Vasárnap néztük az unokahúgommal, Nórival Az oroszlánkirályt. Ez egy jól felépített mese. Az elején megismerhetjük a szereplőket. Bepillantást nyerhetünk Mufasa a király, Simba a trónörökös, és Zordon a haszonleső életébe. A cím is erre enged következtetni, hogy itt valamiféle hatalmi harcról lesz szó. A mese első fele Simba gyerekkoráról és Zordon cselszövéséről szól.

Zordon terve félig meddig bejön, és ő kerül a trónra. Ott csúszik hiba a számításaiba, hogy Simba megmenekül a hiénák elől, majd új családra lel, Timon és Pumba személyében. Ők átadják életfilozófiájukat a kis  oroszlánnak. Hakunamatata- csak annyit jelent szép az élet itt lent. Ám az idill véget ér, Nala felbukkanásával. Aki visszahívja Simbát, hogy szabadítsa meg a népét Zordontól. Itt elég érdekes kérdések vetődnek fel. Először is trónörökösként az ő vállát nyomja a felelősség, ami elől igyekszik is eleinte elmenekülni. Ezen kívül bűntudata van, mert úgy tudja egyedül ő a hibás az apaja halálában. Még csak meg sem próbált visszamenni a trónszirthez, pedig nyilván tudta az utat. Hiszen legalább egyszer megtette. Ahhoz viszont hogy visszatérjen egy belső utat kellett bejárnia.

Timon és Pumba segítségével megpróbálta elnyomni a múlt fájó sebeit. Ami most újra előjött. Végül sikerült felismernie, hogy a múltat csak úgy tudja maga mögött hagyni, ha szembenéz vele. Hiába nőtt fel egy szurikáta és egy varacskos disznó mellett, arra is ráébredt, hogy ő egy oroszlán. Ráadásul immár ő a király. Rátalálva valódi énjére teljesíteni tudta a küldetését. Külső segítséggel meghallotta a belső hívó szavát.

Most is szeretnék pár kérdést feltenni. Neked is és magamnak is. Miért van bűntudatod? Hogyan próbálod magad mögött hagyni a múltat? Ki vagy te és mi a hivatásod?

Ennek a Szentségimádásnak elég jó története van. A turai Galgás találkozóra íródott, ahol az Egyház apostoliságáról volt szó. Mikor megtudtam mi lesz a téma elkezdtem ötletelni, és nagyon nem ment. Az jutott eszembe, hogy megkérdezem Mártit, aki egyrészt az egyik előadó, másrészt a találkozó egyik zenésze volt, hogy mi illene az előadáshoz. Ő mondta ezt, hogy az apostolok meghívásáról lenne érdemes mondani valamit. Még mindig nem tudtam mi legyen, viszont egyik este megálmodtam a szöveget. Utána egyébként az elég nehéz volt visszaemlékezni erre az álomra, sikerült minden esetre és még verset is írtam róla. Az pedig, hogy a vers és az elmélkedős rész hogyan illeszkedjen Juci ötlete volt, és ő olvasta fel a Szentségimádást. Nagyon jó volt az ének is, tehát ez tökéletes csapa munka volt, legalábbis szerintem. Köszönöm a Galgás szervezőknek a lehetőséget, Mártinak az ötletet, Jucinak a felolvasást, a kartali énekkarnak a zenélést, és Szentléleknek, hogy eszembe juttatott mindent, amit írnom kell. Íme a végkifejlet:

Gyere Máté! Ne szedj többé vámot,
életeddel adj Istennek számot.
Az én utam hiába keskeny és köves,
arra kérlek, hogy kövess.

Máté 9,9-13: Amikor Jézus tovább ment onnan, meglátott egy embert, aki a vámnál ült. Máténak hívták. Megszólította: >>Kövess engem!<< Az fölkelt és követte őt.
Téged honnan hív el Jézus? Honnan kéne felkelned és követned őt? Az internet elől? Egy rossz társaságból?Valamilyen káros szenvedélytől? Vagy egy olyan dologtól, aminek túlságosan a rabjává váltál?


Én választottalak téged és nem
te engem, hogy gyümölcsöző legyen
életed, az én nevemben kérd Istent,
s amit kérsz megad mindent.

János 15,15-16: Barátaimnak mondalak titeket, mert mindent, amit hallottam Atyámtól, tudtul adtam nektek. Nem ti választottatok engem, hanem én választottalak titeket. Arra rendeltelek benneteket, hogy elmenjetek, gyümölcsöt teremjetek, és gyümölcsötök megmaradjon, s hogy bármit kértek az Atyától az én nevemben, megadja nektek.
Melyik az a területe az életednek, ami egyre inkább gyümölcsözik? Miben vagy egyre jobb?

