Már elég rég írtam ide utoljára. Most az orosz- ukrán háború kapcsán írtam egy verses imát. Amit érdemes lenne minél többünknek elimádkozni. Nagyon félek milyen hatással lesz ez a háború Magyarországra, különös tekintettel a családunkra.

Ima a világbékéért

Sok katonát
küldenek most a harcba
maguk után árvákat
és özvegyeket hagyva.

Atyám bocsáss meg nekik
és adj nekik bölcsességet,
a vezetőknek, hogy tiszta szívvel
kövessenek téged.

Kérlek add, hogy ne legyen
világháború újra,
hogy felismerjék mi lenne
a megbocsátás útja.

Add, hogy az emberek hidakat
építsenek és ne árkokat,
irgalmazz nekünk,
mert volt elég áldozat.

Mostanában olyan sok ellentmondásos érzés kavarog bennem. Boldog is vagyok, fáradt is, tettrekész is. Mindez egyszerre. Vagy legalábbis elég gyors váltakozásban. Képzeljétek nemrég volt a 3. házassági évfordulónk Gáborral. Legalábbis a polgári esküvőnknek. Egyházilag másfél éve vagyunk házasok. Elkezdtem gondolkodni ezen mi ennek a 3 évnek a tanulsága. Sőt ugye nem is csak 3, mert 4 és fél éve vagyunk együtt. Elég fontos felismerésekre jutottam, ilyen értelemben miért működik szerintem jól a kapcsolatunk. Ezt szedtem össze 10 pontba, hogy miért klasszisokkal jobb a házasságom Gáborral, mint amilyen Petivel volt.

1. Leválás: Petivel a 2014-es házasság kötésünk után költöztünk össze. Pontosabban az volt a baj, hogy nem összeköltöztünk, hanem odamentem hozzájuk harmadiknak. Sok esetben volt ez a benyomásom, hogy nem Peti felesége vagyok, hanem Judit nénié. Nagyon groteszk volt ilyen szerelmi vagy nem is tudom milyen háromszögben benne lenni. Nem pontosan tudom idézni, de van egy ilyen igerész a Bibliában, hogy a férfi elhagyja apját és anyját és lesznek ketten egy testté. Tehát egy házasság 2 felnőtt szövetsége és nem 3 gyerek játsz(máz)ó tere. Úgyhogy ilyen értelemben váltam felnőtté, hogy a válás által lettem felnőtt. Amikor újra kezdtem ismerkedni, akkor úgy voltam vele, hogy aki a szüleivel lakik vele jobb, ha békén hagyjuk egymást. Tudjátok milyen boldog voltam, mikor elkezdtünk emailezni Gáborral, és írta, hogy ő Budaörsön lakik, a szülei pedig Sárbogárdon. Az is életem egyik legjobb döntése, hogy Szigetszentmiklóson vettünk házat. Ha nekünk életvitel szerűen Kistarcsán vagy Sárbogárdon kellene laknunk valószínűleg Gáborral sem lennénk együtt túl sokáig. Sárbogárdon két maximum három napig ott vagyunk utána én napokig örjöngök miatta. Valószínűleg Gábor szülei is még ahhoz képest is, mint egyébként szoktak. Csak többnyire nem közvetlenül velem beszélik meg (szerencsére) a sárbogárdozásaink utóéletét. Ha Kistarcsán laknánk akkor meg hosszú távon az lenne, hogy viszonylag ritkán találkoznánk Gáborral, mert ő állandóan apukámmal kapálna valamelyik idős néninél, és elhidegülnénk egymástól.

2. Önismeret, önértékelés:
Amikor hozzámentem Petihez, akkor még nagyon minimális szinten volt bennem bármi ami ön-nel kezdődik. Önismeret, önbecsülés, önértékelés sőt a jó értelemben vett önzés is. Ahogy egyre régebb óta voltam vele egyre többet adtam fel önmagamból. A végén már nem volt mit feladnom. Válás után pedig több gyógyító kapcsolatban és közösségben is benne voltam. Jártam Ágotához, VálóHálóra, Táncterápiára, a Csíkcsütörtökbe, és a Kerepesi Gitáros Kórusba. Nekik és annak, hogy hajlandó voltam szembenézni a félelmeimmel és fájdalmaimmal köszönhetem, hogy Gáborral most ilyen jó a kapcsolatunk. Sőt vele eleve így ismerkedtünk meg, hogy mindekettőnket érdekelt Pál Feri atya munkássága. 

