Tágabb értelemben a szoba jelentheti a komfort zónánkat is. Amit úgy hiszem mindnyájan igyekszünk minél tovább sértetlenül hagyni. Mi van, ha történik egy változás? Legalább kétféleképpen tudunk válaszolni rá. Javítson ki, aki ért a pszichológiához. Van az asszimiláció, amikor az új ismereteket megpróbáljuk beleilleszteni, vagy bele szuszakolni a világnézetünkbe. Van az akkomodáció, amikor az új helyzethez igazítjuk a világnézetünket. Mi történik, akkor ha valamilyen esemény, vagy ember kihúz, vagy kitaszít a komfort zónánkból? Úgy fogod érezni, hogy kiég a retinád. Amikor délutánonként kijövök a gyárból, ahol dolgozom, mindig nehezen alkalmazkodik a szemem a fényhez. Ha már a fizikai szemünknek is ilyen nehéz alkalmazkodni a hirtelen fényhez, vajon mennyire nehéz lehet a lelki szemünknek...

Ma megismerkedtem Sándorral a Keletinél, hazafelé. Szeretném bemutatni őt nektek. Eredetileg el akartam inalni, amikor meghallottam, hogy magában beszél. Amikor már egyértelműen engem szólított meg, már nem ellenkeztem. Ezzel kezdte, hogy két éve meghalt a felesége. A karjaiban. Úgy halt meg egyik pillanatról a másikra, hogy a nyakába borult. 42 évig voltak házasok. Mutatott egy rakás fényképet, amiket folyvást magánál hord. 24 éve lefényképezett az Alma együttessel. Gáz vezetéket épített. Megnyert egy sakk versenyt. Elmondta, hogyan ismerte meg a feleségét. Ugyan azt a rejtvényt fejtették és megkérdezte:kisasszony tudna nekem segíteni a rejtvényben. Egy filcből varrt szívet hord a nyakában, amit korábban a feleségétől kapott. Ezt mondta, hogy kívül dobog a szíve. Valamikor mostanában kirabolták, és most a Keletiben bolyong. Nem régiben kihúzták a vonatsínek közül, mert már nem akart volna élni. Már nem akar a mostani lakásában lakni, illetve úgy tűnik nem mer. Mondta, hogy majd a nyaralójukba utazik. Majdnem sírtam, miközben beszélt.

 Ezen gondolkoztam, hogy miért van ennyi fájdalom és szenvedés. Erre jutottam, hogy ahhoz, hogy a többi érzelmet át tudjuk élni a fájdalom átélésére is szükség van. Ahhoz, hogy tudjunk szerelmesek lenni, hogy ne legyen sivár az életünk, hogy minél gazdagabb személyiségünk legyen a végén, és hogy megtanuljunk szeretni, ehhez mind mind kell fájdalom is.

 Van legalább egy film, ami erről szól. Az emlékek őre. Ehhez fűznék még pár gondolatot miről szól. Van egy világ, valahol a jövőben. Ez a világ végtelenül szürke. Nincs az embereknek szabad akaratuk. Nincsenek se jó, se rossz érzelmeik. Vagy még ha vannak is azokat is el kell fojtaniuk. Olyanok, mint a zombik. Akkor kezdődnek a változások, amikor egy Jonas nevű fiút kineveznek az emlékek őrének.

Ezt az elmélkedést a Nagycsütörtök esti virrasztáshoz írtam, amit a kerepesi gitáros kórus tartott. A kórusról később írok még részletesebben is. Hiába nincs Nagyböjt, mégis nekem most elég aktuális ez. Meg egyébként is csütörtök van.
Jöjjön az elmélkedés.

Virrassz még

Nagycsütörtök este

Jézus tanítványait megkérte,
hogy maradjanak vele,
addig amíg imádkozik érte,
legyen elég ereje.

Jánoshoz, Jakabhoz és Péterhez
szólt: Virrasszatok velem,
mert nem bírom egyedül e terhet,
elgyengít a félelem.

Tanítványai elaludtak mind,
ezért egyedül maradt,
majd imádkozott e szavak szerint
Jézus ez idő alatt:

Ó, én Atyám a szenvedés kelyhe
múljon el, hogyha lehet,
ne úgy ahogy én, hanem ahogy te
akarod Istenem.