 Evezz a mélyre és vesd ki hálód,
veszítsd el életed s megtalálod.
Látod nélkülem egy halat sem fogtál,
emberhalász vagy most már.

Lukács 5, 4-6: Amikor befejezte beszédét, ezt mondta Simonnak: >> Evezzetek a mélyre és vessétek ki a hálóitokat a halfogáshoz! << Simon ezt felelte neki: >> Mester egész éjszaka fáradoztunk, és semmit sem fogtunk. A te szavadra azonban kivetem a hálót<< És miután ezt megtette a halaknak oly bőséges sokaságát fogták ki, hogy szakadozott a hálójuk.
Mi az, amivel már régóta próbálkozol és nem sikerül? Fejezd be kérlek ezt a mondatot: Drága Jézus már megtettem mindent, és nincs eredmény, a te szavadra azonban...

Kövess engem!

Gyere Máté! Ne szedj többé vámot,
életeddel adj Istennek számot.
Az én utam hiába keskeny és köves,
arra kérlek, hogy kövess.

Én választottalak téged és nem
te engem, hogy gyümölcsöző legyen
életed, az én nevemben kérd Istent,
s amit kérsz megad mindent.

Evezz a mélyre és vesd ki hálód,
veszítsd el életed s megtalálod.
Látod nélkülem egy halat sem fogtál,
emberhalász vagy most már.

Jézus téged is hív. Megemlítenék neked még egy lehetőséget, ha szeretnéd megismerni Jézust közelebbről is és a Galgás közösséget, akkor szeretettel hívlak a táborba, amire július 17-ig lehet jelentkezni, és augusztus 5-től 10-ig tart. Ha pedig magadat szeretnéd jobban megismerni, akkor evezz a lelked mélyére, és hogy ezt hogyan érdemes tenned erről szólt ez a bejegyzés.

Kedden lebetegedtem. Először  csak a fejem fájt. Aztán a torkom is kezdett fájni,és belázasodtam, amikor orvoshoz mentem akkor még torokgyulladásnak hittem ezt. Viszont már akkor volt pár kiütés a kezemen, amire azt hittem, hogy az Ibustarra vagyok allergiás. Aztán egyre több kiütésem lett és elkezdtem nézni a netet, hogyan lehet eltüntetni a kiütéseket. Az összes cikk ezt írta, hogy meg kell találni a kiváltó okot, az alapbetegséget kell kezelni. Aztán főként anyukám mondta ezt pénteken nekem is és az ügyeletes nővérnek is, meg a nővér is neki, hogy himlős vagyok. Ez nagyon megfogott, hogy az alap betegséget kell kezelni. Ezért kezdtem el egyáltalán olvasni Csernus Imre Kiútját, hogy hátha minél jobb megoldásokat találok a lelki betegségeimre is, meg hogy elvonjam a figyelmemet erről, hogy viszket és fáj mindenem, és nem tudok jönni menni.

A könyv Dante poklán megy végig. Emlékszel még? Dante: Isteni színjáték, kötelező olvasmány volt. Annyira nem vagyok himlős, hogy újra olvassam, csak nagyjából olvastam bele. Amúgy utólag jobbnak tűnik, mint középiskolában, vagy nem tudom mikor kellett ezt olvasni.

Két szimbóluma is van Csernus Imrének is meg nekem is most erre a szenvedésre nézve. Egy labirintus, amiben üldöz egy bikafejű szörny, és a másik maga a pokol. Először ezt kérdeztem magamban: Ki az a hülye, aki bemegy egy ilyen helyre? Hát én, sajnos. Mégis miért? Vagy azért mert valamiféle csalit látok magam előtt, vagy valami rosszabbnak vélt dolog elől menekülök éppen. Erre jutottam, hogy a kísértésnek legalább két összetevője van: csábítás, és félelem. A bűn pedig az elcsábulás és a rossz helyre menekülés a félelem elől.

