Szeretnék így anyák napja alkalmából írni erről, hogy mit jelent nekem az anyaság. Milyen az első május első vasárnapja friss anyaként. Röviden megfogalmazva megható. Bővebben kifejtve pedig ilyen:

Akiket a világon mindennél jobban szeretek

Megjelent egy új csík
a terhességi teszten,
beleremegett a lelkem
és a testem.

Elkezdtem tőle félni,
hogy elveszítelek,
téged te öröm hozó
áldott kisgyerek.

Bizonytalan voltam,
nem tudtam mit kell tennem,
csomó belső kérdés
kavarodott bennem.

Később kiderült,
hogy itt van még egy fejecske,
amitől megfagyott
az összes vér az erembe'.

Majd orvosozással
teltek a hetek,
mindent megtettem,
amit tudtam értetek.

A CTG-t mindig
rossz néven vettétek,
ezért kettő-három-
négy órássá tettétek.

Aztán kicsi babácskáim
elkészültetek az útra,
hogy elváljunk, és odakinn
találkozzunk újra.

Az Édesanyám rózsafáját
akartam énekelni neked
Gabi, de választottam
egy másik éneket.

A meghatódottságot
tovább már nem bírtam,
a zöld szájmaszk alatt
néhány percig sírtam.

A Ha én rózsa volnék
lett a közös énekünk,
megszépítetted, kisfiam,
életeddel az életünk.

Ez december közepén volt,
hideg volt és hó volt,
mert az ölemben voltál,
minden olyan jó volt.

Sokat szenvedek
azóta is értetek,
amennyire mások nem,
ti annál jobban értetek.

Minél több minőségi időt
szeretnék tölteni veletek,
akiket a világon
mindennél jobban szeretek.

Most jön, ami még nem volt. Hogyan éreztem magam a Galgás táborban. Az biztos, hogy nem tudnám egy szóban összefoglalni. Ez, amiket írok szorosan összefügg az előző bejegyzéssel, sőt annak a kiegészítése. A péntek esti imán erről volt szó, hogy Máriához hasonlóan mi is mondjunk igent Istennek. Illetve ez a kérdés sokkal hamarabb foglalkoztatott már. A pénteki kiscsoporton, ahol Tücsivel, Lillával, Borival és Ádámmal voltunk, ez volt az utolsó kérdés, amire már nem válaszoltunk: Mire kellene most igent mondani. Úgy voltam akkor vele, hogy ezen még gondolkozom kicsit, de szerintem Gáborra. Ez csak egy plusz megerősítés volt, hogy az esti imán is erről volt szó. Pont egymás mellett ültünk Gáborral. Erre jutottam, hogy arra kellene igent mondanom, hogy vele éljek, még ha már előreláthatólag is lesznek nehézségek. Pl. ez a válás Petivel. Amire nem számítottam, hogy ez ilyen gyorsasági dolog lesz. Mert ima után beszélgettünk, az egyik bástya mellett. Mondta, hogy hozott nekem csokit. Adott egy bonbonos dobozt és abban volt a gyűrűs doboz. Annyira nem számítottam erre. Kérdezte, hogy hozzá megyek- e feleségül. Én pedig ezt mondtam: Igen. Olyan boldog lettem tőle, hogy nevető görcsöt kaptam. meg az is nagyon megható volt, amit mondott róla, hogy azért választott végtelen alakú gyűrűt, mert szeretne velem örökké együtt lenni. Pont telihold volt, úgyhogy emiatt is nagyon romantikus volt. Nem pontosan emlékszek, hogy kinek mondtam el. Illetve hát Zsófinak, Mártinak, Klárinak,Eszternek és Dávidnak biztosan. Szombaton pedig ez volt, hogy Laci atya elmondta, hogyan kell élni. Meg, hogy e közül válasszak, hogy jegyes legyek-e vagy kisebb testvér. Amiatt választom a Gáborral való jegyességet, mert nincs az az egyház, amiért én szégyellném, hogy összetartozok egy ilyen áldott, drága emberrel, mint ő. Egyre inkább ezt érzem, hogy a válás és az új élet kezdése nem egy szőnyeg alá söprendő erkölcsi kérdés, hanem egy valódi emberi fájdalom, belső vívódás. Mutatok neked egy verset, amit akkor írtam amikor még csak épphogy szétköltöztünk Petivel, 2015. márciusában.

