Most jön, ami még nem volt. Hogyan éreztem magam a Galgás táborban. Az biztos, hogy nem tudnám egy szóban összefoglalni. Ez, amiket írok szorosan összefügg az előző bejegyzéssel, sőt annak a kiegészítése. A péntek esti imán erről volt szó, hogy Máriához hasonlóan mi is mondjunk igent Istennek. Illetve ez a kérdés sokkal hamarabb foglalkoztatott már. A pénteki kiscsoporton, ahol Tücsivel, Lillával, Borival és Ádámmal voltunk, ez volt az utolsó kérdés, amire már nem válaszoltunk: Mire kellene most igent mondani. Úgy voltam akkor vele, hogy ezen még gondolkozom kicsit, de szerintem Gáborra. Ez csak egy plusz megerősítés volt, hogy az esti imán is erről volt szó. Pont egymás mellett ültünk Gáborral. Erre jutottam, hogy arra kellene igent mondanom, hogy vele éljek, még ha már előreláthatólag is lesznek nehézségek. Pl. ez a válás Petivel. Amire nem számítottam, hogy ez ilyen gyorsasági dolog lesz. Mert ima után beszélgettünk, az egyik bástya mellett. Mondta, hogy hozott nekem csokit. Adott egy bonbonos dobozt és abban volt a gyűrűs doboz. Annyira nem számítottam erre. Kérdezte, hogy hozzá megyek- e feleségül. Én pedig ezt mondtam: Igen. Olyan boldog lettem tőle, hogy nevető görcsöt kaptam. meg az is nagyon megható volt, amit mondott róla, hogy azért választott végtelen alakú gyűrűt, mert szeretne velem örökké együtt lenni. Pont telihold volt, úgyhogy emiatt is nagyon romantikus volt. Nem pontosan emlékszek, hogy kinek mondtam el. Illetve hát Zsófinak, Mártinak, Klárinak,Eszternek és Dávidnak biztosan. Szombaton pedig ez volt, hogy Laci atya elmondta, hogyan kell élni. Meg, hogy e közül válasszak, hogy jegyes legyek-e vagy kisebb testvér. Amiatt választom a Gáborral való jegyességet, mert nincs az az egyház, amiért én szégyellném, hogy összetartozok egy ilyen áldott, drága emberrel, mint ő. Egyre inkább ezt érzem, hogy a válás és az új élet kezdése nem egy szőnyeg alá söprendő erkölcsi kérdés, hanem egy valódi emberi fájdalom, belső vívódás. Mutatok neked egy verset, amit akkor írtam amikor még csak épphogy szétköltöztünk Petivel, 2015. márciusában.

A szívem a mélyben van

Utálom az estéket,
és ha csendben kell lennem,
mert belső kérdések
merülnek fel bennem.

Szerethető vagyok?
Vajon van bennem jó?
Mert, hogy mi a hibám,
arról sokszor esett szó.

Semmihez sincs erőm,
mintha nem is én lennék,
éjjel nyugtalan vagyok,
és nappal pihennék.

Úgy érzem magam,
mint egy számkivetett,
akit nemhogy a menny,
a pokol is kivetett.

Üresnek érzem magam,
nem tudok az életemmel
mit kezdeni, és az időm
megtölteni értelemmel.

Minden miatt aggódom,
és minden miatt félek,
és már csak a végtelen
fájdalomban remélek.

Szomjazom a szeretetre,
de nem találom a kutat,
sőt nem lelem a kúthoz
elvezető utat.

Semmire kellőnek, és
haszontalannak érzem magamat,
aki folyton csak vet,
de sohasem arat.

Nem tudok megváltozni,
szüntelen visszaesek,
és emiatt egyre
nyugtalanabb leszek.

Úgy érzem, hogy most
már semmit sem várok,
ettől egyre inkább
szomorúvá válok.

Az egész életemnek
nincs értelme, elrontok
mindent, építeni
szeretnék és csak bontok.

Mintha szétestem volna,
nem tudom, mi van velem,
az egyik az égben van,
és a mélyben a másik felem.

Az eszem csak vágtatna,
és minduntalan szállna,
de a szívem a mélyben van,
mivel nincsen szárnya.

Erre legkésőbb másfél év múlva megérkezett Isten válasza, pont a Galgás táboros vak misén, hogy még ha az embereknek nem is feltétlenül kellek Istennek igen.

