Ismét egy könyvet mutatnék be neked. Pál Ferenc: A szorongástól az önbecsülésig. Ez a könyv, mint ahogy a címben is van a szorongás és reális önbecsülés közti állomásokon megy végig, fokról fokra. Az egyik fontos motívum amit kiemelnék a 11 fejű sárkány. Ez a 11 fej: A sebek, hiányok, szükségletek, sérelmek, vágyak, tökéletlenség, hibák, veszteségek, problémák, szenvedés, és ellentétek. Ezeket egyrészt nem tudjuk kiküszöbölni az életünkből, másrészt nem is érdemes, harmadrészt pedig a sárkányunk addig él míg mi is. Nagyon rég láttam egy filmet, a Sárkányszivet, és úgy emlékszem ott a főhős és a sárkány szíve valamiért közös lett.

Nos nézzük hogy lehet mindezekkel együtt élni, és kigyógyulni a szorongásainkból. Fontos a lényeglátás és az igazság felismerése. Ehhez mondok egy mesét az igazságról és a hamisságról."Igazság és hamisság együtt mentek fürdeni.A hamisság előbb jött ki a vízből, ellopta az igazság ruháját, magára vette, a sajátját pedig ott hagyta a parton.Szegény igazság nagyon elszomorodott, mikor nem lelte a holmiját, de így szólt magában:Inkább járok meztelenül egész hátralévő életemben, semhogy magamra vegyem a hamisság köntösét.Azóta meztelen az igazság, a hamisság pedig mind a mai napig az igazság köntösében jár az emberek között."

Milyen a szorongással teli, sebzettség vezérelt élet? Ha valaki mindig kivételes és különleges akar lenni, csak ő lehet a győztes más nem; ha döntenie kell a kapcsolat és a győzelem között a győzelmet választja. Ezzel szemben, aki növekedés motivált, mer önmaga lenni, még ha ezért nem is mindenki fogadja el. Szereti az embereket, mert szeretetre méltók. Akkor is eszébe jutunk, ha nincs éppen szüksége valamire.

Mi a különbség az énkép, az önértékelés, az önbizalom és az önbecsülés közt? Énkép: ez az önmagunkról alkotott kép, ami a legtöbbünknél nem reális, vagy jobb vagy rosszabb mint, amilyenek valójában vagyunk. Önértékelés: az önmagunkról, a magatartásunkról, a tulajdonságainkról alkotott véleményünk. Önbizalom: mennyire bízom magamban. Önbecsülés: hogyan viszonyulok önmagamhoz, mennyire fogadom el, vagy utasítom el magam.

Az önbecsülés négy fajtája: most egy kis matek, azon belül is a kombinatorika következik. Van a belső és külső önbecsülés. 1. eset: van belső és külső önbecsülésünk is van. Aminek az az előnye, hogy megy az életük, mint a karika csapás. Az a hátránya, hogy túlságosan függetlenekké válhatunk, hiszen nincs szükségünk senkire hogy jól legyünk. 2. eset: belső ugyan nincs, de van külső önbecsülésünk. Az előnye, hogy nagy teljesítményekre vagyunk képes. A hátránya, hogy örökké versengünk. 3. eset: van belső önbecsülésünk, de nincs külső. Az előnye, hogy életvidámak és megelégedett vagyunk. A hátránya, hogy nem törődünk a többiek véleményével. 4. eset: nincs se külső se belső önbecsülésünk. Itt nincs is értelme a jellemzésnek. Na jó, azért mégis. A hátránya, hogy egy helyben toporgunk, az előnye, ha hagyjuk magunkat kilendíteni ebből, akkor innen már csak felfelé vezet az út.

Hogyan fejleszthetjük a belső önbecsülésünket? Rátalálunk önmagunkra. Elfogadjuk a testünket. A jelenben élünk. Felelősséget vállalunk. Emellett kockázatot is vállalunk. Megtanulunk egyedül lenni. Megértjük önmagunkat. Szert teszünk egy kis öniróniára. Elfogadjuk magunkat. Elfogadjuk másoktól a dicséretet. Ha ezek után úgy érzed, van még mit dolgoznod az önbecsüléseden, akkor sok sikert hozzá.