A szívem a mélyben van

Utálom az estéket,
és ha csendben kell lennem,
mert belső kérdések
merülnek fel bennem.

Szerethető vagyok?
Vajon van bennem jó?
Mert, hogy mi a hibám,
arról sokszor esett szó.

Semmihez sincs erőm,
mintha nem is én lennék,
éjjel nyugtalan vagyok,
és nappal pihennék.

Úgy érzem magam,
mint egy számkivetett,
akit nemhogy a menny,
a pokol is kivetett.

Üresnek érzem magam,
nem tudok az életemmel
mit kezdeni, és az időm
megtölteni értelemmel.

Minden miatt aggódom,
és minden miatt félek,
és már csak a végtelen
fájdalomban remélek.

Szomjazom a szeretetre,
de nem találom a kutat,
sőt nem lelem a kúthoz
elvezető utat.

Semmire kellőnek, és
haszontalannak érzem magamat,
aki folyton csak vet,
de sohasem arat.

Nem tudok megváltozni,
szüntelen visszaesek,
és emiatt egyre
nyugtalanabb leszek.

Úgy érzem, hogy most
már semmit sem várok,
ettől egyre inkább
szomorúvá válok.

Az egész életemnek
nincs értelme, elrontok
mindent, építeni
szeretnék és csak bontok.

Mintha szétestem volna,
nem tudom, mi van velem,
az egyik az égben van,
és a mélyben a másik felem.

Az eszem csak vágtatna,
és minduntalan szállna,
de a szívem a mélyben van,
mivel nincsen szárnya.

Erre legkésőbb másfél év múlva megérkezett Isten válasza, pont a Galgás táboros vak misén, hogy még ha az embereknek nem is feltétlenül kellek Istennek igen.

Hidd el, nagyon szeretlek

A bűneid falat
állítottak kettőnk közé,
add át nekem magad,
had legyek veled örökké.
Ha minden vétkedet
megbánva bocsánatot kérsz,
megbocsátok neked,
mert sokat érsz.

Had érintselek meg,
had öleljelek át legbelül,
meggyógyul a lelked,
csupán egy szavamba kerül.
Vak lelki szemedet,
kérlek engedd, hogy felnyissam,
s lelked a szeretet
elárasztja.

Nagyon szeretlek,
mint egy testvér, egy apa,
mint gyermekét az anya.
Nagyon szeretlek,
mint egy barát, egy jegyes,
feláldoztam magam érted,
hidd el, nagyon szeretlek.

Imádkozz, bízz bennem,
és beszélgess velem sokat.
Engedd feltárnom a csendben
minden legbensőbb titkomat.
Fogadj be szívedbe
engedj engem növekedni,
s téged nem választhat úgy el
tőlem semmi.

Nagyon szeretlek,
mint egy testvér, egy apa,
mint gyermekét az anya.
Nagyon szeretlek,
mint egy barát, egy jegyes,
feláldoztam magam érted,
hidd el, nagyon szeretlek.