Most még ennél is hosszabb eszmefuttatás következik. Végigelemeztem a könyvet, és te is megláthatod az eredményét. Tehát sok szeretettel, Neked és magamnak tőlem:

Csernus Imre (és Baran Zsuzsi): A kiút

Y generáció

A külsőségek vonzásában

(Az idézőjelbe tett szövegek idézetek a könyvből) "Egyszer olvastam egy szúfi példabeszédet, így szól: látják a falubéliek, hogy a bölcs öregasszony nagyon- nagyon keresgél valamit az út porában. Odamennek hozzá, és megkérdezik tőle, mit keres. A bölcs öregasszony azt válaszolja, hogy ennek nincs jelentősége, csak úgy keres, ha segíteni akarnak, segítsenek. Azt felelik erre az emberek: ha azt akarod, hogy segítsünk, meg kell mondanod, mit keresel. Rendben válaszol a bölcs, elejtettem a varrótűmet. Keresik nagy bőszen, nem találják. Megint elkezdik kérdezgetni:mondd meg pontosan, hol ejtetted el, hiszen az út széles, a varrótű meg kicsi. Ennek nincs jelentősége, válaszolja a bölcs, de ha már tudni akarjátok, elmondom: a varrótűmet ott fenn, a domboldalon álló házamban ejtettem le. Erre a tömeg: de hát akkor miért itt keressük az úton? Mire a bölcs: a házamban már sötét van, de az útra még idesüt a nap."
Hát igen erről szól számomra a könyv, hogy ha valami több mint valószínű, hogy bennünk van, akkor magunkba keressük és ne a többiekben. Hiába van az, hogy rájuk jobban rálátunk. Vagy nem feltétlenül emberekre gondolok csak, hanem ideológiára, vagy tevékenységre.

A pokol kapujában

"Valójában úgyis mindenki a teljes életével fog majd elszámolni. És képzelje csak el kedves olvasó, ez az elszámolás nem a végítélet napján történik. Hanem most az adott nap végén. Mindig a mai nap a végítélet napja. Amikor kiderül, hogy tiszta, nyugodt lelkiismerettel tudok- e lefeküdni, mert el tudok számolni a cselekedeteimmel meg a hitemmel. Hogy a nap végén tudom-e szeretni magam. Átgondolva, és értékelve mindazt, amit aznap jóként vagy rosszként okoztam magamnak."
Hogy is mondjam? Régebben elég sokszor vizsgáltam felül magam, illetve többször mint most. Sőt írtam egy csomó elmélkedést is ebben az önvizsgálat témakörben. Amit tudok ajánlani neked, kérdéseket miken menj végig, este vagy reggel, igazából bármikor, mikor időt szánsz rá: Miért kérek bocsánatot? Kitől kérek bocsánatot? Miért és kinek adok hálát? Min szeretnék változtatni? Mutatnék egy másik lehetőséget is. Nézd meg a napi exament.

Mértéktelenek

A test bűnösei

" Vajon a mai huszonéveseknek mi a viszonyuk a szexualitáshoz?"

Ennek azért van pár tényezője, ami ránk hatással van, vagy lehet. Mit mondtak erről a szüleink, vagy mit nem? Mit látunk a médiában? Mit mondanak a barátaink? Mit mond erről az Egyház? Mit mond a környezetünk? Milyen tapasztalataink vannak róla? Nekem elég sok problémát vetett fel, és még fog is felvetni. Ezt még jobban össze szeretném magamnak foglalni és még lehet hogy neked is. Te hogy állsz vele?

Torkosok és falánkok

" A belső béke nélkül mindig külső ingerekkel történik a hiányérzet pótlása, ami valójában csak ismétlődő tüneti kezelés, nem pedig megoldás."

A legtöbben messziről látjátok, hogy problémám van az evéssel. Illetve a testemmel.Ami szorosan köthető az előző bekezdésben levő szexualitáshoz. Még mihez? Hogy amikor megyek hazafelé sokszor ez jár a fejemben, hiába volt tele faltól falig a napom programokkal kong az ürességtől az életem. Az idő csak múlik, és ritkán telik meg tartalommal, megtöltöm hát magamat egy gombás rizzsel vagy bármivel, ami épp otthon van. Ez egyébként még mélyebbre taszít, ebbe a nem tudom milyen bugyorba, ha bárki is önjelöltként megmondja, hogyan kell éljek, hogy sovány legyek.

Tékozlók és fösvények

" Minden ember életében elérkezik egy pont, a megöregedés pillanata, amikor számba veszi, hogy úristen, mire költöttem eddig a pénzemet, az energiámat, az időmet, a tehetségemet, és vajon mennyi idő van még hátra az életemből."
"A fösvény az valójában attól retteg, hogy mi lesz vele a jövőben. Vagyis eluralja a jövőtől való félelem. Mi lesz holnap? Mi lesz akkor, ha nem lesz semmim?"

