A dal egy tipikus keresztény film. Egy híres énekes fia Jed, egy nap találkozik egy lánnyal Rose-zal. A filmnek még az eleje felé összeházasodnak és Jed ír egy dalt, Rose-nak. Ez lesz A Dal, ami elindítja a férfit a hírnév útján, és lefelé a lejtőn.

 A pénz és a hírnév kezdi elválasztani a családjától és Istentől is. A bűn rabságába és egy zenésztársa, Shelby karjaiba sodorja. Jed egyre ritkábban megy haza, és akkor is csak veszekedés lesz belőle. Próbálja egymástól elválasztani a színpadi életet és a családi életet, ugyanakkor valamiféle egyensúlyt tartani a kettő közt. A család egyre inkább háttérbe szorul. Egyre jobban elvakítja a pénz és a karrier.

Vajon ebből van még visszaút? Vajon hogyan lehet bölcsen élni? Hogyan lehet eldönteni, hogy mi az ami maradandó érték, és mi az, ami mulandó? Amit kezdek megtanulni, hogy arra van a kiút, ahonnan eljöttünk. A bölcsességért sokat kell szenvedni, de megéri.

A Narnia krónikái egy mese, amit C.S. Lewis írt. Ez is, mint többnyire a mesék a jó és rossz harcáról szól, és az élet nagy tanulságairól, sőt magáról az életről. A könyv sorozat hét részből áll: A varázsló unokaöccse; Az oroszlán, a boszorkány és a ruhásszekrény; A ló és kis gazdája; Caspian herceg; A Hajnalvándor útja; Az ezüsttrón; és A végső ütközet. 
 
 A varázsló unokaöccse: Ebben a részben léphetünk be először Narniába, abba a világba, ahol semmi sem lehetetlen. Megismerhetjük az első három főszereplő Digory, Polly és Andrew bácsi történetét.
 Az oroszlán, a boszorkány és a ruhásszekrény:Ebből a részből készült egy film is. A Pevensie gyerekek Peter, Susan, Edmund és Lucy egy ruhásszekrényen át Narnia fagyos erdeibe keverednek. Majd fokról fokra megismerik az új világot. Belecsöppennek a jó és a rossz küzdelmének kellős közepébe. Aslan az oroszlán segítségével megszabadítják Narniát a gonosz boszorkány rabságából.
A ló és kis gazdája: Két szökevény találkozásáról és kalandjáról szól. Az egyikük egy beszélő ló, a másikuk Shasta egy halász fogadott fia. Ők szelik át a sivatagot. Mindnyájunk életében vannak sivatagok, amit ennek a könyvnek a segítségével jobban megismerhetsz.
Caspian herceg: Itt a Pevensie testvérek újra Narniában kötnek ki, ahol találkoznak egy törpével. Ő mesél nekik Caspian hercegről. Caspian hercegé egy klasszikus ki legyen a trónörökös történet. Caspian apja meghal és így Caspian nagybátyja lesz a király. Ámde ennek a nagybácsinak fia születik így a hercegnek menekülnie kell, ha kedves az élete. Ha a népe élete is kedves, akkor vissza is kell térnie, amit meg is tesz.
A Hajnalvándor útja: A Pevensie gyerekek most nem egyedül térnek vissza Narniába, hanem az egyik rokonukkal, Eustece-szel. Az ő jellemfejlődését kísérhetjük végig, hogyan lesz egy elkényeztetett gyerekből igazi hős. A Hajnalvándor útja a mi utunk is, az életünk viharait szimbolizálja.
Az ezüsttrón: Eustece most Jillel az iskolatársával kerül csömörből vödörbe. Mert a suliból ugyan megszabadulnak, viszont Narniában nagy veszélyek leselkednek rájuk. Egy lápi emberrel Borongánnyal együtt a sötétség birodalmába mennek, hogy kiszabadítsák az eltűnt herceget.
A végső ütközet: Itt az eddigiekkel ellentétben Narniát nem kívülről éri támadás, hanem belülről. Egy narniai lakó Fondor a majom és barátja, pontosabban kelléke Gubanc a szamár tartják sakkban a népet. Gubanc egy nap talál egy oroszlán bőrt a tóban és Fondor arra kényszeríti, hogy vegye magára. Azután elhitetik az emberekkel és állatokkal, hogy Aslan a nagy oroszlán tért vissza. Mindenki úgy ugrál, ahogy Fondor fütyül, mert Gubanc, akarom mondani Aslan képviselőjének hiszik, persze végül lelepleződik. Minden a helyére kerül és véget ér Narnia története. Vagy épp most kezdődik...