Vasárnap emiatt sírtam a tábori misén, mert eszembe jutott, hogy van egy közösség, ahova nyolc éve járok, és azért volt vele viszonylag szoros a kapcsolatom, mert kisebb testvér voltam, és ha nem leszek az, akkor ez az odatartozásom elsekélyesedik. És ezzel szemben van egy férfi, Gábor, akire igent mondtam, az első pillanattól kezdve büszke vagyok rá, hogy megismertem és összetartozunk vele. Amikor tavaly decemberben összejöttünk, tudtam, hogy ezzel jár a kapcsolatunk, hogy nem mehetek gyónni és áldozni. Ez, hogy nem áldozhatok, ha magyarul nézzük a szót, akkor nem annyira nagy érvágás, de ha az összes többi nyelven, akkor igen. Amennyire én tudom a külföldiek ezt a szót használják rá: kommúnió, ami közösséget jelent. Tehát kívül esek a katolikus egyház közösségén. És amiatt, hogy elmondták nekem azt, amit egyébként is tudok, nem fogom azt mondani Gábornak, hogy legyünk csak barátok. Ez az amibe nem gondoltam bele, hogy úgy tűnik a Galgából is ki vagyok zárva. Ez eredményezett némi fájdalmat meg sírást, hogy eltemettem magamban az elmúlt nyolc évet. Alapvetőleg nem szerettem volna ilyen helyzetbe kerülni, otthagyni bizonyossá tett benne, hogy a lehető legjobban döntöttem.mert amíg fel nem őrölt a magányosság, addig tartottam az elveimet. Erről érdekes dolgot mondott az egyik találkozón Andris a kiscsoportban: az elvek olyanok, mint a fing, az ember tartja amíg tudja. Ez sokkal bölcsebb mondás annál, mint ahogy ez elsőre tűnik. Meg nem erről van szó, hogy értelmi fogyatékos volnék, vagy süket, vagy valamit félre értettem volna. Hanem egyrészt elég érzékeny vagyok, aminek a környezetem is és én is elég sok előnyét élveztük.Másrészt erről, hogy korábban próbáltam mintakeresztény lenni, de nem vagyok az belül, még vagy már. Ez az isteni színjáték, hogy olyannak mutatkozzak, amilyen valójában nem vagyok belül, túl sok energiát emésztene fel. Meg egyébként sem tudok színészkedni, ha tudnék, akkor nem két mozdulatos angyalka lettem volna a pantomimban. Ez, hogy Gábor azért maradt tovább, mert nem akart ilyen szomorúan otthagyni. Ezáltal megbizonyosodtam róla végképp, hogy jól döntöttem.

Ami még nagy hatással volt rám a közbenjáró ima. Egyrészt azért, hogy Gábor is ott maradt. Másrészt meg leírom mi is történt ott. Hiába volt sötét, olyan volt, mintha világos lett volna, mintha a mennyben lennék.Ez volt még, hogy Gáborral együtt indultunk el, hogy együtt menjünk imát kérni a közös jövőnkért. Végül ez lett, hogy odamentünk Lucához és Zolihoz, és kérték, hogy menjünk külön-külön. Ezért én idén is Ágihoz mentem imát kérni, Erika nővér és Bezák Tamás atya volt még vele. Főleg azon hatódtam meg, amit Ági mondott, nem emlékszem pontosan mi volt az, mindenesetre ez derült ki belőle, hogy örül nekem. Ettől nagyon meghatódtam és utólag kár, hogy visszafojtottam a sírást. Az ima után odamentünk Mártihoz beszélgetni. Utána meg fél tizenkettőig voltunk ott.

Megint egy sírós rész fog következni. A táborzáró mise után elköszöntünk Laci atyától. Az egész táborban amúgy kedves akartam lenni vele, mert attól, hogy volt egy kis balhénk most, még 8 éve ismerjük egymást. Elég sok minden történt, azalatt, amiért nagyon hálás vagyok. Nagyon megkedveltem őt, ahogy ezzel a legtöbbünk így van és hiányozni fog. Ez a cím erre is vonatkozik, hogy nem hagylak titeket árván, hogy úgy néz ki lesz új vezetője a mente missziónak. A másik, amiért ezt a címet adtam ennek az egésznek, hogy az egyik éjjel megvilágosodtam. Attól, hogy most nem vagyok annyira része a katolikus egyháznak, a kereszténységnek még lehetek. Hála Istennek, hogy vannak protestáns felekezetek is. Meg ez lett az alapvető véleményem a tábor után, hogy Mária minden embernek az Édesanyja, attól függetlenül, hogy most éppen kegyelmi állapotban van e valaki vagy sem. Sőt, hogy azt ne mondjam nem az egészségeseknek kell az orvos, hanem a betegeknek.

