Most szeretnék nektek bemutatni egy számomra nagyon meghatározó közösséget. Másfél-két hónap távlatából így emlékszem vissza a Dorexre:

2014 végén kezdtem ott, novemberben. Előtte egy sajtgyárban dolgoztam, és megkérdezte a Fürge Diákos munkaközvetítők közül Marosy Zsuzsi:mennék e egy játékgyárba? Mondtam, hogy igen, és valamiért nem tudtam bemenni aláírni ezt az eseti szerződést. Ráadásul az volt még, hogy elküldte Zsuzsi az emailt, hova kell menni, csak valamiért nem kaptam meg a citromailben. Úgyhogy végül is megnéztem az interneten, hol van Soroksáron játékgyár. Ezt a Fürge diákosok nagyon jó néven vették. Az első nap az volt a szerencse, hogy más is ment arra, nem egyedül tévedtem tehát el. Elmentünk a dohányboltig ott megkérdeztük hol van ez a hely. Mondták, hogy próbáljuk meg inkább azt, hogy átmegyünk az út másik oldalára, és ha látunk egy zöld épületet, akkor menjünk át síneken meg mindenen keresztül.

Szintén még az első nap mondta István, a műhelyfőnök: Ne legyek ilyen félénk, mert itt perverz állatok vannak, akikkel szemben nem is emlékszem milyennek kellett volna legyek. Most már mindegy is, mert ettől csak ugye jobban bepánikoltam. Amiatt, hogy akkor még házas voltam, aránytalanul sok néven futottam. Voltam nyilván Takácsné; ezenkívül Tóthné, Törökné, Bakácsné is talán, ezekre emlékszem. Az jó volt mindenképpen ott, hogy egyrészt tetszett ez a játék összeszerelés, és a végére már nagyon belejöttem. Az az érdekes, hogy a legjobb és a legrosszabb dolog volt egyben ott a viccelődés. Volt amikor elég jóra sikeredett egy- egy poén, voltak nagyon nagy kiborulások is. Írnék ide elég sok beszólást de nem hiszem, hogy illene, Attila, vagy István után szabadon idéznem.

Amikor februárban már nagyon elfajult a kapcsolatunk Takács Petivel, akkor főleg Anna segített sokat. Sőt a maga módján mindenki próbált megvigasztalni. Ezért nagyon hálás vagyok, azért is, hogy menedékek nyújtottak az akkor még otthoni viszályok elől. Akiket még nagyon szerettem a diákok voltak. Igyekeztem minél barátságosabb lenni mindenkivel. Ami azért is jó volt, hogy egyszer nem figyeltem eléggé, és simán elindultam volna úgy hogy mindkét irányból jött a HÉV, és Kata visszahúzott. Hát nem azt mondom, hogyha rosszba lettünk volna akkor ki is lök a sínek közé, csak mindenképp kevesebb figyelmet kapok. Nagyjából erről a történetről ennyi elég is. Sőt lehet, hogy írhatnék még sok mindent a Dorexről, most egyelőre ennek a visszaemlékezésnek is a végére értem.

Idén szeptember elejéig dolgoztam itt, és mindent köszönök. Nyilván pár dolgot sajnálok is, ha ártottam valakinek. Akkoriban amikor eljöttem ez a szám elég nagy sláger volt. Ezzel nagyjából ki is tudnám fejezni a búcsúmat. Jöjjön tehát a Sajnálom című dal.