A homlokán megcsillant a vére,
és remegett a teste.
Mi virrasszunk ennek emlékére,
most, Nagycsütörtök este.


1. Mi az, amin szeretnénk változtatni?
Milyen a kapcsolatunk a környezetünkkel? Mennyire érezzük magunkat magányosnak?
Mi az, amit szeretnénk megtenni, de nem merjük?
Mi nyugtalanít minket? Hogyan békülhetnénk ki önmagunkkal?
Miért van lelkiismeret furdalásunk? Miért vagyunk dühösek vagy feszültek?

Ismételjük Jézussal ezeket a szavakat: Atyám! Ha lehetséges, múljék el tőlem ez a pohár.
Jézus együtt szenved velünk. Mi is szenvedhetünk együtt Jézussal, ő velünk van. Kik azok még, akik mellettünk vannak? Kikre számíthatunk? Kik szeretnek minket?

Mi az, ami nem a mi akaratunk szerint történt?




2. Máté 26, 39: Atyám, ha lehetséges, múljék el tőlem ez a kehely. De ne úgy legyen, ahogy én akarom, hanem ahogy Te.

Mitől szenvedünk most leginkább? Mik azok az élethelyzetek, amiktől szenvedünk? Kik azok az emberek, akiktől szenvedünk?

Hogyan fogadjuk a szenvedéseinket? Hogyan próbáljuk meg leplezni, elhárítani, vagy csillapítani a lelki fájdalmaikat?Mit szól mindehhez Isten?
Miért szeretnénk bocsánatot kérni embertársainktól vagy Istentől?

Mik azok a nehézségek az életünkben, amikért már szívből hálát tudunk adni?
Hogyan és miben szeretnénk változtatni a nehézségekhez való hozzáállásunkon?



3. Lukács 22,44-45: Halálfélelem kerítette hatalmába, és még buzgóbban imádkozott. Verejtéke, mint megannyi vércsepp hullott a földre.

Képzeljük el Jézust, amint vérrel verejtékezik. Mit érzünk iránta?

Jézus irtózott a bűneinktől. Mi hogyan állunk a bűneinkhez?
Jézus az Olajfák hegyén legfőképp nem testileg, hanem lelkileg szenvedett. Mitől szenvedhetett Jézus?

Szomorú volt az apostolok közömbössége miatt. Mi szeretjük őt, esetleg haragszunk rá, vagy közömbösek vagyunk?

 Legnagyobb elhagyatottságában az Atyára bízta magát. Mi mit teszünk, amikor elhagyatottak vagyunk?
Jézus hiába keresett az alvó apostoloknál vigaszt. Mi kinél keressek a vigasztalást? Illetve kinél találjuk meg a vigasztalást?

Jézus vért izzadva is igent mondott a keresztre. Melyik keresztünkre tudunk már igent mondani? Melyik keresztünkre mondunk következetesen nemet?

Mi az, amitől félünk ugyan, de szembenézünk vele? Mi elől menekülünk?

Úr Jézus, kérünk, hogy növeld bennünk az Atya iránti bizalmunkat. Hogy mi is ezt tudjuk mondani: Múljék el tőlem ez a kehely, de ne úgy legyen, ahogy én akarom, hanem ahogy te. Ámen

Rebecca-A Manderley-ház asszonya

Had mutassak be nektek egy musicalt: Rebecca-A Manderley-ház asszonya. Ezen eléggé elcsodálkoztam: Vajon miért Rebecca a címe? Miközben ő az egyetlen, aki nem szerepel benne.Egy kicsit bővebben a tartalomról. Van egy híres és gazdag férfi Maxim de Winter, és van egy cseléd lány, akinek még csak a keresztneve sem derül ki. Ők épp hogy megismerkednek, már össze is házasodnak, és ez a cseléd lány lesz az új Mrs de Winter. Ennek a lánynak a nézőszögéből ismerjük meg egyre inkább Rebecca-t. Legalább két szereposztásban nézhetitek meg. Az egyik két felvonásos( ez az 1. felvonás, ez a 2. felvonás), Vágó Zsuzsi és Szabó P. Szilveszter a főszereplői. A másik szereposztásban Szinetár Dóra, és Bereczki Zoltán a főszereplők.