Most kevésbé részletesen írok a Galgás táborról, mint tavaly. Ezzel folytatom ezt a Nem hagylak titeket árván sorozatot, mi történt a felszínen a táborban. Vagy mik voltak azok az események, amik erre ösztönöztek, hogy magamba nézzek. Pénteken volt egy esti ima, ami erről szólt, hogy Máriához hasonlóan mi is jó volna, ha igent mondanánk Istennek. Ez volt még a feladat ott, hogy ítéljük meg, mire kellene igent mondjunk. Már csak azért is, mert Gábor mellettem ült egyből rá gondoltam, hogyha megkérné a kezem igent mondanék. Lássatok csodát Gábor is ugyan erre gondolt és még aznap éjjel kicsivel éjfél előtt megkérte a kezem. Ezt pár embernek elmondtam közülük, akik még ébren voltak. Már szombaton mondta Laci atya és Dávid, hogy beszélgetnének Gáborral és velem erről, hogy mi folyik itt. Nem tudom biztosra, hogy ezt akarták mondani, mindenesetre nekem tartalmilag ez jött le, így, hogy egyházilag !még!(kiemelés tőlem)kb októberig vagy szeptemberig házas vagyok Petivel vagy bontsuk fel az eljegyzést Gáborral, vagy nem lehetek kisebb testvér. Így döntöttem, hogy jegyes maradok vele. Upsz ez lehet titoknak számít... Ezért is hezitáltam eddig, hogy leírjam e ezt a számomra nagyon fontos fordulópontot. Végül is ezért írtam le, mert ebben nincs semmi titkolnivaló, hogy ők ezt elmondták, hogy ne legyek szervező, ha nem élek a katolikus elvek szerint. Sőt inkább bátor dolog, hogy szóltak. Én pedig fokozatosan döntöttem így, hogy a mintakereszténység helyett egy elég jó életet élek. Viszonylag sok belső harc után. 

Vasárnap ezen agyaltam végig. Ezeknek a sorversenyeknek, és fociknak nagyon örültem most is. Mert a véráramlásom a végtagjaim irányába tolódott el az agyam helyet. Tetszett ez a filmezés is, a Szeretet arca. Meg a limonádéháznak is nagyon örültem.

Főként emiatt, hogy végigsírtam a vasárnapi misét Gábor megszervezte, hogy itt tudjon maradni még keddig, hogy ne hagyjon ott ilyen szomorúan. Ezen egyrészt nagyon meghatódtam, másrészt pedig így együtt tudtunk lenni a közbenjáróimán. Végül külön külön mentünk közbenjáróimázni. Mindketten a közös jövőnkért imádkoztunk, azért amiért egyébként is szoktunk. Hogy össze tudjunk házasodni, legyen házunk, munkahelyünk és gyerekeink. Az ima után még a templomban beszélgettünk Mártival. Aztán Gábor kitalálta, hogy imádkozzunk Mártiért kilencedet. Főként hálából hogy azután egy nappal ismerkedtem meg Gáborral, miután befejeztünk egy kilencedet, és Márti egyébként is rendes . :) Azért imádkoztunk, hogy mind a kettőnknek legyen hozzárendelt férje és boldog családja. 

Végül pedig a színesest is nagyon tetszett. Ami még elég fontos forduló pont volt, hogy elköszöntünk a tábor végi záró mise után Laci atyától, mert mások fogják vezetni a mente missziót ősztől. Erről írok egy következő bejegyzést, hogyan jutottam erre, katolikus egyházon kívüliként, miért érzem ezt, hogy Mária így is elfogad. Vagy, hogy így mondjam engem sem hagy árván. 

Ezen meg sem lepődsz gondolom, hogy egy vers következik, Máriáról. Vagy így is mondhatjuk Máriától neked. Elöljáróban még az igazi izgalmas rész az lesz, hogy milyen belső vívódás után jutottam erre a következtetésre. Erről majd egy következő bejegyzésben írok.

Nem hagylak titeket árván...

Nem hagylak titeket árván,
anyai szívembe zárván,
felétek tárom kezemet,
had áradjon a szeretet.

Mindenkinek anyja vagyok,
elveszni senkit sem hagyok.
Tegyetek meg mindent, amit
az én fiam Jézus tanít.

