Miről is szeretnék írni a ParaNorman kapcsán?

A történet szerint Norman egy stigmatizált kisfiú volt. A gyerekek kiközösítették, és szégyelltek vele lenni. Sőt a felnőttek sem értették meg őt. Norman látta a halottakat, ez volt a furcsasága. Pont e tulajdonsága segítségével tudta megmenteni szülővárosát a boszorkány átkától. Ez még csak a bevezető ahhoz, amiről írni szeretnék.

A bullyinghoz, ami nem tudom, hogy van magyarul pontosan. Gergő definíciója jónak tűnik rá. Iskolai bántalmazás. Illetve találtam hozzá egy másik meghatározást is. Mit mond róla a jó öreg Wikipédia? „A megfélemlítés (angol szóval bullying, hasonló értelemben használatos még: terrorizálás, zsarnokoskodás, erőszakoskodás, kegyetlenkedés, megalázás, gyötrés, zaklatás, szekálás, szívatás, szadizás, kötekedés) a bántalmazás egy fajtája. Olyan ismétlődő viselkedést jelent, amellyel egy csoport vagy egy személy egy másik csoport vagy személy feletti hatalmát igyekszik kialakítani vagy megerősíteni, az „erőegyensúlyt” ezáltal megszüntetve. Ez a felborult erőegyensúly egyaránt jelenthet társas és/vagy fizikai befolyást. A megfélemlítés áldozatát gyakran célpontnak nevezik. A megfélemlítés a bántalmazás három alaptípusából tevődik össze: szóbeli, érzelmi, és fizikai formából. Gyakran folyamodik a kényszerítés rejtett módszereihez, mint például a pszichológiai manipulációhoz. „ Két fő oka van, hogy erről írok. Az egyik egy 13 éves fiú levele, amit a Facebookon találtam. A másik ok, hogy mélyebb témákat szeretnék vele bevezetni.

Jöjjön most egy vallomás erről. Nem hiszem, hogy egy az egyben neked szól, mindenesetre tőlem, a fájdalmaimról.

Fáj, amikor…



Kedvesnek szólítalak meg,

döntsd el az voltál e velem,
ha érdekel mit értek ez alatt
olvasd el a levelem.

Fáj, amikor kigúnyolsz,
azért, hogy kövér vagyok.
Ez, amilyen mély sebből fakad,
olyan mélyet hagyott.

Fáj, amikor lenézel
a félénkségemért,
ilyen vagyok, én sem

értem teljesen, miért.

Fáj, ha lenézel, hogy
hiszek Istenben,

vagy ha azért nézel le,
hogy épp kételkedem benne.

Nehezen viselek
minden elutasítást,
mikor a szándékom
a lehető legtisztább.

Fáj, ha a visszafogottságom
miatt bántasz engem,
fáj, ha listát diktálsz róla,
milyennek kell lennem.

Bocsáss meg, ha valamivel
mélyen megsértettelek,
ha ezt szeretnéd, csak szólj

és kibékülök veled.

Fáj a meg nem értettség,
lenézettség és sajnálat,
remélem nyitott és értő

fülre és szívre lelek Nálad.

Ez az üzenetem
eme szép, augusztusi
estén, immár harag helyett,

sok szeretettel: Zsuzsi!