Ezt az elmélkedést a Nagycsütörtök esti virrasztáshoz írtam, amit a kerepesi gitáros kórus tartott. A kórusról később írok még részletesebben is. Hiába nincs Nagyböjt, mégis nekem most elég aktuális ez. Meg egyébként is csütörtök van.
Jöjjön az elmélkedés.

Virrassz még

Nagycsütörtök este

Jézus tanítványait megkérte,
hogy maradjanak vele,
addig amíg imádkozik érte,
legyen elég ereje.

Jánoshoz, Jakabhoz és Péterhez
szólt: Virrasszatok velem,
mert nem bírom egyedül e terhet,
elgyengít a félelem.

Tanítványai elaludtak mind,
ezért egyedül maradt,
majd imádkozott e szavak szerint
Jézus ez idő alatt:

Ó, én Atyám a szenvedés kelyhe
múljon el, hogyha lehet,
ne úgy ahogy én, hanem ahogy te
akarod Istenem.

A homlokán megcsillant a vére,
és remegett a teste.
Mi virrasszunk ennek emlékére,
most, Nagycsütörtök este.


1. Mi az, amin szeretnénk változtatni?
Milyen a kapcsolatunk a környezetünkkel? Mennyire érezzük magunkat magányosnak?
Mi az, amit szeretnénk megtenni, de nem merjük?
Mi nyugtalanít minket? Hogyan békülhetnénk ki önmagunkkal?
Miért van lelkiismeret furdalásunk? Miért vagyunk dühösek vagy feszültek?

Ismételjük Jézussal ezeket a szavakat: Atyám! Ha lehetséges, múljék el tőlem ez a pohár.
Jézus együtt szenved velünk. Mi is szenvedhetünk együtt Jézussal, ő velünk van. Kik azok még, akik mellettünk vannak? Kikre számíthatunk? Kik szeretnek minket?

Mi az, ami nem a mi akaratunk szerint történt?




2. Máté 26, 39: Atyám, ha lehetséges, múljék el tőlem ez a kehely. De ne úgy legyen, ahogy én akarom, hanem ahogy Te.

Mitől szenvedünk most leginkább? Mik azok az élethelyzetek, amiktől szenvedünk? Kik azok az emberek, akiktől szenvedünk?

Hogyan fogadjuk a szenvedéseinket? Hogyan próbáljuk meg leplezni, elhárítani, vagy csillapítani a lelki fájdalmaikat?Mit szól mindehhez Isten?
Miért szeretnénk bocsánatot kérni embertársainktól vagy Istentől?

Mik azok a nehézségek az életünkben, amikért már szívből hálát tudunk adni?
Hogyan és miben szeretnénk változtatni a nehézségekhez való hozzáállásunkon?



3. Lukács 22,44-45: Halálfélelem kerítette hatalmába, és még buzgóbban imádkozott. Verejtéke, mint megannyi vércsepp hullott a földre.

Képzeljük el Jézust, amint vérrel verejtékezik. Mit érzünk iránta?

Jézus irtózott a bűneinktől. Mi hogyan állunk a bűneinkhez?
Jézus az Olajfák hegyén legfőképp nem testileg, hanem lelkileg szenvedett. Mitől szenvedhetett Jézus?

Szomorú volt az apostolok közömbössége miatt. Mi szeretjük őt, esetleg haragszunk rá, vagy közömbösek vagyunk?

 Legnagyobb elhagyatottságában az Atyára bízta magát. Mi mit teszünk, amikor elhagyatottak vagyunk?
Jézus hiába keresett az alvó apostoloknál vigaszt. Mi kinél keressek a vigasztalást? Illetve kinél találjuk meg a vigasztalást?

Jézus vért izzadva is igent mondott a keresztre. Melyik keresztünkre tudunk már igent mondani? Melyik keresztünkre mondunk következetesen nemet?

Mi az, amitől félünk ugyan, de szembenézünk vele? Mi elől menekülünk?

Úr Jézus, kérünk, hogy növeld bennünk az Atya iránti bizalmunkat. Hogy mi is ezt tudjuk mondani: Múljék el tőlem ez a kehely, de ne úgy legyen, ahogy én akarom, hanem ahogy te. Ámen