Henrich Heine Loreley című versét Dórinak az egyik némettanáromnak,és a német nyelvvizsga előkészítőnek köszönhetően fordítottam le. Nem is fűznék hozzá többet. Ez az eredeti vers:

Heinrich Heine

Loreley

Ich weiß nicht, was soll es bedeuten,
Daß ich so traurig bin;
Ein Märchen aus alten Zeiten,
Das kommt mir nicht aus dem Sinn.

Die Luft ist kühl und es dunkelt,
Und ruhig fließt der Rhein;
Der Gipfel des Berges funkelt
Im Abendsonnenschein.

Die schönste Jungfrau sitzet
Dort oben wunderbar,
Ihr goldnes Geschmeide blitzet,
Sie kämmt ihr goldnes Haar.

Sie kämmt es mit goldnem Kamme,
Und singt ein Lied dabey;
Das hat eine wundersame,
Gewaltige Melodey.

Den Schiffer, im kleinen Schiffe,
Ergreift es mit wildem Weh;
Er schaut nicht die Felsenriffe,
Er schaut nur hinauf in die Höh'.

Ich glaube, die Wellen verschlingen
Am Ende Schiffer und Kahn;
Und das hat mit ihrem Singen
Die Loreley getan.

Íme a fordítás:

Loreley

Hogy miért számomra rejtelem
szomorú vagyok azóta,
nem sikerül elfelejtenem,
belém égett e régi nóta.

Hideg lett, az ég sötétté vált,

és lassan folyt a Rajna,
benne egy magas hegy állt,
s az alkony csillogott rajta.

A legszebb lány üldögélt ott
fenn, s megigézett a lénye,

szinte már megvakított
hajának arany fénye.

Miközben az aranyfésű
végigszelte arany haját,
ő énekelt egy gyönyörű
és szabad melódiát.

A hajósnak a kis hajóban
vadul fájt a lelke,
rá sem nézett a zátonyra,
csak az eget figyelte.

A csónakost a csónakjával

elnyelte az ár,
ezt szirén dalával
ő tette Loreley.