 Vasárnap néztük az unokahúgommal, Nórival Az oroszlánkirályt. Ez egy jól felépített mese. Az elején megismerhetjük a szereplőket. Bepillantást nyerhetünk Mufasa a király, Simba a trónörökös, és Zordon a haszonleső életébe. A cím is erre enged következtetni, hogy itt valamiféle hatalmi harcról lesz szó. A mese első fele Simba gyerekkoráról és Zordon cselszövéséről szól.

Zordon terve félig meddig bejön, és ő kerül a trónra. Ott csúszik hiba a számításaiba, hogy Simba megmenekül a hiénák elől, majd új családra lel, Timon és Pumba személyében. Ők átadják életfilozófiájukat a kis  oroszlánnak. Hakunamatata- csak annyit jelent szép az élet itt lent. Ám az idill véget ér, Nala felbukkanásával. Aki visszahívja Simbát, hogy szabadítsa meg a népét Zordontól. Itt elég érdekes kérdések vetődnek fel. Először is trónörökösként az ő vállát nyomja a felelősség, ami elől igyekszik is eleinte elmenekülni. Ezen kívül bűntudata van, mert úgy tudja egyedül ő a hibás az apaja halálában. Még csak meg sem próbált visszamenni a trónszirthez, pedig nyilván tudta az utat. Hiszen legalább egyszer megtette. Ahhoz viszont hogy visszatérjen egy belső utat kellett bejárnia.

Timon és Pumba segítségével megpróbálta elnyomni a múlt fájó sebeit. Ami most újra előjött. Végül sikerült felismernie, hogy a múltat csak úgy tudja maga mögött hagyni, ha szembenéz vele. Hiába nőtt fel egy szurikáta és egy varacskos disznó mellett, arra is ráébredt, hogy ő egy oroszlán. Ráadásul immár ő a király. Rátalálva valódi énjére teljesíteni tudta a küldetését. Külső segítséggel meghallotta a belső hívó szavát.

Most is szeretnék pár kérdést feltenni. Neked is és magamnak is. Miért van bűntudatod? Hogyan próbálod magad mögött hagyni a múltat? Ki vagy te és mi a hivatásod?

Múlt hét szombaton, vagyis július 16-án voltam Jenny és Dani esküvőjén. Őket a SZEGY ifiből ismerem. Ahhoz képest, hogy milyen ironikus helyzetről volt olyan értelemben szó, hogy elváltként esküvőre mentem, csodálatos volt, sajnálhatod, ha te nem voltál.

Nagyon érzelemgazdag nap volt, úgy értve hogy egy csomó emlék tört fel belőlem. Egyrészt a saját esküvőm jutott eszembe, meg végül is a bűntudat is a válás miatt, másrészt mégiscsak a Béke utca 35-ben nőttem fel. Majdnem sírtam is, nem tudom, jó e vagy rossz, hogy visszanyeltem a könnyeimet. Régen az ilyesmit szofisztikáltabban fogalmaztam meg: Mintha csata folyna vér helyett ereim falán, szívesen sírtam volna, és már könnyeztem is talán. Jó volt érezni az elfogadottságot, nagyon otthon éreztem magam.

Nagyon örültem a gyülekezetnek és ők is örültek nekem. Örültem Jennynek és Daninak is. Danit nem annyira ismerem, csak úgymond látásból a táborokról. Illetve számomra elég váratlan helyzetben találkoztunk egyszer. Az Örsön kérdezte ő is és akik még ott voltak, hogy felajánlanám e az adóm egy százalékát a leukémiás gyerekeknek. Mondtam, hogy igen és azóta is őket írom be az adóbevallás civil alapítványos részéhez. Jennyvel pedig a SZEGY ifizés alatt is és azóta is nagyon jóban vagyunk. Nagyon szeretem. Mind ketten nagyon cukik.

