A jó házasság 10 összetevője
Mostanában olyan sok ellentmondásos érzés kavarog bennem. Boldog is vagyok, fáradt is, tettrekész is. Mindez egyszerre. Vagy legalábbis elég gyors váltakozásban. Képzeljétek nemrég volt a 3. házassági évfordulónk Gáborral. Legalábbis a polgári esküvőnknek. Egyházilag másfél éve vagyunk házasok. Elkezdtem gondolkodni ezen mi ennek a 3 évnek a tanulsága. Sőt ugye nem is csak 3, mert 4 és fél éve vagyunk együtt. Elég fontos felismerésekre jutottam, ilyen értelemben miért működik szerintem jól a kapcsolatunk. Ezt szedtem össze 10 pontba, hogy miért klasszisokkal jobb a házasságom Gáborral, mint amilyen Petivel volt.
1. Leválás: Petivel a 2014-es házasság kötésünk után költöztünk össze. Pontosabban az volt a baj, hogy nem összeköltöztünk, hanem odamentem hozzájuk harmadiknak. Sok esetben volt ez a benyomásom, hogy nem Peti felesége vagyok, hanem Judit nénié. Nagyon groteszk volt ilyen szerelmi vagy nem is tudom milyen háromszögben benne lenni. Nem pontosan tudom idézni, de van egy ilyen igerész a Bibliában, hogy a férfi elhagyja apját és anyját és lesznek ketten egy testté. Tehát egy házasság 2 felnőtt szövetsége és nem 3 gyerek játsz(máz)ó tere. Úgyhogy ilyen értelemben váltam felnőtté, hogy a válás által lettem felnőtt. Amikor újra kezdtem ismerkedni, akkor úgy voltam vele, hogy aki a szüleivel lakik vele jobb, ha békén hagyjuk egymást. Tudjátok milyen boldog voltam, mikor elkezdtünk emailezni Gáborral, és írta, hogy ő Budaörsön lakik, a szülei pedig Sárbogárdon. Az is életem egyik legjobb döntése, hogy Szigetszentmiklóson vettünk házat. Ha nekünk életvitel szerűen Kistarcsán vagy Sárbogárdon kellene laknunk valószínűleg Gáborral sem lennénk együtt túl sokáig. Sárbogárdon két maximum három napig ott vagyunk utána én napokig örjöngök miatta. Valószínűleg Gábor szülei is még ahhoz képest is, mint egyébként szoktak. Csak többnyire nem közvetlenül velem beszélik meg (szerencsére) a sárbogárdozásaink utóéletét. Ha Kistarcsán laknánk akkor meg hosszú távon az lenne, hogy viszonylag ritkán találkoznánk Gáborral, mert ő állandóan apukámmal kapálna valamelyik idős néninél, és elhidegülnénk egymástól.
2. Önismeret, önértékelés:
Amikor hozzámentem Petihez, akkor még nagyon minimális szinten volt bennem bármi ami ön-nel kezdődik. Önismeret, önbecsülés, önértékelés sőt a jó értelemben vett önzés is. Ahogy egyre régebb óta voltam vele egyre többet adtam fel önmagamból. A végén már nem volt mit feladnom. Válás után pedig több gyógyító kapcsolatban és közösségben is benne voltam. Jártam Ágotához, VálóHálóra, Táncterápiára, a Csíkcsütörtökbe, és a Kerepesi Gitáros Kórusba. Nekik és annak, hogy hajlandó voltam szembenézni a félelmeimmel és fájdalmaimmal köszönhetem, hogy Gáborral most ilyen jó a kapcsolatunk. Sőt vele eleve így ismerkedtünk meg, hogy mindekettőnket érdekelt Pál Feri atya munkássága.
Amikor hozzámentem Petihez, akkor még nagyon minimális szinten volt bennem bármi ami ön-nel kezdődik. Önismeret, önbecsülés, önértékelés sőt a jó értelemben vett önzés is. Ahogy egyre régebb óta voltam vele egyre többet adtam fel önmagamból. A végén már nem volt mit feladnom. Válás után pedig több gyógyító kapcsolatban és közösségben is benne voltam. Jártam Ágotához, VálóHálóra, Táncterápiára, a Csíkcsütörtökbe, és a Kerepesi Gitáros Kórusba. Nekik és annak, hogy hajlandó voltam szembenézni a félelmeimmel és fájdalmaimmal köszönhetem, hogy Gáborral most ilyen jó a kapcsolatunk. Sőt vele eleve így ismerkedtünk meg, hogy mindekettőnket érdekelt Pál Feri atya munkássága.