Rebecca hatása 

Miről szólt ennél is bővebben illetve mélyebb értelmezésben. Arról, ki hogyan kezeli Rebecca halálát. Van, aki görcsösen emlékezni akar rá és el sem hiszi, hogy meghalt. Van, aki kétségbeesetten el akarja felejteni. Arról már nem is beszélve, hogy van, aki hasznot szeretne húzni a halálából, és van aki semmiképp sem. A múlt feldolgozásáról szól, az elfojtott és felszínre kerülő bűntudatról. Az még az érdekessége, hogy egy olyan embertől félnek, aki már nincs és nem is lehet ténylegesen jelen az életükben. Az emlékek és az érzelmi szálak által fogva tartja a Manderley- ház lakóit. Az újonnan érkező lány felkavarja az állóvizet, és mind ő, mind a többiek, mind mi egyre jobban megismerjük Rebeccát és azt hogyan és miért halt meg.

Neked ki a Rebbecád?

Ezt a tanulságot vontam le belőle, hogy minél inkább el akarunk valamit fojtani, annál inkább behálózza az életünket. Ezen gondolkodtam, hogy nekem ki a "Rebeccám" vagy mi. Kitől vagy mitől próbálok hiába elszakadni. Ugyan ez az, amit tőled kérdeznék. Persze inkább, ha szeretnél elsősorban magadnak volna érdemes válaszolnod rá. Ki az, aki látszólag nem szerepel az életedben, mégis szinte minden róla szól?

Szeretném felhívni a figyelmeteket egy rendezvényre, ami szombaton lesz(június 4-én), ez a Kórusok Éjszakája. Gyertek, ha tudtok, és szeretnétek.
A Csíkszerda és Csíkhétfő kórus szervezi. Eddig három koncertjükön voltam és az előző Kórusok Éjszakáján. Mint szinte mindig, a koncertjeik után is írtam verset.

Saul és Jonatán halála

Nem biztos, hogy vannak szavak...

Nem biztos, hogy vannak szavak
erre a fajta jóra,
mégis hogy éreztem magam,
írok valamit róla.

Közben olyan érzésem volt,
mintha angyalok dalát
hallanám, ami úgy szólt,
hogy áttörte a szívem falát.

Pedig most vastag volt e fal.
Mintha máshol lettem volna,
és nem Saul a filiszteusokkal,
hanem a lelkem harcolna.

Mintha a halottidéző asszony
nem Sámuelt idézné,
hanem egy régen várt hangon
lelkem rejtett részét igézné.

Nem a halál volt a téma
számomra az énekekben,
hanem hogy örülhetnék néha,
hogy sok minden jó az életemben.

Olyan, mintha meghalt
volna valami bennem,
ez nem hogy nem okozott bajt,
hanem újjászülettem.

Kirázott a hideg sokszor
persze jó értelemben,
élet jött a hangokból,
és gazdagság érzelemben.

Köszönöm, amit nyertem,
nagy szükségem van Önökre,
ezt a szívembe rejtem
és megőrzöm örökre.

A világ legszebben éneklő madara

Vers a világ legszebben éneklő kórusáról

Hála legyen Istennek s Önöknek,
hogy szívemben megtörtént ez a hatalmas csoda,
bár azt hiszem, hogy jobb, ha nem tudják meg,
hogy milyen úton módon keveredtem oda.

A koncerten nagyon sok szeretetet
kaptam és nagy értékre leltem,
méltatlannak éreztem rá magam,
úgy éreztem meggyógyul a lelkem.

Jó volt, hogy vidámak voltak a dalok,
s nem csak a fa tövének van titka,
hanem Önökben is van valami nagyon
megfoghatatlan, misztikus és ritka.

Most is végig futott a hideg a hátamon,
utoljára valamelyik nyáron,
borzongtam így a mínusz akárhány fokban
a tej- és túrógyárban Soroksáron.

Jó volt, hogy ilyen játékosak voltak,
futkostak az egész koncert alatt,
szerencse, hogy nekem is van egy ilyen
részem, ami örökké gyerek marad.