3. Mentális egészség:

Peti amennyire tudom skizofrén. Igazából mindegy hogy nevezzük azt az elborult elme állapotot, amiben sok esetben volt. Volt legalább kettő egymástól nagyon elkülönülő énje. Volt, amikor meghatóan kedves volt, és volt, hogy végtelenül bunkó volt. Bizonyos mértékig egészséges, hogy mindnyájan tudunk szeretet teljesek és kegyetlenek is lenni, csak az nem mindegy, hogy úgymond milyen amplitúdóval váltakozik a két viselkedési formánk. Az meg végképp nem mindegy milyen gyorsan. Az biztos, hogy nekem is voltak és vannak hibáim, csak kevésbé balesetveszélyesek, mint neki. Gábor pedig elég kiegyensúlyozott, nyugodt személyiség. Igaz most miután hazajött a kovid osztályról(2 hétig kórházban volt) voltak problémáink ezzel, hogy úgy tűnik megsérült az idegrendszere. Napokig sőt hetekig volt nyughatatlan, de az általa dilibogyónak nevezett gyógyszerekkel egész jól kordában sikerül tartani ezt az idegi problémáját. 

4. Hasonló spiritualitás és értékrend: 

Peti sokszor hangoztatta, hogy ő milyen nagy zsidó. Hát,ha ő tényleg hithű zsidó lett volna, akkor sokkal kevesebb problémánk lett volna. Volt egy zsidó munkatársam, és bárcsak mindenki olyan lenne, mint ő. Nekem pedig akkor is az volt, és most is fontos a kereszténység. Egyre inkább azt látom, hogy nem az a valódi keresztény, aki tökéletes, hanem aki beismeri, hogy nem az. Azt hittem, hogy Petit tényleg érdekli a kereszténység és nem csak megfelelési kényszerből tartott velem ezeken a lelki gyakorlatokon, amiken voltunk. Aztán kiderült, hogy nem hogy ő nem akar megtérni, még nekem is meg akarta volna tiltani, hogy higgyek Istenben. Gáborral pedig úgy voltunk Pál Feris misén az első randinkon, hogy az ő ötlete volt. Sőt eleve úgy ismerkedtünk meg, hogy Mártival az egyik barátnőmmel elmondtunk egy kilencedet azért, hogy legyen hozzánk rendelt férjünk és boldog családunk. Miután befejeztük az imát másnap írt Gábor a love.hu-n, hogy szeretne velem megismerkedni. Gábor egy ilyen ember, aki nem csak formálisan keresztény, hanem a legbelsőbb lényéig. Például ez is tűnhet ellentmondásnak, hogy egy katolikus fiú, egy elvált asszonyt vesz feleségül pedig egyáltalán nem az. Attól, hogy valaki katolikus még lehet emberséges.  Vagy ti mit gondoltok erről? 

5. Rugalmasan változó szerepek, egymás támogatása: 

Petiéknél fogalmam sem volt, hogy mikor mit kellett volna csinálnom. Folyton ilyen íratlan szabályokra hivatkoztak, hogy ezt illik tudni, mit kell tenni, ha mi költözünk oda valakihez. Arra, ha megkérdeztem valamit az volt a választ, hogy tudnom kellene már 24 évesen, ha nem kérdeztem meg és máshogy csináltam, mint elvárták, akkor meg miért nem kérdezek. Náluk ez volt a szokás, hogy elvárták, a másik találja ki a gondolataikat. Egyébként szpoilerezek nem találták ki ők sem, hogy mit vár tőlük a másik, pedig picivel régebb óta ismerték egymást, mint én őket.Gábornál pedig ketten alakítottuk ki az életünket. Legalábbis eleinte, mert most már így, hogy Robi baba is megszületett öten vagyunk. Utólag foglalták nekem össze, hogy mi elég jól alkalmazkodunk a különböző válság helyzetekhez. Voltunk Gáborral online párterápián. Az volt az egyik fő ok, amiért felkerestem a terapeutákat, hogy Gábornak van egy 14 éve tartó reménytelen szerelme. Most, hogy áprilisban kórházban volt a kovid miatt újra fellángolt benne ez a szerelem, mert Húsvétkor a lánynak is elküldte a locsoló versét, és elkezdtek csetelni. Aztán mikor hazajött a kórházból elmondta nekem. Én meg jól féltékeny lettem. Mondtuk ezt is a terapeutáknak. Ugyanakkor beszéltünk az eddigi kapcsolatunkról is. Úgy volt, amikor Gabival és Árpival terhes voltam, akkor augusztusban 2 hetet voltam kórházban, és közvetlenül a születésük környékén pedig október végétől Karácsonyig voltam bent. Gábor majdnem minden nap bejött meglátogatni. Én pedig mikor hazajött a kovid osztályról eleinte rendszeresen néztem, hogy szedi- e a gyógyszereit. Ezt mondták a pszichológusok, hogy ez egy nagyon fontos érték a kapcsolatunkban, hogy tudjuk egymást támogatni. 

