Szeretnék neked mondani valamit. Hogy azt ne mondjam tartozom egy vallomással. Elvált vagyok, 2015. október óta. Igazából több lehetőség van. Ezt vagy már rég tudod és akkor tárgytalan. Vagy eleve azt sem tudtad hogy házas voltam. Vagy arról még tudsz hogy megházasodtam, csak azt nem tudtad hogy közben különváltak útjaink Petivel. Sajnálom, ha ezt szívesen hallottad volna személyesen tőlem. Ezt amiatt mondom neked, ezért mentem a Cursillora, mert már 2015 februárban elköltöztem Petitől. Romokban hevert az életem. Az volt ebben a baj, ezt hittem, ezért hogy egyáltalán akkor még válófélben voltam, ezért elhagy Isten. Ezt azt Isten engem úgy segítsen szöveget az esküben így értelmeztem, hogy addig segítsen Isten míg megtartom az esküm. Aztán jött Szabina és Lilla, és javasolták a Cursuillot. Mi is pontosan a Cursillo? Ehhez most túl sok mindent nem fűznék. Hanem arról mesélek, hogy mi történt velem ott, vagy hogyan változtam meg általa. Ott a katolikus hitet ismerhettem meg jobban. Abban az érzelmi, és tudat állapotomban más közösség talán meg sem tudott volna tartani. Az emberek szeretetén keresztül megéreztem, hogy Isten szeret. Sokat sírtam ott és sokat is nevettem. Nagyon meghatározó élmény volt az életemben. Úgy mentem oda, hogy félig meddig elváltként egy pokolfajzat vagyok, és úgy jöttem el, hogy nyitva áll előttem is a mennyei hely. Azért fogalmaztam ilyen rébuszokban, mert kérték, hogy keveset beszéljünk a részletekről. Ha még nem volt részed ebben a csodálatos élményben, akkor könyörgök menj Cursillora. Nem közvetlenül tudsz rá jelentkezni, hanem egy olyan emberen keresztül, aki már volt rajta. Ha nem ismersz ilyet, akkor önmagamat tudnám javasolni, erre a megtisztelő szerepre.

Közösség szervezés

A Kóristák ezt tette újra nyilvánvalóvá, hogyan lehet egy csoportot közösségé alakítani. Bevezetésként egy elég szép emlékemmel kezdeném. A Kovászolós időszakom végén, még a diák munkázás előtt Takács Petivel, és Petivel az öcsémmel péntek délutánonként játszottunk a plébánián a napközis hittanosokkal. Ott ez derült ki számomra, hogy a játék is elég jól összehozza az embereket. Erre jutottam, hogy nem feltétlenül kell egy vezetőnek despotának, vagy szigorúnak lennie ahhoz, hogy hatni tudjon rájuk, akiket rábíztak, vagy akik bíznak benne. A játékhoz hasonlóan az éneklés is egy nagyon humánus módszer a közösség szervezéshez.

Miről szól a Kóristák?

 A történet szerint a francia, Tófenék nevű árvaházba egy új nevelő érkezik, Clément Mathieu, aki mellesleg zeneszerző volt. Az igazgató könyörtelen módszereivel egyet nem értvén Mathieu úr elhatározza, hogy egy kórust hoz létre a gyerekek számára. Azzal a nyilvánvaló szándékkal, hogy erőszak nélkül segítsen nekik jobb emberré válniuk, és hogy kamatoztathassa a zenészi múltját. Eleinte kicsit idegenkednek tőle a fiúk, aztán egész jól belejönnek. Főleg az osztály (egyszerre jó és rossz értelemben vett)hangadója, Morhange úr. Neki még egy szóló része is lesz az egyik dalban, ez a jelenet nagyon megtetszett nekem.

