A szoba

A szoba: egy olyan hely, ami biztonságot nyújt, vagy legalábbis látszólag, ugyanakkor ha sokáig vagyunk ott, akkor börtönné válik. Sőt van, amikor eleve börtönnek szánják. Erről szól A szoba című film. Ha kisgyerekes szülő vagy és láttad, akkor tudod miről szól, ha nem láttad, akkor is. Van egy anyuka a gyerekével, akiket fogva tartanak. Amikor már nem bírják a helyzetet, akkor megkeresik és meg is találják a szabadulás útját. Kitárul előttük a szép, új világ, nem azt mondom, hogy itt kezdődik a film, minden estere érdekes, ami ezután történik.

 Tágabb értelemben a szoba jelentheti a komfort zónánkat is. Amit úgy hiszem mindnyájan igyekszünk minél tovább sértetlenül hagyni. Mi van, ha történik egy változás? Legalább kétféleképpen tudunk válaszolni rá. Javítson ki, aki ért a pszichológiához. Van az asszimiláció, amikor az új ismereteket megpróbáljuk beleilleszteni, vagy bele szuszakolni a világnézetünkbe. Van az akkomodáció, amikor az új helyzethez igazítjuk a világnézetünket. Mi történik, akkor ha valamilyen esemény, vagy ember kihúz, vagy kitaszít a komfort zónánkból? Úgy fogod érezni, hogy kiég a retinád. Amikor délutánonként kijövök a gyárból, ahol dolgozom, mindig nehezen alkalmazkodik a szemem a fényhez. Ha már a fizikai szemünknek is ilyen nehéz alkalmazkodni a hirtelen fényhez, vajon mennyire nehéz lehet a lelki szemünknek...