Elég sok mindenről írtam már ebben a blogban. Mégis hiányérzetem van és rá is jöttem miért. Még nem írtam Kistarcsa Egyházközségéről. Az egyik ok amiért most írok, és ami eléggé meglepett, hogy most vasárnap misézik itt utoljára Somlai József atya. Már előre látom, hogy hiányozni fog. Kiskoromban féltem tőle, vagy talán még most is, mert elég szigorú volt szerintem. Mindenesetre nagyon sok esemény kötődik hozzá az életemből. Illetve nem csak hozzá, hanem a kistarcsai Egyházközséghez.

Jöjjenek a kezdetek, hogyan kezdődött a hívő életem, vagy pályafutásom. Eleinte nem is a katolikus vallással, hanem a reformátussal kezdtem megismerkedni. Oviskoromban a bátyám és én minden vasárnap jártunk a vasárnapi iskolába anyukámmal. Mivel anyukám református. Rengeteg ószövetségi történetet ismertünk meg, gyerekeknek szóló formában. Most valamiért először a Noé bárkája, másodjára pedig a Dávid és Góliát ugrik be.

Mikor iskolába mentem, akkor kezdtem apukámmal a katolikus templomba járni. Úgy emlékszem már elsőben jártam hittanra, Csermely Zsuzsa nénihez. Nem is tudom mikortól volt ez a pecsételős füzet, amit mindig a sekrestyébe vittünk. Még valamikor alsó tagozatban, azt hiszem harmadikban voltam elsőáldozó. Akkoriban nagyon lelkes voltam. Szerettem áldozni és gyónni is. Csak egy idő után brutálisan eltorzult a lelkiismeretem, kezdett halálfélelmem lenni főleg az áldozástól. Gondolom ez valamiféle kísértés, és nehezen tudom kezelni. Ezt semmiképp sem ezért írtam, hogy te old meg, vagy bármit is mondj erre.

Felső tagozatban Huszka Ildikó nénihez és Somlai József atyához jártam hittanra. Aztán voltam bérmálkozó is. Ennek a bérmálásnak nem rögtön hanem később éreztem a hatását. Elég vicces volt, hogyan választottam nevet a bérmálkozáshoz. Akkoriban apukám munkahelyén voltam nyári munkán, és az egyik néninek folyton ezt mondták: normális Margit. Így választottam Árpád-házi Szent Margitot. Mert főleg akkoriban nem ismertem a szentek életét, sőt még a nevüket sem nagyon tudtam. Utólag így látom ezt is, még ha elég sajátos módon döntöttem, illik a szellemiségemhez és lelkiségemhez Szent Margit, vagy én illek az övéhez.

Bérmálkozás után még jobban kiestem az Egyházközség életéből, egy darabig jártam erre a "akik nem tudnak az iskolájukban hittant tanulni" foglalkozásra. Aztán elkezdtem a Szabad Evangéliumi Gyülekezet ifjúsági hittanára járni. Ami az Istenkapcsolatom alakulását tekintve azért volt a lehető legjobb, mert ott is és szerintem az összes protestáns vallásban sokkal egyszerűbben fogalmaznak Istenről. A katolikus vallásban ez zavart, hiába jártam hittanra nem értettem a lényeget, ez nem hiszem, hogy a vallás hibája, vagy bármelyik hittan tanáromé, vagy József atyáé. Egyszerűen csak megtörtént. A Galgamenti Nagyboldogasszony Közösségnek köszönhetően kezdtem el megérteni egy csomó elemét a katolikusságnak. Most jutottam el oda, hogy a hitünk tele van titkokkal, amiről jó, ha tudunk és értünk valamit, mégsem gondolom azt hogy pontosan értenünk kell mindent. Sok mindenre nincs pontos válasz. Szinte ez az egész blog erről szól. A legtöbb dolgot akkor fogjuk megtudni, mikor színről színre látjuk Istent.

Volt egy időszak, amikor elég jól sikerült bekapcsolódnom a plébániai közösségi életbe. Amit a Kovászolónak köszönhetek( hogy lehet, hogy még erről sem írtam?!). Az egyik nagyböjt végén voltam egy fáklyás keresztúton és ott beszélgettünk erről a közösség vezetésről Méhes Zsuzsa nénivel. Nem emlékszem pontosan mit, mindenesetre az lett az eredménye, hogy Petivel az öcsémmel és Takács Petivel lejártunk péntekenként a plébániára, és ott mindenfélét játszottunk, akik ott voltak velük. Ez úgy emlékszem addig tartott míg el nem kezdtem intenzíven diák munkázni. Akkoriban részt vettem az adventi vásárokon. Egy ideig segítettem Görbe József atyának a bérmálkozós hittanban (vagy hátráltattam őt, ez megítélés kérdése).

Volt két olyan tábor, amire mindkét öcsémmel Zsoltival és Petivel együtt mentünk. Először Pusztafalun voltunk. Ott a Biblia hegyeiről volt szó. Másodjára pedig Tatán voltunk, ahol a Bibliában levő vizek volt a téma. Mind a kettő nagyon tetszett. Lehet később még írok róla többet is. Most már a vége felé járok a mondandómnak. Volt egy féléves időszak(sajnos vagy szerencsére) amíg a sashalmi templomba jártam. Ugyanis ennyi ideig éltünk együtt Takács Petivel. Utána októberig még polgárilag házasok voltunk, csak nem laktunk együtt. Amikor visszaköltöztem a szüleimhez, a polgári válás után pedig végképp kerültem a templomot, bárkit és bármit, ami a vallással kapcsolatos. Bűntudatból, és hogy ki mit fog szólni hozzá. Majdnem olyan voltam, mint valami vámpír, ők is állandóan menekülnek minden elől, ami a vallást jelképezi. Elég nehéz időszak volt és most is nehéz. A Cursillo segített benne, hogy ne forduljak el Istentől. Illetve abban, hogy elhiggyem Isten nem fordul el tőlem. Amennyire tudok a gyárazás mellett, meg fogom keresni a módját hogy kapcsolódhatnék vissza a közösségi életbe. Ez a bejegyzés jellegéből adódóan elég hosszúra sikeredett. Köszönöm, ha ezzel együtt elolvastad.