Vajon miért pont így neveztem el ezt a blogot: "Úgy fent, mint lent" ? Ezen gondolkoztam még: Versek, Elmélkedések, vagy Gondolatok legyen a címe. Csakhogy egyik sem tükrözné, vagy egyik sem foglalná össze azt, amiért blogot szeretnék írni.
  Az Úgy fent, mint lent című filmről kapta a nevét. Csak akkor nézd meg magát a filmet, ( http://filmvilag.org/go/film/141867 ) ha van hozzá elég erős idegrendszered, mert nagyon horrorisztikus. A mondani valója jó. Dióhéjban erről szól: Van egy katakomba Párizs alatt, ahova lemegy egy csapat vállalkozó kedvű fiatal, akik ezekben az alagutakban a legnagyobb félelmeikkel találkoznak.
  Elkezdtem gondolkodni, milyen tanulságai vannak ennek a filmnek. Elsősorban ez, hogy tele van a lelkünk félelemmel és bűntudattal. A belső világunk is ugyanolyan gazdag, avagy ugyanolyan szegény, mint a külső világ. A hiedelmeink határozzák meg, hogyan értékeljük önmagunkat, másokat, és az egész környezetünket. Ha ki akarunk jutni a belső zűrzavarból, akkor el kell, hogy induljunk a félelmeink felé. Érdemes belső kérdéseket feltenni, és választ találni rá. Szükségünk van valamiféle viszonyítási pontra, és értékekre, amihez tudunk igazodni. Érdemes rátalálnunk az életünk térképére.

Had kérdezzem meg, vagy ha szeretnéd kérdezd meg magadtól: Hogy kihez viszonyítod magad? Önmagadhoz, hogy milyen voltál, vagy milyen szeretnél lenni? Vagy másokhoz, hogy mik az elvárások? Ki most, vagy ki lehetne, aki térképet tudna mutatni az életed útvesztőjéhez? Milyen értékek szerint élsz vagy szeretnél élni?

Valami ilyesmire számíthatsz tőlem a továbbiakban is.