Szenvedés
Szenvedés
Mindenem tőled van
szerényen beismerem,
és nem lennék senki
nélküled Istenem.
Mindig velem voltál,
mikor fájt a térdem,
és visszavártál engem,
ha rossz útra tértem.
Megszerettem magam,
mert megmutattad nekem,
hogy azért mert a tied
drága az életem.
Meg akarok tanulni
beszélni minél jobban,
hogy amit nekem üzensz
másoknak is elmondjam.
Tisztább lett a lelkem
a szenvedés alatt,
és remélem, hogy most már
tiszta is marad.
Olyan vagyok, mint egy
bokor, amit metszel,
azért, hogy tökéletes
művé váljak egyszer.
Ezt a verset 2010 decemberében írtam, örülök, hogy rátaláltam most. Erről írtam: Egyik részről milyen rossz, hogy sánta voltam akkoriban, vagy még mindig az vagyok. Másik részről pedig milyen jó, hogy nem tudtam rohanni a szó átvitt és szó szerinti jelentésében, és így volt időm felülvizsgálni az életem. Elég kiszolgáltatott voltam amiatt, hogy még ennyire sem hajlott a térdem, mint most. Sokkal korlátozottabbá vált a mozgásom, mint előtte volt, és így hamar jutottam el a határaimig. Ezt büntetésnek hittem, és addig gondolkodtam ezen, hogy miért akarna megbüntetni Isten, amíg erre jöttem rá, hogy ez szimpla következménye annak, hogy szétfutottam a térdem a betonon, meg annak, hogy genetikailag rossz a porcom. Ami ennél is fontosabb felismerés volt, hogy már akkor is séta galopp címet kellett neki adnom. Mert hogy örüljek, hogy fizikai fájdalmaim vannak és nem lelki. Azért rosszabb a lelki fájdalom a fizikainál, mert ott sokkal nehezebb megtalálni eleve az okot, kezelni, vagy akár csak csillapítani is.