 Tetszett Monty prédikációja, neki most különleges szerepe volt itt, mert Jenny apja és nem mellesleg ő a lelkész ugye a Szabad Evangéliumi Gyülekezetben. Emlékeim szerint erről beszélt, hogy a férfiaknak úgy kell szeretniük a feleségüket, és olyan különlegesnek kel tartaniuk, mint ahogy Jézus szereti és különlegesnek tartja az Egyházat. A feleségeknek pedig feltételek nélkül kell tisztelniük a férjüket. Még akkor is ugye, ha nem kosaraznak olyan jól, mint Taylor Mark. Nagyon jók voltak a köszöntések, Dani nagymamájáé, Gyuláé és Molnié is. Akiknek a köszöntése különösen tetszett Kriszti,Gábor, és Dóri köszöntése. Főleg Dórié volt nagyon megható, tényleg látszik, hogy olyanok Jennyvel, mint az ikrek. Aranyos volt, hogy megemlítette, mindketten szerettek volna egy Edwardot, vagy Mr Darcyt maguk mellé.

 Tetszettek a játékok is. Ez a klasszikus cipő felemelős is, meg az origamis-halászós. Mivel elég késő volt a játék közben hazamentünk Anna nénivel, és Attila bácsival, Kistarcsára. általuk ismertem meg ezt a gyülekezetet. Így értékelem, hogy érdemes volt talpon maradnom.

 Végül de nem utolsó sorban. Kedves Ifjú Pár írtam nektek egy verset. Arra az estre, ha elkeveredne a nászajándékok közt, sajnos elég béna lapra írtam. Meg a verseimmel az az igazság, mindig menőzök ezen a blogon. Sok szeretettel Nektek, tőlem:

Legyetek lelki kincsekben gazdagok

Legyetek életetek során
lelki kincsekben gazdagok,
legyetek amilyen korán
esküdtetek olyan boldogok.

Eme esős és jeles napon
gratulálok Nektek,
szeressétek egymást nagyon,
együtt öregedjetek meg.

Gondolok majd rátok,
és imádkozom  értetek.
Értékeljétek a házasságot,

a szeretet és az életet.
Most már jobban látom
utólag a lényeget.




 

Szeretnék neked mondani valamit. Hogy azt ne mondjam tartozom egy vallomással. Elvált vagyok, 2015. október óta. Igazából több lehetőség van. Ezt vagy már rég tudod és akkor tárgytalan. Vagy eleve azt sem tudtad hogy házas voltam. Vagy arról még tudsz hogy megházasodtam, csak azt nem tudtad hogy közben különváltak útjaink Petivel. Sajnálom, ha ezt szívesen hallottad volna személyesen tőlem. Ezt amiatt mondom neked, ezért mentem a Cursillora, mert már 2015 februárban elköltöztem Petitől. Romokban hevert az életem. Az volt ebben a baj, ezt hittem, ezért hogy egyáltalán akkor még válófélben voltam, ezért elhagy Isten. Ezt azt Isten engem úgy segítsen szöveget az esküben így értelmeztem, hogy addig segítsen Isten míg megtartom az esküm. Aztán jött Szabina és Lilla, és javasolták a Cursuillot. Mi is pontosan a Cursillo? Ehhez most túl sok mindent nem fűznék. Hanem arról mesélek, hogy mi történt velem ott, vagy hogyan változtam meg általa. Ott a katolikus hitet ismerhettem meg jobban. Abban az érzelmi, és tudat állapotomban más közösség talán meg sem tudott volna tartani. Az emberek szeretetén keresztül megéreztem, hogy Isten szeret. Sokat sírtam ott és sokat is nevettem. Nagyon meghatározó élmény volt az életemben. Úgy mentem oda, hogy félig meddig elváltként egy pokolfajzat vagyok, és úgy jöttem el, hogy nyitva áll előttem is a mennyei hely. Azért fogalmaztam ilyen rébuszokban, mert kérték, hogy keveset beszéljünk a részletekről. Ha még nem volt részed ebben a csodálatos élményben, akkor könyörgök menj Cursillora. Nem közvetlenül tudsz rá jelentkezni, hanem egy olyan emberen keresztül, aki már volt rajta. Ha nem ismersz ilyet, akkor önmagamat tudnám javasolni, erre a megtisztelő szerepre.

