok. Énektechnikailag is sokat tanulok, mert nőtt a hangsávom, vagy hangtartományom. A magas hangokat magamtól nem jutott volna eszembe kiénekelni. Csak emiatt a megfelelési igényem miatt, és amiatt énekeltem ki, hogy elkapott a hév. Nem az a hév szerencsére, amire lehet, hogy gondolsz :) Az meg nagyon tetszik, hogy vannak mély énekek. Az alt szólamban vagyok és így nem csak magasodott, hanem mélyült is a hangom. Illetve nem biztos, hogy mélyült, csak eddig nem tudtam meddig tudok lemenni. Legszívesebben átmennék a tenoritákhoz, csak problémám van a nőiességemmel, a lány mivoltom utolsó morzsáit megőrizvén maradok az altban.

Az énekléssel kapcsolatban rájöttem egy tök fontos dologra, vagy visszaemlékeztem rá. Hogy az agynak a jobb féltekéje felelős azért, hogy dallamokat tudjunk tanulni, és a bal félteke azért hogy szöveget. Ezt próbálgattam, hogyan lehet a gondolkodásomat összehangolni. Először vagy magamban vagy ha lehet hangosan elkezdem dúdolni az éneket. Ha otthon vagyok akkor ezt a lalát, vagy bármilyen egy szótagú szót behelyettesítek a szöveg helyére. És csak ezek után éneklek normálisan. Kezdek rájönni a beéneklés fonotsságára. Nemcsak a szöveg szempontjából, hanem hangmagasságéból is. Voltam egy lelkigyakorlaton, ahol ideiglenes kórust alakítottunk. A próbákon még a saját hangszínemben énekeltem. De a misén már én is ezt a legjobb esetben mezzo, de inkább szoprán szólamot toltam. Megfelelő beéneklés nélkül. Ahhoz képest, hogy ez 23-án volt még be vagyok rekedve. Ez olyan értelemben jó, hogy aránylag szépen énekeltem, ez sikerélmény volt.

Az a jó a próbákban még, hogy mindig bölcs dolgokat tudok meg. A szobrászatról amit mondott Árpi, hogy nem összerakják a szobrokat, hanem kifaragják. Ezt, hogy az éneklés nem egy kirakózás azt , a lány , aki tartotta az előző próbát, és sajnos nem emlékszem a nevére ő is megerősítette. Az egyes énekek folyamatok, és nem ilyen kis micsodákból állnak össze. Még régebben írtam egy verset a zenéről. Kezdem ezt egyre inkább igaznak érezni.

A zene...

A zene belém hatol

és lelkem mélyéig ér,

majd a magasba repít,

és megváltást ígér.

Boldogságot és örömöt

csen a szívembe,

ugyanakkor rengeteg

fájdalom van benne.

Néha tőle a lelkem

boldogan táncol,

néha ledermeszt

és magához láncol.

Néha szabad leszek

tőle akár egy madár,

néha rabul ejt,

aztán börtönbe zár.

Visszavisz a múltba,

és segít jelen lenni,

elrepít a jövőbe

valahová messzi.

Van, hogy hirtelen tőle

szerelmet élek át,

majd előhozza a mélyből

a harag démonát.

Van, hogy magába rejt

és eltemetkezem belé,

van, hogy tovább küld

a többiek felé.

Van, amikor szűzies,

és van, amikor zsivány,

van, amikor teljesség,

és van amikor hiány.

A szívem elnyeli

a hangját és a csendjét,

az élet kuszaságát,

és az élet rendjét.

Olyan, mint a folyó,

és olyan, mint a part,

magával sodor,

mégis mederben tart.

Olyan, mint a menny

és olyan, mint a pokol,

van, hogy életet ad,

és van, hogy haldokol.

Íme, ez az, amit

rejt a szívem mélye,

a zene szeretete,

a szeretet zenéje.

Közösség szervezés

A Kóristák ezt tette újra nyilvánvalóvá, hogyan lehet egy csoportot közösségé alakítani. Bevezetésként egy elég szép emlékemmel kezdeném. A Kovászolós időszakom végén, még a diák munkázás előtt Takács Petivel, és Petivel az öcsémmel péntek délutánonként játszottunk a plébánián a napközis hittanosokkal. Ott ez derült ki számomra, hogy a játék is elég jól összehozza az embereket. Erre jutottam, hogy nem feltétlenül kell egy vezetőnek despotának, vagy szigorúnak lennie ahhoz, hogy hatni tudjon rájuk, akiket rábíztak, vagy akik bíznak benne. A játékhoz hasonlóan az éneklés is egy nagyon humánus módszer a közösség szervezéshez.

Miről szól a Kóristák?