 Írok erről kicsit, hol és mit dolgozok. Biztos van, akit érdekel közületek. Szeptember 5-e óta a budai II. Rákóczi Ferenc Gimnáziumban vagyok kémia-biológia szertáros. Augusztus 30-án volt az állásinterjú. Az igazgatónő Éva, és Imre a biológia-kémia munkaközösség vezető interjúztatott. Nagy vonalakban emlékszem csak. Erről, hogyan kerültem ide korábban is írtam. Ezt kérdezték: mit dolgoztam eddig, és elmondták, hogy itt mit kell csinálni. Az oldatkészítés mellett a biológia órai boncolásokhoz kell megvenni és hát elaltatni és később eltakarítani az állatokat. Nem kérdeztem végül miért engem választottak, de szerintem ezért mert rögtön tudtam kezdeni (a játékgyárban alkalmi munkás voltam) és nem utolsó sorban 5-ös lett a vegyész technikusi vizsgám. Ez a boncolós része a munkának tényleg elég kemény. Ez a szerepem itt, hogy a kémia és biológia órákra előkészítem a kísérleteket. Meg ugye a kísérletek eltakarítása, a mosogatás is elég jelentős eleme az itt létemnek. Erről majd szeretnék egy külön blogot vezetni pontosan milyen kísérletek is vannak itt. Én a kémia és a biológia terem közti előkészítőben, vagy hogy így mondjam szertárban vagyok.
 Leírom kikkel vagyok szoros munkakapcsolatban, inkább csak a keresztnevüket, nehogy valami jogokat megsértsek. Aki ismeri itt a tanári kart neki úgyis mindegy, aki nem neki meg végképp. Éva ő az igazgató és egyben kémiatanár is. Imre a közvetlen főnököm, ő kémia, biológia tanár. Aki sokat van itt a kémia teremben Dóri, ő matek kémia tanár, nagyon örülök neki, mert aranyos és türelmes. Sokat találkozok Gabival is aki főleg biosz tanárnő, de tanít kémiát is, vagy legalábbis többnyire biológia órát tart mellettem. Van még Ádám, ő többnyire vicces próbál vicces leni, de én komolyan veszem, vagy legalábbis úgy teszek mintha komolyan venném. Ez hozzátartozik a stílusomhoz. Jusztina van még, aki viszonylag ritkán tart mellettem órát, pedig jöhetne többször. Ő is kémia, matek szakos. Márti van még a mellettem levő termekben, őt így tudnám jellemezni, hogy szigorú. Eléggé félek tőle. És aki nagy ritkán jön ő András, aki biosz-földrajzos. Első félévben vitt le a földrajzterembe agar-agar táptalajt és tárgylemezt meg szikét a metszetekhez.
 Ugye iskola lévén van egy csomó gyerek. 7-12. osztályosok. Nagyon aranyosak. Miattuk, vagy inkább így mondom értük különösen is szeretek itt dolgozni. Rajtuk kívül pedig jóban vagyok a többi kollégával is, főleg akik a személyzethez tartoznak úgymond, csak úgy mint én. Zsófival és Erzsivel, akik a gazdasági irodában vannak. Zolival is, aki a gondnok. És a negyedik emeleti takarítókkal is, csak nekik nem tudom a nevüket. Amiket szeretek az iskolába azok az ünnepségek. Nagyon szép volt az október 23-ai is és a március 15-ei. Így van itt, hogy az osztályok pályázhatnak az egyes ünnepségekre, hogy ki tartsa. Jó volt a szalag avató is. Meg ma a ballagás. Szépek voltak a végzősök. Abból, hogy Éva mit mondott nekik, elég keveset hallottam. Nagy vonalakban így vagyok én itt a szertárban.

Hamarosan újra koncertezünk a Csíkcsütörtökkel. Dohnányi Ernő Szegedi miséjét adjuk elő. A koncertek május 12,13,14-én lesznek. Pénteken 20 órakor, szombaton 17 és 19 órakor, vasárnap pedig 14 órakor és 15:30-kor kezdődnek az előadások, a Rózsafüzér Királynéja templomban, a Thököly út 58 alatt.

Mi is a története ennek a műnek? "Gróf Klebelsberg Kunó kultuszminiszter kezdeményezésére 1928-ban pályázatot írtak ki mise komponálására, melyet a szegedi Fogadalmi-templom felszentelésének ünnepére szántak. A világhírű zongoraművész, karmester és zeneszerző, Dohnányi Ernő (1877-1960) az első körben eredménytelen pályázat második fordulójára – Király-Kőnig Péter baráti unszolására – készítette el “szakrális programzenéjét”. A bírálóbizottság egyértelműen Dohnányi művét hozta ki győztesnek, melyet 1930. október 25-én mutattak be, a szerző vezényletével." Idézet a Szegedi Dóm honlapjáról. A darabot a Csíkhétfő kórussal, orgonistával, szólistákkal, és rézfúvosokkal adjuk elő. A próbák alapján szép lesz.