Henrich Heine Loreley című versét Dórinak az egyik némettanáromnak,és a német nyelvvizsga előkészítőnek köszönhetően fordítottam le. Nem is fűznék hozzá többet. Ez az eredeti vers:

Heinrich Heine

Loreley

Ich weiß nicht, was soll es bedeuten,
Daß ich so traurig bin;
Ein Märchen aus alten Zeiten,
Das kommt mir nicht aus dem Sinn.

Die Luft ist kühl und es dunkelt,
Und ruhig fließt der Rhein;
Der Gipfel des Berges funkelt
Im Abendsonnenschein.

Die schönste Jungfrau sitzet
Dort oben wunderbar,
Ihr goldnes Geschmeide blitzet,
Sie kämmt ihr goldnes Haar.

Sie kämmt es mit goldnem Kamme,
Und singt ein Lied dabey;
Das hat eine wundersame,
Gewaltige Melodey.

Den Schiffer, im kleinen Schiffe,
Ergreift es mit wildem Weh;
Er schaut nicht die Felsenriffe,
Er schaut nur hinauf in die Höh'.

Ich glaube, die Wellen verschlingen
Am Ende Schiffer und Kahn;
Und das hat mit ihrem Singen
Die Loreley getan.

Íme a fordítás:

Loreley

Hogy miért számomra rejtelem
szomorú vagyok azóta,
nem sikerül elfelejtenem,
belém égett e régi nóta.

Hideg lett, az ég sötétté vált,

és lassan folyt a Rajna,
benne egy magas hegy állt,
s az alkony csillogott rajta.

A legszebb lány üldögélt ott
fenn, s megigézett a lénye,

szinte már megvakított
hajának arany fénye.

Miközben az aranyfésű
végigszelte arany haját,
ő énekelt egy gyönyörű
és szabad melódiát.

A hajósnak a kis hajóban
vadul fájt a lelke,
rá sem nézett a zátonyra,
csak az eget figyelte.

A csónakost a csónakjával

elnyelte az ár,
ezt szirén dalával
ő tette Loreley.

Közösség szervezés

A Kóristák ezt tette újra nyilvánvalóvá, hogyan lehet egy csoportot közösségé alakítani. Bevezetésként egy elég szép emlékemmel kezdeném. A Kovászolós időszakom végén, még a diák munkázás előtt Takács Petivel, és Petivel az öcsémmel péntek délutánonként játszottunk a plébánián a napközis hittanosokkal. Ott ez derült ki számomra, hogy a játék is elég jól összehozza az embereket. Erre jutottam, hogy nem feltétlenül kell egy vezetőnek despotának, vagy szigorúnak lennie ahhoz, hogy hatni tudjon rájuk, akiket rábíztak, vagy akik bíznak benne. A játékhoz hasonlóan az éneklés is egy nagyon humánus módszer a közösség szervezéshez.

Miről szól a Kóristák?

 A történet szerint a francia, Tófenék nevű árvaházba egy új nevelő érkezik, Clément Mathieu, aki mellesleg zeneszerző volt. Az igazgató könyörtelen módszereivel egyet nem értvén Mathieu úr elhatározza, hogy egy kórust hoz létre a gyerekek számára. Azzal a nyilvánvaló szándékkal, hogy erőszak nélkül segítsen nekik jobb emberré válniuk, és hogy kamatoztathassa a zenészi múltját. Eleinte kicsit idegenkednek tőle a fiúk, aztán egész jól belejönnek. Főleg az osztály (egyszerre jó és rossz értelemben vett)hangadója, Morhange úr. Neki még egy szóló része is lesz az egyik dalban, ez a jelenet nagyon megtetszett nekem.