Hidd el, nagyon szeretlek

A bűneid falat
állítottak kettőnk közé,
add át nekem magad,
had legyek veled örökké.
Ha minden vétkedet
megbánva bocsánatot kérsz,
megbocsátok neked,
mert sokat érsz.

Had érintselek meg,
had öleljelek át legbelül,
meggyógyul a lelked,
csupán egy szavamba kerül.
Vak lelki szemedet,
kérlek engedd, hogy felnyissam,
s lelked a szeretet
elárasztja.

Nagyon szeretlek,
mint egy testvér, egy apa,
mint gyermekét az anya.
Nagyon szeretlek,
mint egy barát, egy jegyes,
feláldoztam magam érted,
hidd el, nagyon szeretlek.

Imádkozz, bízz bennem,
és beszélgess velem sokat.
Engedd feltárnom a csendben
minden legbensőbb titkomat.
Fogadj be szívedbe
engedj engem növekedni,
s téged nem választhat úgy el
tőlem semmi.

Nagyon szeretlek,
mint egy testvér, egy apa,
mint gyermekét az anya.
Nagyon szeretlek,
mint egy barát, egy jegyes,
feláldoztam magam érted,
hidd el, nagyon szeretlek.

Vasárnap emiatt sírtam a tábori misén, mert eszembe jutott, hogy van egy közösség, ahova nyolc éve járok, és azért volt vele viszonylag szoros a kapcsolatom, mert kisebb testvér voltam, és ha nem leszek az, akkor ez az odatartozásom elsekélyesedik. És ezzel szemben van egy férfi, Gábor, akire igent mondtam, az első pillanattól kezdve büszke vagyok rá, hogy megismertem és összetartozunk vele. Amikor tavaly decemberben összejöttünk, tudtam, hogy ezzel jár a kapcsolatunk, hogy nem mehetek gyónni és áldozni. Ez, hogy nem áldozhatok, ha magyarul nézzük a szót, akkor nem annyira nagy érvágás, de ha az összes többi nyelven, akkor igen. Amennyire én tudom a külföldiek ezt a szót használják rá: kommúnió, ami közösséget jelent. Tehát kívül esek a katolikus egyház közösségén. És amiatt, hogy elmondták nekem azt, amit egyébként is tudok, nem fogom azt mondani Gábornak, hogy legyünk csak barátok. Ez az amibe nem gondoltam bele, hogy úgy tűnik a Galgából is ki vagyok zárva. Ez eredményezett némi fájdalmat meg sírást, hogy eltemettem magamban az elmúlt nyolc évet. Alapvetőleg nem szerettem volna ilyen helyzetbe kerülni, otthagyni bizonyossá tett benne, hogy a lehető legjobban döntöttem.mert amíg fel nem őrölt a magányosság, addig tartottam az elveimet. Erről érdekes dolgot mondott az egyik találkozón Andris a kiscsoportban: az elvek olyanok, mint a fing, az ember tartja amíg tudja. Ez sokkal bölcsebb mondás annál, mint ahogy ez elsőre tűnik. Meg nem erről van szó, hogy értelmi fogyatékos volnék, vagy süket, vagy valamit félre értettem volna. Hanem egyrészt elég érzékeny vagyok, aminek a környezetem is és én is elég sok előnyét élveztük.Másrészt erről, hogy korábban próbáltam mintakeresztény lenni, de nem vagyok az belül, még vagy már. Ez az isteni színjáték, hogy olyannak mutatkozzak, amilyen valójában nem vagyok belül, túl sok energiát emésztene fel. Meg egyébként sem tudok színészkedni, ha tudnék, akkor nem két mozdulatos angyalka lettem volna a pantomimban. Ez, hogy Gábor azért maradt tovább, mert nem akart ilyen szomorúan otthagyni. Ezáltal megbizonyosodtam róla végképp, hogy jól döntöttem.

