Szeretnék neked mondani valamit. Hogy azt ne mondjam tartozom egy vallomással. Elvált vagyok, 2015. október óta. Igazából több lehetőség van. Ezt vagy már rég tudod és akkor tárgytalan. Vagy eleve azt sem tudtad hogy házas voltam. Vagy arról még tudsz hogy megházasodtam, csak azt nem tudtad hogy közben különváltak útjaink Petivel. Sajnálom, ha ezt szívesen hallottad volna személyesen tőlem. Ezt amiatt mondom neked, ezért mentem a Cursillora, mert már 2015 februárban elköltöztem Petitől. Romokban hevert az életem. Az volt ebben a baj, ezt hittem, ezért hogy egyáltalán akkor még válófélben voltam, ezért elhagy Isten. Ezt azt Isten engem úgy segítsen szöveget az esküben így értelmeztem, hogy addig segítsen Isten míg megtartom az esküm. Aztán jött Szabina és Lilla, és javasolták a Cursuillot. Mi is pontosan a Cursillo? Ehhez most túl sok mindent nem fűznék. Hanem arról mesélek, hogy mi történt velem ott, vagy hogyan változtam meg általa. Ott a katolikus hitet ismerhettem meg jobban. Abban az érzelmi, és tudat állapotomban más közösség talán meg sem tudott volna tartani. Az emberek szeretetén keresztül megéreztem, hogy Isten szeret. Sokat sírtam ott és sokat is nevettem. Nagyon meghatározó élmény volt az életemben. Úgy mentem oda, hogy félig meddig elváltként egy pokolfajzat vagyok, és úgy jöttem el, hogy nyitva áll előttem is a mennyei hely. Azért fogalmaztam ilyen rébuszokban, mert kérték, hogy keveset beszéljünk a részletekről. Ha még nem volt részed ebben a csodálatos élményben, akkor könyörgök menj Cursillora. Nem közvetlenül tudsz rá jelentkezni, hanem egy olyan emberen keresztül, aki már volt rajta. Ha nem ismersz ilyet, akkor önmagamat tudnám javasolni, erre a megtisztelő szerepre.

Henrich Heine Loreley című versét Dórinak az egyik némettanáromnak,és a német nyelvvizsga előkészítőnek köszönhetően fordítottam le. Nem is fűznék hozzá többet. Ez az eredeti vers:

Heinrich Heine

Loreley

Ich weiß nicht, was soll es bedeuten,
Daß ich so traurig bin;
Ein Märchen aus alten Zeiten,
Das kommt mir nicht aus dem Sinn.

Die Luft ist kühl und es dunkelt,
Und ruhig fließt der Rhein;
Der Gipfel des Berges funkelt
Im Abendsonnenschein.

Die schönste Jungfrau sitzet
Dort oben wunderbar,
Ihr goldnes Geschmeide blitzet,
Sie kämmt ihr goldnes Haar.

Sie kämmt es mit goldnem Kamme,
Und singt ein Lied dabey;
Das hat eine wundersame,
Gewaltige Melodey.

Den Schiffer, im kleinen Schiffe,
Ergreift es mit wildem Weh;
Er schaut nicht die Felsenriffe,
Er schaut nur hinauf in die Höh'.

Ich glaube, die Wellen verschlingen
Am Ende Schiffer und Kahn;
Und das hat mit ihrem Singen
Die Loreley getan.

Íme a fordítás:

Loreley

Hogy miért számomra rejtelem
szomorú vagyok azóta,
nem sikerül elfelejtenem,
belém égett e régi nóta.

Hideg lett, az ég sötétté vált,

és lassan folyt a Rajna,
benne egy magas hegy állt,
s az alkony csillogott rajta.

A legszebb lány üldögélt ott
fenn, s megigézett a lénye,

szinte már megvakított
hajának arany fénye.

Miközben az aranyfésű
végigszelte arany haját,
ő énekelt egy gyönyörű
és szabad melódiát.

A hajósnak a kis hajóban
vadul fájt a lelke,
rá sem nézett a zátonyra,
csak az eget figyelte.

A csónakost a csónakjával

elnyelte az ár,
ezt szirén dalával
ő tette Loreley.