Így lettem én is kórista

 A blogom elég nagy része erről szól, miért vagy hogyan vagyok érintett ebben a kórusozásban. A kerepesi gitáros kórusban vagyok tag és Csíkszerda koncertekre szoktam járni. Befejezésül elmesélem neked hogyan lettem kórista. Egy-két alkalommal visszamentem vendégként, vagy szervezőként a Kovászoló második évfolyamára. Ott az egyik hétvégén beszélgettünk erről Bendzsivel, aki a kórus vezető, hogy szeretnék e menni  az esti kórusos misére énekelni. Végül is így döntöttem, hogy megyek. Ezáltal lettem én is ott tag.

Ennek a Szentségimádásnak elég jó története van. A turai Galgás találkozóra íródott, ahol az Egyház apostoliságáról volt szó. Mikor megtudtam mi lesz a téma elkezdtem ötletelni, és nagyon nem ment. Az jutott eszembe, hogy megkérdezem Mártit, aki egyrészt az egyik előadó, másrészt a találkozó egyik zenésze volt, hogy mi illene az előadáshoz. Ő mondta ezt, hogy az apostolok meghívásáról lenne érdemes mondani valamit. Még mindig nem tudtam mi legyen, viszont egyik este megálmodtam a szöveget. Utána egyébként az elég nehéz volt visszaemlékezni erre az álomra, sikerült minden esetre és még verset is írtam róla. Az pedig, hogy a vers és az elmélkedős rész hogyan illeszkedjen Juci ötlete volt, és ő olvasta fel a Szentségimádást. Nagyon jó volt az ének is, tehát ez tökéletes csapa munka volt, legalábbis szerintem. Köszönöm a Galgás szervezőknek a lehetőséget, Mártinak az ötletet, Jucinak a felolvasást, a kartali énekkarnak a zenélést, és Szentléleknek, hogy eszembe juttatott mindent, amit írnom kell. Íme a végkifejlet:

Gyere Máté! Ne szedj többé vámot,
életeddel adj Istennek számot.
Az én utam hiába keskeny és köves,
arra kérlek, hogy kövess.

Máté 9,9-13: Amikor Jézus tovább ment onnan, meglátott egy embert, aki a vámnál ült. Máténak hívták. Megszólította: >>Kövess engem!<< Az fölkelt és követte őt.
Téged honnan hív el Jézus? Honnan kéne felkelned és követned őt? Az internet elől? Egy rossz társaságból?Valamilyen káros szenvedélytől? Vagy egy olyan dologtól, aminek túlságosan a rabjává váltál?


Én választottalak téged és nem
te engem, hogy gyümölcsöző legyen
életed, az én nevemben kérd Istent,
s amit kérsz megad mindent.

János 15,15-16: Barátaimnak mondalak titeket, mert mindent, amit hallottam Atyámtól, tudtul adtam nektek. Nem ti választottatok engem, hanem én választottalak titeket. Arra rendeltelek benneteket, hogy elmenjetek, gyümölcsöt teremjetek, és gyümölcsötök megmaradjon, s hogy bármit kértek az Atyától az én nevemben, megadja nektek.
Melyik az a területe az életednek, ami egyre inkább gyümölcsözik? Miben vagy egyre jobb?

 Evezz a mélyre és vesd ki hálód,
veszítsd el életed s megtalálod.
Látod nélkülem egy halat sem fogtál,
emberhalász vagy most már.

Lukács 5, 4-6: Amikor befejezte beszédét, ezt mondta Simonnak: >> Evezzetek a mélyre és vessétek ki a hálóitokat a halfogáshoz! << Simon ezt felelte neki: >> Mester egész éjszaka fáradoztunk, és semmit sem fogtunk. A te szavadra azonban kivetem a hálót<< És miután ezt megtette a halaknak oly bőséges sokaságát fogták ki, hogy szakadozott a hálójuk.
Mi az, amivel már régóta próbálkozol és nem sikerül? Fejezd be kérlek ezt a mondatot: Drága Jézus már megtettem mindent, és nincs eredmény, a te szavadra azonban...