Ami még nagy hatással volt rám a közbenjáró ima. Egyrészt azért, hogy Gábor is ott maradt. Másrészt meg leírom mi is történt ott. Hiába volt sötét, olyan volt, mintha világos lett volna, mintha a mennyben lennék.Ez volt még, hogy Gáborral együtt indultunk el, hogy együtt menjünk imát kérni a közös jövőnkért. Végül ez lett, hogy odamentünk Lucához és Zolihoz, és kérték, hogy menjünk külön-külön. Ezért én idén is Ágihoz mentem imát kérni, Erika nővér és Bezák Tamás atya volt még vele. Főleg azon hatódtam meg, amit Ági mondott, nem emlékszem pontosan mi volt az, mindenesetre ez derült ki belőle, hogy örül nekem. Ettől nagyon meghatódtam és utólag kár, hogy visszafojtottam a sírást. Az ima után odamentünk Mártihoz beszélgetni. Utána meg fél tizenkettőig voltunk ott.

Megint egy sírós rész fog következni. A táborzáró mise után elköszöntünk Laci atyától. Az egész táborban amúgy kedves akartam lenni vele, mert attól, hogy volt egy kis balhénk most, még 8 éve ismerjük egymást. Elég sok minden történt, azalatt, amiért nagyon hálás vagyok. Nagyon megkedveltem őt, ahogy ezzel a legtöbbünk így van és hiányozni fog. Ez a cím erre is vonatkozik, hogy nem hagylak titeket árván, hogy úgy néz ki lesz új vezetője a mente missziónak. A másik, amiért ezt a címet adtam ennek az egésznek, hogy az egyik éjjel megvilágosodtam. Attól, hogy most nem vagyok annyira része a katolikus egyháznak, a kereszténységnek még lehetek. Hála Istennek, hogy vannak protestáns felekezetek is. Meg ez lett az alapvető véleményem a tábor után, hogy Mária minden embernek az Édesanyja, attól függetlenül, hogy most éppen kegyelmi állapotban van e valaki vagy sem. Sőt, hogy azt ne mondjam nem az egészségeseknek kell az orvos, hanem a betegeknek.

Most kevésbé részletesen írok a Galgás táborról, mint tavaly. Ezzel folytatom ezt a Nem hagylak titeket árván sorozatot, mi történt a felszínen a táborban. Vagy mik voltak azok az események, amik erre ösztönöztek, hogy magamba nézzek. Pénteken volt egy esti ima, ami erről szólt, hogy Máriához hasonlóan mi is jó volna, ha igent mondanánk Istennek. Ez volt még a feladat ott, hogy ítéljük meg, mire kellene igent mondjunk. Már csak azért is, mert Gábor mellettem ült egyből rá gondoltam, hogyha megkérné a kezem igent mondanék. Lássatok csodát Gábor is ugyan erre gondolt és még aznap éjjel kicsivel éjfél előtt megkérte a kezem. Ezt pár embernek elmondtam közülük, akik még ébren voltak. Már szombaton mondta Laci atya és Dávid, hogy beszélgetnének Gáborral és velem erről, hogy mi folyik itt. Nem tudom biztosra, hogy ezt akarták mondani, mindenesetre nekem tartalmilag ez jött le, így, hogy egyházilag !még!(kiemelés tőlem)kb októberig vagy szeptemberig házas vagyok Petivel vagy bontsuk fel az eljegyzést Gáborral, vagy nem lehetek kisebb testvér. Így döntöttem, hogy jegyes maradok vele. Upsz ez lehet titoknak számít... Ezért is hezitáltam eddig, hogy leírjam e ezt a számomra nagyon fontos fordulópontot. Végül is ezért írtam le, mert ebben nincs semmi titkolnivaló, hogy ők ezt elmondták, hogy ne legyek szervező, ha nem élek a katolikus elvek szerint. Sőt inkább bátor dolog, hogy szóltak. Én pedig fokozatosan döntöttem így, hogy a mintakereszténység helyett egy elég jó életet élek. Viszonylag sok belső harc után. 

Vasárnap ezen agyaltam végig. Ezeknek a sorversenyeknek, és fociknak nagyon örültem most is. Mert a véráramlásom a végtagjaim irányába tolódott el az agyam helyet. Tetszett ez a filmezés is, a Szeretet arca. Meg a limonádéháznak is nagyon örültem.