Közösség szervezés

A Kóristák ezt tette újra nyilvánvalóvá, hogyan lehet egy csoportot közösségé alakítani. Bevezetésként egy elég szép emlékemmel kezdeném. A Kovászolós időszakom végén, még a diák munkázás előtt Takács Petivel, és Petivel az öcsémmel péntek délutánonként játszottunk a plébánián a napközis hittanosokkal. Ott ez derült ki számomra, hogy a játék is elég jól összehozza az embereket. Erre jutottam, hogy nem feltétlenül kell egy vezetőnek despotának, vagy szigorúnak lennie ahhoz, hogy hatni tudjon rájuk, akiket rábíztak, vagy akik bíznak benne. A játékhoz hasonlóan az éneklés is egy nagyon humánus módszer a közösség szervezéshez.

Miről szól a Kóristák?

 A történet szerint a francia, Tófenék nevű árvaházba egy új nevelő érkezik, Clément Mathieu, aki mellesleg zeneszerző volt. Az igazgató könyörtelen módszereivel egyet nem értvén Mathieu úr elhatározza, hogy egy kórust hoz létre a gyerekek számára. Azzal a nyilvánvaló szándékkal, hogy erőszak nélkül segítsen nekik jobb emberré válniuk, és hogy kamatoztathassa a zenészi múltját. Eleinte kicsit idegenkednek tőle a fiúk, aztán egész jól belejönnek. Főleg az osztály (egyszerre jó és rossz értelemben vett)hangadója, Morhange úr. Neki még egy szóló része is lesz az egyik dalban, ez a jelenet nagyon megtetszett nekem.

Így lettem én is kórista

 A blogom elég nagy része erről szól, miért vagy hogyan vagyok érintett ebben a kórusozásban. A kerepesi gitáros kórusban vagyok tag és Csíkszerda koncertekre szoktam járni. Befejezésül elmesélem neked hogyan lettem kórista. Egy-két alkalommal visszamentem vendégként, vagy szervezőként a Kovászoló második évfolyamára. Ott az egyik hétvégén beszélgettünk erről Bendzsivel, aki a kórus vezető, hogy szeretnék e menni  az esti kórusos misére énekelni. Végül is így döntöttem, hogy megyek. Ezáltal lettem én is ott tag.

Ennek a Szentségimádásnak elég jó története van. A turai Galgás találkozóra íródott, ahol az Egyház apostoliságáról volt szó. Mikor megtudtam mi lesz a téma elkezdtem ötletelni, és nagyon nem ment. Az jutott eszembe, hogy megkérdezem Mártit, aki egyrészt az egyik előadó, másrészt a találkozó egyik zenésze volt, hogy mi illene az előadáshoz. Ő mondta ezt, hogy az apostolok meghívásáról lenne érdemes mondani valamit. Még mindig nem tudtam mi legyen, viszont egyik este megálmodtam a szöveget. Utána egyébként az elég nehéz volt visszaemlékezni erre az álomra, sikerült minden esetre és még verset is írtam róla. Az pedig, hogy a vers és az elmélkedős rész hogyan illeszkedjen Juci ötlete volt, és ő olvasta fel a Szentségimádást. Nagyon jó volt az ének is, tehát ez tökéletes csapa munka volt, legalábbis szerintem. Köszönöm a Galgás szervezőknek a lehetőséget, Mártinak az ötletet, Jucinak a felolvasást, a kartali énekkarnak a zenélést, és Szentléleknek, hogy eszembe juttatott mindent, amit írnom kell. Íme a végkifejlet:

Gyere Máté! Ne szedj többé vámot,
életeddel adj Istennek számot.
Az én utam hiába keskeny és köves,
arra kérlek, hogy kövess.

Máté 9,9-13: Amikor Jézus tovább ment onnan, meglátott egy embert, aki a vámnál ült. Máténak hívták. Megszólította: >>Kövess engem!<< Az fölkelt és követte őt.
Téged honnan hív el Jézus? Honnan kéne felkelned és követned őt? Az internet elől? Egy rossz társaságból?Valamilyen káros szenvedélytől? Vagy egy olyan dologtól, aminek túlságosan a rabjává váltál?


