Ezt az elmélkedést a Galga menti Nagyboldogasszony Közösség egyik találkozójára írtuk Szabadkai Gergővel és Ács Dáviddal, a Szentségimádáshoz. Ez volt a téma: Az egyház katolikus. Illetve nem csak Galgás találkozó volt ez, hanem egyúttal Dél- Dunás is. Gödöllőn voltunk, hol máshol fért volna el ennyi ember. Jöjjön tehát az ima.

Hogyan tudunk a legkényelmesebb imádkozni: térdelve, állva, ülve, lehajtott fejjel? Helyezkedjünk ebbe a testhelyzetbe.

Ebben az imádságban a képzeletünket fogjuk használni.  Engedjünk teret Istennek.
Elképzelek egy szobát, ami a lelkemet jeleníti meg. Belépek és elidőzöm. Milyennek látom ezt a szobát: tágas, vagy szűk? Sötét vagy világos?  Milyen anyagokat látok a szobában, fa, fém, műanyag… ? Van e benne ablak, s ezen függöny? Hogyan van berendezve? Ágy, asztal, szék, tv, számítógép, magnó, ezek hol helyezkednek el? Vannak e festmények a falon vagy üres minden?  Rend van-e szobámban, vagy a káoszban érzem jól magam?
A szobám rejtekében találok egy ajtót. Ki merem-e nyitni ezt az ajtót? Mi van mögötte?
Kinyitom az ajtót és egy lépcsőházban találom magam, onnan egy csigalépcső vezet lefelé. Lemegyek rajta.
A lépcső aljánál találok egy kaput, hátralépek, s meglátom a saját templomomat.

1 perc csend

Katedrális, egy vidéki kápolna, vagy modern épület? Elcsodálkozom rajta. Belépek a kapuján. Térdek hajtok, s elkezdek a padok között sétálni. Milyen érzések töltenek el sétálás közben? Izgalom, üresség, fájdalom, szenvedély, vagy nyugalom… Megfordulok, s megnézem a karzatot, meglátom az orgonát, s mellette más hangszereket. Nézem a freskókat. Keresem az oltárt. Hol van? S meglátom a Jézust a szentélyben.

1 perc csend

Odalépjek hozzá? Meg merem-e szólítani? Milyen ez a találkozás? Fel merem-e őt hívni a szobámba, ahol a mindennapjaimat élem?  Elindulunk együtt, ki a templomból, fel a lépcsőn, be a szobámba…
Megérkeztünk.