A Harag története a II. Világ Háború végén játszódik, Németországban. Egy Fury nevű tankkal pásztázza végig a frontot öt amerikai katona. Don az őrmester, Káplán(Boyd) az érzékeny lelkű keresztény, Grady a bunkó, Trini Garcia a spanyol és Norman az újonc. A tank egyszerre védelmezi és tartja fogva őket. A film arról szól, hogyan lesz Normanból a művész lelkű, "én csak gyors és gépíró voltam eddig" fiúból,  bátor, hősies, kemény férfi. Don karaktere tetszik a leginkább, nem emiatt, hogy Brad Pitt játssza, hanem mert egyszerre emberséges a rábízottakkal, és határozott is. Az egész film elég drámai, a vége pedig hát nagyon jó. Tipikus háborús film, elég sokszínű karakterekkel, és magának a háborúnak a szimbólumával a tankkal. Ha más jellemzést szeretnél látni, akkor ezt javasolnám. Ami főleg a vége alapján a film üzenete számomra, hogyan tartsunk ki a végsőkig, és fontos a becsület és a bátorság, főleg ha a haza érdekeit szolgálja.

 A címhez hozzá fűznék pár gondolatot. Ki a faun? A római mitológia egyik istene. Ember felsőtestű, kecske lábú, lény, szarvakkal a fején. A görög mitológiában a faunnak a szatír, vagy a pán felel meg. Bárhogy is hívjuk jellemző rá, hogy erdőkben lakik, védelmezi a pásztorokat és játszik a pánsípján. Így csalogatja magához a nimfákat, akik szintén az erdőben laknak. A faunok(vén szatír, vagy vén kecske is megnyalja a sót) is és a nimfák is(nimfománia) a termékenység megtestesítői. Ezenkívül a faunok nagyon nagy csibészek is. Ebben a filmben ezt az oldalát ismerhetjük meg. Mi a labirintus? Ez is kötődik a görög mitológiához. Az első labirintust Minósz krétai király építtette, ahová a bika fejű, ember testű Minotauruszt záratta, és akit Ariadné (Ariadné fonala) segítségével Thészeusz győzött le.

  Ezek után remélem kíváncsi vagy: Milyen titkokat rejthet A faun labirintusa? A történet 1944-ben Spanyolországban játszódik, a spanyol polgárháború végén. Carmen, lányával Ofeliával új férjéhez, a kegyetlen Vidal kapitányhoz költözik. Ofelia az új helyzet elől a kertben levő labirintusba menekül egy tündér unszolására. A labirintusban találkozik a faunnal, aki azt állítja, hogy Ofelia egy elveszett birodalom hercegnője. Ám ebben nem teljesen bizonyos, hogy ő e az, ezért három próbát kell kiállnia. A kislány ezt követően hol a mesék világában hajtja végre a próbákat, hol a való világban van, sőt néha ez a kettő találkozik egymással. Ami izgalmassá teszi a helyzetet, hogy a faun csak a legszükségesebb utasításokat mondja el, és így még csak fel sem nagyon tud a rá váró kalandokra készülni a lány. Eközben zajlanak a felnőttek intrikái, és háborúskodásai. Ofeliának senki nem akar hinni az egyik cselédet leszámítva. Nézzétek meg ezt a filmet, mert jó, a spanyol filmek szerintem amúgy is jók. Sőt ami a legjobban tetszett a betét dala, ami egy altató.

 Milyen tanulságot vontam le ebből? Vagy inkább milyen kérdéseket vetett fel? Vajon mi az amit a belső labirintusomban őrzök, illetve tartok fogva, milyen félelem, vagy fájdalom? Meg, hogy milyen megpróbáltatásokon kell átmennem és milyen próbákat kell kiállnom, hogy kiderüljön ki is vagyok valójában? Te hogy állsz ezzel?
 

A dal egy tipikus keresztény film. Egy híres énekes fia Jed, egy nap találkozik egy lánnyal Rose-zal. A filmnek még az eleje felé összeházasodnak és Jed ír egy dalt, Rose-nak. Ez lesz A Dal, ami elindítja a férfit a hírnév útján, és lefelé a lejtőn.

 A pénz és a hírnév kezdi elválasztani a családjától és Istentől is. A bűn rabságába és egy zenésztársa, Shelby karjaiba sodorja. Jed egyre ritkábban megy haza, és akkor is csak veszekedés lesz belőle. Próbálja egymástól elválasztani a színpadi életet és a családi életet, ugyanakkor valamiféle egyensúlyt tartani a kettő közt. A család egyre inkább háttérbe szorul. Egyre jobban elvakítja a pénz és a karrier.

