Iker fiaink: Gabi és Árpi
Szülésélmény
A szülés élmény?
A terhességem alatt elég sokat foglalkoztam ezzel, főleg az utolsó hónapokban, vajon milyen lesz a szülés. Ezzel szeretném kezdeni kis iker fiaim bemutatását, milyen volt a születésük.
Október végétől az egyes számú női klinikán vendégeskedtem majdnem két hónapig. Erre majd még egy későbbi bejegyzésben visszatérek, milyen volt két hónapig kórházban feküdni. Megvettem Vida Ágnes gyerekpszichológus szülés felkészítőjét, ahol volt szó a szülés élményről. Illetve arról, hogy sokan beszélnek erről, hogy a szülésnek micsoda felemelő dolognak kell lennie. Pedig valójában egy trauma, és ezt javasolta Ágnes, hogy ne legyen amiatt bűntudatunk, ha mi nem élvezzük a szülést, meg ha nem úgy sikerül, ahogy elgondoltuk. Azt már mikor bekerültem a kórházba akkor mondták, hogy császármetszés lesz. Főként azért mert ikrek, és mert magas volt a vérnyomásom. Korábban azt hittem, hogy az nem is igazi anya, aki császár metszéssel szül. Mire odakerült a sor többé kevésbé sikerült feldolgoznom, hogy már így lesz, így fogom világra hozni a gyermekeimet.
Az volt az érdekes, hogy pont mikor sikerült valamelyest letisztázni magamban, hogy miért is félek a szüléstől: hogy fájni fog, és lezárul egy élet szakasz, pont akkor jött el a szülés napja. Egy szerdai nap volt. Kedden ünnepeltük Gáborral a megismerkedésünk második évfordulóját. Szerdán pedig délelőtt ugyan az volt, mint a többi nap. Mentem CTGre ami nem sikerült és elég ideges lettem tőle most is. Sajnos részleteiben erre már nem emlékszem, hogy volt: fenn a terhes osztályon azt hiszem háromszor is nézték a vérnyomásomat délután. Hiába kaptsm nyelv alatti gyógyszert is, ugyanúgy 150 per 100 volt. Aztán levittek a szülőszobára, ahol a kedvenc nővérem volt éppen az ügyeletes, Szilvi nővér. Igazából két dolog miatt voltam a szülőszobán, a vérnyomás emelkedésem miatt, és azért mert aznap is a CTG görbém helyett CTG egyenesem lett. Most is odafogtam az általam egércsapdának hívott valamiket a hasamra, hogy megnézzük a babák szívhangját. Már nem tudom miért, de az ügyeletes orvos, Szatmári doktornő megnézte, hogy tágul e a méhszájam. Nem tágult végül is, de már kezdtem sejteni, hogy itt esemény lesz. A balkezemben még benne volt az előző szülőszobázós branül, ahová azt hiszem magnéziumot kaptam. Szúrtak a jobb kezembe is egyet, ahová a vérnyomás csökkentőt tették. Szilvi nővér kb percenként mérte a vérnyomásomat, csak hát nekem is és szerintem neki is egyre feljebb ment.
Azután behívtak egy másik orvost is, Máthé doktor urat. Ő mondta, hogy most lesz a szülés. Megkérdezték, melyik babát, hogy hívják majd. Mondtam, hogy aki elsőször születik ő legyen Gábor, aki másodjára ő Árpád. Gyorsan felhívtam Gábort, hogy siessen, ahogy csak tud. Felment 200 per 100 ra a vérnyomásom, és ezért igyekeztek ennyire. Adtak fáslit a lábamra, meg valamikor még a szülőszobázás elején átvettem ezt a kórházi hálóinget. Mondta a doktor úr, hogy írjak alá két lapot, az egyik a császár metszős beleegyezés volt, a másik meg a gerincvelői érzéstelenítős beleegyezés. Átkísértek egy másik szobába, ott felültem a műtőágy szélére, kaptam új csöveket a branüljeimbe. Aztán beadták a gerincvelői érzéstelenítőt. Felfeküdtem az asztalra. Elkezdtem nehezen kapni levegőt, szóltam az altató orvosnak, és csövön át oxigént fujatott az orromhoz. A fuldokláson kívül nem is éreztem mást. Kértem az orvost, hogy szóljon, ha kezdődik a műtét. Mondta, hogy az első babát mindjárt kiveszik. Hamarosan mutatták a zöld kendőben Gabit. Olyan szép volt már akkor is, kár, hogy csak egy pillanatra láttam. Aztán hamarosan mutatták Árpit is, a másik gyönyörű babámat.