Én választottalak téged és nem
te engem, hogy gyümölcsöző legyen
életed, az én nevemben kérd Istent,
s amit kérsz megad mindent.

János 15,15-16: Barátaimnak mondalak titeket, mert mindent, amit hallottam Atyámtól, tudtul adtam nektek. Nem ti választottatok engem, hanem én választottalak titeket. Arra rendeltelek benneteket, hogy elmenjetek, gyümölcsöt teremjetek, és gyümölcsötök megmaradjon, s hogy bármit kértek az Atyától az én nevemben, megadja nektek.
Melyik az a területe az életednek, ami egyre inkább gyümölcsözik? Miben vagy egyre jobb?

 Evezz a mélyre és vesd ki hálód,
veszítsd el életed s megtalálod.
Látod nélkülem egy halat sem fogtál,
emberhalász vagy most már.

Lukács 5, 4-6: Amikor befejezte beszédét, ezt mondta Simonnak: >> Evezzetek a mélyre és vessétek ki a hálóitokat a halfogáshoz! << Simon ezt felelte neki: >> Mester egész éjszaka fáradoztunk, és semmit sem fogtunk. A te szavadra azonban kivetem a hálót<< És miután ezt megtette a halaknak oly bőséges sokaságát fogták ki, hogy szakadozott a hálójuk.
Mi az, amivel már régóta próbálkozol és nem sikerül? Fejezd be kérlek ezt a mondatot: Drága Jézus már megtettem mindent, és nincs eredmény, a te szavadra azonban...

Kövess engem!

Gyere Máté! Ne szedj többé vámot,
életeddel adj Istennek számot.
Az én utam hiába keskeny és köves,
arra kérlek, hogy kövess.

Én választottalak téged és nem
te engem, hogy gyümölcsöző legyen
életed, az én nevemben kérd Istent,
s amit kérsz megad mindent.

Evezz a mélyre és vesd ki hálód,
veszítsd el életed s megtalálod.
Látod nélkülem egy halat sem fogtál,
emberhalász vagy most már.

Jézus téged is hív. Megemlítenék neked még egy lehetőséget, ha szeretnéd megismerni Jézust közelebbről is és a Galgás közösséget, akkor szeretettel hívlak a táborba, amire július 17-ig lehet jelentkezni, és augusztus 5-től 10-ig tart. Ha pedig magadat szeretnéd jobban megismerni, akkor evezz a lelked mélyére, és hogy ezt hogyan érdemes tenned erről szólt ez a bejegyzés.

A Végtelen hit arról szól: Mire képes Isten? A történet egy rögbicsapat lelki és játékbeli fejlődését mutatja be. Az edző élete egy merő kudarc a csapata állandóan veszít, az otthona egyre több felújításra szorul, tönkremegy a kocsija, és kiderül, hogy miatta nem lehet gyerekük a feleségével immár négy éve. Van még egy fő szereplő, David, aki európai focizott eddig, most pedig rúgójátékosként szeretne szerencsét próbálni az apja biztatására. Ez a film a tanulságát és az ívét tekintve egy modern Dávid és Góliát, illetve David és az óriások. A film közben többször is majdnem elsírtam magam, nagyon sok megható rész van benne. Ezt tartom a film tanulságának, hogy tegyünk meg emberileg, amit tudunk és a többit bízzuk Istenre. Nem olyan egyértelmű, hogy e közül a kettő közöl melyik nehezebb.