A felső idézet a tékozlókra vonatkozik az alsó a fösvényekre. Nagyon örülök, örültem, hogy ez a két fejezet ilyen szorosan követi egymást. Nekem így tűnik, hogy az értékeink elpazarlásának és elrejtésének is ugyanaz az oka. Ha rossz az önértékelésünk, és vagy az önbizalmunk, illetve elve az önismeretünk. Nálam sokszor van ez, hogy fogalmam sincs, milyen értékeim vannak. A határokkal végképp sok a gondom. Nálad mi a helyzet ezzel kapcsolatban?

Harag és indulat

"Izgalmas dolog volt felismerni, hogy düh akkor is keletkezik bennem, amikor egy másik ember emlékeztet önmagam olyan tulajdonságaira, amit én gáznak érzek, és nem oldottam meg. Amivel nem vagyok hajlandó szembenézni, és amin nem változtatok."
Egy időben ez alapján gyóntam, hogy mi zavar másokban. Érdekes ez az árnyékszemélyiség kérdése. Másban a szálkát is, magunkban a gerendát sem látjuk ugye.

Erőszakosok

Rablók és gyilkosok

"Vannak olyan emberek, akik igazából nem akarják a bűntudatot felvállalni. Nem akarnak és nem mernek hibák után bocsánatot kérni. Folytatják ugyanazt az erőszakos életet, amit éltek. S közben egyre szarabb az életük."
Nehéz ügy, főleg magammal szoktam erőszakos lenni, ha veled is, akkor bocsánatot kérek. Úgy hiszem ennek a negatív értelemben vett büszkeség lehet a gyökere, ahhoz lehet valami köze. Ha a belső gyengeségeinket és félelmeinket kompenzálva erősnek akarunk mutatkozni.

Öngyilkosok

"... ott van az a film, ami valós történeten alapul a 127 óra. Egy sziklamászóról szól, aki egyedül mászik egy kanyonban, amikor lezuhan a karja beszorul egy sziklahasadékba. Amikor rájön, hogy senki nem fogja megtalálni és kiszabadítani, levágja a saját kezét."
Emiatt a témakör miatt vettem meg nem tudom hány éve ezt a könyvet. Nagyon sokszor akartam öngyilkos lenni, és erre Ágotával jöttünk rá, hogy miért. Nem merem kifejezni a haragom. Ennek egész sok gyerekkori gyökere van. A másik gyökere ez, hogy egyre kevésbé értem, mit tanít erről az Egyház, vagy mit mond erről Jézus. Mindenesetre ez a lényeg, hogy magamra haragszom a helyett, aki megbántott. Ezt úgy tűnik egyre jobban sikerül kezelnem. Erről a 127 óráról annyit, hogy gondolkoztam ezen régebben szimbolikus értelemben, hogy ha szabadulni akarok az egyes helyzetekből, akkor mit vigyek magammal és mit hagyjak magam mögött. Veszteség sajnos mindig lesz.

Istentelenek

"Pokoljárás nélkül nem alakulnak ki morális törvények. Vajon, ha nem hiszek Istenben, akkor van Isten?"

A legtöbbünknél nem ez lehet a gond, hogy van e Isten, vagy nincs? Vagy, hogy velem van e vagy elhagyott? Hanem : milyen az Istenképünk? Most hogy elolvastam a Viskót megtudtam egy dolgot, ami eddig fel sem merült bennem. Amikor Jézust keresztre feszítették, akkor ezt az Atya nem felülről nézte, hanem belülről nézte. Te tudtad ezt? Így azért már teljesen más, közelebb érzem az Atyát.

Rosszakaratúak

Képmutatók és tisztességtelen tanácsadók

"A rossz tanácsadók folyton saját meg nem oldott konfliktusaikról beszélnek."
Az ilyen zsarn-okoskodók miatt teljesen tönkre tettem magam, vért izzadtam, vagy valamikor vért köptem. Ez a bajom, hogy nem tudom, vagy nem merem kezelni ezt, hogy kire hallgassak vagy kire ne. Az önfejűség is és az, ha bizonytalannak mutatkozok igazából egy védekezési mechanizmus. Hogy mi lenne a jó megoldás, azt jobb, ha inkább kitalálom, mint hogy megkérdezzem...

Árulók

"Vajon jelent-e még valamit az Y- generációnak az a szó, hogy hazaárulás? Egyáltalán mit jelent számukra a haza?... Mi van, akkor ha a bőrömben nem érzem magam otthon?... A legcsúnyább hazaárulás az, ha valaki önmaga hitéhez nem hűséges."