 A történet szerint a francia, Tófenék nevű árvaházba egy új nevelő érkezik, Clément Mathieu, aki mellesleg zeneszerző volt. Az igazgató könyörtelen módszereivel egyet nem értvén Mathieu úr elhatározza, hogy egy kórust hoz létre a gyerekek számára. Azzal a nyilvánvaló szándékkal, hogy erőszak nélkül segítsen nekik jobb emberré válniuk, és hogy kamatoztathassa a zenészi múltját. Eleinte kicsit idegenkednek tőle a fiúk, aztán egész jól belejönnek. Főleg az osztály (egyszerre jó és rossz értelemben vett)hangadója, Morhange úr. Neki még egy szóló része is lesz az egyik dalban, ez a jelenet nagyon megtetszett nekem.

Így lettem én is kórista

 A blogom elég nagy része erről szól, miért vagy hogyan vagyok érintett ebben a kórusozásban. A kerepesi gitáros kórusban vagyok tag és Csíkszerda koncertekre szoktam járni. Befejezésül elmesélem neked hogyan lettem kórista. Egy-két alkalommal visszamentem vendégként, vagy szervezőként a Kovászoló második évfolyamára. Ott az egyik hétvégén beszélgettünk erről Bendzsivel, aki a kórus vezető, hogy szeretnék e menni  az esti kórusos misére énekelni. Végül is így döntöttem, hogy megyek. Ezáltal lettem én is ott tag.

Mi jut eszedbe, ha meghallod a kórus vagy a kórista szót? Nekem korábban ez az elképzelésem volt, hogy egy kórusba olyanok járnak, akik legalább öt hangszeren játszanak, a társadalom elit részéhez tartoznak, és híres iskolába járnak, és persze tudnak kottát olvasni. Olyan egy kórus, hogy fekete fehérben énekelnek, rohadt magas hangon, és némely esetekben még táncolnak is hozzá. Tehát van a klasszikus kórus és a néger gospel. Aztán történt egy váratlan fordulat. Nos...

A Csíkszerda nevű kórusról Ágotától hallottam először. Hozzá járok kezelésre és az egyik alkalmon hívták őt , mert az egyik koncertre, azt hiszem a "Jónás"ra felszabadult valahány hely és erről egyeztettek valamit. Utána megkérdeztem, hogy ez milyen kórus, és utána néztem az interneten is. Ez kifejezetten jó, volt, mikor rájöttem kit ismerek még onnan. Borbás Rékát, őt pedig a SZEGY ifiből ismerem.

Kik is ők röviden, vagy mit mondanak magukról.
"Alkotni együtt
Elmélyülni kreatívan
Szabadnak lenni felelősséggel
Művésszé lenni csapatban

2004 óta hirdetjük (2009 februárja óta Csíkszerdaként), hogy a XXI. század elején immár ideje leszámolni a kórusénekléshez tapadó mintegy száz éves megszokásokkal és érdemes újragondolni a közösen énekelve alkotás minden egyes mozzanatát. " Az idézet a Csíkszerda facebook oldaláról van.

Most már nem csak Csíkszerda van, hanem Csíkhétfő, és Csíkkamara is, legalábbis róluk tudok. Most már sejtitek, hogy nem a Csíkszereda nevű székely településről kapták a nevüket, hanem egy összetett szó. A csík a csíkos koncertezős/próbálós ruhából ered és a szerda a próba napjából. Én mindhárom kórus legalább egy koncertjén voltam. Először a Saul és Jonatán halálát hallgattam meg. Aztán a Csíkhétfő " Mese a világ legszebb dalát éneklő madaráról" című művét hallgattam, és szintén tőlük a "Mária történetét". A Csíkkamarának pedig a "Magyar etűdök" koncertjén voltam. Ezen kívül voltam két Kórusok Éjszakáján.

Az első Kórusok Éjszakája után gondolkoztam el azon, hogy én is szívesen tartoznék kórushoz, ahol tudnék énekelni anélkül, hogy bármilyen gyilkos tekintet vagy érzelmi zsarolás kísérné. Végül is tavaly ősszel csatlakoztam a Kerepesi gitáros kórushoz. Összességében ezt tudom mondani, hogy énekelni jó, egyedül is és kórusban is. Hogy miért erről mutatok még valamit.

 Szívem telve van Veled drága Jézus, így tudnám jellemezni ezt a mai napot. Ma szinte az egész napot a kórussal töltöttem.  Judit (ő volt előzőleg az énekkar vezetője) lányának, Eszternek volt a keresztelője. Tegnap ehhez próbáltunk énekeket. Ma pedig negyed kettőkor találkoztunk a templomban, és kettőkor kezdődött a keresztelő. Mindig akkor énekeltünk, mikor András atya mondta, és valamilyen rejtélyes oknál fogva, a lehető legjobb énekeket találtuk a keresztelő különböző részeihez. Volt aki meg is dicsért, hogy milyen jól illett a az énekek témája András atya mondani valójához.