Erről írnék egyrészt biztatásul, másrészt bemutatkozásképp, hogyan sikerült egyre jobban Istenre hagyatkozzak. Az első áldozás által indult el egy nagyon személyes és dinamikus kapcsolat Isten és köztem. Aztán jött egy uborkaszezon, vagy szebben fogalmazva viharos időszak. A bérmálkozás és a SZEGY ifi segítségével visszataláltam Hozzá. Nagyon távolságtartónak éreztem Istent, ezt hittem, hogy nem törődik velem. Hiába jártam templomba, elég keveset értettem meg a miséből. A SZEGY ifi az a közösség, ahol ezt megértettem és megéreztem belőle valamit, Isten szeret. Jézus értem is feláldozta magát, ami azóta egyre nagyobb rejtély számomra, hogy miért. Ez egy egyszerű és bonyolult dolog egyben. Utána jött egy Galgás tábor, ahol Istenhez is és magamhoz is közelebb kerültem. Az énképről volt abban a táborban szó, utána kezdtem el az önismerettel foglalkozni. Ami sokat lendített a hitemen, az a "Félelem nélkül Isten félelmében" elnevezésű ifjúsági konferencia volt. Ekkor jöttem rá, hogy a haláltól félek leginkább, attól, hogy bűnösen halok meg. Meg lett egy kedvenc énekem utána, ami sokat segített. Lelki próbáimban Jézus légy velem.

Aztán ott volt a Kovászoló, amibe végül is azért kezdtem bele, hogy megtanuljam, hogyan adjam tovább ezt a hitet. Ezalatt voltam egy gyógyító lelkigyakorlaton. Ahol megtapasztaltam, hogy Isten szeretete gyógyít. Voltam Szentlélek szemináriumon is. Volt egy életgyónásom, Farkas Laci atya gyóntatott. Elég sok mindent felismertem az életemben. Mindeközben egyre jobban megismerkedtem a kistarcsai közösséggel is. Ami a leginkább felnyitotta eddig a szememet a Cursillo. Visszatérve kicsit a filmhez, nekem most nemhogy végtelen hitem nincs, hanem egy mustármagnyi sem. Úgyhogy ha csak egy mustármagnyi hitem is volna, akkor jobb lenne az életem, gazdagabb, teljesebb.

Mi jutott eszembe eleinte a táncról? A szalagavató, hogy egy fejjel magasabb voltam a táncpartneremnél, és nem is tudom hány kilóval kevesebb voltam, mint most. Ezek a páros táncok jutnak eszembe róla, például az argentin tangó. A lagzik. Az iskolai rendezvények. A bulik. És a hiphop. Mindenesetre ezt gondoltam, hogy a tánc semmiképp sem nekem való dolog.

 Mi a mozgás- és táncterápia? Ezt hittem, hogy valami ezoterikus kamu. Kiderült, hogy nem. Nagyon is megalapozott tudományosan és hasznos. Erről fogok most írni neked, elég hosszan is. Ha hivatalos megfogalmazásra vágysz, akkor mutatok egy honlapot. Erről az egész mozgás és tánc terápiáról az egyik tanáromtól dr. Tordai Zita tanárnőtől hallottam, ő javasolta, aki a személyes és társas hatékonyság nevű választható tárgyat tanította nekem. Erről a személyes és társas hatékonyságról még írok, később.

 Testbe nyitva, ez annak a táncterápiás módszernek az elnevezése, ahol végül is voltam, ezen belül a Nők között önismereti csoport. Ami egy évig tartott, és jó volt, nagyon. A Jurányi házban voltak az alkalmak két hetente szombaton 10 és 15 óra között. A szerkezetét tekintve egy megbeszélős körrel kezdődött, és ezzel is fejeződött be, és az alkalmak közepén volt a mozgás. Amiért tetszik ez a módszer, mert amúgy is szimbólumokban gondolkodom, mint ahogy ezt már tapasztalhattad is, és ezeket a különböző mozdulatokat, és történéseket próbáltam megfejteni, nem azonnal, hanem amíg jó idő volt addig az alkalmak után kimentem a Margit szigetre. Érzésem szerint eléggé sikerült átültetni a gyakorlatba a tanultakat főleg akkoriban, mikor még jártam rá. Azért remélem megmaradt, és tartósan meg fog maradni minél több belőle. Ami jó, hogy gyakorlatilag elmúltak a pánik rohamaim. Nem olyan látványos a változás, kezdek rájönni, hogy elég lassú folyamat ez a pszichoterápia. Ez a táncterápia közelebb vitt magamhoz és másokhoz is. Jó érzés volt szeretettnek és elfogadottnak lenni. Megtanultam elfogadni az érintéseket. Ezzel még van mit dolgoznom, régen viszont borzasztó nagy probléma volt. Egyáltalán az jó volt, hogy ki mertem fejezni magam. Végül, de nem utolsó sorban nagyon jó volt a csoport, a vezetők pedig zseniálisak voltak egyszerűen.Úgyhogy hát itt egy vers róla.