Ezen egy időben sokat agyaltam, mi az hogy haza. Mit jelent ez, hogy haza értem? Volt, amikor így éreztem magam, mint ahogy a Bánk Bán -Hazám, Hazámja kezdődik: Mint száműzött ki vándorol a sűrű éjen át, vad förgetegben nem lelé vezérlő csillagát. Az emberszív is így bolyong oly egyes egyedül, úgy tépi künn az orkán, mint az önvád legbelül. Külső segítséggel erre jutottam, hogy a haza az belül van, vagy nincs. Ez jelent még elég sok problémát, hogy amíg önmagamhoz nem merek hűséges lenni, addig máshoz sem tudok.

A Kiút

Erre sem én fogok válaszolni, vagy legalábbis nem az interneten, hanem téged kérlek meg rá.
Gondolj arra kérlek, hogy a jelenlegi legnagyobb problémádat megoldottad. Ha szeretnél válaszolj a kérdésekre. Te leszel a vonal -, Csernus Imre meg én leszünk a csillag*

* Hogy élted meg a szabadulást?
- ...
*Hát te hol voltál, lecsúsztál?
- ...

* Mikortól mondod azt, hogy talpra álltam?
- ....

* Még nem álltál talpra?
- ...

* Minek a függvénye a talpra állásod?
- ...
* Tehát úgy érzed a pénz boldogít?
- ....

* Boldogságban vagy biztonságban?
- ...
* Megbántál már valamit életedben?
- ...
* Most miért sírtál?
- ...
* A megoldatlan lelki dolgaid miatt kértél már segítséget?
- ...
* Hány éves vagy?
- ....
* Nincs több kérdésem, remélem, hogy neked lesz még magadhoz, (vagy hozzám).

Köszönöm, hogy elolvastad. Remélem el tudtalak gondolkodtatni, vagy tudtam segíteni.

 A címhez hozzá fűznék pár gondolatot. Ki a faun? A római mitológia egyik istene. Ember felsőtestű, kecske lábú, lény, szarvakkal a fején. A görög mitológiában a faunnak a szatír, vagy a pán felel meg. Bárhogy is hívjuk jellemző rá, hogy erdőkben lakik, védelmezi a pásztorokat és játszik a pánsípján. Így csalogatja magához a nimfákat, akik szintén az erdőben laknak. A faunok(vén szatír, vagy vén kecske is megnyalja a sót) is és a nimfák is(nimfománia) a termékenység megtestesítői. Ezenkívül a faunok nagyon nagy csibészek is. Ebben a filmben ezt az oldalát ismerhetjük meg. Mi a labirintus? Ez is kötődik a görög mitológiához. Az első labirintust Minósz krétai király építtette, ahová a bika fejű, ember testű Minotauruszt záratta, és akit Ariadné (Ariadné fonala) segítségével Thészeusz győzött le.

  Ezek után remélem kíváncsi vagy: Milyen titkokat rejthet A faun labirintusa? A történet 1944-ben Spanyolországban játszódik, a spanyol polgárháború végén. Carmen, lányával Ofeliával új férjéhez, a kegyetlen Vidal kapitányhoz költözik. Ofelia az új helyzet elől a kertben levő labirintusba menekül egy tündér unszolására. A labirintusban találkozik a faunnal, aki azt állítja, hogy Ofelia egy elveszett birodalom hercegnője. Ám ebben nem teljesen bizonyos, hogy ő e az, ezért három próbát kell kiállnia. A kislány ezt követően hol a mesék világában hajtja végre a próbákat, hol a való világban van, sőt néha ez a kettő találkozik egymással. Ami izgalmassá teszi a helyzetet, hogy a faun csak a legszükségesebb utasításokat mondja el, és így még csak fel sem nagyon tud a rá váró kalandokra készülni a lány. Eközben zajlanak a felnőttek intrikái, és háborúskodásai. Ofeliának senki nem akar hinni az egyik cselédet leszámítva. Nézzétek meg ezt a filmet, mert jó, a spanyol filmek szerintem amúgy is jók. Sőt ami a legjobban tetszett a betét dala, ami egy altató.

 Milyen tanulságot vontam le ebből? Vagy inkább milyen kérdéseket vetett fel? Vajon mi az amit a belső labirintusomban őrzök, illetve tartok fogva, milyen félelem, vagy fájdalom? Meg, hogy milyen megpróbáltatásokon kell átmennem és milyen próbákat kell kiállnom, hogy kiderüljön ki is vagyok valójában? Te hogy állsz ezzel?
 