Vajon ebből van még visszaút? Vajon hogyan lehet bölcsen élni? Hogyan lehet eldönteni, hogy mi az ami maradandó érték, és mi az, ami mulandó? Amit kezdek megtanulni, hogy arra van a kiút, ahonnan eljöttünk. A bölcsességért sokat kell szenvedni, de megéri.

Ezen gondolkodtam tegnap, hogy miért nézem a Magyarország- Portugália meccset? Miközben tök rég néztem bármiylen meccset is. Sőt miért nézi mindenki a környezetemben a focit? Erre találtam tudományos magyarázatot is. Inkább idézem a Nemzeti Sport cikkét: >>Ezt a jelenséget a társas identitás elméletével magyarázták. A társas identitás az énfogalom azon része, amely a csoporttagságról való tudásunk és az azzal kapcsolatos érzelmeinkből táplálkozik. Jelen esetben a válogatott iránti érdeklődés képezi a csoporttagság alapját, amihez pozitív érzelmek társulnak: együtt örülünk a válogatott jó játékának, góljainak, győzelmeinek. Azzal, hogy egy társas csoport tagjaként kategorizáljuk magunkat, megváltozik az én minősége: az „én”-ből „mi” lesz, az egyéni és a csoportérdek közötti különbség eltűnik, a csoporttársakat hasonlónak látjuk. <<

Tegnap Petivel(a tesómmal) és apukámmal néztük este a Magyarország- Portugália meccset, ami tök jó volt. Felidézte azt az időszakomat, mikor izgatottan vártam mikor lesz újra végre VB, és ki nem hagytam volna egy meccset sem. Az egyéb meccseket pedig csak hébe-hóba néztem akkor is.

Lehet azért ér ez a hirtelen szinte mindenkit elérő fociláz váratlanul engem legalábbis, mert nem az én generációmban volt híres a magyar foci. (Sőt a magyar foci az egy elég ellentmondásos kifejezés volt). Hanem ugye korábban. Az Arany csapat idejében. Most pedig ez a hír járja: "a magyar futball megint szép lesz, méltó régi nagy híréhez".

Nagyon izgalmas volt a tegnapi meccs. Eleinte még hátradőlve néztem a fotelben, a végén meg már majd' bele estem a TV-be. Nagyon pörgős volt az egész játék. Jók voltak a gólok. Azon mondjuk nevettem, hogy a portugál védőkről pattant be, vagy azon is, amikor egymás elől fejelték el a labdát.
A Magyarország- Izland meccset nem láttam, de elég sokat nevettem azon, hogy úgy hírlik az orosz bíró sem különösebben látta.

Remélem, hogy folytatódik még minél tovább, és még az is lehet, hogy a legjobbak közt leszünk. Csak így tovább!!!

Mi jut eszedbe, ha meghallod a kórus vagy a kórista szót? Nekem korábban ez az elképzelésem volt, hogy egy kórusba olyanok járnak, akik legalább öt hangszeren játszanak, a társadalom elit részéhez tartoznak, és híres iskolába járnak, és persze tudnak kottát olvasni. Olyan egy kórus, hogy fekete fehérben énekelnek, rohadt magas hangon, és némely esetekben még táncolnak is hozzá. Tehát van a klasszikus kórus és a néger gospel. Aztán történt egy váratlan fordulat. Nos...

A Csíkszerda nevű kórusról Ágotától hallottam először. Hozzá járok kezelésre és az egyik alkalmon hívták őt , mert az egyik koncertre, azt hiszem a "Jónás"ra felszabadult valahány hely és erről egyeztettek valamit. Utána megkérdeztem, hogy ez milyen kórus, és utána néztem az interneten is. Ez kifejezetten jó, volt, mikor rájöttem kit ismerek még onnan. Borbás Rékát, őt pedig a SZEGY ifiből ismerem.

Kik is ők röviden, vagy mit mondanak magukról.
"Alkotni együtt
Elmélyülni kreatívan
Szabadnak lenni felelősséggel
Művésszé lenni csapatban

2004 óta hirdetjük (2009 februárja óta Csíkszerdaként), hogy a XXI. század elején immár ideje leszámolni a kórusénekléshez tapadó mintegy száz éves megszokásokkal és érdemes újragondolni a közösen énekelve alkotás minden egyes mozzanatát. " Az idézet a Csíkszerda facebook oldaláról van.

