Ezen gondolkodtam tegnap, hogy miért nézem a Magyarország- Portugália meccset? Miközben tök rég néztem bármiylen meccset is. Sőt miért nézi mindenki a környezetemben a focit? Erre találtam tudományos magyarázatot is. Inkább idézem a Nemzeti Sport cikkét: >>Ezt a jelenséget a társas identitás elméletével magyarázták. A társas identitás az énfogalom azon része, amely a csoporttagságról való tudásunk és az azzal kapcsolatos érzelmeinkből táplálkozik. Jelen esetben a válogatott iránti érdeklődés képezi a csoporttagság alapját, amihez pozitív érzelmek társulnak: együtt örülünk a válogatott jó játékának, góljainak, győzelmeinek. Azzal, hogy egy társas csoport tagjaként kategorizáljuk magunkat, megváltozik az én minősége: az „én”-ből „mi” lesz, az egyéni és a csoportérdek közötti különbség eltűnik, a csoporttársakat hasonlónak látjuk. <<

Tegnap Petivel(a tesómmal) és apukámmal néztük este a Magyarország- Portugália meccset, ami tök jó volt. Felidézte azt az időszakomat, mikor izgatottan vártam mikor lesz újra végre VB, és ki nem hagytam volna egy meccset sem. Az egyéb meccseket pedig csak hébe-hóba néztem akkor is.

Lehet azért ér ez a hirtelen szinte mindenkit elérő fociláz váratlanul engem legalábbis, mert nem az én generációmban volt híres a magyar foci. (Sőt a magyar foci az egy elég ellentmondásos kifejezés volt). Hanem ugye korábban. Az Arany csapat idejében. Most pedig ez a hír járja: "a magyar futball megint szép lesz, méltó régi nagy híréhez".

Nagyon izgalmas volt a tegnapi meccs. Eleinte még hátradőlve néztem a fotelben, a végén meg már majd' bele estem a TV-be. Nagyon pörgős volt az egész játék. Jók voltak a gólok. Azon mondjuk nevettem, hogy a portugál védőkről pattant be, vagy azon is, amikor egymás elől fejelték el a labdát.
A Magyarország- Izland meccset nem láttam, de elég sokat nevettem azon, hogy úgy hírlik az orosz bíró sem különösebben látta.

Remélem, hogy folytatódik még minél tovább, és még az is lehet, hogy a legjobbak közt leszünk. Csak így tovább!!!