  A szeretet szimfóniája egy árva fiúról szól. Akit a zene vezérel, kalandosabbnál kalandosabb utakon. Ha kíváncsi vagy hová vezeti a zene, akkor nézd meg a filmet. Mi is volt számomra a film üzenete? A zene összeköt, valamiféle rejtett egységet hoz létre az emberek közt, amely által egymásra találhatnak. Végig kíséri az életünket, és segít ráhangolódni önmagunkra, és másokra, segít megélni az érzéseket, a szomorúságot, az örömöt, a hálát, a haragot, a félelmet, a szeretet.  Van egy könyv is, aminek szintén " A szeretet szimfóniája" a címe. Gyökössy Endre írta. Arról szól, hogyan hangolódjunk az Alaphangra, Jézusra. Hogyan hangoljuk rá az életünket, az időnket, a többieket, a szomorúságunkat, az erőtlenségünket. Van egy versem, amit régebben írtam, 2011. márciusban. Most újra elfogott ez az érzés:
 
Tiéd vagyok!

Atyám, csak úgy válik
teljessé imádatom,
ha összes vágyam átadom
az utolsó szálig.

Pár vágyam bennem reked,
pedig tudom, egy napon
a százszorosát kapom,
de nehéz odaadnom neked.

De hiszen úgyis látod,
hogy nekem fontosabb már
az én szándékomnál
a te elgondolásod.

Ha benned bízik szívem,
gyenge lehetek bár,
jöhet akármi már,
nem árthat semmi sem.

Olyannak teremtettél,
hogy helyt tudjak állni,
és valóra tudjon válni
a legfontosabb cél.

És én köszönöm neked,
hogy te adtál eszet,
amit lelked vezet,
és mély érzelmeket.

És a lélek gyümölcsöm,
hogy szelíd és jó lettem,
az sem az én tettem,
csak tőled kaptam kölcsön.

Köszönöm ezeket,
és tudom jól, hogy kamat
nélkül nem is szabad
visszavinnem neked.

Amitől este félek,
azt mindig hozzád viszem,
te nyugtatsz meg, hiszen
a kegyelmedből élek.

Kérlek, add, meg nekem
bár meg sem érdemlem,
hogy veled élhessem
az örök életem.

A mintatanár főleg a tanárság árnyoldaláról szól. Vagy legalábbis nekem így tűnik. Van egy helyettesítő tanár, Henry Barthes, aki új iskolába kerül. Az életének egy szeletét láthatjuk. Hogyan üresedik ki és hogyan ég ki. Ez a kiüresedés és kiégés mindnyájunkat valamilyen szinten veszélyeztet. Láthatjuk hogyan igyekszik emberséges és következetes lenni a gyerekekkel.

Ami elég fontos, mert szerintem ezzel a legtöbb diák így van, hogy amit a tanár tanít azt öt perc múlva el is felejtik sokszor, ahogy viselkedik velük és amilyen ember, az megmarad bennük örökre. Azt hiszem ez nem lehet valamiféle szerepszemélyiség. Vagy legalábbis, aki emberekkel, pláne gyerekekkel szeretne foglalkozni, neki fel kell készülnie a folyamatos visszajelzésre, arra, hogy mindig valamiféle próbának lesz kitéve a személyisége.

