Elérkeztünk a " Ti kinek tartotok engem?" 3/3-hoz. Most a tábor fizikai oldaláról fogok írni, a tábor lelkisége és a szellemisége után. Mi az, amihez az erőnlétemre volt szükség? Volt bőven ilyen is. A Galgás táborba segítőként (vagy önmagamat inkább "segítőként" jellemezném) számomra két nappal korábban kezdődött, mint a táborlakóknak. Augusztus 3-án szerdán fél 10-re értem oda. Ági kérdezte, azt hiszem: ki mit szeretne csinálni és én a röplabda pálya gyomlálását választottam. Ennek kapcsán végigkapáltam az elő tábort ( a többi részében meg karkötőt fontam, nem is tudom Eszter, hogy kinek). Ami elég érdekfeszítő volt, és fárasztó is egyben. Kitört Márti és Ati közt egy teológiai vita erről: Mit jelent, boldogok a lelki szegények? Úgyhogy remélem röplabdáztatok. És remélem továbbá, ha igen, akkor nem állt semmi a lábatokba. Mutatok nektek egy előtte-közben-utána képet. Volt egy elég jó egybeesés az elő táborban. A tábor előtti este, amikor Laci atya misét tartott nekünk pont az a rész volt az evangéliumból, mikor Jézus megkérdezi ." És ti kinek tartotok engem?" Az elő tábor többi részéről nem is nagyon írnék. Ha szerveztél már tábort sejted mi volt ott, ha nem akkor meg ... jobb, ha nem tudod meg :)

A tábor elején volt egy nyitó mise ami után megszentelték és kiosztották a mütyüröket. Minden évben van valami, ami jelképezi a tábort témáját, amit emlékeztetőül megőrizhetünk róla. Idén egy "szent szütyőt" kaptunk. Ebbe lehetett tenni a bűnbánati napi fagyöngyöket, a három cetlit, vagy a karkötőt is akár. Ha már a tárolásnál tartok idén is voltak borítékok, ahová üzenhettünk egymásnak. Nekem ez elég jól jött, mert van amit sajnos nem mertem volna elmondani személyesen és segített a megnyílásban. Sőt Klári neked elfelejtettem válaszolni. Örülök, hogy egy sátorban voltunk. Ami a Jézus játék, a cetlik és a Jézus játék után segített a megnyílásban az a túra volt. Ugye Gergő Riporter Norbi, és Zsófi. Jól kibeszéltük az őzek támadási szokásait. Sőt a misén mondtam könyörgést is, amit előtte leírtam. Érdekes, hogy szinte nehezebben fogalmazok meg egy könyörgést, mint egy komplett 20 perces, vagy fél éjszakás Szentségimádást.

A tábor alatt az eddigi évekhez képest aránytalanul sok sport volt. Nagy örömömre. A röplabdapályát csak futólag, öt perc erejéig teszteltem. Most nem szerettem volna röpizni, mert csak az a két Everlastos csuklószorító tartja össze a kezeim, főleg a jobb kezem. Ilyen szempontból lehet nem volt az sem a legszerencsésebb választás, hogy a fociban kapus volt. Tehát ha röviden akarnám jellemezni a Galgás tábort, akkor az elő tábort végiggazoltam, a tábor többi részét végig fociztam, illetve kapuskodtam. Erről bizonyítékként nézd meg a képet. Volt még számháború és méta is. A számháborúban is védő voltam. Ami nem annyira jött be, mint a focinál. Nos ő... Három körben is sajnos vesztettünk mi citromsárgák a narancssárga csapattal szemben. A számháborúzás után métáztunk egyet. Már hiányzott úgyhogy örültem neki.

Most is színes estre, táncházra és tábortűzre végződőtt a tábor. Fájdalommal vegyes öröm volt bennem. Fájt, hogy búcsúzni kellett a tábortól. Ugyanakkor örültem , hogy ennek van egy rítusa, a búcsúzásnak, ami segít összefoglalni és helyére tenni az eseményeket. A színes esten jobbnál jobb előadások voltak. Mi nyuggerek egy Hamupipőke feldolgozást adtunk elő, Jézussal kiegészítve. Igazából csak azért javasoltam, hogy legyen benne Jézus, hogy legyen szerepem. Ugye: „Milyen boldogok és áldottak a szelídek és alázatosak, mert ők fogják örökölni a földet!”(Máté 5:5 ) Végül is jó volt az előadás tanulsága, hogy Jézus mindenütt ott van. A folytatásban volt táncház. Most is nagyon jó volt. A csoportos és a páros táncok is. A páros táncnál én is azt csináltam mint amit a többi kicsit is népszerűtlenebb valaki. Lecsaptam a legközelebbi emberre: Táncolna e velem. Zsuzsi párválasztási tanácsai 1/1-et olvashattad. Az estét a tábortűz zárta. Az idei Galgás tábor felfedezettje számomra most te lettél Márti. Köszönöm a beszélgetéseket az egész táborban és a tábortűznél, és köszönöm az ölelkezéseket is. A tábor összességében maga volt a Mennyország. A visszaérkezés pedig ennek fényében olyan volt, mintha a klinikai halálból tértem volna vissza a mennyből. Ilyen még nem fordult velem elő, és remélem nem is fog. Ha már egyszer bejutok a mennybe majd jobb szeretnék ott maradni. Ugye megérted?