Jó volt, hogy veletek lehettem

Köszönöm az időt,
amíg veletek lehettem,
hogy megtartó közösség
voltatok az életemben.

Mert barátságosak
voltatok velem,így sokat
kaptam és köszönöm
nektek a mosolyotokat.

Jó volt elmélyülni,
látni mi van a szívemen,
s tovább elmélkedni
a Margit szigeten.

Sok volt a vidámság,
és nagyon sok volt az öröm,
az emlékekben még
azóta is gyönyörködöm.

Hálás vagyok amiért
olyannak elfogadtatok,
amilyen vagyok és
sok szeretetet adtatok.

Kedden lebetegedtem. Először  csak a fejem fájt. Aztán a torkom is kezdett fájni,és belázasodtam, amikor orvoshoz mentem akkor még torokgyulladásnak hittem ezt. Viszont már akkor volt pár kiütés a kezemen, amire azt hittem, hogy az Ibustarra vagyok allergiás. Aztán egyre több kiütésem lett és elkezdtem nézni a netet, hogyan lehet eltüntetni a kiütéseket. Az összes cikk ezt írta, hogy meg kell találni a kiváltó okot, az alapbetegséget kell kezelni. Aztán főként anyukám mondta ezt pénteken nekem is és az ügyeletes nővérnek is, meg a nővér is neki, hogy himlős vagyok. Ez nagyon megfogott, hogy az alap betegséget kell kezelni. Ezért kezdtem el egyáltalán olvasni Csernus Imre Kiútját, hogy hátha minél jobb megoldásokat találok a lelki betegségeimre is, meg hogy elvonjam a figyelmemet erről, hogy viszket és fáj mindenem, és nem tudok jönni menni.

A könyv Dante poklán megy végig. Emlékszel még? Dante: Isteni színjáték, kötelező olvasmány volt. Annyira nem vagyok himlős, hogy újra olvassam, csak nagyjából olvastam bele. Amúgy utólag jobbnak tűnik, mint középiskolában, vagy nem tudom mikor kellett ezt olvasni.

Két szimbóluma is van Csernus Imrének is meg nekem is most erre a szenvedésre nézve. Egy labirintus, amiben üldöz egy bikafejű szörny, és a másik maga a pokol. Először ezt kérdeztem magamban: Ki az a hülye, aki bemegy egy ilyen helyre? Hát én, sajnos. Mégis miért? Vagy azért mert valamiféle csalit látok magam előtt, vagy valami rosszabbnak vélt dolog elől menekülök éppen. Erre jutottam, hogy a kísértésnek legalább két összetevője van: csábítás, és félelem. A bűn pedig az elcsábulás és a rossz helyre menekülés a félelem elől.

Most még ennél is hosszabb eszmefuttatás következik. Végigelemeztem a könyvet, és te is megláthatod az eredményét. Tehát sok szeretettel, Neked és magamnak tőlem:

Csernus Imre (és Baran Zsuzsi): A kiút

Y generáció

A külsőségek vonzásában

(Az idézőjelbe tett szövegek idézetek a könyvből) "Egyszer olvastam egy szúfi példabeszédet, így szól: látják a falubéliek, hogy a bölcs öregasszony nagyon- nagyon keresgél valamit az út porában. Odamennek hozzá, és megkérdezik tőle, mit keres. A bölcs öregasszony azt válaszolja, hogy ennek nincs jelentősége, csak úgy keres, ha segíteni akarnak, segítsenek. Azt felelik erre az emberek: ha azt akarod, hogy segítsünk, meg kell mondanod, mit keresel. Rendben válaszol a bölcs, elejtettem a varrótűmet. Keresik nagy bőszen, nem találják. Megint elkezdik kérdezgetni:mondd meg pontosan, hol ejtetted el, hiszen az út széles, a varrótű meg kicsi. Ennek nincs jelentősége, válaszolja a bölcs, de ha már tudni akarjátok, elmondom: a varrótűmet ott fenn, a domboldalon álló házamban ejtettem le. Erre a tömeg: de hát akkor miért itt keressük az úton? Mire a bölcs: a házamban már sötét van, de az útra még idesüt a nap."
Hát igen erről szól számomra a könyv, hogy ha valami több mint valószínű, hogy bennünk van, akkor magunkba keressük és ne a többiekben. Hiába van az, hogy rájuk jobban rálátunk. Vagy nem feltétlenül emberekre gondolok csak, hanem ideológiára, vagy tevékenységre.