Fontos hozzá az önismeret, hogy újra és újra fel tudja tenni a kérdést: " Ki vagyok én? " Vagy pedig ezt: " Kivagyok? Ha igen, mitől vagy kitől?" Úgyhogy minden tiszteletem a volt tanáraimé, vagy egyáltalán a tanároké. Hálás vagyok a biztatásukért, meg azért hogy nem feltétlenül csak ezt látták meg, milyen vagyok, vagyis voltam akkor, hanem hogy milyen lehetek később.

A történet egy zongorista, Wladyslaw Szpilman üldöztetéséről szól. Két részletben (CD1, CD2) érdemes megnézd, mert elég hosszú. Nem érdekel annyira a politika, ezért csak ilyen szempontból vizsgálom, hogyan bánt egyik "ember" a másikkal. Az üldözöttségről szól, hogyan kell menekülniük az otthonukból a családoknak. Először "csak" kirekesztik őket a különböző helyekről. Ez is elég érdekes kérdés, miért kiáltanak ki valakit furcsának? Miért van ez a sok beskatulyázás, és kiközösítés?

Ahogy haladunk előre a filmben fokról fokra egyre kegyetlenebb bánásmódban részesülnek. Valamiféle stigmát viselnek magukon, egy jelet, vagy hogy azt ne mondjam billogot.

Érdemes megtalálni magunkban is, és rajtunk kívül is azt a helyet, ahova néha elmenekülhetünk a világ kegyetlensége elől, ugyanakkor nem okoz káros függőséget. Kell egy biztos pont...

Most is egy olyan filmről írok, amit korábban láttam: Hallgass a szívedre. Írtam róla egy verset,ami azóta már eléggé a részemmé vált.

Hallgass a szívedre!

Próbáld elfogadni,
a boldogság drága,
nem az élet célja,
hanem a virága.

Fizetni kell érte
utólag, vagy előre
ne hidd azt, hogy ingyen
kaphatnál belőle.

Hallgass a szívedre,
mert az sose téved,
a lehető legjobb
irányba visz téged.

Legyél minél bátrabb,
azért, mert ahhoz nagy
bátorság szükséges,
hogy az légy, aki vagy.

Attól, hogy nehéz egy 
dolog még kezdj bele,
főleg, ha úgy érzed,
sokat nyerhetsz vele.

Ahogy csak szeretnéd
úgy éld az életed
mert ki tudja, azt hogy
még meddig élheted.

Hogyha úgy érzed,
hogy bonyolult az élet,
vizsgáld meg, hogy biztos,
jó az ahogy éled.

ha egyszerűen élsz,
és minél több dolgot,
szeretetből teszel,
akkor leszel boldog.

 Tágabb értelemben a szoba jelentheti a komfort zónánkat is. Amit úgy hiszem mindnyájan igyekszünk minél tovább sértetlenül hagyni. Mi van, ha történik egy változás? Legalább kétféleképpen tudunk válaszolni rá. Javítson ki, aki ért a pszichológiához. Van az asszimiláció, amikor az új ismereteket megpróbáljuk beleilleszteni, vagy bele szuszakolni a világnézetünkbe. Van az akkomodáció, amikor az új helyzethez igazítjuk a világnézetünket. Mi történik, akkor ha valamilyen esemény, vagy ember kihúz, vagy kitaszít a komfort zónánkból? Úgy fogod érezni, hogy kiég a retinád. Amikor délutánonként kijövök a gyárból, ahol dolgozom, mindig nehezen alkalmazkodik a szemem a fényhez. Ha már a fizikai szemünknek is ilyen nehéz alkalmazkodni a hirtelen fényhez, vajon mennyire nehéz lehet a lelki szemünknek...

