Már nagyon sokszor utaltam a blogban a Kovászolóra. (Mustármagnyi hit, Kóristák, Kistarcsai Egyházközség, Szilaj) Mi is ez az egész? Honnan ismerem? Mi folyik ott? A Galgamenti Nagyboldogasszony Közösségben javasolták nekem. Elég sok hezitálás után, az utolsó pillanatban jelentkeztem is. A Kovászoló, nem kenyérsütöde, mint ahogy első hallásra sokan hiszik, hanem egy csoport vezető és szervező képző. Vácon volt.A Váci Egyházmegye teljes körű támogatásával jött létre és működik. Olyannyira, hogy a lányok a püspöki palotában aludtak, a fiúk a Galamb utcai házban, ami egyben a hétvégék fő helyszíne volt. 2012 és 2013 közt jártam rá. Egy nagyon jó közösséget lakottunk a végére. Mutatok egy Összefoglaló videót róla kérlek nézd meg.

A Kovászoló két vezetője Antalicz Gábor és Rojtos Kriszti. Elég sok pap jött, hozzánk. Aki mégis úgymond a fő papja volt ennek, Farkas Laci atya. Rengeteg lelkiséggel is megismerkedhettünk a képzés során: Katolikus Karizmatikus Megújulás, Fokolare, Szentjánosbogarak, Szaléziak, Szkóla, Katekumenek,most hirtelen ők jutottak eszembe, ezért ha van még valamilyen lelkiség,akiket kihagytam, szólj kérlek. Négy féléves volt a képzés, félévenként három hétvége volt. Erről szóltak az egyes félévek: I. Énkép II. Istenkép III. Egyházkép IV. Vezetői képességek, a jó vezető szolga. Hatféle tantárgyunk volt, vagy témakörünk. Az első "tanévben" fundamentális teológia, önismeret és Biblikum volt. A másodikban pedig közösség szervezés, Egyháztörténelem és erkölcs teológia.

Hogyan zajlottak az egyes hétvégék? Péntek késő délutánra mentünk, 17 óra körülre. Még pénteken volt egy mise, ahol a prédikációban a hétvége témájáról volt szó, Laci atya tartotta. Utána pedig volt egy játék tanulós blokk, amikor is a Szentjánosbogár közösségből jött hozzánk Teresa nővér és a a segítői. Most hirtelen Marcira emlékszem közülük, valószínűleg még sokan voltak mások is. Ezekről a játékokról, ha eszembe jut írok egy külön bejegyzést. Szombaton többnyire volt reggeli torna a Duna parton. Aztán volt a fundamentális teológia előadás, amit Kecskés Attila atya tartott. Majd Káposztássy Béla atya tartotta az önismeretet. Vasárnap volt a Biblikum Barta Angéla nővér előadásában. Minden hétvégén jött hozzánk egy-egy lelkiség. Voltak kiscsoportos beszélgetések is. 6 csoport volt. A hétvégeken be voltunk csoportonként osztva egy-egy szolgálatra. Volt az összefoglalós csoport, akik vasárnap indulás előtt bemutattak egy kis összefoglalós előadást az elmúlt három napról. Volt dekor csoport, ők a díszletet alakították ki. Volt a terítős és mosogatós csoport. Volt a liturgiás csoport, akik a misében és az imákban segédkeztek. Végül volt a rendőr csoport, akik az előadások, és a különböző programok kezdetére figyelmeztették a többieket és ők rendezték át a termeket. A második évben ehhez képest az volt az egyik változtatás, hogy más tantárgyak voltak. Közösség szervezés Csáky Tibor atyával, Egyháztörténelem Fejérdy Áron atyával, és erkölcs teológia Berán Ferenc atyával.

Mi marad vajon még ki? Voltak úgy nevezett terep naplók. Ami azt jelentette, hogy félévenként legalább egy ifjúsági találkozóra kellett elmenjünk, és arról kellett írnunk. Ha már itt tartunk leírom, milyen régiók vannak, akiknek a találkozóira el lehetett mennünk. Tápió-, Ipoly-, Zagyva-, Dél- Duna-, Észak- Duna-, Tisza- és Galgamenti Nagyboldogasszony közösség. Én a Galgához tartozom. A második évtől voltak úgymond mentoraink, akiktől minden hétvégére kaptunk kérdéseket és nekik küldtük el a válaszokat.