A pokol kapujában

"Valójában úgyis mindenki a teljes életével fog majd elszámolni. És képzelje csak el kedves olvasó, ez az elszámolás nem a végítélet napján történik. Hanem most az adott nap végén. Mindig a mai nap a végítélet napja. Amikor kiderül, hogy tiszta, nyugodt lelkiismerettel tudok- e lefeküdni, mert el tudok számolni a cselekedeteimmel meg a hitemmel. Hogy a nap végén tudom-e szeretni magam. Átgondolva, és értékelve mindazt, amit aznap jóként vagy rosszként okoztam magamnak."
Hogy is mondjam? Régebben elég sokszor vizsgáltam felül magam, illetve többször mint most. Sőt írtam egy csomó elmélkedést is ebben az önvizsgálat témakörben. Amit tudok ajánlani neked, kérdéseket miken menj végig, este vagy reggel, igazából bármikor, mikor időt szánsz rá: Miért kérek bocsánatot? Kitől kérek bocsánatot? Miért és kinek adok hálát? Min szeretnék változtatni? Mutatnék egy másik lehetőséget is. Nézd meg a napi exament.

Mértéktelenek

A test bűnösei

" Vajon a mai huszonéveseknek mi a viszonyuk a szexualitáshoz?"

Ennek azért van pár tényezője, ami ránk hatással van, vagy lehet. Mit mondtak erről a szüleink, vagy mit nem? Mit látunk a médiában? Mit mondanak a barátaink? Mit mond erről az Egyház? Mit mond a környezetünk? Milyen tapasztalataink vannak róla? Nekem elég sok problémát vetett fel, és még fog is felvetni. Ezt még jobban össze szeretném magamnak foglalni és még lehet hogy neked is. Te hogy állsz vele?

Torkosok és falánkok

" A belső béke nélkül mindig külső ingerekkel történik a hiányérzet pótlása, ami valójában csak ismétlődő tüneti kezelés, nem pedig megoldás."

A legtöbben messziről látjátok, hogy problémám van az evéssel. Illetve a testemmel.Ami szorosan köthető az előző bekezdésben levő szexualitáshoz. Még mihez? Hogy amikor megyek hazafelé sokszor ez jár a fejemben, hiába volt tele faltól falig a napom programokkal kong az ürességtől az életem. Az idő csak múlik, és ritkán telik meg tartalommal, megtöltöm hát magamat egy gombás rizzsel vagy bármivel, ami épp otthon van. Ez egyébként még mélyebbre taszít, ebbe a nem tudom milyen bugyorba, ha bárki is önjelöltként megmondja, hogyan kell éljek, hogy sovány legyek.

Tékozlók és fösvények

" Minden ember életében elérkezik egy pont, a megöregedés pillanata, amikor számba veszi, hogy úristen, mire költöttem eddig a pénzemet, az energiámat, az időmet, a tehetségemet, és vajon mennyi idő van még hátra az életemből."
"A fösvény az valójában attól retteg, hogy mi lesz vele a jövőben. Vagyis eluralja a jövőtől való félelem. Mi lesz holnap? Mi lesz akkor, ha nem lesz semmim?"

A felső idézet a tékozlókra vonatkozik az alsó a fösvényekre. Nagyon örülök, örültem, hogy ez a két fejezet ilyen szorosan követi egymást. Nekem így tűnik, hogy az értékeink elpazarlásának és elrejtésének is ugyanaz az oka. Ha rossz az önértékelésünk, és vagy az önbizalmunk, illetve elve az önismeretünk. Nálam sokszor van ez, hogy fogalmam sincs, milyen értékeim vannak. A határokkal végképp sok a gondom. Nálad mi a helyzet ezzel kapcsolatban?

