Dányádi Bulcsú, Teleki Blanka Gimnázium, Székesfehérvár
Zuglói Teleki Blankás állásinterjú
Eme videó rám találásának a történetéről olvashatsz az elkövetkezendőekben. Úgy kezdődött az egész, hogy kedden(augusztus 16-án), sikerült rávenni magamat, hogy újra elkezdjek dömpingszerűen jelentkezni a laboráns állásokra. Ugyanis valamikor nagyon rég drog és toxikológiai vegyipari laboratóriumi technikusként végeztem. Annak fényében, hogy államvizsgáztam ugyan csomagoló és papírgyártó mérnökként, de nincs nyelvvizsgám, a laboránsság az egyetlen értékelhető végzettségem. Kedd este a Ceva Phylaxiától, a Laveten át a Bálint Analitikáig minden állásra jelentkeztem, amit találtam vegyésztechnikus címszó alatt.
Többek között a Teleki Blanka Gimnáziumba biológia, kémia, és fizika szertárosnak. Szerdán nagyon meglepődtem, nagyon nagyon, mikor olvastam az emailt, hogy csütörtökön mehetek állás interjúra. Rögtön válaszoltam is, hogy persze, hogy megyek, felhívtam Annát, aki a csoportvezető, hogy holnap állásinterjúra megyek a játékgyár helyett. Végig stresszeltem az estét, az örömködés mellett, hogy végre egy hely, ahová hamar hívnak. ( Márti ehhez te asszisztálhattál is, ugye.) Elkezdetem rákeresni a Teleki Blanka Gimnázium történetére, hogy mit kell az iskoláról tudni, ki az igazgatója… Végül is megtaláltam ezt a kísérletezős videót, Teleki Blanka kísérletek címszó alatt. Az már részlet kérdése, hogy nem a zuglói, hanem a székesfehérvári gimnázium-e a helyszín. Főleg azért, mert sikerült Bulcsú szemfényvesztő trükkjei által előhozni a mélyből vegyész énemet. Ebben a ráhangolódásban a videón kívül a Je veux című ének is segített. És az In manus tuas Pater kezdetű taizés ének is, aminek a magyar szövege: Atyám a te kezedbe ajánlom az én lelkem.
Milyen volt az interjú? Jó. Nekem legalábbis tetszett, az majd csütörtökön kiderül, hogy mit szólt hozzá a Gimnázium vezetősége. 20 perccel előbb értem oda. Eleinte így terveztem, hogy megvárom a megbeszélt időpontot. Csak amikor jöttek mentek a tanárok, kínosan éreztem már magam a folyosón, és bekopogtam. Aztán mondta az igazgató úr, hogy maradjak kint továbbra is. Így alkalmam nyílt végigolvasni Teleki Blanka életének mérföldköveit, végig nézni a közelben levő tablókat, és beszélgetni az utánam következő sráccal. Akinek elfelejtettem megkérdezni a nevét, azt viszont megtudtam, hogy nem vagyunk egymás vetélytársai, mert ő angol-német tanár, én meg hát … nem vagyok az.
Aztán behívtak az interjúra. Kérdezték, hogy hol dolgoztam és hova jártam iskolába, ezt elmondtam. Utána megbeszéltük mi lesz ott a szerepem, és mi nem. Nagy bánatomra egy gimnáziumi laboráns keveset találkozhat a diákokkal. Aztán beszéltünk a fizetésről, ami legalább olyan intim kérdésnek számít nálam, mintha a szexuális életemről beszélnék, ezért nem is részletezem. Meg kérdezték, hogy nem gond e, ha az érettségi időszakban mást is kéne tennem a kísérlet előkészítésen kívül. Ezt kérdeztem: Segítsek a kémia dolgozat javításban? Ők ezt mondták: Nem is rossz ötlet, de nem. Hanem lapot kéne hajtani a borítékokba. Ezt is kérdezték: A fizika órákhoz is tudnék e kísérletet előkészíteni? Mondtam, hogy igen, lévén hogy műszaki irányultságú főiskolára jártam, így elég sok fizika órám volt, és ezekre igyekszem majd visszaemlékezni. Pedig én mindent megpróbáltam, hogy normálisan viselkedjek az állás interjún, ez minden, amit sikerült kihoznom magamból. Mikor kijöttem még beszélgettem kicsit a nyelvtanár fiúval, és hallottam, hogy közben hangosan nevetnek. Kattints ide, és megláthatod, milyen volt az interjú képekben kifejezve. Többre nem igazán emlékszem. Olyan tudatállapotban voltam most is, mint a többi állás interjún, és mint az államvizsgán, az érettségin és a technikusi vizsgán. Ennyit fogtam fel abból, ami körülöttem történt.