Ma megismerkedtem Sándorral a Keletinél, hazafelé. Szeretném bemutatni őt nektek. Eredetileg el akartam inalni, amikor meghallottam, hogy magában beszél. Amikor már egyértelműen engem szólított meg, már nem ellenkeztem. Ezzel kezdte, hogy két éve meghalt a felesége. A karjaiban. Úgy halt meg egyik pillanatról a másikra, hogy a nyakába borult. 42 évig voltak házasok. Mutatott egy rakás fényképet, amiket folyvást magánál hord. 24 éve lefényképezett az Alma együttessel. Gáz vezetéket épített. Megnyert egy sakk versenyt. Elmondta, hogyan ismerte meg a feleségét. Ugyan azt a rejtvényt fejtették és megkérdezte:kisasszony tudna nekem segíteni a rejtvényben. Egy filcből varrt szívet hord a nyakában, amit korábban a feleségétől kapott. Ezt mondta, hogy kívül dobog a szíve. Valamikor mostanában kirabolták, és most a Keletiben bolyong. Nem régiben kihúzták a vonatsínek közül, mert már nem akart volna élni. Már nem akar a mostani lakásában lakni, illetve úgy tűnik nem mer. Mondta, hogy majd a nyaralójukba utazik. Majdnem sírtam, miközben beszélt.

 Ezen gondolkoztam, hogy miért van ennyi fájdalom és szenvedés. Erre jutottam, hogy ahhoz, hogy a többi érzelmet át tudjuk élni a fájdalom átélésére is szükség van. Ahhoz, hogy tudjunk szerelmesek lenni, hogy ne legyen sivár az életünk, hogy minél gazdagabb személyiségünk legyen a végén, és hogy megtanuljunk szeretni, ehhez mind mind kell fájdalom is.

 Van legalább egy film, ami erről szól. Az emlékek őre. Ehhez fűznék még pár gondolatot miről szól. Van egy világ, valahol a jövőben. Ez a világ végtelenül szürke. Nincs az embereknek szabad akaratuk. Nincsenek se jó, se rossz érzelmeik. Vagy még ha vannak is azokat is el kell fojtaniuk. Olyanok, mint a zombik. Akkor kezdődnek a változások, amikor egy Jonas nevű fiút kineveznek az emlékek őrének.

 Vajon miért pont így neveztem el ezt a blogot: "Úgy fent, mint lent" ? Ezen gondolkoztam még: Versek, Elmélkedések, vagy Gondolatok legyen a címe. Csakhogy egyik sem tükrözné, vagy egyik sem foglalná össze azt, amiért blogot szeretnék írni.
  Az Úgy fent, mint lent című filmről kapta a nevét. Csak akkor nézd meg magát a filmet, ( http://filmvilag.org/go/film/141867 ) ha van hozzá elég erős idegrendszered, mert nagyon horrorisztikus. A mondani valója jó. Dióhéjban erről szól: Van egy katakomba Párizs alatt, ahova lemegy egy csapat vállalkozó kedvű fiatal, akik ezekben az alagutakban a legnagyobb félelmeikkel találkoznak.
  Elkezdtem gondolkodni, milyen tanulságai vannak ennek a filmnek. Elsősorban ez, hogy tele van a lelkünk félelemmel és bűntudattal. A belső világunk is ugyanolyan gazdag, avagy ugyanolyan szegény, mint a külső világ. A hiedelmeink határozzák meg, hogyan értékeljük önmagunkat, másokat, és az egész környezetünket. Ha ki akarunk jutni a belső zűrzavarból, akkor el kell, hogy induljunk a félelmeink felé. Érdemes belső kérdéseket feltenni, és választ találni rá. Szükségünk van valamiféle viszonyítási pontra, és értékekre, amihez tudunk igazodni. Érdemes rátalálnunk az életünk térképére.

Had kérdezzem meg, vagy ha szeretnéd kérdezd meg magadtól: Hogy kihez viszonyítod magad? Önmagadhoz, hogy milyen voltál, vagy milyen szeretnél lenni? Vagy másokhoz, hogy mik az elvárások? Ki most, vagy ki lehetne, aki térképet tudna mutatni az életed útvesztőjéhez? Milyen értékek szerint élsz vagy szeretnél élni?

Valami ilyesmire számíthatsz tőlem a továbbiakban is.