Harag és indulat

"Izgalmas dolog volt felismerni, hogy düh akkor is keletkezik bennem, amikor egy másik ember emlékeztet önmagam olyan tulajdonságaira, amit én gáznak érzek, és nem oldottam meg. Amivel nem vagyok hajlandó szembenézni, és amin nem változtatok."
Egy időben ez alapján gyóntam, hogy mi zavar másokban. Érdekes ez az árnyékszemélyiség kérdése. Másban a szálkát is, magunkban a gerendát sem látjuk ugye.

Erőszakosok

Rablók és gyilkosok

"Vannak olyan emberek, akik igazából nem akarják a bűntudatot felvállalni. Nem akarnak és nem mernek hibák után bocsánatot kérni. Folytatják ugyanazt az erőszakos életet, amit éltek. S közben egyre szarabb az életük."
Nehéz ügy, főleg magammal szoktam erőszakos lenni, ha veled is, akkor bocsánatot kérek. Úgy hiszem ennek a negatív értelemben vett büszkeség lehet a gyökere, ahhoz lehet valami köze. Ha a belső gyengeségeinket és félelmeinket kompenzálva erősnek akarunk mutatkozni.

Öngyilkosok

"... ott van az a film, ami valós történeten alapul a 127 óra. Egy sziklamászóról szól, aki egyedül mászik egy kanyonban, amikor lezuhan a karja beszorul egy sziklahasadékba. Amikor rájön, hogy senki nem fogja megtalálni és kiszabadítani, levágja a saját kezét."
Emiatt a témakör miatt vettem meg nem tudom hány éve ezt a könyvet. Nagyon sokszor akartam öngyilkos lenni, és erre Ágotával jöttünk rá, hogy miért. Nem merem kifejezni a haragom. Ennek egész sok gyerekkori gyökere van. A másik gyökere ez, hogy egyre kevésbé értem, mit tanít erről az Egyház, vagy mit mond erről Jézus. Mindenesetre ez a lényeg, hogy magamra haragszom a helyett, aki megbántott. Ezt úgy tűnik egyre jobban sikerül kezelnem. Erről a 127 óráról annyit, hogy gondolkoztam ezen régebben szimbolikus értelemben, hogy ha szabadulni akarok az egyes helyzetekből, akkor mit vigyek magammal és mit hagyjak magam mögött. Veszteség sajnos mindig lesz.

Istentelenek

"Pokoljárás nélkül nem alakulnak ki morális törvények. Vajon, ha nem hiszek Istenben, akkor van Isten?"

A legtöbbünknél nem ez lehet a gond, hogy van e Isten, vagy nincs? Vagy, hogy velem van e vagy elhagyott? Hanem : milyen az Istenképünk? Most hogy elolvastam a Viskót megtudtam egy dolgot, ami eddig fel sem merült bennem. Amikor Jézust keresztre feszítették, akkor ezt az Atya nem felülről nézte, hanem belülről nézte. Te tudtad ezt? Így azért már teljesen más, közelebb érzem az Atyát.

Rosszakaratúak

Képmutatók és tisztességtelen tanácsadók

"A rossz tanácsadók folyton saját meg nem oldott konfliktusaikról beszélnek."
Az ilyen zsarn-okoskodók miatt teljesen tönkre tettem magam, vért izzadtam, vagy valamikor vért köptem. Ez a bajom, hogy nem tudom, vagy nem merem kezelni ezt, hogy kire hallgassak vagy kire ne. Az önfejűség is és az, ha bizonytalannak mutatkozok igazából egy védekezési mechanizmus. Hogy mi lenne a jó megoldás, azt jobb, ha inkább kitalálom, mint hogy megkérdezzem...

Árulók

"Vajon jelent-e még valamit az Y- generációnak az a szó, hogy hazaárulás? Egyáltalán mit jelent számukra a haza?... Mi van, akkor ha a bőrömben nem érzem magam otthon?... A legcsúnyább hazaárulás az, ha valaki önmaga hitéhez nem hűséges."

