Vajon miért pont így neveztem el ezt a blogot: "Úgy fent, mint lent" ? Ezen gondolkoztam még: Versek, Elmélkedések, vagy Gondolatok legyen a címe. Csakhogy egyik sem tükrözné, vagy egyik sem foglalná össze azt, amiért blogot szeretnék írni.
  Az Úgy fent, mint lent című filmről kapta a nevét. Csak akkor nézd meg magát a filmet, ( http://filmvilag.org/go/film/141867 ) ha van hozzá elég erős idegrendszered, mert nagyon horrorisztikus. A mondani valója jó. Dióhéjban erről szól: Van egy katakomba Párizs alatt, ahova lemegy egy csapat vállalkozó kedvű fiatal, akik ezekben az alagutakban a legnagyobb félelmeikkel találkoznak.
  Elkezdtem gondolkodni, milyen tanulságai vannak ennek a filmnek. Elsősorban ez, hogy tele van a lelkünk félelemmel és bűntudattal. A belső világunk is ugyanolyan gazdag, avagy ugyanolyan szegény, mint a külső világ. A hiedelmeink határozzák meg, hogyan értékeljük önmagunkat, másokat, és az egész környezetünket. Ha ki akarunk jutni a belső zűrzavarból, akkor el kell, hogy induljunk a félelmeink felé. Érdemes belső kérdéseket feltenni, és választ találni rá. Szükségünk van valamiféle viszonyítási pontra, és értékekre, amihez tudunk igazodni. Érdemes rátalálnunk az életünk térképére.

Had kérdezzem meg, vagy ha szeretnéd kérdezd meg magadtól: Hogy kihez viszonyítod magad? Önmagadhoz, hogy milyen voltál, vagy milyen szeretnél lenni? Vagy másokhoz, hogy mik az elvárások? Ki most, vagy ki lehetne, aki térképet tudna mutatni az életed útvesztőjéhez? Milyen értékek szerint élsz vagy szeretnél élni?

Valami ilyesmire számíthatsz tőlem a továbbiakban is.

Sziasztok!

Köszönöm neked először is, Andi, hogy javasoltad ezt a blogolást. Elnézést bárkitől aki korábban mondta esetleg, és még nem kezdtem el akkor. Pedig jó lesz. Ez az első üzenetem Mindnyájatoknak, akik csak olvassátok, illetve nem is az én üzenetem, Róla írok a továbbiakban is, többnyire.

Isten szeret

Atya:

Én az Egyháznak pásztora és Atyja vagyok,
és elveszni soha senkit nem hagyok.
Ha eltévedsz és visszajössz úgy várok rád,
mint ahogy apa várja tékozló fiát.

Mert te vagy hőn szeretett, drága gyermekem,
bármi történik nyugodtan mondd el nekem.
Mondd, mért rejtőzöl az elől, aki mindent lát?
Ki feláldozta érted egyszülött Fiát.

Csak arra kérlek, hogy most engedd meg nekem,
had érintsem meg lelkedet és életed.

Fiú:

Nézd, úgy szerettelek, mint soha senki mást,
meg is haltam érted, végül, hogy belásd.
Menyasszonyom vagy te és egy test vagy velem,
gyönyörködöm benned és kedvemet lelem.

Jöjj kövess engem és megmutatom neked,
azt az ösvényt, ami a mennyekbe vezet.
Mert én vagyok az út, az igazság az élet,
és aki meghalt bennem újra feléled.

Íme ajtód előtt állok és zörgetek,
kérlek, hogy nyisd ki kapudat és szívedet.

Szentlélek:

Várj, tüzes lángok formájában lépek eléd,
azért, hogy új tiszta lelket öntsek beléd.
Te templomom légy és én vezetőd leszek,
azért, hogy megjavulj, akármit megteszek.

Menj és hirdesd szavam én segítek neked,
miként hívd Isten felé az embereket.
Én vagyok a szívedben lángoló szeretet,
felnyitom vakságodból lelki szemedet.

Mindenek előtt azt még engedd meg nekem,
had árasszam szét szívedben a Szentlelkem.