6. Felelősen kötött házasság:

Egyre kevésbé tudom, hogy Peti mit akart tőlem valójában. Én családot szerettem volna vele alapítani. Egyrészt amiatt, mert azért elég sok szerethető dolog volt benne, másrészt úgy voltam vele, hogy nem érdemlek nála jobbat. Vele szerettem volna folytatni az életem. Ő pedig pár nappal azelőtt, hogy eljöttem volna tőle, azt mondta, azért vett feleségül, mert különben nem költözök hozzá, hogy ne kelljen elmennie hazulról, ha találkozni akar velem. Gáborral pedig az volt, hogy ugyan amiatt házasodtunk. Azért, hogy örökre együtt legyünk, és hogy legyenek gyerekeink. Másfél év különbség volt a polgári és a templomi esküvőnk között. 2018.május 12-én volt a polgári és 2019. november 23-án volt a templomi. Azért nem egyszerre volt, mert várni kellett egyrészt az előző egyházi esküvőm érvénytelenné nyilvánítására is, másrészt arra is, hogy feloldják a házasodási tilalmat. Mostanában néztem egy Hollywood Hírügynökséges videót a házasságról. Főleg az a része gondolkodtatott el, hogy a házasság egy szimbolika. Szerintem fontosak a szimbolikus események. Mert segítenek valamellyest a változások feldolgozásában. Most épp azért utazok haza Kistarcsára, hogy holnap(június 6-án) el tudjak menni a volt osztályfőnököm, Szilárd bácsi temetésére. Például ez is egy fontos szimbolikus esemény lesz. Arról nem is beszélve, hogy most a házassági évfordulónk miatt jutott eszembe ez a sok minden. Ezen kívül korábban olvastam a Házasság misztériumában, hogy nem mi tartjuk meg az esküt, hanem az eskü tart meg minket. Most ez beigazolódott nálam, amikor kórházban volt Gábor az egy nehéz időszak volt. Érzelmileg, és fizikailag is nehéz volt egyedül lenni betegen 3 gyerekkel. Ez, hogy van egy olyan társam, akivel ott folytatjuk a kapcsolatunkat, ahol a kórházba kerülése előtt abbahagytuk, az elég sok erőt adott. Sőt ezt azzal egészíteném ki, hogy csak olyan értelemben szakadt meg a kapcsolatunk, hogy 2 hétig nem találkoztunk személyesen. Ezenkívül pedig amikor hazajött Gábor egy sokkal mélyebb szintre került a kapcsolatunk. Azt hiszem rohamos léptekkel közeledünk a kapcsolatunk 3. és 4. szakasza felé. 

7. Nyitottság a gyerekekre: 

Arra jöttem rá utólag, hogy Petivel szerintem azért nem lett gyerekünk, mert nem voltam olyan pszichés állapotban, hogy megfoganjon a babánk. Valószínűleg a TSH szintem sem volt jó, de a kettő szorosan összefügg. Gáborral 3 gyerekünk van, visszagondolva mindhárman olyankor fogantak, amikor nagyon közel voltunk egymáshoz érzelmileg Gáborral. Amikor biztonságban éreztem magam mellette a külvilág bizonytalanságával szemben. Gabi és Árpi a 28. szülinapomon fogantak egy hónappal az esküvőnk előtt. Robi pedig a karantén elején márciusban fogant, amikor is hirtelen naphosszat voltunk együtt Gáborral nem csak egy alvásnyi időre, reggel és este. Így sokkal közelebb kerültünk egymáshoz. 