Ha még nem idéződtek benned fel eléggé az emlékek, feltéve, hogy voltál a táborban. Vagy ha nem voltál, akkor még nem volt elég ebből az emberkínzásból, amit a fájdalom jelent, hogy te nem lehettél részese mindennek. Jöjjön egy összefoglaló, mi is történt nap nap után, programról, programra.

1. Nap: augusztus 5 péntek:

Nyitó mise

ebéd

ismerkedős kiscsoport

sport

1. Előadás: Mit kell tudjunk Jézusról? És mit verjünk ki sürgősen a fejünkből?

Kiscsoport

vacsora

Jézus játék

esti ima

2. Nap: augusztus 6 szombat:

Bűnbánati ráhangolódás, gyónás

kirándulás

vacsora

sport

esti ima

3. Nap: augusztus 7 vasárnap:

hajnali mise

kakaós, kalácsos reggeli

aláírós játék

2. Előadás: Hogyan tapasztalhatod meg Jézust?

Jézusi tulajdonságos karkötőcsere

kiscsoportos beszélgetés

számháború

méta

sport, a változatosság kedvéért

teaház/ filmnézés: Imával nyert csatát

esti ima

4. Nap: augusztus 8 hétfő:

Reggeli ima

3. Előadás: Hogy értheted meg Jézust? Hogy alakíthatsz ki vele kapcsolatot?

Kiscsoport

vakmise

sport

közbenjáró ima

5. Nap: augusztus 9. kedd:

Szentség eltétel, közös zsolozsma

4. Előadás: Mit jelent Jézust elfogadni, befogadni és szeretni? Hogy ez mennyire kockázatos? Ítéld meg te. Egyelőre nem adnék ehhez több szempontot.

Ebéd

színes estre készülő kiscsoport

mise

színes est

táncház

esti ima

tábortűz

6. Nap: augusztus 10 szerda:

Összefoglaló előadás

búcsúzós kiscsoport

sátorbontás

záró mise

Remélem felkeltettem az érdeklődésed Galgamenti Nagyboldogasszony Közösség iránt. Íme a közösség Facebook oldala.

Ezen gondolkodtam tegnap, hogy miért nézem a Magyarország- Portugália meccset? Miközben tök rég néztem bármiylen meccset is. Sőt miért nézi mindenki a környezetemben a focit? Erre találtam tudományos magyarázatot is. Inkább idézem a Nemzeti Sport cikkét: >>Ezt a jelenséget a társas identitás elméletével magyarázták. A társas identitás az énfogalom azon része, amely a csoporttagságról való tudásunk és az azzal kapcsolatos érzelmeinkből táplálkozik. Jelen esetben a válogatott iránti érdeklődés képezi a csoporttagság alapját, amihez pozitív érzelmek társulnak: együtt örülünk a válogatott jó játékának, góljainak, győzelmeinek. Azzal, hogy egy társas csoport tagjaként kategorizáljuk magunkat, megváltozik az én minősége: az „én”-ből „mi” lesz, az egyéni és a csoportérdek közötti különbség eltűnik, a csoporttársakat hasonlónak látjuk. <<

Tegnap Petivel(a tesómmal) és apukámmal néztük este a Magyarország- Portugália meccset, ami tök jó volt. Felidézte azt az időszakomat, mikor izgatottan vártam mikor lesz újra végre VB, és ki nem hagytam volna egy meccset sem. Az egyéb meccseket pedig csak hébe-hóba néztem akkor is.

Lehet azért ér ez a hirtelen szinte mindenkit elérő fociláz váratlanul engem legalábbis, mert nem az én generációmban volt híres a magyar foci. (Sőt a magyar foci az egy elég ellentmondásos kifejezés volt). Hanem ugye korábban. Az Arany csapat idejében. Most pedig ez a hír járja: "a magyar futball megint szép lesz, méltó régi nagy híréhez".

Nagyon izgalmas volt a tegnapi meccs. Eleinte még hátradőlve néztem a fotelben, a végén meg már majd' bele estem a TV-be. Nagyon pörgős volt az egész játék. Jók voltak a gólok. Azon mondjuk nevettem, hogy a portugál védőkről pattant be, vagy azon is, amikor egymás elől fejelték el a labdát.
A Magyarország- Izland meccset nem láttam, de elég sokat nevettem azon, hogy úgy hírlik az orosz bíró sem különösebben látta.

Remélem, hogy folytatódik még minél tovább, és még az is lehet, hogy a legjobbak közt leszünk. Csak így tovább!!!