Ha voltál legutóbbi koncertünkön, ahol Moniot D'Arras utolsó trubadúrját adtuk elő akkor ez is tetszeni fog. Ha szeretnéd meghallgatni, akkor itt a regisztrációs link, és az esemény facebookos linkje. Várni fogunk.

Folytatom az előző bejegyzést Írok pár főbb szereplőről. A szenvedés történetet ezeknek a főbb szereplőknek a  szemszögéből mutatom be. Az utolsó vacsora az Júdás miatt vált az utolsóvá. Aki Jézust követte mindenhova. Mígnem átállt a sötét oldalra, és felajánlotta a főpapoknak, hogy elárulja Jézust. Tudta, hogy Jézus az Olajfák hegyére készül menni imádkozni és odahívta a főpapokat, és Pilátus katonáit. Később mikor elkapták miatta Jézust, mondhatjuk így is, hogy megbánta amit tett, inkább ne tőlem tudjátok meg, hogy döntött ekkor.
A főpapok még csütörtök este elítélték Jézust. Isten káromlás vádjával. nyilván nem értek velük egyet, de elkezdtem megérteni a szempontjaikat. Ha most ideállna elém valaki, bárki, akárki, hogy ő Isten fia meglepődnék. Ha ráadásul még egy viszonylag nagy közösség vezetője lennék, meg akarnám óvni valahogy az embereimet egy hamisnak vélt prófétától. Arról már nem is beszélve, hogy ténylegesen fellázadt a nép a vezetők ellen Jézus miatt, vagy legalábbis lázadásnak ítélték meg a változásokat.
Pilátust pedig eleinte nagyon nem érdekelte Jézus. Később is csak azért, mert zaklatták a főpapok és a nép. Úgy hiszem, hogy ő megértette, amit a felesége mond neki, hogy ne avatkozzon az ügybe. Ugyanakkor meg akart felelni a népnek, a császárnak és a főpapoknak. Megelégedett volna azzal is, a csak megostorozzák Jézust. Minthogy a nép Barabást választotta, hogy őt engedje szabadon. Ezért ölette meg Jézust. Dönthetett volna úgy is, hogy szabadon engedi. Annak viszont nem szívesen viselte volna a következményeit, ezért döntött így, hogy megmossa a kezeit és kiszolgáltatja a népnek Jézust.
Van még Péter. Érdekesen alakult viselkedése. Ugye az utolsó vacsorán megígérte Jézusnak hogy nem hagyja el, inkább meghalt. Végül mielőtt a kakas megszólalt háromszor is megtagadta Jézust. Ez is érthető, olyan szempontból, hogy halálfélelme volt. Nem tudom én mit tettem volna a helyében. Ez végül is hasonló ahhoz mikor elindult Jézus felé a vízen, de amikor meglátta a hullámokat elsüllyedt ...
János kísérte el Máriát a kereszthez és végig ott is maradt. Jézus pedig mielőtt meghalt ezt mondta Jánosnak: íme, a te anyád. Máriának pedig ezt: íme a te fiad. Erre rövid távon ezért volt szükség, hogy ne maradjon egyedül Mária, hosszútávon pedig az egész emberiséget a Szűz Anya gyermekeivé tette.
Végül Jézus. Az a jó benne, hogy gyorsan tudott jól dönteni. Mindig azt tette, ami a lehető legjobb volt. Szelíd is volt, ugyanakkor félelem nélkül elmondta a véleményét. Végig vitte a keresztjét a Golgotáig, egy szakaszon Cirenei Simon segítségével. Amikor keresztre feszítették akkor is felismerte, hogy jó volna megbocsátásért esedezni az emberekért, mert ők tényleg nem teljesen látták át mi folyik itt. Amikor pedig már érezte, hogy nincs tovább ezt mondta: Atyám a te kezedbe ajánlom a lelkemet.
Azét írok erről főként, mert nem a halállal lett vége a történetnek, hanem egy új élettel, a feltámadással. Ezt ünnepeljük ma. Áldott húsvétot mindenkinek, így utólag!