Elérkeztünk a " Ti kinek tartotok engem?" 3/3-hoz. Most a tábor fizikai oldaláról fogok írni, a
A tábor elején volt egy nyitó mise ami után megszentelték és kiosztották a mütyüröket. Minden évben van valami, ami jelképezi a tábort témáját, amit emlékeztetőül megőrizhetünk róla. Idén egy "szent szütyőt" kaptunk. Ebbe lehetett tenni a bűnbánati napi fagyöngyöket, a három cetlit, vagy a karkötőt is akár. Ha már a tárolásnál tartok idén is voltak borítékok, ahová üzenhettünk egymásnak. Nekem ez elég jól jött, mert van amit sajnos nem mertem volna elmondani személyesen és segített a megnyílásban. Sőt Klári neked elfelejtettem válaszolni. Örülök, hogy egy sátorban voltunk. Ami a Jézus játék, a cetlik és a Jézus játék után segített a megnyílásban az a túra volt.
Ugye Gergő Riporter Norbi, és Zsófi. Jól kibeszéltük az őzek támadási szokásait. Sőt a misén mondtam könyörgést is, amit előtte leírtam. Érdekes, hogy szinte nehezebben fogalmazok meg egy könyörgést, mint egy komplett 20 perces, vagy fél éjszakás Szentségimádást. 
Tehát ha röviden akarnám jellemezni a Galgás tábort, akkor az elő tábort végiggazoltam, a tábor többi részét végig fociztam, illetve kapuskodtam. Erről bizonyítékként nézd meg a képet. Volt még számháború és méta is. A számháborúban is védő voltam. Ami nem annyira jött be, mint a focinál. Nos ő... Három körben is sajnos vesztettünk mi citromsárgák a narancssárga csapattal szemben. 
A számháborúzás után métáztunk egyet. Már hiányzott úgyhogy örültem neki. 
A színes esten jobbnál jobb előadások voltak. Mi nyuggerek egy Hamupipőke feldolgozást adtunk elő, Jézussal kiegészítve. Igazából csak azért javasoltam, hogy legyen benne Jézus, hogy legyen szerepem. Ugye: „Milyen boldogok és áldottak a szelídek és alázatosak, mert ők fogják örökölni a földet!”(Máté 5:5 ) Végül is jó volt az előadás tanulsága, hogy Jézus mindenütt ott van. A folytatásban volt táncház. Most is nagyon jó volt. A csoportos és a páros táncok is. A páros táncnál én is azt csináltam mint amit a többi kicsit is népszerűtlenebb valaki. Lecsaptam a legközelebbi emberre: Táncolna e velem. Zsuzsi párválasztási tanácsai 1/1-et olvashattad. Az estét a tábortűz zárta. 
Az idei Galgás tábor felfedezettje számomra most te lettél Márti. Köszönöm a beszélgetéseket az egész táborban és a tábortűznél, és köszönöm az ölelkezéseket is. A tábor összességében maga volt a Mennyország. A visszaérkezés pedig ennek fényében olyan volt, mintha a klinikai halálból tértem volna vissza a mennyből. Ilyen még nem fordult velem elő, és remélem nem is fog. Ha már egyszer bejutok a mennybe majd jobb szeretnék ott maradni. Ugye megérted?