Ezen gondolkodtam tegnap, hogy miért nézem a Magyarország- Portugália meccset? Miközben tök rég néztem bármiylen meccset is. Sőt miért nézi mindenki a környezetemben a focit? Erre találtam tudományos magyarázatot is. Inkább idézem a Nemzeti Sport cikkét: >>Ezt a jelenséget a társas identitás elméletével magyarázták. A társas identitás az énfogalom azon része, amely a csoporttagságról való tudásunk és az azzal kapcsolatos érzelmeinkből táplálkozik. Jelen esetben a válogatott iránti érdeklődés képezi a csoporttagság alapját, amihez pozitív érzelmek társulnak: együtt örülünk a válogatott jó játékának, góljainak, győzelmeinek. Azzal, hogy egy társas csoport tagjaként kategorizáljuk magunkat, megváltozik az én minősége: az „én”-ből „mi” lesz, az egyéni és a csoportérdek közötti különbség eltűnik, a csoporttársakat hasonlónak látjuk. <<

Tegnap Petivel(a tesómmal) és apukámmal néztük este a Magyarország- Portugália meccset, ami tök jó volt. Felidézte azt az időszakomat, mikor izgatottan vártam mikor lesz újra végre VB, és ki nem hagytam volna egy meccset sem. Az egyéb meccseket pedig csak hébe-hóba néztem akkor is.

Lehet azért ér ez a hirtelen szinte mindenkit elérő fociláz váratlanul engem legalábbis, mert nem az én generációmban volt híres a magyar foci. (Sőt a magyar foci az egy elég ellentmondásos kifejezés volt). Hanem ugye korábban. Az Arany csapat idejében. Most pedig ez a hír járja: "a magyar futball megint szép lesz, méltó régi nagy híréhez".

Nagyon izgalmas volt a tegnapi meccs. Eleinte még hátradőlve néztem a fotelben, a végén meg már majd' bele estem a TV-be. Nagyon pörgős volt az egész játék. Jók voltak a gólok. Azon mondjuk nevettem, hogy a portugál védőkről pattant be, vagy azon is, amikor egymás elől fejelték el a labdát.
A Magyarország- Izland meccset nem láttam, de elég sokat nevettem azon, hogy úgy hírlik az orosz bíró sem különösebben látta.

Remélem, hogy folytatódik még minél tovább, és még az is lehet, hogy a legjobbak közt leszünk. Csak így tovább!!!

Hogy reagálunk, ha meghalljuk, hogy terápia? Az eddigiek alapján ez mindenkiből kivált valamiféle indulatot. Ha vicces akarsz lenni, vagy nagyon alkoholista vagy, akkor ennyit hallasz ki belőle, hogy pia. Van erre elég sok közmondásféle: az alkohol nem oldja meg a problémákat, de a tej sem. Vagy az alkohol nem válasz, de legalább a kérdést elfelejted. A következő vélemény a terápiáról, hogy oda csak a gyengék járnak, a zakkantak és egyebek, inkább beszélgess velem. A harmadik: nem kell pszichológus, Isten meggyógyít. A negyedik, hogy ha ez segít, akkor gyerünk.

A Terápia című sorozatról szeretnék nektek írni. A főszereplői András

( Mácsai Pál), a pszichológus, és a kliensei: Laura( Marozsán Erika), Máté(Nagy Ervin), Zsófi(Sztarenki Dóra), Petra és Tamás(Szamosi Zsófia és Nagy Zsolt), és András pszichológusa Ágnes(Csákányi Eszter). Hétfőnként Laura jár hozzá, aki szerelmes Andrásba, és mindent megtesz, hogy kibillentse őt ebből a pókerarcú, köztünk nem lehet semmi szerepből. Keddenként Máté, az Abonyi gyógyszergyár tulajdonosa, igyekszik kicsikarni András véleményét, és felkorbácsolni a kedélyeket. Szerdán Zsófi fordul hozzá, a tinédzser tornászlány, a serdülő kori problémáival. Csütörtökön pedig Petra és Tamás járnak hozzá ölni egymást párterápia címszó alatt. Pénteken András megy pszichológushoz, hogy kiheverje a hét fáradalmait. Ha megnéznéd a sorozatot, szerintem neked is lenne, akivel tudnál azonosulni, vagy ha nem is egy személlyel akkor egy vagy több problémával, vagy megoldással.

Régebben egy Szirmai Gergős, Hollywoodi hírügynökséges filmkritika tetszett meg nagyon a témában. Ebből idéznék néhány gondolatot. "Él még az a stigma,ha pszichológushoz jársz, akkor beteg vagy". "A pszichoterápia drága és lassú és hosszú ideig tart. A gyógyuláshoz idő kell, legyen az leki vagy testi dolog, az ember nem egy lelki szálkával jut el arra, hogy segítséget kérjen". "Ikea asztal – Sixtusi-kápolna skála:
-Bocsi össze tudnád szerelni ezt az IKEA asztalt,egyedül?
*Természetes.... Már kész is.
- Bocsi, megtennéd, hogy renoválod a Sixtusi- kápolnát?