Volt két táborunk is. Az első egy nomád tábor volt. Fecó és Vacak vezetésével. Mogyoróskára mentünk. Elég sok minden volt ott. Többek között: sokat röplabdáztunk, voltak túrák, az ottani görög katolikus templomba mentünk misére,voltak reggeli tornák. A vége felé volt akadály verseny és tábortűz. Itt vannak róla a képek, nézd meg, ha szeretnéd. A második táborunk Érsekvadkerten volt. Oda jöttek hozzánk az egyik este a cigány missziósok közül. Ott is voltak túrák és röplabdázás. Voltunk vadasparkban és strandon. Voltak előadások. Volt indián foci( ez a tömeges pankrációnak a kifinomult megfogalmazása), a tábori képek alapján fel fogjátok szerintem ismerni mire gondolok. Eltáncoltuk a mentés táncot. Lassan a végéhez közeledek a mondandómnak. Befejezésül szeretnék néhány dlat a figyelmetekbe ajánlani, amik nagyon megmaradtak a Kovászolóból. Akarsz-e játszani?; Dicső, fenséges Úr...; Il pulcino pio; What does the fox say és a Harlem Shake. Holnap megyek táborba, úgyhogy most legalább nyolc napig ez az utolsó bejegyzés.

Bevezetőül írnék pár sort a háttértörténetről. A történet a XIX. Században játszódik, Amerikában, a gyarmatosítás idején. A western filmek dolgozzák ezt fel többnyire. A vadnyugaton az indiánok és a fehér emberek éjt nappallá téve háborúznak. Az indiánok védik a hazájukat, a fehérek pedig igyekszenek megszerezni az ezeken a területeken levő kincseket, nyersanyagokat, egyebeket. A Szilaj egy teljesen más nézőpontból közelíti ezt meg. Lássuk mit szólnak mindehhez a vadlovak?

 A mese egy Szilaj nevű ló életének egy részét mutatja be. Már csikóként elég merész, ami azért jó, mert ő az elhunyt vezér mén fia. Felcseperedve ő lesz a ménes vezetője. Itt jön egy csavar a mesében. Egyik este a távolban meglát egy tábortüzet, és elindul kideríteni, hogy kik veszélyeztetik szeretett ménese biztonságát. Bal szerencséjére elfogják őt a gyarmatosítók. Magukkal viszik az erődítményükbe. Be akarják törni őt is, mint a többieket. De hát sose törik be a vadló. Kudarcot vall mindennemű kísérletezésük erre. A következő fordulat akkor történik, amikor megjelenik Kis Patak, az indián fiú a színen. Őt is elfogják. Szilajjal közösen kiszabadulnak a tábor összes lovával egyetemben. Ez a jelenet olyan volt, mint amikor Spartacus felszabadította a rabszolgákat. Elmennek az indiánok falujába, ahol Szilaj megismerkedik Kis Patak lovával és barátjával Szelíddel. Ennél tovább nem is írom a történetet, mert így is tele van csavarokkal. Örülnék, ha lenne kedved megnézni a mesét.

Vajon minek a metaforája itt a ló? A szabadságé. Mindenkinek van szabad akarata és joga van a szabadsághoz, egészen addig, amíg másokat nem korlátoz benne. Had hozzak be egy Jézusi gondolatot. Galata 5, 13 "Mert ti szabadságra vagytok hivatva testvérek, csak a szabadság ne legyen kibúvó a testnek, hanem szeretetben szolgáljátok egymást!" Miért tesz jót a kapcsolatainknak ez, ha nem akarjuk birtokolni a másikat, vagy ráerőltetni az akaratunkat? Így tudjuk megismerni őt, ha nem csak ezt nézzük, mennyire hasonlít ránk, és miket kéne módosítanunk a viselkedésén ahhoz, hogy ne féljünk tőle, vagy hogy az önző érdekeinket szolgálja. Van ez a közmondás: "Ha igazán szereted, engedd el, ha visszajön, a tiéd, ha nem, akkor sohasem volt az!"

A következő, amiről szól számomra a mese. A bátorság, tisztelet tárgyköre, és hogy milyen a ló vezető, akarom mondani jó vezető. A Kovászolóban lehet a Szilaj alapján lett volna érdemes tanítani a vezetői erényeket. Most már tényleg írok róla, mert túl sokat utaltam rá. Először is, hogy kerül Szilaj veszélybe. Meg szeretné óvni a ménest, valamilyen fenyegetést észlel, és megnézi közelebbről mi az. Amikor elkapják, és a többiek látják őt a szurdok tetejéről int nekik, hogy meneküljenek. Van szilárd értékrendje, amit az ellenfél térfelén is képvisel. Ami a legjobb, hogy bátor, ugyanakkor ha szükség van rá tud együttműködni. Ha kell leleményes, és tud jó döntéseket hozni. Tud kockáztatni. Amin nagyon meghatódtam, az utolsó jelenetben, mikor a fehérek kapitánya szerepel. Úgy menekül meg végleg Szilaj a gyarmatosítók elől, hogy átugrik egy szakadék fölött, és a kapitány nem hagyja a katonáinak lelőni őt, hanem szabadon engedi. Fontos az ellenfél tisztelete.

Végkövetkeztetésként ez a mese is, mint még szerencsére sok másik, a jellemfejlődésről szól. Ha az egészet végignézzük, láthatjuk, hogy mind Szilajnak, mind az indiánoknak, mind a fehéreknek szükségük volt erre az elég sajátos találkozásra, ahhoz hogy megváltozzon a személyiségük.