Így lettem én is kórista

 A blogom elég nagy része erről szól, miért vagy hogyan vagyok érintett ebben a kórusozásban. A kerepesi gitáros kórusban vagyok tag és Csíkszerda koncertekre szoktam járni. Befejezésül elmesélem neked hogyan lettem kórista. Egy-két alkalommal visszamentem vendégként, vagy szervezőként a Kovászoló második évfolyamára. Ott az egyik hétvégén beszélgettünk erről Bendzsivel, aki a kórus vezető, hogy szeretnék e menni  az esti kórusos misére énekelni. Végül is így döntöttem, hogy megyek. Ezáltal lettem én is ott tag.

A Végtelen hit arról szól: Mire képes Isten? A történet egy rögbicsapat lelki és játékbeli fejlődését mutatja be. Az edző élete egy merő kudarc a csapata állandóan veszít, az otthona egyre több felújításra szorul, tönkremegy a kocsija, és kiderül, hogy miatta nem lehet gyerekük a feleségével immár négy éve. Van még egy fő szereplő, David, aki európai focizott eddig, most pedig rúgójátékosként szeretne szerencsét próbálni az apja biztatására. Ez a film a tanulságát és az ívét tekintve egy modern Dávid és Góliát, illetve David és az óriások. A film közben többször is majdnem elsírtam magam, nagyon sok megható rész van benne. Ezt tartom a film tanulságának, hogy tegyünk meg emberileg, amit tudunk és a többit bízzuk Istenre. Nem olyan egyértelmű, hogy e közül a kettő közöl melyik nehezebb.

Erről írnék egyrészt biztatásul, másrészt bemutatkozásképp, hogyan sikerült egyre jobban Istenre hagyatkozzak. Az első áldozás által indult el egy nagyon személyes és dinamikus kapcsolat Isten és köztem. Aztán jött egy uborkaszezon, vagy szebben fogalmazva viharos időszak. A bérmálkozás és a SZEGY ifi segítségével visszataláltam Hozzá. Nagyon távolságtartónak éreztem Istent, ezt hittem, hogy nem törődik velem. Hiába jártam templomba, elég keveset értettem meg a miséből. A SZEGY ifi az a közösség, ahol ezt megértettem és megéreztem belőle valamit, Isten szeret. Jézus értem is feláldozta magát, ami azóta egyre nagyobb rejtély számomra, hogy miért. Ez egy egyszerű és bonyolult dolog egyben. Utána jött egy Galgás tábor, ahol Istenhez is és magamhoz is közelebb kerültem. Az énképről volt abban a táborban szó, utána kezdtem el az önismerettel foglalkozni. Ami sokat lendített a hitemen, az a "Félelem nélkül Isten félelmében" elnevezésű ifjúsági konferencia volt. Ekkor jöttem rá, hogy a haláltól félek leginkább, attól, hogy bűnösen halok meg. Meg lett egy kedvenc énekem utána, ami sokat segített. Lelki próbáimban Jézus légy velem.

Aztán ott volt a Kovászoló, amibe végül is azért kezdtem bele, hogy megtanuljam, hogyan adjam tovább ezt a hitet. Ezalatt voltam egy gyógyító lelkigyakorlaton. Ahol megtapasztaltam, hogy Isten szeretete gyógyít. Voltam Szentlélek szemináriumon is. Volt egy életgyónásom, Farkas Laci atya gyóntatott. Elég sok mindent felismertem az életemben. Mindeközben egyre jobban megismerkedtem a kistarcsai közösséggel is. Ami a leginkább felnyitotta eddig a szememet a Cursillo. Visszatérve kicsit a filmhez, nekem most nemhogy végtelen hitem nincs, hanem egy mustármagnyi sem. Úgyhogy ha csak egy mustármagnyi hitem is volna, akkor jobb lenne az életem, gazdagabb, teljesebb.

Mi jutott eszembe eleinte a táncról? A szalagavató, hogy egy fejjel magasabb voltam a táncpartneremnél, és nem is tudom hány kilóval kevesebb voltam, mint most. Ezek a páros táncok jutnak eszembe róla, például az argentin tangó. A lagzik. Az iskolai rendezvények. A bulik. És a hiphop. Mindenesetre ezt gondoltam, hogy a tánc semmiképp sem nekem való dolog.