8. Segítség elfogadása:

Amikor Peti munkanélküli volt igyekeztem neki segíteni, abban, hogy mielőbb találjon munkát. Folyamatosan néztem a laboros, bolti eladós és biztonsági őrös álláshirdetéseket. Megbeszéltük, hogy ha valamiről úgy gondolom, hogy jó lenne neki, akkor elküldhetem rá az önéletrajzát, az ő email címéről. Aztán nem ment el az állásinterjúkra, ahova behívták. Elkezdett idegeskedni is, hogy miért szólok bele a dolgaiba. Elég sokszor volt főleg a kapcsolatunk vége felé, hogy meg mondta, hogyan szabad viselkednem, ha nem akarom, hogy ideges legyen vagy kidobjon. Amit én ulimátumnak vettem ő pedig tanácsnak mondott. Folyton ezt hallgattam, ha a tanácsát nem fogadom el, őt nem fogadom el. Gáborral pedig az volt, hogy az egyik barátnőm készítette fel az angol írásbeli nyelvvizsgára. Ami által meglett az építész diplomája. Neki ez sem jelentett gondot, hogy együtt kerestünk neki munkahelyet. Sőt Gáborral folyamatosan ezen dolgozunk, hogyan hozzuk ki egymásból a legtöbbet. Én nagyon örülök annak, ahol tartunk. Van 3 gyerekünk, családi házban lakunk és most ugyan szervízben van, de van kocsink is. 

9. Önmagunk lehetünk egymás mellett:

Erről lehet , hogy már írtam, hogy mikor Petiéknél voltam több dolog miatt sem tudtam, hogyan szabad viselkednem. Ez egy legalább 4 kategóriába sorolható helyzet volt. Az egyik, hogy az esetek többségében ők sem tudták, mit akarnak tőlem. A második, hogy ők ugyan tudták, de én nem értettem meg. A harmadik, hogy nem tudtam megjegyezni, hogy mit csinálhatok. A negyedik pedig, hogy nem is nagyon tudtam volna, meg nem is akartam azt a szerep személyiséget kialakítani és fenntartani, amit ki akartak volna csikarni belőlem. Gábor pedig ez van, hogy elfogadjuk egymás személyiségét és érdeklődési körét. Őt ez a kertezés érdekli, a csillagászat, a politika, meg a fizika. Engem pedig a kémia, az önismeret, az írás, és engem is érdekel a politika is. Nincs ez, hogy lábujj hegyen kellene járnia a másiknak, vagy szerepeket felvenni. 

10. Együtt változás: 

Nem sokkal azelőtt, mielőtt elmentem Petiéktől vettem egy Változzunk együtt című könyvet. Mikor elköltöztem tőlük ott maradt náluk. A válóperre magával hozta, úgyhogy elvileg valahol nálam van. Csak azóta költöztem párszor úgyhogy nem tudom, hol van. Mindenesetre amikor megvettem és kértem Petit, hogy olvasson bele, nem volt hajlandó még csak rá nézi sem. Meg ezt is folyton hallgathattam, hogy annak kell alkalmazkodnia, aki odaköltözik. Elkezdtem olvasni, csak amikor visszaköltöztem Kistarcsára, már nem ezzel foglalkoztam. Gáborral pedig az elejétől fogva tök jól alakalmazkodunk egymáshoz, a gyerekekhez, és a különböző élethelyzetekhez. Elég sokszor volt stressz tesztelve a kapcsolatunk. Például mindhárom fiunk születése elég nehéz volt. Vagy a házvevés, költözés, építkezés, karanén, az hogy mi is elkaptuk a kovidot, mind olyan dolgok, amik próbára tették a kapcsolatunkat. Sokszor egymással is van problémánk, mégis ez van, hogy nem nagyon ismerek olyan párt a környezetünkben, akikről kívülállóként ezt gondolnám, hogy ilyen jóban vannak egymással, mint mi Gáborral. 

Készítettem egy videót a 3. házassági évfordulónkra. Azokról a pillanatokról, amik közelebb hoztak minket egymáshoz. Amikor elkaptuk a kovidot rengetegszer megtapasztaltam ezt, hogy Isten kezében van az életem. Sokat gondolkodtam ezen miért érdemes Istennek életben hagynia. Erre jutottam, hogy Gáborért és a gyerekekért élek, és azért ezt az üzenetet tovább adjam nektek, hogy van remény arra, azzal együtt, hogy sok esetben küzdelmes a házasságunk, ugyanakkor nagyon szép és értékes is lehet. Ilyen értelemben sokat köszönhetek Petinek is, miatta jöttem rá, hogy mire érdemes odafigyelni, ha jó házasságot akarok. Remélem azért ő is tud annyit gyógyulni, hogy jó párkapcsolata lehessen. Ha nekem sikerült jó, házasságot kialakítani, akkor másnak is sikerülhet. Úgyhogy szeretetben gazdag házasságot kívánok neked, aki most olvasol!

