Közösség szervezés

A Kóristák ezt tette újra nyilvánvalóvá, hogyan lehet egy csoportot közösségé alakítani. Bevezetésként egy elég szép emlékemmel kezdeném. A Kovászolós időszakom végén, még a diák munkázás előtt Takács Petivel, és Petivel az öcsémmel péntek délutánonként játszottunk a plébánián a napközis hittanosokkal. Ott ez derült ki számomra, hogy a játék is elég jól összehozza az embereket. Erre jutottam, hogy nem feltétlenül kell egy vezetőnek despotának, vagy szigorúnak lennie ahhoz, hogy hatni tudjon rájuk, akiket rábíztak, vagy akik bíznak benne. A játékhoz hasonlóan az éneklés is egy nagyon humánus módszer a közösség szervezéshez.

Miről szól a Kóristák?

 A történet szerint a francia, Tófenék nevű árvaházba egy új nevelő érkezik, Clément Mathieu, aki mellesleg zeneszerző volt. Az igazgató könyörtelen módszereivel egyet nem értvén Mathieu úr elhatározza, hogy egy kórust hoz létre a gyerekek számára. Azzal a nyilvánvaló szándékkal, hogy erőszak nélkül segítsen nekik jobb emberré válniuk, és hogy kamatoztathassa a zenészi múltját. Eleinte kicsit idegenkednek tőle a fiúk, aztán egész jól belejönnek. Főleg az osztály (egyszerre jó és rossz értelemben vett)hangadója, Morhange úr. Neki még egy szóló része is lesz az egyik dalban, ez a jelenet nagyon megtetszett nekem.

Így lettem én is kórista

 A blogom elég nagy része erről szól, miért vagy hogyan vagyok érintett ebben a kórusozásban. A kerepesi gitáros kórusban vagyok tag és Csíkszerda koncertekre szoktam járni. Befejezésül elmesélem neked hogyan lettem kórista. Egy-két alkalommal visszamentem vendégként, vagy szervezőként a Kovászoló második évfolyamára. Ott az egyik hétvégén beszélgettünk erről Bendzsivel, aki a kórus vezető, hogy szeretnék e menni  az esti kórusos misére énekelni. Végül is így döntöttem, hogy megyek. Ezáltal lettem én is ott tag.

 Szívem telve van Veled drága Jézus, így tudnám jellemezni ezt a mai napot. Ma szinte az egész napot a kórussal töltöttem.  Judit (ő volt előzőleg az énekkar vezetője) lányának, Eszternek volt a keresztelője. Tegnap ehhez próbáltunk énekeket. Ma pedig negyed kettőkor találkoztunk a templomban, és kettőkor kezdődött a keresztelő. Mindig akkor énekeltünk, mikor András atya mondta, és valamilyen rejtélyes oknál fogva, a lehető legjobb énekeket találtuk a keresztelő különböző részeihez. Volt aki meg is dicsért, hogy milyen jól illett a az énekek témája András atya mondani valójához.

 Nos mi is volt András atya üzenete? Fontos, hogy mit kapnak a gyerekek örökségbe a szüleiktől, lehet lakást, telefont vagy egyéb dolgokat is ráhagyni a gyerekekre, de a valódi érték az a keresztség. Erre csak most jöttem rá, hogy ez a szó a lehető legjobb rá, hogy örök-ség, mert egyfajta örökké tartó jel lesz a lelkünkön. Immár Eszter egy új, nagyobb család tagjává vált, az Egyház tagjává. Itt is fontos szerepük van a szimbólumoknak. A gyertyát eddig még nem tudtam megfejteni mi lehet, de most érdekes dolgot mondott róla András atya. Ahhoz, hogy a hit lángja égjen önmagunkból kell adni, mint ahogy a viasz önmagát adja érte, hogy éghessen a láng. A fehér ruha, és a víz a tisztaság és megtisztulás jelképe. Összességében nagyon felemelő volt ott legyek a keresztelőn, még ha végül is véletlenül csöppentem oda.

 Utána délután öt helyett háromnegyed hatra mentem vissza a plébániára, az záró sütögetésre. Nagyon jó volt a kórussal lenni, a beszélgetés, az éneklés, az ima, a hússütés, szemközti házból jövő gólörömös üvöltözés.