 Mi a mozgás- és táncterápia? Ezt hittem, hogy valami ezoterikus kamu. Kiderült, hogy nem. Nagyon is megalapozott tudományosan és hasznos. Erről fogok most írni neked, elég hosszan is. Ha hivatalos megfogalmazásra vágysz, akkor mutatok egy honlapot. Erről az egész mozgás és tánc terápiáról az egyik tanáromtól dr. Tordai Zita tanárnőtől hallottam, ő javasolta, aki a személyes és társas hatékonyság nevű választható tárgyat tanította nekem. Erről a személyes és társas hatékonyságról még írok, később.

 Testbe nyitva, ez annak a táncterápiás módszernek az elnevezése, ahol végül is voltam, ezen belül a Nők között önismereti csoport. Ami egy évig tartott, és jó volt, nagyon. A Jurányi házban voltak az alkalmak két hetente szombaton 10 és 15 óra között. A szerkezetét tekintve egy megbeszélős körrel kezdődött, és ezzel is fejeződött be, és az alkalmak közepén volt a mozgás. Amiért tetszik ez a módszer, mert amúgy is szimbólumokban gondolkodom, mint ahogy ezt már tapasztalhattad is, és ezeket a különböző mozdulatokat, és történéseket próbáltam megfejteni, nem azonnal, hanem amíg jó idő volt addig az alkalmak után kimentem a Margit szigetre. Érzésem szerint eléggé sikerült átültetni a gyakorlatba a tanultakat főleg akkoriban, mikor még jártam rá. Azért remélem megmaradt, és tartósan meg fog maradni minél több belőle. Ami jó, hogy gyakorlatilag elmúltak a pánik rohamaim. Nem olyan látványos a változás, kezdek rájönni, hogy elég lassú folyamat ez a pszichoterápia. Ez a táncterápia közelebb vitt magamhoz és másokhoz is. Jó érzés volt szeretettnek és elfogadottnak lenni. Megtanultam elfogadni az érintéseket. Ezzel még van mit dolgoznom, régen viszont borzasztó nagy probléma volt. Egyáltalán az jó volt, hogy ki mertem fejezni magam. Végül, de nem utolsó sorban nagyon jó volt a csoport, a vezetők pedig zseniálisak voltak egyszerűen.Úgyhogy hát itt egy vers róla.

Jó volt, hogy veletek lehettem

Köszönöm az időt,
amíg veletek lehettem,
hogy megtartó közösség
voltatok az életemben.

Mert barátságosak
voltatok velem,így sokat
kaptam és köszönöm
nektek a mosolyotokat.

Jó volt elmélyülni,
látni mi van a szívemen,
s tovább elmélkedni
a Margit szigeten.

Sok volt a vidámság,
és nagyon sok volt az öröm,
az emlékekben még
azóta is gyönyörködöm.

Hálás vagyok amiért
olyannak elfogadtatok,
amilyen vagyok és
sok szeretetet adtatok.

Mi jut eszedbe, ha meghallod a kórus vagy a kórista szót? Nekem korábban ez az elképzelésem volt, hogy egy kórusba olyanok járnak, akik legalább öt hangszeren játszanak, a társadalom elit részéhez tartoznak, és híres iskolába járnak, és persze tudnak kottát olvasni. Olyan egy kórus, hogy fekete fehérben énekelnek, rohadt magas hangon, és némely esetekben még táncolnak is hozzá. Tehát van a klasszikus kórus és a néger gospel. Aztán történt egy váratlan fordulat. Nos...

A Csíkszerda nevű kórusról Ágotától hallottam először. Hozzá járok kezelésre és az egyik alkalmon hívták őt , mert az egyik koncertre, azt hiszem a "Jónás"ra felszabadult valahány hely és erről egyeztettek valamit. Utána megkérdeztem, hogy ez milyen kórus, és utána néztem az interneten is. Ez kifejezetten jó, volt, mikor rájöttem kit ismerek még onnan. Borbás Rékát, őt pedig a SZEGY ifiből ismerem.