Kövess engem!

Gyere Máté! Ne szedj többé vámot,
életeddel adj Istennek számot.
Az én utam hiába keskeny és köves,
arra kérlek, hogy kövess.

Én választottalak téged és nem
te engem, hogy gyümölcsöző legyen
életed, az én nevemben kérd Istent,
s amit kérsz megad mindent.

Evezz a mélyre és vesd ki hálód,
veszítsd el életed s megtalálod.
Látod nélkülem egy halat sem fogtál,
emberhalász vagy most már.

Jézus téged is hív. Megemlítenék neked még egy lehetőséget, ha szeretnéd megismerni Jézust közelebbről is és a Galgás közösséget, akkor szeretettel hívlak a táborba, amire július 17-ig lehet jelentkezni, és augusztus 5-től 10-ig tart. Ha pedig magadat szeretnéd jobban megismerni, akkor evezz a lelked mélyére, és hogy ezt hogyan érdemes tenned erről szólt ez a bejegyzés.

A Végtelen hit arról szól: Mire képes Isten? A történet egy rögbicsapat lelki és játékbeli fejlődését mutatja be. Az edző élete egy merő kudarc a csapata állandóan veszít, az otthona egyre több felújításra szorul, tönkremegy a kocsija, és kiderül, hogy miatta nem lehet gyerekük a feleségével immár négy éve. Van még egy fő szereplő, David, aki európai focizott eddig, most pedig rúgójátékosként szeretne szerencsét próbálni az apja biztatására. Ez a film a tanulságát és az ívét tekintve egy modern Dávid és Góliát, illetve David és az óriások. A film közben többször is majdnem elsírtam magam, nagyon sok megható rész van benne. Ezt tartom a film tanulságának, hogy tegyünk meg emberileg, amit tudunk és a többit bízzuk Istenre. Nem olyan egyértelmű, hogy e közül a kettő közöl melyik nehezebb.

Erről írnék egyrészt biztatásul, másrészt bemutatkozásképp, hogyan sikerült egyre jobban Istenre hagyatkozzak. Az első áldozás által indult el egy nagyon személyes és dinamikus kapcsolat Isten és köztem. Aztán jött egy uborkaszezon, vagy szebben fogalmazva viharos időszak. A bérmálkozás és a SZEGY ifi segítségével visszataláltam Hozzá. Nagyon távolságtartónak éreztem Istent, ezt hittem, hogy nem törődik velem. Hiába jártam templomba, elég keveset értettem meg a miséből. A SZEGY ifi az a közösség, ahol ezt megértettem és megéreztem belőle valamit, Isten szeret. Jézus értem is feláldozta magát, ami azóta egyre nagyobb rejtély számomra, hogy miért. Ez egy egyszerű és bonyolult dolog egyben. Utána jött egy Galgás tábor, ahol Istenhez is és magamhoz is közelebb kerültem. Az énképről volt abban a táborban szó, utána kezdtem el az önismerettel foglalkozni. Ami sokat lendített a hitemen, az a "Félelem nélkül Isten félelmében" elnevezésű ifjúsági konferencia volt. Ekkor jöttem rá, hogy a haláltól félek leginkább, attól, hogy bűnösen halok meg. Meg lett egy kedvenc énekem utána, ami sokat segített. Lelki próbáimban Jézus légy velem.