Köszönöm, hogy előhozták a mélyből
a gyermeki, életvidám felem,
és köszönöm, hogy barátságosak
és kedvesek voltak mindvégig velem.

Mária története

Mária...

Mária had szóljak
a mélyből hozzád
járj közben Istennél,
hogy adja az áldását
e jó emberekre,
s vezesse a mennybe.

Sosem tört fel még
a lelkemből nála,
mint amit most érzek,
annál nagyobb hála.
Jó volt az énekük,
értékes az életük.

Tegnap este belső
békességre leltem,
a sok feszültségből
megszabadult lelkem.
Kellett már a béke,
és csendesség végre.

Eléggé szomorú
voltam mostanában.
Jó hogy vidámság volt
az Önök dalában.
Belém szállt a lélek,
örülök, hogy élek.

Nagyon szépen,
tisztán és jól énekeltek.

A dallamok szinte
már életre keltek.
Ebből sose elég,
énekeljenek még.

Az éneklésüktől
gyógyult a kezem,
és sok mélyen lévő
belső lelki sebem.
Most ennyit mondanék.
Nincs azért vége még.

Ezt az elmélkedést a Galga menti Nagyboldogasszony Közösség egyik találkozójára írtuk Szabadkai Gergővel és Ács Dáviddal, a Szentségimádáshoz. Ez volt a téma: Az egyház katolikus. Illetve nem csak Galgás találkozó volt ez, hanem egyúttal Dél- Dunás is. Gödöllőn voltunk, hol máshol fért volna el ennyi ember. Jöjjön tehát az ima.

Hogyan tudunk a legkényelmesebb imádkozni: térdelve, állva, ülve, lehajtott fejjel? Helyezkedjünk ebbe a testhelyzetbe.

Ebben az imádságban a képzeletünket fogjuk használni.  Engedjünk teret Istennek.
Elképzelek egy szobát, ami a lelkemet jeleníti meg. Belépek és elidőzöm. Milyennek látom ezt a szobát: tágas, vagy szűk? Sötét vagy világos?  Milyen anyagokat látok a szobában, fa, fém, műanyag… ? Van e benne ablak, s ezen függöny? Hogyan van berendezve? Ágy, asztal, szék, tv, számítógép, magnó, ezek hol helyezkednek el? Vannak e festmények a falon vagy üres minden?  Rend van-e szobámban, vagy a káoszban érzem jól magam?
A szobám rejtekében találok egy ajtót. Ki merem-e nyitni ezt az ajtót? Mi van mögötte?
Kinyitom az ajtót és egy lépcsőházban találom magam, onnan egy csigalépcső vezet lefelé. Lemegyek rajta.
A lépcső aljánál találok egy kaput, hátralépek, s meglátom a saját templomomat.

1 perc csend

Katedrális, egy vidéki kápolna, vagy modern épület? Elcsodálkozom rajta. Belépek a kapuján. Térdek hajtok, s elkezdek a padok között sétálni. Milyen érzések töltenek el sétálás közben? Izgalom, üresség, fájdalom, szenvedély, vagy nyugalom… Megfordulok, s megnézem a karzatot, meglátom az orgonát, s mellette más hangszereket. Nézem a freskókat. Keresem az oltárt. Hol van? S meglátom a Jézust a szentélyben.

1 perc csend

Odalépjek hozzá? Meg merem-e szólítani? Milyen ez a találkozás? Fel merem-e őt hívni a szobámba, ahol a mindennapjaimat élem?  Elindulunk együtt, ki a templomból, fel a lépcsőn, be a szobámba…
Megérkeztünk. 

Még egy ok, amiért Úgy fent, mint lent a cím. Amint a mennyben úgy a földön is.

Mennyország

Mint szarvas hűs patakra, úgy vágyik a mennyre lelkem,
Egy-egy részét viszont érzem már megleltem.
Nyugalomra vágyom, és hogy ne legyen többé félelem,
Odatart, abban bízom, a menny felé az életem.
Remélem, hogy ott lesz majd az utam vége,
Szeretet vár ott, hű barátok és béke.
Állandóan világos lesz, mert Isten lesz a Nap.
Gazdag lesz koldus lelkem, és örök hajlékot kap.