*Természetes, sőt csukott szemmel, egy lábbal."

Most pedig jöjjön az: Hogyan kötődik ez hozzám? Nagyon. Röviden összefoglalva. Hosszabban pedig. Elég nehezen szoktam erről akár még csak beszélni is, főleg az előítéletek miatt, úgyhogy érezzétek magatokat megtiszteltetve, hogy blog formájában olvashattok róla.

19 évesen elkezdtem dadogni, illetve akkor vette észre anyukám, aztán javasolta, hogy menjek pszichológushoz, aki majd kizárja, hogy pszichés problémám van, és tovább küld a logopédiára. Hát nem zárta ki, úgyhogy 19 és 24 éves korom közt jártam a kistarcsai családsegítőbe, Zsuzsa nénihez. Vele arra jutottunk, hogy hiába van elég sajátos logikám mindenképp van létjogosultságom. Illetve valószínűleg nem hallottátok ezt a szót még, hogy "vallás károsult", én is csak mostanában hallottam róla, és egyébként hívőktől. Nekem nagyon sokat segített a vallás, arról nem is beszélve, hogy Isten örökké csak segít, ugyanakkor nagyon sok tök fölösleges és beteges gátlást is kialakított ez az irgalom nélküli katolicizmus. Ebben segített Zsuzsa néni, hogyan tudnék ebből valamennyire gyógyulni. Ami a lehető legjobb volt, hogy pont akkor találkoztam Zsuzsa nénivel, amikor egyébként is elkezdtem az önismerettel foglalkozni. Ennek a hatását, aki kicsit is figyelt rám 19 és 21 éves korom közt láthatta is. Tőle amiatt jöttem el, mert egy darabig nem kistarcsai, hanem budapesti lakos voltam és olyan helyre szerettem volna menni, ahová lakhelyileg hivatalosan mehetek. Legalábbis egyrészt, másrészt meg volt bennem egy ilyen megérzés, hogy érdemes tovább menjek. Minden esetre nagyon köszönök mindent Zsuzsa néninek.

Így kerültem Ágotához. Őt az egyik tanárnőm, Tordai Zita javasolta, és az egyik angolos csoporttársam Laci. Ágotához, elsősorban a fiúkhoz való eszméletlenül sérült viszonyom miatt fordultam. Ami főleg ebből a nem is tudom milyen apa- lánya kapcsolatban gyökerezett, és a hosszabb- rövidebb párkapcsolataimban burjánzott el. Ami zseniális volt Ágotánál az a szimbólum terápia. Amiért nagyon érdemes volt őt megismernem, hogy ő beszélt először a Csíkszerdáról. Igaz véletlenül, ez azonban a lényegen nem változtat. Illetve volt egy iszonyat nehéz időszak az életemben, ha érdekel mi, akkor inkább személyesen kérdezd meg, és Ágotának tudtam róla a leginkább megnyílni. Ő volt az, akinek az öngyilkossági szándékaimról (legtöbbet) beszéltem. Ennek nagyon örülök, hogy ilyen higgadtan tudta ezt meghallgatni is és megbeszélni is. Most is hozzá járok kezelésre. Neki is nagyon hálás vagyok, hogy ilyen sokat tett és tesz értem, eleinte elég sokszor mondtam el neki, de azóta is törtetlenül így érzem, még ha nem is mondom.

 Kedves Tőled, hogyha végig olvastad. Úgy hiszem ennyi elég is lesz erről, sőt sok is. Majd legközelebb írok a csoportokról, ahova gyógyulás céljából jártam.

Szenvedés

Mindenem tőled van
szerényen beismerem,
és nem lennék senki
nélküled Istenem.

Mindig velem voltál,
mikor fájt a térdem,
és visszavártál engem,
ha rossz útra tértem.

Megszerettem magam,
mert megmutattad nekem,
hogy azért mert a tied
drága az életem.

Meg akarok tanulni
beszélni minél jobban,
hogy amit nekem üzensz
másoknak is elmondjam.

Tisztább lett a lelkem
a szenvedés alatt,
és remélem, hogy most már
tiszta is marad.

Olyan vagyok, mint egy
bokor, amit metszel,
azért, hogy tökéletes
művé váljak egyszer.