Ezen egy időben sokat agyaltam, mi az hogy haza. Mit jelent ez, hogy haza értem? Volt, amikor így éreztem magam, mint ahogy a Bánk Bán -Hazám, Hazámja kezdődik: Mint száműzött ki vándorol a sűrű éjen át, vad förgetegben nem lelé vezérlő csillagát. Az emberszív is így bolyong oly egyes egyedül, úgy tépi künn az orkán, mint az önvád legbelül. Külső segítséggel erre jutottam, hogy a haza az belül van, vagy nincs. Ez jelent még elég sok problémát, hogy amíg önmagamhoz nem merek hűséges lenni, addig máshoz sem tudok.

A Kiút

Erre sem én fogok válaszolni, vagy legalábbis nem az interneten, hanem téged kérlek meg rá.
Gondolj arra kérlek, hogy a jelenlegi legnagyobb problémádat megoldottad. Ha szeretnél válaszolj a kérdésekre. Te leszel a vonal -, Csernus Imre meg én leszünk a csillag*

* Hogy élted meg a szabadulást?
- ...
*Hát te hol voltál, lecsúsztál?
- ...

* Mikortól mondod azt, hogy talpra álltam?
- ....

* Még nem álltál talpra?
- ...

* Minek a függvénye a talpra állásod?
- ...
* Tehát úgy érzed a pénz boldogít?
- ....

* Boldogságban vagy biztonságban?
- ...
* Megbántál már valamit életedben?
- ...
* Most miért sírtál?
- ...
* A megoldatlan lelki dolgaid miatt kértél már segítséget?
- ...
* Hány éves vagy?
- ....
* Nincs több kérdésem, remélem, hogy neked lesz még magadhoz, (vagy hozzám).

Köszönöm, hogy elolvastad. Remélem el tudtalak gondolkodtatni, vagy tudtam segíteni.

Ezt a verset 2011 nyarán írtam. A Galgás táborra készültem, aminek az imádság volt a témája. Sokat gondolkodtam akkoriban ezen, hogyan lehet kapcsolatba lépni Istennel, erre jöttem rá, hogy elég könnyen, és jól. Erre csak most jöttem rá, miért, vagy legalábbis most tudtam ilyen tömören összefoglalni. Isten = kapcsolat.

Istenkapcsolat

Isten a mindent átható,
és folyton áradó szeretet,
a szívekben található
összeköti az embereket.

És van, amikor szívem már,
csordultig van vele,
és olyankor semmi más
nem férkőzhet bele.

A vele való kapcsolat az,
amikor megszűnik a tél,
a szívben és a tavasz
újra visszatér,

hogy a szívem övé lett,
és nem lenne jó már
nélküle sem az élet
sem később a halál.

Amikor az élettől már
 semmi jót sem várok,
nagyon nyugtalanná,
vagy túl nyugodttá válok,

vagy amikor sokáig
valamiért félek,
minden sötétté válik,
és csak rosszat remélek,

akkor utolsó reménnyé
lesz, és az élet viharát,
mindent betöltő fénnyé,
szivárvánnyá formálja át.

A Harag története a II. Világ Háború végén játszódik, Németországban. Egy Fury nevű tankkal pásztázza végig a frontot öt amerikai katona. Don az őrmester, Káplán(Boyd) az érzékeny lelkű keresztény, Grady a bunkó, Trini Garcia a spanyol és Norman az újonc. A tank egyszerre védelmezi és tartja fogva őket. A film arról szól, hogyan lesz Normanból a művész lelkű, "én csak gyors és gépíró voltam eddig" fiúból,  bátor, hősies, kemény férfi. Don karaktere tetszik a leginkább, nem emiatt, hogy Brad Pitt játssza, hanem mert egyszerre emberséges a rábízottakkal, és határozott is. Az egész film elég drámai, a vége pedig hát nagyon jó. Tipikus háborús film, elég sokszínű karakterekkel, és magának a háborúnak a szimbólumával a tankkal. Ha más jellemzést szeretnél látni, akkor ezt javasolnám. Ami főleg a vége alapján a film üzenete számomra, hogyan tartsunk ki a végsőkig, és fontos a becsület és a bátorság, főleg ha a haza érdekeit szolgálja.