A szülés élmény? 

A terhességem alatt elég sokat foglalkoztam ezzel, főleg az utolsó hónapokban, vajon milyen lesz a szülés. Ezzel szeretném kezdeni kis iker fiaim bemutatását, milyen volt a születésük.

Október végétől az egyes számú női klinikán vendégeskedtem majdnem két hónapig. Erre majd még egy későbbi bejegyzésben visszatérek, milyen volt két hónapig kórházban feküdni. Megvettem Vida Ágnes  gyerekpszichológus szülés felkészítőjét, ahol volt szó a szülés élményről. Illetve arról, hogy sokan beszélnek erről, hogy a szülésnek micsoda felemelő dolognak kell lennie. Pedig valójában egy trauma, és ezt javasolta Ágnes, hogy ne legyen amiatt bűntudatunk, ha mi nem élvezzük a szülést, meg ha nem úgy sikerül, ahogy elgondoltuk. Azt már mikor bekerültem a kórházba akkor mondták, hogy császármetszés lesz. Főként azért mert ikrek, és mert magas volt a vérnyomásom. Korábban azt hittem, hogy az nem is igazi anya, aki császár metszéssel szül. Mire odakerült a sor többé kevésbé sikerült feldolgoznom, hogy már így lesz, így fogom világra hozni a gyermekeimet.

Az volt az érdekes, hogy pont mikor sikerült valamelyest letisztázni magamban, hogy miért is félek a szüléstől: hogy fájni fog, és lezárul egy élet szakasz, pont akkor jött el a szülés napja. Egy szerdai nap volt. Kedden ünnepeltük Gáborral a megismerkedésünk második évfordulóját. Szerdán pedig délelőtt ugyan az volt, mint a többi nap. Mentem CTGre ami nem sikerült és elég ideges lettem tőle most is. Sajnos részleteiben erre már nem emlékszem, hogy volt: fenn a terhes osztályon azt hiszem háromszor is nézték a vérnyomásomat délután. Hiába kaptsm nyelv alatti gyógyszert is, ugyanúgy 150 per 100 volt. Aztán levittek a szülőszobára, ahol a kedvenc nővérem volt éppen az ügyeletes, Szilvi nővér. Igazából két dolog miatt voltam a szülőszobán, a vérnyomás emelkedésem miatt, és azért mert aznap is a CTG görbém helyett CTG egyenesem lett. Most is odafogtam az általam egércsapdának hívott valamiket a hasamra, hogy megnézzük a babák szívhangját. Már nem tudom miért, de az ügyeletes orvos, Szatmári doktornő megnézte, hogy tágul e a méhszájam. Nem tágult végül is, de már kezdtem sejteni, hogy itt esemény lesz. A balkezemben még benne volt az előző szülőszobázós branül, ahová azt hiszem magnéziumot kaptam. Szúrtak a jobb kezembe is egyet, ahová a vérnyomás csökkentőt tették. Szilvi nővér kb percenként mérte a vérnyomásomat, csak hát nekem is és szerintem neki is egyre feljebb ment.

Azután behívtak egy másik orvost is, Máthé doktor urat. Ő mondta, hogy most lesz a szülés. Megkérdezték, melyik babát, hogy hívják majd. Mondtam, hogy aki elsőször születik ő legyen Gábor, aki másodjára ő Árpád. Gyorsan felhívtam Gábort, hogy siessen, ahogy csak tud. Felment 200 per 100 ra a vérnyomásom, és ezért igyekeztek ennyire. Adtak fáslit a lábamra, meg valamikor még a szülőszobázás elején átvettem ezt a kórházi hálóinget. Mondta a doktor úr, hogy írjak alá két lapot, az egyik a császár metszős beleegyezés volt, a másik meg a gerincvelői érzéstelenítős beleegyezés. Átkísértek egy másik szobába, ott felültem a műtőágy szélére, kaptam új csöveket a branüljeimbe. Aztán beadták a gerincvelői érzéstelenítőt. Felfeküdtem az asztalra. Elkezdtem nehezen kapni levegőt, szóltam az altató orvosnak, és csövön át oxigént fujatott az orromhoz. A fuldokláson kívül nem is éreztem mást. Kértem az orvost, hogy szóljon, ha kezdődik a műtét. Mondta, hogy az első babát mindjárt kiveszik. Hamarosan mutatták a zöld kendőben Gabit. Olyan szép volt már akkor is, kár, hogy csak egy pillanatra láttam. Aztán hamarosan mutatták Árpit is, a másik gyönyörű babámat. 