 Nos mi is volt András atya üzenete? Fontos, hogy mit kapnak a gyerekek örökségbe a szüleiktől, lehet lakást, telefont vagy egyéb dolgokat is ráhagyni a gyerekekre, de a valódi érték az a keresztség. Erre csak most jöttem rá, hogy ez a szó a lehető legjobb rá, hogy örök-ség, mert egyfajta örökké tartó jel lesz a lelkünkön. Immár Eszter egy új, nagyobb család tagjává vált, az Egyház tagjává. Itt is fontos szerepük van a szimbólumoknak. A gyertyát eddig még nem tudtam megfejteni mi lehet, de most érdekes dolgot mondott róla András atya. Ahhoz, hogy a hit lángja égjen önmagunkból kell adni, mint ahogy a viasz önmagát adja érte, hogy éghessen a láng. A fehér ruha, és a víz a tisztaság és megtisztulás jelképe. Összességében nagyon felemelő volt ott legyek a keresztelőn, még ha végül is véletlenül csöppentem oda.

 Utána délután öt helyett háromnegyed hatra mentem vissza a plébániára, az záró sütögetésre. Nagyon jó volt a kórussal lenni, a beszélgetés, az éneklés, az ima, a hússütés, szemközti házból jövő gólörömös üvöltözés.

 Ha közel laksz Kerepeshez, és szeretsz vagy szeretnél énekelni, akkor gyere és csatlakozz a Kerepesi gitáros kórushoz. " Te különleges hangszer vagy Isten kezében. Engedd, hogy a Lélek által megszólaljon benned az üzenet, amelyet rajtad keresztül szeretne közölni az Úr". Simon András

Szeretném felhívni a figyelmeteket egy rendezvényre, ami szombaton lesz(június 4-én), ez a Kórusok Éjszakája. Gyertek, ha tudtok, és szeretnétek.
A Csíkszerda és Csíkhétfő kórus szervezi. Eddig három koncertjükön voltam és az előző Kórusok Éjszakáján. Mint szinte mindig, a koncertjeik után is írtam verset.

Saul és Jonatán halála

Nem biztos, hogy vannak szavak...

Nem biztos, hogy vannak szavak
erre a fajta jóra,
mégis hogy éreztem magam,
írok valamit róla.

Közben olyan érzésem volt,
mintha angyalok dalát
hallanám, ami úgy szólt,
hogy áttörte a szívem falát.

Pedig most vastag volt e fal.
Mintha máshol lettem volna,
és nem Saul a filiszteusokkal,
hanem a lelkem harcolna.

Mintha a halottidéző asszony
nem Sámuelt idézné,
hanem egy régen várt hangon
lelkem rejtett részét igézné.

Nem a halál volt a téma
számomra az énekekben,
hanem hogy örülhetnék néha,
hogy sok minden jó az életemben.

Olyan, mintha meghalt
volna valami bennem,
ez nem hogy nem okozott bajt,
hanem újjászülettem.

Kirázott a hideg sokszor
persze jó értelemben,
élet jött a hangokból,
és gazdagság érzelemben.

Köszönöm, amit nyertem,
nagy szükségem van Önökre,
ezt a szívembe rejtem
és megőrzöm örökre.

A világ legszebben éneklő madara

Vers a világ legszebben éneklő kórusáról

Hála legyen Istennek s Önöknek,
hogy szívemben megtörtént ez a hatalmas csoda,
bár azt hiszem, hogy jobb, ha nem tudják meg,
hogy milyen úton módon keveredtem oda.

A koncerten nagyon sok szeretetet
kaptam és nagy értékre leltem,
méltatlannak éreztem rá magam,
úgy éreztem meggyógyul a lelkem.

Jó volt, hogy vidámak voltak a dalok,
s nem csak a fa tövének van titka,
hanem Önökben is van valami nagyon
megfoghatatlan, misztikus és ritka.

Most is végig futott a hideg a hátamon,
utoljára valamelyik nyáron,
borzongtam így a mínusz akárhány fokban
a tej- és túrógyárban Soroksáron.

Jó volt, hogy ilyen játékosak voltak,
futkostak az egész koncert alatt,
szerencse, hogy nekem is van egy ilyen
részem, ami örökké gyerek marad.

Köszönöm, hogy előhozták a mélyből
a gyermeki, életvidám felem,
és köszönöm, hogy barátságosak
és kedvesek voltak mindvégig velem.

Mária története

Mária...

Mária had szóljak
a mélyből hozzád
járj közben Istennél,
hogy adja az áldását
e jó emberekre,
s vezesse a mennybe.

Sosem tört fel még
a lelkemből nála,
mint amit most érzek,
annál nagyobb hála.
Jó volt az énekük,
értékes az életük.

Tegnap este belső
békességre leltem,
a sok feszültségből
megszabadult lelkem.
Kellett már a béke,
és csendesség végre.

Eléggé szomorú
voltam mostanában.
Jó hogy vidámság volt
az Önök dalában.
Belém szállt a lélek,
örülök, hogy élek.

Nagyon szépen,
tisztán és jól énekeltek.

A dallamok szinte
már életre keltek.
Ebből sose elég,
énekeljenek még.

Az éneklésüktől
gyógyult a kezem,
és sok mélyen lévő
belső lelki sebem.
Most ennyit mondanék.
Nincs azért vége még.