3. Mentális egészség:
Peti amennyire tudom skizofrén. Igazából mindegy hogy nevezzük azt az elborult elme állapotot, amiben sok esetben volt. Volt legalább kettő egymástól nagyon elkülönülő énje. Volt, amikor meghatóan kedves volt, és volt, hogy végtelenül bunkó volt. Bizonyos mértékig egészséges, hogy mindnyájan tudunk szeretet teljesek és kegyetlenek is lenni, csak az nem mindegy, hogy úgymond milyen amplitúdóval váltakozik a két viselkedési formánk. Az meg végképp nem mindegy milyen gyorsan. Az biztos, hogy nekem is voltak és vannak hibáim, csak kevésbé balesetveszélyesek, mint neki. Gábor pedig elég kiegyensúlyozott, nyugodt személyiség. Igaz most miután hazajött a kovid osztályról(2 hétig kórházban volt) voltak problémáink ezzel, hogy úgy tűnik megsérült az idegrendszere. Napokig sőt hetekig volt nyughatatlan, de az általa dilibogyónak nevezett gyógyszerekkel egész jól kordában sikerül tartani ezt az idegi problémáját.
4. Hasonló spiritualitás és értékrend:
Peti sokszor hangoztatta, hogy ő milyen nagy zsidó. Hát,ha ő tényleg hithű zsidó lett volna, akkor sokkal kevesebb problémánk lett volna. Volt egy zsidó munkatársam, és bárcsak mindenki olyan lenne, mint ő. Nekem pedig akkor is az volt, és most is fontos a kereszténység. Egyre inkább azt látom, hogy nem az a valódi keresztény, aki tökéletes, hanem aki beismeri, hogy nem az. Azt hittem, hogy Petit tényleg érdekli a kereszténység és nem csak megfelelési kényszerből tartott velem ezeken a lelki gyakorlatokon, amiken voltunk. Aztán kiderült, hogy nem hogy ő nem akar megtérni, még nekem is meg akarta volna tiltani, hogy higgyek Istenben. Gáborral pedig úgy voltunk Pál Feris misén az első randinkon, hogy az ő ötlete volt. Sőt eleve úgy ismerkedtünk meg, hogy Mártival az egyik barátnőmmel elmondtunk egy kilencedet azért, hogy legyen hozzánk rendelt férjünk és boldog családunk. Miután befejeztük az imát másnap írt Gábor a love.hu-n, hogy szeretne velem megismerkedni. Gábor egy ilyen ember, aki nem csak formálisan keresztény, hanem a legbelsőbb lényéig. Például ez is tűnhet ellentmondásnak, hogy egy katolikus fiú, egy elvált asszonyt vesz feleségül pedig egyáltalán nem az. Attól, hogy valaki katolikus még lehet emberséges. Vagy ti mit gondoltok erről?
5. Rugalmasan változó szerepek, egymás támogatása:
Petiéknél fogalmam sem volt, hogy mikor mit kellett volna csinálnom. Folyton ilyen íratlan szabályokra hivatkoztak, hogy ezt illik tudni, mit kell tenni, ha mi költözünk oda valakihez. Arra, ha megkérdeztem valamit az volt a választ, hogy tudnom kellene már 24 évesen, ha nem kérdeztem meg és máshogy csináltam, mint elvárták, akkor meg miért nem kérdezek. Náluk ez volt a szokás, hogy elvárták, a másik találja ki a gondolataikat. Egyébként szpoilerezek nem találták ki ők sem, hogy mit vár tőlük a másik, pedig picivel régebb óta ismerték egymást, mint én őket.Gábornál pedig ketten alakítottuk ki az életünket. Legalábbis eleinte, mert most már így, hogy Robi baba is megszületett öten vagyunk. Utólag foglalták nekem össze, hogy mi elég jól alkalmazkodunk a különböző válság helyzetekhez. Voltunk Gáborral online párterápián. Az volt az egyik fő ok, amiért felkerestem a terapeutákat, hogy Gábornak van egy 14 éve tartó reménytelen szerelme. Most, hogy áprilisban kórházban volt a kovid miatt újra fellángolt benne ez a szerelem, mert Húsvétkor a lánynak is elküldte a locsoló versét, és elkezdtek csetelni. Aztán mikor hazajött a kórházból elmondta nekem. Én meg jól féltékeny lettem. Mondtuk ezt is a terapeutáknak. Ugyanakkor beszéltünk az eddigi kapcsolatunkról is. Úgy volt, amikor Gabival és Árpival terhes voltam, akkor augusztusban 2 hetet voltam kórházban, és közvetlenül a születésük környékén pedig október végétől Karácsonyig voltam bent. Gábor majdnem minden nap bejött meglátogatni. Én pedig mikor hazajött a kovid osztályról eleinte rendszeresen néztem, hogy szedi- e a gyógyszereit. Ezt mondták a pszichológusok, hogy ez egy nagyon fontos érték a kapcsolatunkban, hogy tudjuk egymást támogatni.