Főként emiatt, hogy végigsírtam a vasárnapi misét Gábor megszervezte, hogy itt tudjon maradni még keddig, hogy ne hagyjon ott ilyen szomorúan. Ezen egyrészt nagyon meghatódtam, másrészt pedig így együtt tudtunk lenni a közbenjáróimán. Végül külön külön mentünk közbenjáróimázni. Mindketten a közös jövőnkért imádkoztunk, azért amiért egyébként is szoktunk. Hogy össze tudjunk házasodni, legyen házunk, munkahelyünk és gyerekeink. Az ima után még a templomban beszélgettünk Mártival. Aztán Gábor kitalálta, hogy imádkozzunk Mártiért kilencedet. Főként hálából hogy azután egy nappal ismerkedtem meg Gáborral, miután befejeztünk egy kilencedet, és Márti egyébként is rendes . :) Azért imádkoztunk, hogy mind a kettőnknek legyen hozzárendelt férje és boldog családja. 

Végül pedig a színesest is nagyon tetszett. Ami még elég fontos forduló pont volt, hogy elköszöntünk a tábor végi záró mise után Laci atyától, mert mások fogják vezetni a mente missziót ősztől. Erről írok egy következő bejegyzést, hogyan jutottam erre, katolikus egyházon kívüliként, miért érzem ezt, hogy Mária így is elfogad. Vagy, hogy így mondjam engem sem hagy árván. 

Ezen meg sem lepődsz gondolom, hogy egy vers következik, Máriáról. Vagy így is mondhatjuk Máriától neked. Elöljáróban még az igazi izgalmas rész az lesz, hogy milyen belső vívódás után jutottam erre a következtetésre. Erről majd egy következő bejegyzésben írok.

Nem hagylak titeket árván...

Nem hagylak titeket árván,
anyai szívembe zárván,
felétek tárom kezemet,
had áradjon a szeretet.

Mindenkinek anyja vagyok,
elveszni senkit sem hagyok.
Tegyetek meg mindent, amit
az én fiam Jézus tanít.

Sziasztok!

Elkészült a bagi találkozó plakátja. Petróczki Andrissal készítettük. Remélem örültök, hogy ez lesz és nem a többi ötlet közül valamelyik. Lehet ez is csalásnak számít, hogy a munkahelyről írok. Jó érzéssel tölt el mindenesetre, hogy egy projekt végére értem. A találkozón még a regisztráció alatti játék vezetésében, és a Szentségimádásban leszek benne. A veresegyházi előadással még úgymond tartozom, hogy leírjam. Nem egy az egyben, ahogy ott elhangzott, mert egy körülbelüli vázlat szerint mondtuk el Dáviddal, hanem arról, amire emlékszem belőle. Ez lesz a következő bejegyzések egyike.

Tehát szeretnélek erre biztatni titeket, hogy gyertek Bagra, a Közösségi házhoz(Szent András utca 123-124.) február 4-én, 9:00 órára. 

De rég írtam már. Remélem tetszeni fog ez a visszatérés. A közelgő Galgás találkozóhoz elvállaltam, hogy készítek plakátot. A végleges plakátot, hamarosan meglátjátok. Csak hát az az igazság, hogy az elvetett ötleteket sem szeretném, hogy kárba vesszenek.

Íme az első:

Hazudni bűn:

De miért?!

Hazug embert hamarabb utolérik, mint a sánta kutyát:

Amennyiben kíváncsi vagy a válaszra és/ vagy szívesen találkoznál velünk, Galgásokkal. Gyere el a következő találkozónkra. Ami Bagon lesz, a közösségi házban  (Szent András utca 123-124), február 4-én, 9.00 órától. Remélem legkésőbb február 4-én találkozunk.

Én még sohasem voltam ilyen jó Galgás találkozón! Ha ezt az állítást mondanám biztos nem kapnék pontot Ágitól. Tehát tegnap a találkozón volt egy ilyen játék, ahol olyan állítást kellett mondani, ami ránk nem igaz, viszont a többiekre igen, legalább egy valakire. Ekkor kaphattunk pontot. Erre még majd később visszatérek. Miért gondolom ezt, hogy ez egy különleges találkozó volt?

Veresegyházán voltunk. Reggel kilenckor kezdődött a regisztráció. Pont addigra értünk oda Bendzsivel, ő a Kerepesi Gitáros Kórus vezetője, és két péceli fiúval. Volt most is köszöntés, ahol felsorolták a településeket, hogy ki honnan érkezett. Sajnos most is egyedül voltam Kistarcsáról, remélem ez azért változni fog. Utána volt a Szentségimádás. Ami alatt megpróbáltam összeszedni a gondolataimat, az utána következő előadáshoz.