 Ha közel laksz Kerepeshez, és szeretsz vagy szeretnél énekelni, akkor gyere és csatlakozz a Kerepesi gitáros kórushoz. " Te különleges hangszer vagy Isten kezében. Engedd, hogy a Lélek által megszólaljon benned az üzenet, amelyet rajtad keresztül szeretne közölni az Úr". Simon András

Ezt az elmélkedést a Nagycsütörtök esti virrasztáshoz írtam, amit a kerepesi gitáros kórus tartott. A kórusról később írok még részletesebben is. Hiába nincs Nagyböjt, mégis nekem most elég aktuális ez. Meg egyébként is csütörtök van.
Jöjjön az elmélkedés.

Virrassz még

Nagycsütörtök este

Jézus tanítványait megkérte,
hogy maradjanak vele,
addig amíg imádkozik érte,
legyen elég ereje.

Jánoshoz, Jakabhoz és Péterhez
szólt: Virrasszatok velem,
mert nem bírom egyedül e terhet,
elgyengít a félelem.

Tanítványai elaludtak mind,
ezért egyedül maradt,
majd imádkozott e szavak szerint
Jézus ez idő alatt:

Ó, én Atyám a szenvedés kelyhe
múljon el, hogyha lehet,
ne úgy ahogy én, hanem ahogy te
akarod Istenem.

A homlokán megcsillant a vére,
és remegett a teste.
Mi virrasszunk ennek emlékére,
most, Nagycsütörtök este.


1. Mi az, amin szeretnénk változtatni?
Milyen a kapcsolatunk a környezetünkkel? Mennyire érezzük magunkat magányosnak?
Mi az, amit szeretnénk megtenni, de nem merjük?
Mi nyugtalanít minket? Hogyan békülhetnénk ki önmagunkkal?
Miért van lelkiismeret furdalásunk? Miért vagyunk dühösek vagy feszültek?

Ismételjük Jézussal ezeket a szavakat: Atyám! Ha lehetséges, múljék el tőlem ez a pohár.
Jézus együtt szenved velünk. Mi is szenvedhetünk együtt Jézussal, ő velünk van. Kik azok még, akik mellettünk vannak? Kikre számíthatunk? Kik szeretnek minket?

Mi az, ami nem a mi akaratunk szerint történt?




2. Máté 26, 39: Atyám, ha lehetséges, múljék el tőlem ez a kehely. De ne úgy legyen, ahogy én akarom, hanem ahogy Te.

Mitől szenvedünk most leginkább? Mik azok az élethelyzetek, amiktől szenvedünk? Kik azok az emberek, akiktől szenvedünk?

Hogyan fogadjuk a szenvedéseinket? Hogyan próbáljuk meg leplezni, elhárítani, vagy csillapítani a lelki fájdalmaikat?Mit szól mindehhez Isten?
Miért szeretnénk bocsánatot kérni embertársainktól vagy Istentől?

Mik azok a nehézségek az életünkben, amikért már szívből hálát tudunk adni?
Hogyan és miben szeretnénk változtatni a nehézségekhez való hozzáállásunkon?



3. Lukács 22,44-45: Halálfélelem kerítette hatalmába, és még buzgóbban imádkozott. Verejtéke, mint megannyi vércsepp hullott a földre.

Képzeljük el Jézust, amint vérrel verejtékezik. Mit érzünk iránta?

Jézus irtózott a bűneinktől. Mi hogyan állunk a bűneinkhez?
Jézus az Olajfák hegyén legfőképp nem testileg, hanem lelkileg szenvedett. Mitől szenvedhetett Jézus?

Szomorú volt az apostolok közömbössége miatt. Mi szeretjük őt, esetleg haragszunk rá, vagy közömbösek vagyunk?

 Legnagyobb elhagyatottságában az Atyára bízta magát. Mi mit teszünk, amikor elhagyatottak vagyunk?
Jézus hiába keresett az alvó apostoloknál vigaszt. Mi kinél keressek a vigasztalást? Illetve kinél találjuk meg a vigasztalást?

Jézus vért izzadva is igent mondott a keresztre. Melyik keresztünkre tudunk már igent mondani? Melyik keresztünkre mondunk következetesen nemet?

Mi az, amitől félünk ugyan, de szembenézünk vele? Mi elől menekülünk?

Úr Jézus, kérünk, hogy növeld bennünk az Atya iránti bizalmunkat. Hogy mi is ezt tudjuk mondani: Múljék el tőlem ez a kehely, de ne úgy legyen, ahogy én akarom, hanem ahogy te. Ámen