Szeretnék így anyák napja alkalmából írni erről, hogy mit jelent nekem az anyaság. Milyen az első május első vasárnapja friss anyaként. Röviden megfogalmazva megható. Bővebben kifejtve pedig ilyen:

Akiket a világon mindennél jobban szeretek

Megjelent egy új csík
a terhességi teszten,
beleremegett a lelkem
és a testem.

Elkezdtem tőle félni,
hogy elveszítelek,
téged te öröm hozó
áldott kisgyerek.

Bizonytalan voltam,
nem tudtam mit kell tennem,
csomó belső kérdés
kavarodott bennem.

Később kiderült,
hogy itt van még egy fejecske,
amitől megfagyott
az összes vér az erembe'.

Majd orvosozással
teltek a hetek,
mindent megtettem,
amit tudtam értetek.

A CTG-t mindig
rossz néven vettétek,
ezért kettő-három-
négy órássá tettétek.

Aztán kicsi babácskáim
elkészültetek az útra,
hogy elváljunk, és odakinn
találkozzunk újra.

Az Édesanyám rózsafáját
akartam énekelni neked
Gabi, de választottam
egy másik éneket.

A meghatódottságot
tovább már nem bírtam,
a zöld szájmaszk alatt
néhány percig sírtam.

A Ha én rózsa volnék
lett a közös énekünk,
megszépítetted, kisfiam,
életeddel az életünk.

Ez december közepén volt,
hideg volt és hó volt,
mert az ölemben voltál,
minden olyan jó volt.

Sokat szenvedek
azóta is értetek,
amennyire mások nem,
ti annál jobban értetek.

Minél több minőségi időt
szeretnék tölteni veletek,
akiket a világon
mindennél jobban szeretek.

Most kevésbé részletesen írok a Galgás táborról, mint tavaly. Ezzel folytatom ezt a Nem hagylak titeket árván sorozatot, mi történt a felszínen a táborban. Vagy mik voltak azok az események, amik erre ösztönöztek, hogy magamba nézzek. Pénteken volt egy esti ima, ami erről szólt, hogy Máriához hasonlóan mi is jó volna, ha igent mondanánk Istennek. Ez volt még a feladat ott, hogy ítéljük meg, mire kellene igent mondjunk. Már csak azért is, mert Gábor mellettem ült egyből rá gondoltam, hogyha megkérné a kezem igent mondanék. Lássatok csodát Gábor is ugyan erre gondolt és még aznap éjjel kicsivel éjfél előtt megkérte a kezem. Ezt pár embernek elmondtam közülük, akik még ébren voltak. Már szombaton mondta Laci atya és Dávid, hogy beszélgetnének Gáborral és velem erről, hogy mi folyik itt. Nem tudom biztosra, hogy ezt akarták mondani, mindenesetre nekem tartalmilag ez jött le, így, hogy egyházilag !még!(kiemelés tőlem)kb októberig vagy szeptemberig házas vagyok Petivel vagy bontsuk fel az eljegyzést Gáborral, vagy nem lehetek kisebb testvér. Így döntöttem, hogy jegyes maradok vele. Upsz ez lehet titoknak számít... Ezért is hezitáltam eddig, hogy leírjam e ezt a számomra nagyon fontos fordulópontot. Végül is ezért írtam le, mert ebben nincs semmi titkolnivaló, hogy ők ezt elmondták, hogy ne legyek szervező, ha nem élek a katolikus elvek szerint. Sőt inkább bátor dolog, hogy szóltak. Én pedig fokozatosan döntöttem így, hogy a mintakereszténység helyett egy elég jó életet élek. Viszonylag sok belső harc után. 