Ketten tartottuk az előadást, Ács Dáviddal. Ő az egyik főnök a Galgában. Az irgalom volt a téma. Vajon miért érdemes irgalmasnak lenni? Vagy mit jelent egyáltalán az irgalom? A legfontosabb, amit jó ha tudsz erről: lentről felfelé tekintsünk a másikra. Zakeus történetét olvastam fel az elején. Aminek az egyik lényege ez, hogy Jézus felnézett a fügefára, úgy látta meg. Nem pedig lenézte őt, mint a többiek. A másik fontos dolog pedig, hogy mindnyájunkban ott él Jézus. Ami azt jelenti, ha valakit szenvedni látjuk, akkor egyúttal Jézust látjuk szenvedni. Ha esetleg neki szívesen segítenénk, akkor segítsünk másoknak is. Ehhez, hogy meglássuk mire lehet szüksége másoknak szükség van egyfajta belső látásra. Elmesélem erre hogyan jöttem rá. Az egyik nyáron egy hetet voltam anyukámmal a volt munkahelyén Isaszegen. Ez egy olyan napközi volt, ahol mozgássérült és értelmi fogyatékos gyerekekre vigyáztak. Voltak különböző foglalkozások, és az egyiken elénekeltük Halász Judit Kis Herceg című énekét. Aminek ez a refrénje: „Jól csak a szívével lát az ember, ami lényeges, az a szemnek láthatatlan. Az igazságot átérzi a lelkünk, de te is tudod, hogy kimondhatatlan.” Ekkor megéreztem ezt, hogy igazuk van, nagyon megható volt, hogy olyan gyerekek, akik beszélni alig tudtak ezt énekelték. A maguk módján, nagyon együttműködőek és kedvesek voltak. Mi segíthet ebben, hogy mi magunk is jól lássunk a szívünkkel, és irgalmasak tudjunk lenni? Meg kell tapasztaljuk Isten irgalmát. Nekem volt szerencsém átélni írtam is róla egy verset.

Hidd el, nagyon szeretlek

A bűneid falat
állítottak kettőnk közé,
add át nekem magad,
had legyek veled örökké.
Ha minden vétkedet
megbánva bocsánatot kérsz,
megbocsátok neked,
mert sokat érsz.

Had, érintselek meg,
had, öleljelek át legbelül,
meggyógyul a lelked,
csupán egy szavamba kerül.
Vak lelki szemedet,
kérlek engedd, hogy felnyissam,
s lelked a szeretet
elárasztja.

Nagyon szeretlek,
mint egy testvér, egy apa,
mint gyermekét az anya.
Nagyon szeretlek,
mint egy barát, egy jegyes,
feláldoztam magam érted,
hidd el, nagyon szeretlek.

Imádkozz, bízz bennem,
és beszélgess velem sokat.
Engedd feltárnom a csendben
minden legbensőbb titkomat.
Fogadj be szívedbe
engedj engem növekedni,
s téged nem választhat úgy el
tőlem semmi.

Nagyon szeretlek,
mint egy testvér, egy apa,
mint gyermekét az anya.
Nagyon szeretlek,
mint egy barát, egy jegyes,
feláldoztam magam érted,
hidd el, nagyon szeretlek.

Mi akadályozhat benne, ebben a megtapasztalásban? Ha hamis Istenképünk van. Ha félünk Istentől. Ha közömbösnek tartjuk őt. Vagy ha nem hiszünk benne, hogy értünk halt meg Jézus, és nem csak úgy meghalt és ehhez nekünk nincs semmi közünk, és különben is miért kéne figyelembe vennünk. Két tulajdonságot hasonlítottunk össze. A mennyei Atya vajon irgalmas vagy igazságos. És mind kettő igaz rá. Ehhez két idézetet írnék. Az egyik a János 3, 16: „Isten úgy szerette a világot, hogy egyszülött Fiát adta érte, hogy aki hisz őbenne, el ne vesszen, hanem örök élete legyen.” Vagy hogy jobban értsd. Isten úgy szeretett Téged, hogy egyszülött Fiát adta érted, hogy ha hiszel benne, akkor nehogy elvessz, hanem örök életed legyen. A másik pedig: „ Az igazság Ura féltékenyen őrzi legszebb címét: Ő az irgalom Atyja. Igazságának leghatalmasabb kifejeződése az, hogy megbocsát azoknak is, akiknek senki nem bocsátana meg.” Thomas Merton.

