Galgás találkozó babákkal
Péceli lelkivezetős találkozó
Még júniusban csináltam egy szavazást, hogy miről olvasnátok szívesen és ott az jött ki, hogy a babák első Galgás találkozójáról. Erre jött a legtöbb szavazat.
2019. március 9-én volt a találkozó, Pécelen és a lelki vezetés volt a téma. Ez egy szombati napon volt, (mint ahogy az összes találkozó) és mi már pénteken leutaztunk Kistarcsára a szüleimhez. Most Budaörsön lakunk. Akkor aludtunk először a babákkal Kistarcsán. Belegondolni is furcsa milyen picik voltak még akkor.
Kocsival mentünk, nem sokkal 9 óra előtt értünk oda. Beregisztráltunk. Az első program Szentségimádás volt. Az alatt elég békésen aludtak az ikrek. Örültem, hogy el tudtam kicsit csendesedni. Pont a Szentségimádás vége felé kezdtek a gyerekek ébredezni.
Az előadás alatt a sekrestyében etettünk. Ez volt az előadás célja, hogy youtubereken keresztül beszéltek a lelki vezetésről. Ha szeretnél olyan youtube csatornát nézni, ami közelebb visz Istenhez, akkor Hamar Donátot és Noémit javasolnám. Ha esetleg írott blogon keresztül szeretnéd jobban megérteni a lelkedet, akkor továbbra is olvasd az Úgy fent, mint lentet, vagy nézz bele a Működik a kémiába 
Előadás után kiscsoport volt. Beletartott egy kis időbe mire befejeztük az etetést és sikerült átmennünk a templomból az iskola első emeletére. Ilyesmiről volt szó a kiscsoporton, hogy keressünk valamilyen közösséget, vagy kérjünk meg egy papot, hogy vezessen lelkileg. Hiába adtunk a babákra Szupermenes ruhát eddigre már nyűgösek lettek.
Utána ebéd volt. Felváltva ettünk Gáborral. Hogy amíg egyikünk eszik addig a másikunk tologathassa a babákat. Elég sokat beszélgetünk ebéd után Bendzsivel (a kerepesi gitáros kórus vezetője volt). Nem szándékosan, de így tűnt beletrollkodtunk valakinek a videós interjújába. Szerettek volna a babácskák is bekapcsolódni a beszélgetésbe, csak rosszul sült el.
Voltak játékok, amennyire emlékszem volt egy ilyen, ahol zenére kellett egy seprűvel táncolni. Egy másikban pedig az volt a cél, hogy az egyes csapatokon belül minél kevesebb embernek érjen le a lába a földre.
A csoportfényképnél még ott voltunk. Csak nem maradtunk végig, mert Gödöllőn néztünk egy házat. Az már biztos, hogy nem Gödöllőn fogunk lakni, mint utólag kiderült, legalábbis nem a Batthyány utcában, mert elég rossz állapotban van az a ház.
Eredetileg ezt a címet akartam adni a bejegyzésnek, hogy a gyerekek első Galgás találkozója, csak ez derült ki, a mi babáink nem annyira jöttek be a Galgának. Tehát ez majd még a jövő zenéje, hogy van e értelme sorszámozni, hanyadszorra vannak a gyerekek a Galgában. Mostanában elég sok Almási Kitti videót néztem, ő beszélt erről elég hosszasan, hogy attól, hogy valaminek rossz a vége az eleje még lehet jó. Tehát semmiképp sem kidobott 10 évről beszélünk, ha van kedvetek nézzetek utána ennek miért. Bármi is lesz a folytatás, még, ha nem lesz folytatás, akkor is köszönök mindent, amit eddig kaptam, vagy adhattam.
Szólj hozzá!
Most jön, ami még nem volt. Hogyan éreztem magam a Galgás táborban. Az biztos, hogy nem tudnám egy szóban összefoglalni. Ez, amiket írok szorosan összefügg az 
Ami még nagy hatással volt rám a közbenjáró ima. Egyrészt azért, hogy Gábor is ott maradt. Másrészt meg leírom mi is történt ott. Hiába volt sötét, olyan volt, mintha világos lett volna, mintha a mennyben lennék.Ez volt még, hogy Gáborral együtt indultunk el, hogy együtt menjünk imát kérni a közös jövőnkért. Végül ez lett, hogy odamentünk Lucához és Zolihoz, és kérték, hogy menjünk külön-külön. Ezért én idén is Ágihoz mentem imát kérni, Erika nővér és Bezák Tamás atya volt még vele. Főleg azon hatódtam meg, amit Ági mondott, nem emlékszem pontosan mi volt az, mindenesetre ez derült ki belőle, hogy örül nekem. Ettől nagyon meghatódtam és utólag kár, hogy visszafojtottam a sírást. Az ima után odamentünk Mártihoz beszélgetni. Utána meg fél tizenkettőig voltunk ott. 
Megint egy sírós rész fog következni. A táborzáró mise után elköszöntünk Laci atyától. Az egész táborban amúgy kedves akartam lenni vele, mert attól, hogy volt egy kis balhénk most, még 8 éve ismerjük egymást. Elég sok minden történt, azalatt, amiért nagyon hálás vagyok. Nagyon megkedveltem őt, ahogy ezzel a legtöbbünk így van és hiányozni fog. Ez a cím erre is vonatkozik, hogy nem hagylak titeket árván, hogy úgy néz ki lesz új vezetője a mente missziónak. A másik, amiért ezt a címet adtam ennek az egésznek, hogy az egyik éjjel megvilágosodtam. Attól, hogy most nem vagyok annyira része a katolikus egyháznak, a kereszténységnek még lehetek. Hála Istennek, hogy vannak protestáns felekezetek is. Meg ez lett az alapvető véleményem a tábor után, hogy Mária minden embernek az Édesanyja, attól függetlenül, hogy most éppen kegyelmi állapotban van e valaki vagy sem. Sőt, hogy azt ne mondjam nem az egészségeseknek kell az orvos, hanem a betegeknek.