Pénteken vettem meg az utolsó előtti példányt az Árkád fenti Librijéből és azóta ezt olvasom. Illetve korábban is olvastam, az alapján, és a mostani 70 oldal alapján leírom mit jelent nekem ez a könyv. A gondolatokat és érzelmeket, amiket belőlem kivált. Először is, hogy tartalmilag miről szól a könyv? Van egy egy Mackenzie nevű férfi, akinek a kislánya eltűnik és egy viskóban találják meg a lány véres ruháit. Később Mack kap egy levelet, aminek Isten vélhetőleg a feladója, és elhívja őt egy beszélgetésre a Viskóba.
 Számomra mit is szimbolizál ez a hely? Én (sajnos vagy szerencsére), akkor engedem magamhoz leginkább közel Istent, ha valami tragédia történik. Nekem is van egy Viskóm, ami nem is feltétlen külső hely, hanem inkább belső. A félelmeim és fájdalmaim helye. Itt szeretnék legkevésbé, mégis itt tudok a leginkább találkozni Istennel. Vagy sokszor az álmaimban. Ami főleg akkor jó, ha vissza tudom idézni és leírom mit álmodtam. Ebben a Viskóban látszólag nem közvetlenül találkozom Istennel, hanem a barátaimon és ismerőseimen, vagy akár idegeneken keresztül, akikkel meg tudom beszélni, vagy meg tudom osztani a fájdalmaimat. Vagy akár filmen, zenén, vagy valamilyen íráson keresztül. Tehát sok módja van szerencsére.