Kik is ők röviden, vagy mit mondanak magukról.
"Alkotni együtt
Elmélyülni kreatívan
Szabadnak lenni felelősséggel
Művésszé lenni csapatban

2004 óta hirdetjük (2009 februárja óta Csíkszerdaként), hogy a XXI. század elején immár ideje leszámolni a kórusénekléshez tapadó mintegy száz éves megszokásokkal és érdemes újragondolni a közösen énekelve alkotás minden egyes mozzanatát. " Az idézet a Csíkszerda facebook oldaláról van.

Most már nem csak Csíkszerda van, hanem Csíkhétfő, és Csíkkamara is, legalábbis róluk tudok. Most már sejtitek, hogy nem a Csíkszereda nevű székely településről kapták a nevüket, hanem egy összetett szó. A csík a csíkos koncertezős/próbálós ruhából ered és a szerda a próba napjából. Én mindhárom kórus legalább egy koncertjén voltam. Először a Saul és Jonatán halálát hallgattam meg. Aztán a Csíkhétfő " Mese a világ legszebb dalát éneklő madaráról" című művét hallgattam, és szintén tőlük a "Mária történetét". A Csíkkamarának pedig a "Magyar etűdök" koncertjén voltam. Ezen kívül voltam két Kórusok Éjszakáján.

Az első Kórusok Éjszakája után gondolkoztam el azon, hogy én is szívesen tartoznék kórushoz, ahol tudnék énekelni anélkül, hogy bármilyen gyilkos tekintet vagy érzelmi zsarolás kísérné. Végül is tavaly ősszel csatlakoztam a Kerepesi gitáros kórushoz. Összességében ezt tudom mondani, hogy énekelni jó, egyedül is és kórusban is. Hogy miért erről mutatok még valamit.

 2009-ben voltam először Galgás találkozón. Április 25-én, Kistarcsán. Táborban pedig 2010-ben voltam először. Egyből kisebb testvérként(vagyis szervezőként) kezdtem. Főként amiatt, mert a kisebb testvérek egy külön közösséget alkotnak, még ha ez nincs is kimondva így, a Galgán belül. Erre viszonylag hamar jöttem rá. Nekem pedig szükségem volt közösségre, mert eddigre már nem vagy csak hébe hóba jártam a SZEGY ifibe. Mitől is lesz közösség a Galga? Nyilván a Szentlélektől, meg ezektől a vallásos dolgoktól is, ugyanakkor nagyon jók a találkozók és táborok. Legutoljára Turán voltunk. A találkozók kihagyhatatlan elemei a kiscsoport, előadás, ebéd, játék, Szentségimádás, és mise. Mostanában én a Szentségimádásban vagyok érdekelt, nagy örömömre, mert mint látjátok agyalni szeretek a leginkább.
 
 Van az úgynevezett hét régió, ennek az egyike ugye a Galga. Amin kívül még van a Dél- Duna, Észak-Duna, Tisza, Zagyva, Ipoly, és Tápió. Mint látod, mind folyókról kapták a nevüket. Eredetileg aszerint, hogy melyik település, melyik folyóhoz van közel, gyakorlatilag, pedig az egyes régiókhoz azok a falvak és városok tartoznak, ahova akarnak, legalábbis nekem így tűnik. Ezek a régiók nem csak külön szerveznek programokat, hanem közösen is. Ez a hétrégiós találkozó.

 Amiket nagyon szoktam szeretni azok a kiscsoportos beszélgetések és a játékok. Azzal együtt, hogy vannak tabuk a beszélgetések során, lévén, hogy vallásos közösség. (pl. párkapcsolat).

 Most ennél részletesebben nem is írnék. Összességében ezt tudom mondani, hogy érdemes megismernetek a Galgamenti Nagyboldogasszony Közösséget. Ennek a legjobb módja, ha jöttök, vagy mentek( ez attól függ, hol fogok dolgozni, hogy én is ott leszek e) a nyári táborunkba, ami már legalább 6 éve a fantasztikus, festői szépségű, méltán híres Máriabesnyőn kerül megrendezésre nyárról, nyárra.