Most már nem csak Csíkszerda van, hanem Csíkhétfő, és Csíkkamara is, legalábbis róluk tudok. Most már sejtitek, hogy nem a Csíkszereda nevű székely településről kapták a nevüket, hanem egy összetett szó. A csík a csíkos koncertezős/próbálós ruhából ered és a szerda a próba napjából. Én mindhárom kórus legalább egy koncertjén voltam. Először a Saul és Jonatán halálát hallgattam meg. Aztán a Csíkhétfő " Mese a világ legszebb dalát éneklő madaráról" című művét hallgattam, és szintén tőlük a "Mária történetét". A Csíkkamarának pedig a "Magyar etűdök" koncertjén voltam. Ezen kívül voltam két Kórusok Éjszakáján.

Az első Kórusok Éjszakája után gondolkoztam el azon, hogy én is szívesen tartoznék kórushoz, ahol tudnék énekelni anélkül, hogy bármilyen gyilkos tekintet vagy érzelmi zsarolás kísérné. Végül is tavaly ősszel csatlakoztam a Kerepesi gitáros kórushoz. Összességében ezt tudom mondani, hogy énekelni jó, egyedül is és kórusban is. Hogy miért erről mutatok még valamit.

A Narnia krónikái egy mese, amit C.S. Lewis írt. Ez is, mint többnyire a mesék a jó és rossz harcáról szól, és az élet nagy tanulságairól, sőt magáról az életről. A könyv sorozat hét részből áll: A varázsló unokaöccse; Az oroszlán, a boszorkány és a ruhásszekrény; A ló és kis gazdája; Caspian herceg; A Hajnalvándor útja; Az ezüsttrón; és A végső ütközet. 
 
 A varázsló unokaöccse: Ebben a részben léphetünk be először Narniába, abba a világba, ahol semmi sem lehetetlen. Megismerhetjük az első három főszereplő Digory, Polly és Andrew bácsi történetét.
 Az oroszlán, a boszorkány és a ruhásszekrény:Ebből a részből készült egy film is. A Pevensie gyerekek Peter, Susan, Edmund és Lucy egy ruhásszekrényen át Narnia fagyos erdeibe keverednek. Majd fokról fokra megismerik az új világot. Belecsöppennek a jó és a rossz küzdelmének kellős közepébe. Aslan az oroszlán segítségével megszabadítják Narniát a gonosz boszorkány rabságából.
A ló és kis gazdája: Két szökevény találkozásáról és kalandjáról szól. Az egyikük egy beszélő ló, a másikuk Shasta egy halász fogadott fia. Ők szelik át a sivatagot. Mindnyájunk életében vannak sivatagok, amit ennek a könyvnek a segítségével jobban megismerhetsz.
Caspian herceg: Itt a Pevensie testvérek újra Narniában kötnek ki, ahol találkoznak egy törpével. Ő mesél nekik Caspian hercegről. Caspian hercegé egy klasszikus ki legyen a trónörökös történet. Caspian apja meghal és így Caspian nagybátyja lesz a király. Ámde ennek a nagybácsinak fia születik így a hercegnek menekülnie kell, ha kedves az élete. Ha a népe élete is kedves, akkor vissza is kell térnie, amit meg is tesz.
A Hajnalvándor útja: A Pevensie gyerekek most nem egyedül térnek vissza Narniába, hanem az egyik rokonukkal, Eustece-szel. Az ő jellemfejlődését kísérhetjük végig, hogyan lesz egy elkényeztetett gyerekből igazi hős. A Hajnalvándor útja a mi utunk is, az életünk viharait szimbolizálja.
Az ezüsttrón: Eustece most Jillel az iskolatársával kerül csömörből vödörbe. Mert a suliból ugyan megszabadulnak, viszont Narniában nagy veszélyek leselkednek rájuk. Egy lápi emberrel Borongánnyal együtt a sötétség birodalmába mennek, hogy kiszabadítsák az eltűnt herceget.
A végső ütközet: Itt az eddigiekkel ellentétben Narniát nem kívülről éri támadás, hanem belülről. Egy narniai lakó Fondor a majom és barátja, pontosabban kelléke Gubanc a szamár tartják sakkban a népet. Gubanc egy nap talál egy oroszlán bőrt a tóban és Fondor arra kényszeríti, hogy vegye magára. Azután elhitetik az emberekkel és állatokkal, hogy Aslan a nagy oroszlán tért vissza. Mindenki úgy ugrál, ahogy Fondor fütyül, mert Gubanc, akarom mondani Aslan képviselőjének hiszik, persze végül lelepleződik. Minden a helyére kerül és véget ér Narnia története. Vagy épp most kezdődik...