6. Felelősen kötött házasság:
Egyre kevésbé tudom, hogy Peti mit akart tőlem valójában. Én családot szerettem volna vele alapítani. Egyrészt amiatt, mert azért elég sok szerethető dolog volt benne, másrészt úgy voltam vele, hogy nem érdemlek nála jobbat. Vele szerettem volna folytatni az életem. Ő pedig pár nappal azelőtt, hogy eljöttem volna tőle, azt mondta, azért vett feleségül, mert különben nem költözök hozzá, hogy ne kelljen elmennie hazulról, ha találkozni akar velem. Gáborral pedig az volt, hogy ugyan amiatt házasodtunk. Azért, hogy örökre együtt legyünk, és hogy legyenek gyerekeink. Másfél év különbség volt a polgári és a templomi esküvőnk között. 2018.május 12-én volt a polgári és 2019. november 23-án volt a templomi. Azért nem egyszerre volt, mert várni kellett egyrészt az előző egyházi esküvőm érvénytelenné nyilvánítására is, másrészt arra is, hogy feloldják a házasodási tilalmat. Mostanában néztem egy Hollywood Hírügynökséges videót a házasságról. Főleg az a része gondolkodtatott el, hogy a házasság egy szimbolika. Szerintem fontosak a szimbolikus események. Mert segítenek valamellyest a változások feldolgozásában. Most épp azért utazok haza Kistarcsára, hogy holnap(június 6-án) el tudjak menni a volt osztályfőnököm, Szilárd bácsi temetésére. Például ez is egy fontos szimbolikus esemény lesz. Arról nem is beszélve, hogy most a házassági évfordulónk miatt jutott eszembe ez a sok minden. Ezen kívül korábban olvastam a Házasság misztériumában, hogy nem mi tartjuk meg az esküt, hanem az eskü tart meg minket. Most ez beigazolódott nálam, amikor kórházban volt Gábor az egy nehéz időszak volt. Érzelmileg, és fizikailag is nehéz volt egyedül lenni betegen 3 gyerekkel. Ez, hogy van egy olyan társam, akivel ott folytatjuk a kapcsolatunkat, ahol a kórházba kerülése előtt abbahagytuk, az elég sok erőt adott. Sőt ezt azzal egészíteném ki, hogy csak olyan értelemben szakadt meg a kapcsolatunk, hogy 2 hétig nem találkoztunk személyesen. Ezenkívül pedig amikor hazajött Gábor egy sokkal mélyebb szintre került a kapcsolatunk. Azt hiszem rohamos léptekkel közeledünk a kapcsolatunk 3. és 4. szakasza felé.
7. Nyitottság a gyerekekre:
Arra jöttem rá utólag, hogy Petivel szerintem azért nem lett gyerekünk, mert nem voltam olyan pszichés állapotban, hogy megfoganjon a babánk. Valószínűleg a TSH szintem sem volt jó, de a kettő szorosan összefügg. Gáborral 3 gyerekünk van, visszagondolva mindhárman olyankor fogantak, amikor nagyon közel voltunk egymáshoz érzelmileg Gáborral. Amikor biztonságban éreztem magam mellette a külvilág bizonytalanságával szemben. Gabi és Árpi a 28. szülinapomon fogantak egy hónappal az esküvőnk előtt. Robi pedig a karantén elején márciusban fogant, amikor is hirtelen naphosszat voltunk együtt Gáborral nem csak egy alvásnyi időre, reggel és este. Így sokkal közelebb kerültünk egymáshoz.