Ezt a verset 2010 decemberében írtam, örülök, hogy rátaláltam most. Erről írtam: Egyik részről milyen rossz, hogy sánta voltam akkoriban, vagy még mindig az vagyok. Másik részről pedig milyen jó, hogy nem tudtam rohanni a szó átvitt és szó szerinti jelentésében, és így volt időm felülvizsgálni az életem. Elég kiszolgáltatott voltam amiatt, hogy még ennyire sem hajlott a térdem, mint most. Sokkal korlátozottabbá vált a mozgásom, mint előtte volt, és így hamar jutottam el a határaimig. Ezt büntetésnek hittem, és addig gondolkodtam ezen, hogy miért akarna megbüntetni Isten, amíg erre jöttem rá, hogy ez szimpla következménye annak, hogy szétfutottam a térdem a betonon, meg annak, hogy genetikailag rossz a porcom. Ami ennél is fontosabb felismerés volt, hogy már akkor is séta galopp címet kellett neki adnom. Mert hogy örüljek, hogy fizikai fájdalmaim vannak és nem lelki. Azért rosszabb a lelki fájdalom a fizikainál, mert ott sokkal nehezebb megtalálni eleve az okot, kezelni, vagy akár csak csillapítani is.

A mintatanár főleg a tanárság árnyoldaláról szól. Vagy legalábbis nekem így tűnik. Van egy helyettesítő tanár, Henry Barthes, aki új iskolába kerül. Az életének egy szeletét láthatjuk. Hogyan üresedik ki és hogyan ég ki. Ez a kiüresedés és kiégés mindnyájunkat valamilyen szinten veszélyeztet. Láthatjuk hogyan igyekszik emberséges és következetes lenni a gyerekekkel.

Ami elég fontos, mert szerintem ezzel a legtöbb diák így van, hogy amit a tanár tanít azt öt perc múlva el is felejtik sokszor, ahogy viselkedik velük és amilyen ember, az megmarad bennük örökre. Azt hiszem ez nem lehet valamiféle szerepszemélyiség. Vagy legalábbis, aki emberekkel, pláne gyerekekkel szeretne foglalkozni, neki fel kell készülnie a folyamatos visszajelzésre, arra, hogy mindig valamiféle próbának lesz kitéve a személyisége.

Fontos hozzá az önismeret, hogy újra és újra fel tudja tenni a kérdést: " Ki vagyok én? " Vagy pedig ezt: " Kivagyok? Ha igen, mitől vagy kitől?" Úgyhogy minden tiszteletem a volt tanáraimé, vagy egyáltalán a tanároké. Hálás vagyok a biztatásukért, meg azért hogy nem feltétlenül csak ezt látták meg, milyen vagyok, vagyis voltam akkor, hanem hogy milyen lehetek később.

A történet egy zongorista, Wladyslaw Szpilman üldöztetéséről szól. Két részletben (CD1, CD2) érdemes megnézd, mert elég hosszú. Nem érdekel annyira a politika, ezért csak ilyen szempontból vizsgálom, hogyan bánt egyik "ember" a másikkal. Az üldözöttségről szól, hogyan kell menekülniük az otthonukból a családoknak. Először "csak" kirekesztik őket a különböző helyekről. Ez is elég érdekes kérdés, miért kiáltanak ki valakit furcsának? Miért van ez a sok beskatulyázás, és kiközösítés?

Ahogy haladunk előre a filmben fokról fokra egyre kegyetlenebb bánásmódban részesülnek. Valamiféle stigmát viselnek magukon, egy jelet, vagy hogy azt ne mondjam billogot.

Érdemes megtalálni magunkban is, és rajtunk kívül is azt a helyet, ahova néha elmenekülhetünk a világ kegyetlensége elől, ugyanakkor nem okoz káros függőséget. Kell egy biztos pont...

 Tágabb értelemben a szoba jelentheti a komfort zónánkat is. Amit úgy hiszem mindnyájan igyekszünk minél tovább sértetlenül hagyni. Mi van, ha történik egy változás? Legalább kétféleképpen tudunk válaszolni rá. Javítson ki, aki ért a pszichológiához. Van az asszimiláció, amikor az új ismereteket megpróbáljuk beleilleszteni, vagy bele szuszakolni a világnézetünkbe. Van az akkomodáció, amikor az új helyzethez igazítjuk a világnézetünket. Mi történik, akkor ha valamilyen esemény, vagy ember kihúz, vagy kitaszít a komfort zónánkból? Úgy fogod érezni, hogy kiég a retinád. Amikor délutánonként kijövök a gyárból, ahol dolgozom, mindig nehezen alkalmazkodik a szemem a fényhez. Ha már a fizikai szemünknek is ilyen nehéz alkalmazkodni a hirtelen fényhez, vajon mennyire nehéz lehet a lelki szemünknek...