Vasárnap ezen agyaltam végig. Ezeknek a sorversenyeknek, és fociknak nagyon örültem most is. Mert a véráramlásom a végtagjaim irányába tolódott el az agyam helyet. Tetszett ez a filmezés is, a Szeretet arca. Meg a limonádéháznak is nagyon örültem.

Főként emiatt, hogy végigsírtam a vasárnapi misét Gábor megszervezte, hogy itt tudjon maradni még keddig, hogy ne hagyjon ott ilyen szomorúan. Ezen egyrészt nagyon meghatódtam, másrészt pedig így együtt tudtunk lenni a közbenjáróimán. Végül külön külön mentünk közbenjáróimázni. Mindketten a közös jövőnkért imádkoztunk, azért amiért egyébként is szoktunk. Hogy össze tudjunk házasodni, legyen házunk, munkahelyünk és gyerekeink. Az ima után még a templomban beszélgettünk Mártival. Aztán Gábor kitalálta, hogy imádkozzunk Mártiért kilencedet. Főként hálából hogy azután egy nappal ismerkedtem meg Gáborral, miután befejeztünk egy kilencedet, és Márti egyébként is rendes . :) Azért imádkoztunk, hogy mind a kettőnknek legyen hozzárendelt férje és boldog családja. 

Végül pedig a színesest is nagyon tetszett. Ami még elég fontos forduló pont volt, hogy elköszöntünk a tábor végi záró mise után Laci atyától, mert mások fogják vezetni a mente missziót ősztől. Erről írok egy következő bejegyzést, hogyan jutottam erre, katolikus egyházon kívüliként, miért érzem ezt, hogy Mária így is elfogad. Vagy, hogy így mondjam engem sem hagy árván. 

Folytatom az előző bejegyzést Írok pár főbb szereplőről. A szenvedés történetet ezeknek a főbb szereplőknek a  szemszögéből mutatom be. Az utolsó vacsora az Júdás miatt vált az utolsóvá. Aki Jézust követte mindenhova. Mígnem átállt a sötét oldalra, és felajánlotta a főpapoknak, hogy elárulja Jézust. Tudta, hogy Jézus az Olajfák hegyére készül menni imádkozni és odahívta a főpapokat, és Pilátus katonáit. Később mikor elkapták miatta Jézust, mondhatjuk így is, hogy megbánta amit tett, inkább ne tőlem tudjátok meg, hogy döntött ekkor.
A főpapok még csütörtök este elítélték Jézust. Isten káromlás vádjával. nyilván nem értek velük egyet, de elkezdtem megérteni a szempontjaikat. Ha most ideállna elém valaki, bárki, akárki, hogy ő Isten fia meglepődnék. Ha ráadásul még egy viszonylag nagy közösség vezetője lennék, meg akarnám óvni valahogy az embereimet egy hamisnak vélt prófétától. Arról már nem is beszélve, hogy ténylegesen fellázadt a nép a vezetők ellen Jézus miatt, vagy legalábbis lázadásnak ítélték meg a változásokat.
Pilátust pedig eleinte nagyon nem érdekelte Jézus. Később is csak azért, mert zaklatták a főpapok és a nép. Úgy hiszem, hogy ő megértette, amit a felesége mond neki, hogy ne avatkozzon az ügybe. Ugyanakkor meg akart felelni a népnek, a császárnak és a főpapoknak. Megelégedett volna azzal is, a csak megostorozzák Jézust. Minthogy a nép Barabást választotta, hogy őt engedje szabadon. Ezért ölette meg Jézust. Dönthetett volna úgy is, hogy szabadon engedi. Annak viszont nem szívesen viselte volna a következményeit, ezért döntött így, hogy megmossa a kezeit és kiszolgáltatja a népnek Jézust.
Van még Péter. Érdekesen alakult viselkedése. Ugye az utolsó vacsorán megígérte Jézusnak hogy nem hagyja el, inkább meghalt. Végül mielőtt a kakas megszólalt háromszor is megtagadta Jézust. Ez is érthető, olyan szempontból, hogy halálfélelme volt. Nem tudom én mit tettem volna a helyében. Ez végül is hasonló ahhoz mikor elindult Jézus felé a vízen, de amikor meglátta a hullámokat elsüllyedt ...
János kísérte el Máriát a kereszthez és végig ott is maradt. Jézus pedig mielőtt meghalt ezt mondta Jánosnak: íme, a te anyád. Máriának pedig ezt: íme a te fiad. Erre rövid távon ezért volt szükség, hogy ne maradjon egyedül Mária, hosszútávon pedig az egész emberiséget a Szűz Anya gyermekeivé tette.
Végül Jézus. Az a jó benne, hogy gyorsan tudott jól dönteni. Mindig azt tette, ami a lehető legjobb volt. Szelíd is volt, ugyanakkor félelem nélkül elmondta a véleményét. Végig vitte a keresztjét a Golgotáig, egy szakaszon Cirenei Simon segítségével. Amikor keresztre feszítették akkor is felismerte, hogy jó volna megbocsátásért esedezni az emberekért, mert ők tényleg nem teljesen látták át mi folyik itt. Amikor pedig már érezte, hogy nincs tovább ezt mondta: Atyám a te kezedbe ajánlom a lelkemet.
Azét írok erről főként, mert nem a halállal lett vége a történetnek, hanem egy új élettel, a feltámadással. Ezt ünnepeljük ma. Áldott húsvétot mindenkinek, így utólag!