Az előadás után ebéd következett. Ami virsli és kenyér volt. Lehetett közben beszélgetni és utána is. Volt egy úgy nevezett fél órázás, ahol olyan személyt nyílt lehetőségünk megismerni, akit még korábban nem sikerült. Akivel voltam, ő egy veresegyházi fiatalember, és Andrisnak hívják. Vele az újságírásról beszélgettünk. Remélem meg fogjátok tapasztalni a hatását, eme beszélgetésnek. :)

A félórázás után workshopok következtek. Vagy magyarul műhelyek. Hármat lehetett választani. Nem emlékszem mennyi volt. Mindenesetre az első amin voltam az egy kézműves, újrahasznosítós foglalkozás volt. Két vagyis három dolog közül lehetett dönteni, hogy melyik legyen. Az egyik az volt, hogy lehetett PET palackból cserepet készíteni. A másiknál rostos üdítős dobozból lehetett pénztárcát hajtogatni és vagdalni, a harmadik egy teafilteres jegyzetfüzet volt. Az utóbbi kettőt választottam. Úgyhogy van egy Pickwick narancs teás jegyzetfüzetem, és egy rostos vilmoskörtés pénztárcám. A következő műhely ahol voltam ott arról beszélgettünk, ha esetleg szeretnénk önkénteskedni, milyen lehetőségeink vannak rá. Volt szó a 72 óra kompromisszumok nélkül kezdeményezésről, a Vöröskeresztről és véradásról, az iskolai közösségi szolgálatról és még sok egyébről. Tudtad azt, hogy a Galgás közösséghez is jöhetsz iskolai közösségi szolgálatra? Ezt javasolni tudnám neked, ha középiskolás vagy és nincs még meg az ötven óra. Érdemes gondolkodnod rajta. A harmadik, ahová mentem ott a börtönpasztorációról volt szó. Vitai Gyula, volt börtönőr mesélt róla, hogyan élte meg a váci börtöni pályafutását, és hogy találta meg a későbbi szolgálatát. Ezzel a kérdéssel kezdte, amit Isten tett fel Kainnak: „Őrzője vagyok én a testvéremnek?” Ezt tudnám javasolni neked, inkább te vigyázz a testvérdere, mint később Gyula és a kollégái, azzal együtt, hogy ő egy kedves és szeretetteljes embernek tűnt aszerint ahogy beszélt. Azért remélem érted, hogy miért mondom ezt.

A vége felé volt két közös játék. Az egyikben mondtak két egymással ellentétes állítást, és aszerint hogy melyiket választottuk a terem egyik vagy másik felébe kellett menni. Amikor sikerült olyan kérdést feltenni, amivel el tudták felezni a társaságot. Két csoportra különültünk. Egyrészt folytattuk ezt a játékot, így már nem a terem egyik felébe, mentünk hanem a terem negyedébe. A következő játék volt ez az „Én még sohasem...” Itt kellet olyan dolgot mondani, ami ránk nem igaz, de másra igen. Nekem az egyik mondatom ez volt: Még sohasem voltam 27 éves. És így kiderült, hogy van aki már elmúlt annyi, ezt üzenték vele számomra, hogy nem lehet csak úgy kinőni ebből a Galgás közösségből. Ez után volt a záró mise. Ami után szerettünk volna hazamenni Bendzsivel, de nem bírtunk, mert sajnos rosszul tájékozódtunk róla mikor megy a busz. Végül is nem 18:10-kor jött, hanem 19:10-kor. Addig is visszamentünk a teaházba. Ami a záró eseménye volt a találkozónak. Ez történt tehát Veresen. Ha esetleg nem voltál itt, akkor remélem legközelebb eljössz , amikor lesz találkozó.

Találtam egy régi Szentségimádás szöveget. Szerintem ez volt az első amit írtam. Pécelen volt valamikor 2011-' 12 körül egy találkozó. Ott volt szó az internetről. Hogy jó e vagy rossz?

