Szeretném neked bemutatni az Emmausz Közösséget. Helyileg Zuglóban, a Thököly út 120 alatt van és ez a Katolikus Karizmatikus Megújulás nevű mozgalom egyik közössége. Most nem erről a mozgalomról szeretnék írni, ezért, ha jobban érdekel, mi ez, kérlek nézd meg a honlapját. Az Emmausz Közösségről először Szabinától hallottam. Ő mondta, hogy az egyik ismerőse Major Peti volt egy gyógyító lelkigyakorlaton. Már a gyógyító szó hallatán szinte gondolkodás nélkül vágtam bele ebbe az egészbe. Petivel beszélgettünk erről a lelkigyakorlatról. Aztán kiderült, hogy Kistarcsáról is volt ott valaki, Klári néni. Megkérdeztem tehát Klári nénitől is, hogy mi ez. Aztán írtam egy emailt Katona István atyának, aki ennek a közösségnek a vezetője. Majd elmentem az Emmausz házba, megbeszélni ezt, hogy érdemes e rá mennem, vagy sem. Erre jutottunk, hogy érdemes. Ezzel együtt, hogy a jelentkezők többsége először egy másik lelkigyakorlaton, a Szentlélek szemináriumon vesz részt.

2012-ben kezdtem a gyógyító szemináriumot. 9 hétig tartott. Szerda esténként volt. Így néztek ki az egyes alkalmak. Volt egy bevezető előadás, amit István atya tartott. Aztán kiscsoportos beszélgetés következett. Mindenki elmondta, hogyan kapcsolódik az életéhez a heti téma, milyen lelki sebei vannak. Mindig kézrátétellel imádkozott értünk a csoportvezető. Szabóky Örs csoportjába voltam. 10 témakört jártunk végig.

1. hét: A belső gyógyulás forrása Isten szeretete.
2. hét: Énképünk sérülésének gyógyítása.

3. hét: A testi fájdalom lelki gyökereinek gyógyítása és Az elutasítás sebeinek gyógyítása (e két téma összevonása által volt 9 hét)

4. hét: A félelem sebeinek gyógyítása
5. hét: Az önvád és bűntudat sebeinek gyógyítása

6. hét: A harag sebeinek gyógyítása
7. hét: Szabadulás a gonosz lelkektől
8. hét: A szeretethiány sebeinek gyógyítása
9. hét: Istenképünk sérülésének gyógyítása.

Nem csak a szerdai alkalmakkor volt dolgunk a témakörökkel, hanem a Gyógyító lelkigyakorlat című könyv egyes fejezeteihez a hét minden napjára van egy- egy elmélkedés. Erről az egészről mint majdnem mindenről, erről is naplót vezettem. Minden reggel az Óbudai Egyetemre menet a HÉV-en, metrón és buszon átelmélkedtem és imádkoztam az aznapi részt. Volt egy nagyon nagyon emlékezetes alkalom. Amikor a félelemről volt szó, azon a szerdán az igazolványaimat bérletestül otthon hagytam, ez az Örsön a metrónál derült ki, és a Batthyány téren meg is állítottak miatta. Végül is tovább engedtek ott is. Mindenesetre az egész napomat végig stresszeltem és ezáltal végig is imádkoztam, hogy nehogy újabb problémák adódjanak belőle. Főleg, úgy hogy egyből a suliból mentem oda és párszor átszálltam a Bécsi úttól a Thököly útig. Mire odaértem sikerült kellően ráhangolódnom a témára. Illetve már az énképes témánál éreztem, hogy ez az egész nagyon nekem szól. Ami azóta is problémát jelent, de legalább megtudtam hogy van vele problémám a nőiesség, kövérség és az, hogy túl nagy nyomot hagyott bennem, amikor hülyének szólítottak kisebb koromban. Amiket felismertem ez által a folyamat által: felelős vagyok érte, követem-e a szüleimtől átvett mintákat, van mit dolgoznom még az Istenképemmel, és a félelmeimet. Írtam a kistarcsai katolikus újságba, az Olvasóba egy cikket erről az egészről. A szeminárium vége felé jöttünk újra össze Takács Petivel, mert vele korábban is a középiskola alatt is jártam. Eredetileg egybe szerettem volna bemutatni az Emmausz Közösséget, csak hát jól sejtem: Egyhuzamban nem olvasnál el még egyszer ennyit? Tehát hamarosan folytatása következik.