Aztán ott volt a Kovászoló, amibe végül is azért kezdtem bele, hogy megtanuljam, hogyan adjam tovább ezt a hitet. Ezalatt voltam egy gyógyító lelkigyakorlaton. Ahol megtapasztaltam, hogy Isten szeretete gyógyít. Voltam Szentlélek szemináriumon is. Volt egy életgyónásom, Farkas Laci atya gyóntatott. Elég sok mindent felismertem az életemben. Mindeközben egyre jobban megismerkedtem a kistarcsai közösséggel is. Ami a leginkább felnyitotta eddig a szememet a Cursillo. Visszatérve kicsit a filmhez, nekem most nemhogy végtelen hitem nincs, hanem egy mustármagnyi sem. Úgyhogy ha csak egy mustármagnyi hitem is volna, akkor jobb lenne az életem, gazdagabb, teljesebb.

Mi jutott eszembe eleinte a táncról? A szalagavató, hogy egy fejjel magasabb voltam a táncpartneremnél, és nem is tudom hány kilóval kevesebb voltam, mint most. Ezek a páros táncok jutnak eszembe róla, például az argentin tangó. A lagzik. Az iskolai rendezvények. A bulik. És a hiphop. Mindenesetre ezt gondoltam, hogy a tánc semmiképp sem nekem való dolog.

 Mi a mozgás- és táncterápia? Ezt hittem, hogy valami ezoterikus kamu. Kiderült, hogy nem. Nagyon is megalapozott tudományosan és hasznos. Erről fogok most írni neked, elég hosszan is. Ha hivatalos megfogalmazásra vágysz, akkor mutatok egy honlapot. Erről az egész mozgás és tánc terápiáról az egyik tanáromtól dr. Tordai Zita tanárnőtől hallottam, ő javasolta, aki a személyes és társas hatékonyság nevű választható tárgyat tanította nekem. Erről a személyes és társas hatékonyságról még írok, később.

 Testbe nyitva, ez annak a táncterápiás módszernek az elnevezése, ahol végül is voltam, ezen belül a Nők között önismereti csoport. Ami egy évig tartott, és jó volt, nagyon. A Jurányi házban voltak az alkalmak két hetente szombaton 10 és 15 óra között. A szerkezetét tekintve egy megbeszélős körrel kezdődött, és ezzel is fejeződött be, és az alkalmak közepén volt a mozgás. Amiért tetszik ez a módszer, mert amúgy is szimbólumokban gondolkodom, mint ahogy ezt már tapasztalhattad is, és ezeket a különböző mozdulatokat, és történéseket próbáltam megfejteni, nem azonnal, hanem amíg jó idő volt addig az alkalmak után kimentem a Margit szigetre. Érzésem szerint eléggé sikerült átültetni a gyakorlatba a tanultakat főleg akkoriban, mikor még jártam rá. Azért remélem megmaradt, és tartósan meg fog maradni minél több belőle. Ami jó, hogy gyakorlatilag elmúltak a pánik rohamaim. Nem olyan látványos a változás, kezdek rájönni, hogy elég lassú folyamat ez a pszichoterápia. Ez a táncterápia közelebb vitt magamhoz és másokhoz is. Jó érzés volt szeretettnek és elfogadottnak lenni. Megtanultam elfogadni az érintéseket. Ezzel még van mit dolgoznom, régen viszont borzasztó nagy probléma volt. Egyáltalán az jó volt, hogy ki mertem fejezni magam. Végül, de nem utolsó sorban nagyon jó volt a csoport, a vezetők pedig zseniálisak voltak egyszerűen.Úgyhogy hát itt egy vers róla.

Jó volt, hogy veletek lehettem

Köszönöm az időt,
amíg veletek lehettem,
hogy megtartó közösség
voltatok az életemben.

Mert barátságosak
voltatok velem,így sokat
kaptam és köszönöm
nektek a mosolyotokat.

Jó volt elmélyülni,
látni mi van a szívemen,
s tovább elmélkedni
a Margit szigeten.

Sok volt a vidámság,
és nagyon sok volt az öröm,
az emlékekben még
azóta is gyönyörködöm.

Hálás vagyok amiért
olyannak elfogadtatok,
amilyen vagyok és
sok szeretetet adtatok.