Ezt a verset egy szakítás után írtam, 2012-ben. Akkoriban nagyon sokszor volt pánik rohamom. Ezek alatt a rohamok alatt nehezen kaptam levegőt, és nagyon mély halálfélelmem volt. Ebben az időszakban, és ebben a zaklatott lelki állapotban láttam ráadásul egy videót. Illetve kettőt: Halálközeli élmény- kárhozat? 1. rész, és 2. rész. Amikor rosszul éreztem magamat, akkor mindig ezt az éneket énekeltem: "Nekem nincs más rajtad kívül Jézus, életem forrása vagy. Kézzel lábbal szívvel szájjal dicsérlek Uram." Attól valamelyest lenyugodtam. Nagyon távolinak és majdhogynem vérszomjasnak éreztem Istent. Mindig görcsösen el akartam kerülni a büntetést és a pokolt. Az meg csak hatványozta a szorongásom, amikor ezt mondták:  "Isten veled van". Ez még jobban megrémített, hogy már megint, ezt nézi mit rontok el. Igen, most is?! Ez nagyjából be is zárt egy ördögi kört. Több okból adódón lett jobb az Istenképem. Egyrészt, hogy leírtam ezt a Választás című verset. Másrészt, hogy Mártival beszélgettünk egy nagyot,mert nemcsak megírtam, hanem a Galgás levelező listára is leírtam a verset. A másik dolog, ami által egyáltalán felmerült, hogy beteges az Istenképem, hogy jártam egy gyógyító lelkigyakorlatra. (A következő bejegyzés erről fog szólni. ) Most még ne szaladjunk ennyire, hanem jöjjön aminek jönnie kell:

Választás

Mikor néha a halálomra gondolok
elönti lelkem a félelem,
vajon a mennybe vagy a pokolba fogok
jutni vagy pedig mi lesz velem.

Volt, hogy úgy éreztem, most már itt a vég,
nem tudtam gondolni már másra,
hogy egy utolsó esélyt had kaphassak még
egy szívből jövő megbánásra.

Néha próbáltam elhitetni Istennel,
hogy ez nem az, aminek tűnik,
pedig tudtam ő tisztában van mindennel
kis hibától halálos bűnig.

Vágyom arra, hogy minél több mindent tegyek
Istenért és egyre nagyobb teret
engedjek neki, és ne csak azzal legyek
kedves, aki engem is szeret.

Belátom már, hogy eddig rosszul éltem,
hogy ami a valódi kincsem
nem ismertem fel, és olyantól féltem,
ami nem örök, szinte nincsen.

Egyszer Jézus ajándékára gondoltam
és nagyon fájt, de a sírásban
valami meggátolt, talán leblokkoltam,
ez nem átadható írásban.

Jézus az életem része akar lenni,
ehhez kell az én választásom
is, hogy be tudjam ezt minden nap ismerni,
tényleg nincs rajta kívül másom.

Most így gondolom, hogy ő az első persze,
erről nem egyszer kell döntenem,
hanem napról napra, akár percről percre,
hogy ez tényleg őszinte legyen.

Nem így szól a kérdés, hogy hová szeretnék
jutni a mennybe vagy a pokolba,
hanem, tudok-e akkor is szeretni még,
ha ezt semmi sem indokolja.

Hogy legyen választási alapod, vagy valamiféle viszonyítási pont, leírom újra azt a verset, amivel a blogot kezdtem.

Mennyország

Mint szarvas hűs patakra, úgy vágyik a mennyre lelkem,
Egy-egy részét viszont érzem már megleltem.
Nyugalomra vágyom, és hogy ne legyen többé félelem,
Odatart, abban bízom, a menny felé az életem.
Remélem, hogy ott lesz majd az utam vége,
Szeretet vár ott, hű barátok és béke.
Állandóan világos lesz, mert Isten lesz a Nap.
Gazdag lesz koldus lelkem, és örök hajlékot kap.