Bevezetőül írnék pár sort a háttértörténetről. A történet a XIX. Században játszódik, Amerikában, a gyarmatosítás idején. A western filmek dolgozzák ezt fel többnyire. A vadnyugaton az indiánok és a fehér emberek éjt nappallá téve háborúznak. Az indiánok védik a hazájukat, a fehérek pedig igyekszenek megszerezni az ezeken a területeken levő kincseket, nyersanyagokat, egyebeket. A Szilaj egy teljesen más nézőpontból közelíti ezt meg. Lássuk mit szólnak mindehhez a vadlovak?

 A mese egy Szilaj nevű ló életének egy részét mutatja be. Már csikóként elég merész, ami azért jó, mert ő az elhunyt vezér mén fia. Felcseperedve ő lesz a ménes vezetője. Itt jön egy csavar a mesében. Egyik este a távolban meglát egy tábortüzet, és elindul kideríteni, hogy kik veszélyeztetik szeretett ménese biztonságát. Bal szerencséjére elfogják őt a gyarmatosítók. Magukkal viszik az erődítményükbe. Be akarják törni őt is, mint a többieket. De hát sose törik be a vadló. Kudarcot vall mindennemű kísérletezésük erre. A következő fordulat akkor történik, amikor megjelenik Kis Patak, az indián fiú a színen. Őt is elfogják. Szilajjal közösen kiszabadulnak a tábor összes lovával egyetemben. Ez a jelenet olyan volt, mint amikor Spartacus felszabadította a rabszolgákat. Elmennek az indiánok falujába, ahol Szilaj megismerkedik Kis Patak lovával és barátjával Szelíddel. Ennél tovább nem is írom a történetet, mert így is tele van csavarokkal. Örülnék, ha lenne kedved megnézni a mesét.

Vajon minek a metaforája itt a ló? A szabadságé. Mindenkinek van szabad akarata és joga van a szabadsághoz, egészen addig, amíg másokat nem korlátoz benne. Had hozzak be egy Jézusi gondolatot. Galata 5, 13 "Mert ti szabadságra vagytok hivatva testvérek, csak a szabadság ne legyen kibúvó a testnek, hanem szeretetben szolgáljátok egymást!" Miért tesz jót a kapcsolatainknak ez, ha nem akarjuk birtokolni a másikat, vagy ráerőltetni az akaratunkat? Így tudjuk megismerni őt, ha nem csak ezt nézzük, mennyire hasonlít ránk, és miket kéne módosítanunk a viselkedésén ahhoz, hogy ne féljünk tőle, vagy hogy az önző érdekeinket szolgálja. Van ez a közmondás: "Ha igazán szereted, engedd el, ha visszajön, a tiéd, ha nem, akkor sohasem volt az!"

A következő, amiről szól számomra a mese. A bátorság, tisztelet tárgyköre, és hogy milyen a ló vezető, akarom mondani jó vezető. A Kovászolóban lehet a Szilaj alapján lett volna érdemes tanítani a vezetői erényeket. Most már tényleg írok róla, mert túl sokat utaltam rá. Először is, hogy kerül Szilaj veszélybe. Meg szeretné óvni a ménest, valamilyen fenyegetést észlel, és megnézi közelebbről mi az. Amikor elkapják, és a többiek látják őt a szurdok tetejéről int nekik, hogy meneküljenek. Van szilárd értékrendje, amit az ellenfél térfelén is képvisel. Ami a legjobb, hogy bátor, ugyanakkor ha szükség van rá tud együttműködni. Ha kell leleményes, és tud jó döntéseket hozni. Tud kockáztatni. Amin nagyon meghatódtam, az utolsó jelenetben, mikor a fehérek kapitánya szerepel. Úgy menekül meg végleg Szilaj a gyarmatosítók elől, hogy átugrik egy szakadék fölött, és a kapitány nem hagyja a katonáinak lelőni őt, hanem szabadon engedi. Fontos az ellenfél tisztelete.

Végkövetkeztetésként ez a mese is, mint még szerencsére sok másik, a jellemfejlődésről szól. Ha az egészet végignézzük, láthatjuk, hogy mind Szilajnak, mind az indiánoknak, mind a fehéreknek szükségük volt erre az elég sajátos találkozásra, ahhoz hogy megváltozzon a személyiségük.