 Vajon miért pont így neveztem el ezt a blogot: "Úgy fent, mint lent" ? Ezen gondolkoztam még: Versek, Elmélkedések, vagy Gondolatok legyen a címe. Csakhogy egyik sem tükrözné, vagy egyik sem foglalná össze azt, amiért blogot szeretnék írni.
  Az Úgy fent, mint lent című filmről kapta a nevét. Csak akkor nézd meg magát a filmet, ( http://filmvilag.org/go/film/141867 ) ha van hozzá elég erős idegrendszered, mert nagyon horrorisztikus. A mondani valója jó. Dióhéjban erről szól: Van egy katakomba Párizs alatt, ahova lemegy egy csapat vállalkozó kedvű fiatal, akik ezekben az alagutakban a legnagyobb félelmeikkel találkoznak.
  Elkezdtem gondolkodni, milyen tanulságai vannak ennek a filmnek. Elsősorban ez, hogy tele van a lelkünk félelemmel és bűntudattal. A belső világunk is ugyanolyan gazdag, avagy ugyanolyan szegény, mint a külső világ. A hiedelmeink határozzák meg, hogyan értékeljük önmagunkat, másokat, és az egész környezetünket. Ha ki akarunk jutni a belső zűrzavarból, akkor el kell, hogy induljunk a félelmeink felé. Érdemes belső kérdéseket feltenni, és választ találni rá. Szükségünk van valamiféle viszonyítási pontra, és értékekre, amihez tudunk igazodni. Érdemes rátalálnunk az életünk térképére.

Had kérdezzem meg, vagy ha szeretnéd kérdezd meg magadtól: Hogy kihez viszonyítod magad? Önmagadhoz, hogy milyen voltál, vagy milyen szeretnél lenni? Vagy másokhoz, hogy mik az elvárások? Ki most, vagy ki lehetne, aki térképet tudna mutatni az életed útvesztőjéhez? Milyen értékek szerint élsz vagy szeretnél élni?

Valami ilyesmire számíthatsz tőlem a továbbiakban is.

Sziasztok!

Köszönöm neked először is, Andi, hogy javasoltad ezt a blogolást. Elnézést bárkitől aki korábban mondta esetleg, és még nem kezdtem el akkor. Pedig jó lesz. Ez az első üzenetem Mindnyájatoknak, akik csak olvassátok, illetve nem is az én üzenetem, Róla írok a továbbiakban is, többnyire.

Isten szeret

Atya:

Én az Egyháznak pásztora és Atyja vagyok,
és elveszni soha senkit nem hagyok.
Ha eltévedsz és visszajössz úgy várok rád,
mint ahogy apa várja tékozló fiát.

Mert te vagy hőn szeretett, drága gyermekem,
bármi történik nyugodtan mondd el nekem.
Mondd, mért rejtőzöl az elől, aki mindent lát?
Ki feláldozta érted egyszülött Fiát.

Csak arra kérlek, hogy most engedd meg nekem,
had érintsem meg lelkedet és életed.

Fiú:

Nézd, úgy szerettelek, mint soha senki mást,
meg is haltam érted, végül, hogy belásd.
Menyasszonyom vagy te és egy test vagy velem,
gyönyörködöm benned és kedvemet lelem.

Jöjj kövess engem és megmutatom neked,
azt az ösvényt, ami a mennyekbe vezet.
Mert én vagyok az út, az igazság az élet,
és aki meghalt bennem újra feléled.

Íme ajtód előtt állok és zörgetek,
kérlek, hogy nyisd ki kapudat és szívedet.

Szentlélek:

Várj, tüzes lángok formájában lépek eléd,
azért, hogy új tiszta lelket öntsek beléd.
Te templomom légy és én vezetőd leszek,
azért, hogy megjavulj, akármit megteszek.

Menj és hirdesd szavam én segítek neked,
miként hívd Isten felé az embereket.
Én vagyok a szívedben lángoló szeretet,
felnyitom vakságodból lelki szemedet.

Mindenek előtt azt még engedd meg nekem,
had árasszam szét szívedben a Szentlelkem.