Mondjuk ez most nagyon szól nekem ez az ima. Abban reménykedek, hogy neked is elgondolkoztató lehet majd. Tehát:

Figyeljünk most Jézusra. Teljes csendben és teljes figyelemmel. Senki másra ne figyeljünk, csak őrá. Szólni akar hozzánk. Azt szeretné, ha megkeresnénk őt egy másik emberben. Most szeretne ránk bízni Jézus egy másik embert, akinek rá van szüksége. Kérdezzük meg tőle ki ez az ember. 

(Csend)

Jézus vágyik a szívünkre. Szeretné, ha ő lenne az első helyen, senki és semmi más. Se internet, se tévé, és semmi ne előzze meg Jézust az értékrendünkben. Kérdezzük meg tőle: Ki vagy mi miatt érzi fenyegetve a helyét? Kit vagy mit szeretnénk elé helyezni az életünkben?

(Csend)

Érdemes azon gondolkodnunk, hogy mit jelent Jézust követni és Istent szolgálni? Semmiképpen nem gondolkodás nélküli engedelmességet. Hanem sokkal inkább szabadságot, segíthet megszabadulni függőségeinktől. két dolog közül mindenképp választani fogunk. Vagy a hírességeket fogjuk követni vagy Jézust. Ehhez kérjük a Szentlelket segítsen megmutatni: melyik irányba megyünk most és hogyan tovább?

(Csend)

Amit mindnyájunknak parancsol Isten. Uradat, Istenedet imádd és csak neki szolgálj! Igazság szerint a bálványok helyett kellene Istent imádnunk. Erre érdemes gondolnunk, hogy van e esetleg ilyen dolog, ami bálványt jelent az életünkben? Klosszei levél 2,8;17 "Vigyázzatok, hogy senki rabul ne ejtsen titeket bölcselettel és hiú megtévesztéssel, amely emberi hagyományhoz, a világ elemeihez, nem pedig Krisztushoz igazodik... Ezek csak árnyékai a jövendő dolgoknak, a valóság azonban Krisztusé."

Ámen.

Ugye Te is várod, hogy újra Galgás találkozó legyen?! Ha esetleg kérnél hozzá egy kis ösztönzést vagy nem tudod, mi ez az egész, akkor erre kérlek minél figyelmesebben olvasd el, az alábbiakat. Arra gondolni sem merek, hogy nem érdekel miről lesz szó, de legalább akkor tudod, már az első mondatokból és a címből is, mire ne fordítsd a következő öt percet.

A találkozón az irgalomról lesz szó. Nem is akár hogy. A többiek nevében is garantálni tudom, hogy jó lesz a nap. A saját nevemben meg végképp. Mert Ács Dáviddal leszünk ketten, akik tartjuk az előadást. És ha őt ismered, vagy engem ismersz, akkor sejtheted, főleg az irgalom témában, hogy emlékezetes lesz, amit alkotunk, és az egész nap is. Látom is a lelki szemeim előtt, hogy amikor nyugdíjasan majd összejöttök kanasztázni a többi idős emberekkel, amellett, hogy megbeszélitek kinek mi van az unokájával, még akkor is erről fogtok beszélni. :)

Ha valamiért nem ismered a Galgát, akkor tudsz róla tájékozódni a facebookról, és a blogból is természetesen. Ha pedig ismered és voltál táborban, akkor emlékeztetnélek rá, hogy az is jó volt. A közös imádkozások, a sportok, a beszélgetések, a nevetések, és a színes est végképp. Az előző találkozó is jóra sikeredett, Turán. Ahol az egyház apostoliságáról volt szó. Illetve erről, hogyan válhatunk mi is apostollá. Ha ez segítene visszaemlékezni, vagy elképzelni, hogy mi volt itt, kérlek nézd meg a képeket.

Azért mondanék pár technikai információt, ha szeretnél jönni. Veresegyházán lesz a templomban, november 5-én. 9- és 18 óra között. Gödöllőről és Pestről is indul Volánbusz. Pestről, a Stadionoktól megy reggel 7-kor. Vagy 9- kor, de az már kicsit késői. Gödöllőről pedig a busz pályaudvarról megy 8:25-kor, én valószínűleg ezzel megyek. Úgyhogy remélem találkozunk november 5-én.

Utólag még hozzá fűznék valamit ehhez a bejegyzéshez.