8. Segítség elfogadása:
Amikor Peti munkanélküli volt igyekeztem neki segíteni, abban, hogy mielőbb találjon munkát. Folyamatosan néztem a laboros, bolti eladós és biztonsági őrös álláshirdetéseket. Megbeszéltük, hogy ha valamiről úgy gondolom, hogy jó lenne neki, akkor elküldhetem rá az önéletrajzát, az ő email címéről. Aztán nem ment el az állásinterjúkra, ahova behívták. Elkezdett idegeskedni is, hogy miért szólok bele a dolgaiba. Elég sokszor volt főleg a kapcsolatunk vége felé, hogy meg mondta, hogyan szabad viselkednem, ha nem akarom, hogy ideges legyen vagy kidobjon. Amit én ulimátumnak vettem ő pedig tanácsnak mondott. Folyton ezt hallgattam, ha a tanácsát nem fogadom el, őt nem fogadom el. Gáborral pedig az volt, hogy az egyik barátnőm készítette fel az angol írásbeli nyelvvizsgára. Ami által meglett az építész diplomája. Neki ez sem jelentett gondot, hogy együtt kerestünk neki munkahelyet. Sőt Gáborral folyamatosan ezen dolgozunk, hogyan hozzuk ki egymásból a legtöbbet. Én nagyon örülök annak, ahol tartunk. Van 3 gyerekünk, családi házban lakunk és most ugyan szervízben van, de van kocsink is.
9. Önmagunk lehetünk egymás mellett:
Erről lehet , hogy már írtam, hogy mikor Petiéknél voltam több dolog miatt sem tudtam, hogyan szabad viselkednem. Ez egy legalább 4 kategóriába sorolható helyzet volt. Az egyik, hogy az esetek többségében ők sem tudták, mit akarnak tőlem. A második, hogy ők ugyan tudták, de én nem értettem meg. A harmadik, hogy nem tudtam megjegyezni, hogy mit csinálhatok. A negyedik pedig, hogy nem is nagyon tudtam volna, meg nem is akartam azt a szerep személyiséget kialakítani és fenntartani, amit ki akartak volna csikarni belőlem. Gábor pedig ez van, hogy elfogadjuk egymás személyiségét és érdeklődési körét. Őt ez a kertezés érdekli, a csillagászat, a politika, meg a fizika. Engem pedig a kémia, az önismeret, az írás, és engem is érdekel a politika is. Nincs ez, hogy lábujj hegyen kellene járnia a másiknak, vagy szerepeket felvenni. 10. Együtt változás:
Nem sokkal azelőtt, mielőtt elmentem Petiéktől vettem egy Változzunk együtt című könyvet. Mikor elköltöztem tőlük ott maradt náluk. A válóperre magával hozta, úgyhogy elvileg valahol nálam van. Csak azóta költöztem párszor úgyhogy nem tudom, hol van. Mindenesetre amikor megvettem és kértem Petit, hogy olvasson bele, nem volt hajlandó még csak rá nézi sem. Meg ezt is folyton hallgathattam, hogy annak kell alkalmazkodnia, aki odaköltözik. Elkezdtem olvasni, csak amikor visszaköltöztem Kistarcsára, már nem ezzel foglalkoztam. Gáborral pedig az elejétől fogva tök jól alakalmazkodunk egymáshoz, a gyerekekhez, és a különböző élethelyzetekhez. Elég sokszor volt stressz tesztelve a kapcsolatunk. Például mindhárom fiunk születése elég nehéz volt. Vagy a házvevés, költözés, építkezés, karanén, az hogy mi is elkaptuk a kovidot, mind olyan dolgok, amik próbára tették a kapcsolatunkat. Sokszor egymással is van problémánk, mégis ez van, hogy nem nagyon ismerek olyan párt a környezetünkben, akikről kívülállóként ezt gondolnám, hogy ilyen jóban vannak egymással, mint mi Gáborral.
Készítettem egy videót a 3. házassági évfordulónkra. Azokról a pillanatokról, amik közelebb hoztak minket egymáshoz. Amikor elkaptuk a kovidot rengetegszer megtapasztaltam ezt, hogy Isten kezében van az életem. Sokat gondolkodtam ezen miért érdemes Istennek életben hagynia. Erre jutottam, hogy Gáborért és a gyerekekért élek, és azért ezt az üzenetet tovább adjam nektek, hogy van remény arra, azzal együtt, hogy sok esetben küzdelmes a házasságunk, ugyanakkor nagyon szép és értékes is lehet. Ilyen értelemben sokat köszönhetek Petinek is, miatta jöttem rá, hogy mire érdemes odafigyelni, ha jó házasságot akarok. Remélem azért ő is tud annyit gyógyulni, hogy jó párkapcsolata lehessen. Ha nekem sikerült jó, házasságot kialakítani, akkor másnak is sikerülhet. Úgyhogy szeretetben gazdag házasságot kívánok neked, aki most olvasol! Szólj hozzá!
