Szeretném nektek bemutatni azt a közösséget, ahol a serdülő koromat töltöttem. Ők a SZEGY(Szabad Evangéliumi Gyülekezet rövidítése) ifi. Nagyszerű emberekkel ismerkedtem ott meg. Az egyik ismerősömmel, Solt Benivel mentem oda először, 16 évesen. Nagyon befogadó közösségnek tartom őket, és velük beszéltem meg a legnagyobb titkaimat, főleg a lányokkal.

Ami az egyik legjobb dolog volt, hogy nagyon sokat énekeltünk, az ifi alkalmak elején. Ami nagyon sok mindenért volt jó. Ami a legjobb volt benne, hogy a különböző igerészeket sokkal kevésbé jegyeztem volna meg, ha nem tartozik hozzá ének. A különböző hétköznapi eseményekhez tartozott egy-egy ének, amit magamban énekeltem, például a HÉV lekésős a Minden időben áldom dicsérem az Urat, az elcsendesedős, elalvós az a Szívem csendben az Úrra figyel volt, a reggeli futósak közül az egyik az Örvendezek énekelek, és az egyik depressziós, magányos a Még többet tőled.

Amik még nagyon jók voltak a LED konferenciák. Hirtelen nem tudom minek a rövidítése, olyasminek ami a világításhoz kötődik. Ez volt a különböző ifi konferenciák címe: 2008 Légy LED, 2009 Együtt több, 2010 Tartod, emeled, vagy kiszállsz?, 2011. Félelem nélkül Isten félelmében (ezen voltam utoljára). Ezen a konferenciákon mindig volt előadás, kiscsoportos beszélgetés közös játék, éneklés, és pantomim.

Voltam táborozni is velük. 2008-ban és 2009-ben. 2008-ban Bázakerettyén voltunk ez volt a tábor témája, hogyan tudjuk legyőzni a kísértéseket. Ez volt az első olyan tábor, ami nem osztálykirándulás volt vagy család tábor, hanem önszántamból mentem. A másik SZEGY ififs táborban Pécsváradon voltunk. Arról volt szó, hogy Isten kiköpi a langyos vizet. Képzelj el egy skálát, aminek az egyik véglete a nemlétezik Isten, a másik véglete az elköteleződés Isten mellett. Én középen voltam túlságosan is akkoriban, hogy azt ne mondjam széttépve, a világ és Isten közt. És rengeteget segített ebből kibillennem ez a tábor. Hogy milyen irányba azt remélem meg tudod ítélni, főleg ha ismersz engem. Voltunk Csopakon Jucusék nyaralójában, a lányokkal. Ott volt egy elég fontos fordulópont. Valamit nagyon megéreztem itt a megváltásból, főleg egy videó hatására: Honnan veszed a bátorságot? .
Nagyon fontosak voltak az ifi alkalmak is. Majdnem minden pénteken voltam ifin. Az alkalmak elején éneklés és játék volt, aztán volt egy meghívott előadó, aki meghallgattunk. Utána vacsora volt és mentünk haza. Ez, hogy haza mentem ez elég érdekes felvetés, mert valójában ők voltak az otthonom és a menedékem. A hétköznapok könyörtelenségei elől. Milyen nehézségei lehetnek egy tininek, kérdezhetnéd ugye. Sokkal nehezebben tudtam kapcsolatot teremteni, mint most. Sőt ami rosszabb, hogy elutasítani is nehezebben tudtam azokat, akik a leghalványabb kétség nélkül ártani akartak. Elég rosszban voltam az osztálytársaimmal, és az apukámmal is. Ezt nem tudtam megítélni, hogy ebben mennyi a szerepem, meg hogy szándékosan vagy véletlenül, úgy érzem, mindent megtettek annak érdekében, hogy ne szívesen akarjak élni. Ami erőt adott az a szeretet, amit az ifisektől kaptam. Főleg a lánycsoport volt az, ahol nagyon elmélyült beszélgetések voltak, ez az ifi alkalom előtt volt. Ebben az időszakban kezdtem el reggelente csendességet tartani. Aminek a hatására megtanultam befelé figyelni. Ezt később megtanultam nagyjából megfogalmazni is. Egyrészt versben, másrészt meg elég jó elmélkedések alapötletei születtek meg bennem később( Belsőtemplom, Nagycsütörtök este).

Jók voltak az ifi Karácsonyok és Szilveszterek is. Köszönök mindent nekik. Neked pedig köszönöm, hogy végigolvastad.