Ezt a verset, a 160-as(vagy 260-as) buszon írtam hazafelé a főiskoláról. 2011 májusában. Azét, mert akiket biztos pontnak hittem az életemben, velük bizonytalanná vált a barátságom. Azóta egyre igazabbnak érzem ezt a verset.

Igaz barát

Az embereket elsodorhatja
az élet mellőlem,
de te mindenség Atyja
sosem mész el tőlem.

Olyan vagy, mint egy kőszirt,
ami túlél minden vihart,
ami már minden vészt kibírt
és mindvégig kitart.

Tudom, hogy sosem lesz
társtalan a lelkem,
mert Jézus benned
igaz barátra leltem.

A legjobb barátom vagy
drága Istenem,
lehet, hogy mindenki elhagy,
azonban te nem.

Néha, amit teszek,
szélmalomharcnak tűnik,
de amit tőled nyerek
az soha meg nem szűnik.

Úgy vészelhetem át
a kísértéseket,
ha szemeim mindig rád
néznek, míg vége lesz.

Nagyon szeretlek Téged
és életem biztos pontja
vagy, és ezt a köteléket
senki fel nem bontja.

Sokszor úgy érzem,
hogy egyre mélyebben,
és egyre erősebben
élsz Uram bennem.