Most így Húsvét alkalmából szeretnék az Isten Fia című filmről írni. Nagycsütörtökön néztem meg. Hogyan kezdődött a film? A föld teremtéséről volt szó, Ádámról és Éváról. A bevezetőben benne volt Noé is, és Mózes. Utána jött Jézus születése. Ez, azért inkább húsvéti film, mint karácsonyi, mert a születéstörténetről is csak nagy vonalakban volt szó. Aztán már hirtelen fel is nőtt Jézus. Elkezdte elhívni a tanítványait.
 Péterrel találkozott először. Beszállt a halászbárkájába. Aztán mondta neki, hogy vesse ki a hálót. Ugye először nem akarta megtenni, de mégis beleegyezett. Amikor rogyásig lett hallal a bárka mondta Péternek, hogy együtt változást hozhatnak a világba. Ami tetszett Máté elhívása. Van ez a történet, amikor bemegy a templomba a farizeus és a vámos. A farizeus előre áll és fenn hangon imádkozik milyen jó is ő. A vámos hátul áll meg, és irgalomért esedezik, mert beismeri bűnösségét. A filmben ezt a történetet mesélni Jézus, amit Máté fejez be, így hogy Isten megbocsátását kéri.
Mutatják a többi tanítványt is, ahogy követik Jézust mindenhová, és félig meddig János válik a narrátorrá. Jézus elkezdi a csodatetteit. Amikor a sántát gyógyítja meg szombaton, akkor kezdenek rá felfigyelni az írástudók. Azért is, hogy Isten nevében gyógyít, szombaton és még a bűnöket is megbocsátja. Mindenfélét kitalálnak, hogy tőrbe csalják. Amikor a házasságtörő asszonyt viszik ki megkövezni, kíváncsiak rá, mennyire törvénytisztelő Jézus. Kiderül, hogy neki magasabb rendű szempontjai vannak, mikor mondja: Az vesse rá az első követ, akinek nincs bűne. Így végül szerencsére elmarad a kövezés. A másik, amikor lázítóvá akarnák tenni. Megkérdezik: Kell-e fizetni adót a császárnak. Ő ezt kérdezi: Ki van a dénáron. Amire mondják: A császár. Erre Jézus ezt válaszolja: Adjátok meg a császárnak, ami a császáré, és Istennek, ami az Istené. Ami a fő Isten káromlásnak számít a farizeusoknál, hogy feltámassza Jézus Lázárt. A pászka ünnepére Jézus is Jeruzsálembe ment.
Innen folytatom.

De rég írtam már. Remélem tetszeni fog ez a visszatérés. A közelgő Galgás találkozóhoz elvállaltam, hogy készítek plakátot. A végleges plakátot, hamarosan meglátjátok. Csak hát az az igazság, hogy az elvetett ötleteket sem szeretném, hogy kárba vesszenek.

Íme az első:

Hazudni bűn:

De miért?!

Hazug embert hamarabb utolérik, mint a sánta kutyát:

Amennyiben kíváncsi vagy a válaszra és/ vagy szívesen találkoznál velünk, Galgásokkal. Gyere el a következő találkozónkra. Ami Bagon lesz, a közösségi házban  (Szent András utca 123-124), február 4-én, 9.00 órától. Remélem legkésőbb február 4-én találkozunk.