Ezt a verset ma reggel írtam. Ezzel szeretnék nektek Boldog Húsvétot kívánni!

Feltámadt Jézus!

Feltámadt Jézus, erősebb volt, mint a halál.

És feltámasztja, akinek szívében hitet talál.

Keresd tehát Isten országát,

hogy megmutassa neked, egykor orcáját.

 

Az égiekre irányuljon tehát figyelmed!

Meghalt érted Jézus, hogy ne kelljen fizetned

a bűneidért a saját életeddel, neked,

és fel legyen írva a Mennyországba neved.

És amikor Jézus megérkezik újra, 
a mennyben énekelheted azt, hogy Alleluja! 
Áldott Húsvéti Ünnepeket
és örök üdvösséget kívánok Neked!

 

 

 

 

Mostanában olyan sok ellentmondásos érzés kavarog bennem. Boldog is vagyok, fáradt is, tettrekész is. Mindez egyszerre. Vagy legalábbis elég gyors váltakozásban. Képzeljétek nemrég volt a 3. házassági évfordulónk Gáborral. Legalábbis a polgári esküvőnknek. Egyházilag másfél éve vagyunk házasok. Elkezdtem gondolkodni ezen mi ennek a 3 évnek a tanulsága. Sőt ugye nem is csak 3, mert 4 és fél éve vagyunk együtt. Elég fontos felismerésekre jutottam, ilyen értelemben miért működik szerintem jól a kapcsolatunk. Ezt szedtem össze 10 pontba, hogy miért klasszisokkal jobb a házasságom Gáborral, mint amilyen Petivel volt.

1. Leválás: Petivel a 2014-es házasság kötésünk után költöztünk össze. Pontosabban az volt a baj, hogy nem összeköltöztünk, hanem odamentem hozzájuk harmadiknak. Sok esetben volt ez a benyomásom, hogy nem Peti felesége vagyok, hanem Judit nénié. Nagyon groteszk volt ilyen szerelmi vagy nem is tudom milyen háromszögben benne lenni. Nem pontosan tudom idézni, de van egy ilyen igerész a Bibliában, hogy a férfi elhagyja apját és anyját és lesznek ketten egy testté. Tehát egy házasság 2 felnőtt szövetsége és nem 3 gyerek játsz(máz)ó tere. Úgyhogy ilyen értelemben váltam felnőtté, hogy a válás által lettem felnőtt. Amikor újra kezdtem ismerkedni, akkor úgy voltam vele, hogy aki a szüleivel lakik vele jobb, ha békén hagyjuk egymást. Tudjátok milyen boldog voltam, mikor elkezdtünk emailezni Gáborral, és írta, hogy ő Budaörsön lakik, a szülei pedig Sárbogárdon. Az is életem egyik legjobb döntése, hogy Szigetszentmiklóson vettünk házat. Ha nekünk életvitel szerűen Kistarcsán vagy Sárbogárdon kellene laknunk valószínűleg Gáborral sem lennénk együtt túl sokáig. Sárbogárdon két maximum három napig ott vagyunk utána én napokig örjöngök miatta. Valószínűleg Gábor szülei is még ahhoz képest is, mint egyébként szoktak. Csak többnyire nem közvetlenül velem beszélik meg (szerencsére) a sárbogárdozásaink utóéletét. Ha Kistarcsán laknánk akkor meg hosszú távon az lenne, hogy viszonylag ritkán találkoznánk Gáborral, mert ő állandóan apukámmal kapálna valamelyik idős néninél, és elhidegülnénk egymástól.

2. Önismeret, önértékelés:
Amikor hozzámentem Petihez, akkor még nagyon minimális szinten volt bennem bármi ami ön-nel kezdődik. Önismeret, önbecsülés, önértékelés sőt a jó értelemben vett önzés is. Ahogy egyre régebb óta voltam vele egyre többet adtam fel önmagamból. A végén már nem volt mit feladnom. Válás után pedig több gyógyító kapcsolatban és közösségben is benne voltam. Jártam Ágotához, VálóHálóra, Táncterápiára, a Csíkcsütörtökbe, és a Kerepesi Gitáros Kórusba. Nekik és annak, hogy hajlandó voltam szembenézni a félelmeimmel és fájdalmaimmal köszönhetem, hogy Gáborral most ilyen jó a kapcsolatunk. Sőt vele eleve így ismerkedtünk meg, hogy mindekettőnket érdekelt Pál Feri atya munkássága. 

3. Mentális egészség:

Peti amennyire tudom skizofrén. Igazából mindegy hogy nevezzük azt az elborult elme állapotot, amiben sok esetben volt. Volt legalább kettő egymástól nagyon elkülönülő énje. Volt, amikor meghatóan kedves volt, és volt, hogy végtelenül bunkó volt. Bizonyos mértékig egészséges, hogy mindnyájan tudunk szeretet teljesek és kegyetlenek is lenni, csak az nem mindegy, hogy úgymond milyen amplitúdóval váltakozik a két viselkedési formánk. Az meg végképp nem mindegy milyen gyorsan. Az biztos, hogy nekem is voltak és vannak hibáim, csak kevésbé balesetveszélyesek, mint neki. Gábor pedig elég kiegyensúlyozott, nyugodt személyiség. Igaz most miután hazajött a kovid osztályról(2 hétig kórházban volt) voltak problémáink ezzel, hogy úgy tűnik megsérült az idegrendszere. Napokig sőt hetekig volt nyughatatlan, de az általa dilibogyónak nevezett gyógyszerekkel egész jól kordában sikerül tartani ezt az idegi problémáját. 

4. Hasonló spiritualitás és értékrend: 

Peti sokszor hangoztatta, hogy ő milyen nagy zsidó. Hát,ha ő tényleg hithű zsidó lett volna, akkor sokkal kevesebb problémánk lett volna. Volt egy zsidó munkatársam, és bárcsak mindenki olyan lenne, mint ő. Nekem pedig akkor is az volt, és most is fontos a kereszténység. Egyre inkább azt látom, hogy nem az a valódi keresztény, aki tökéletes, hanem aki beismeri, hogy nem az. Azt hittem, hogy Petit tényleg érdekli a kereszténység és nem csak megfelelési kényszerből tartott velem ezeken a lelki gyakorlatokon, amiken voltunk. Aztán kiderült, hogy nem hogy ő nem akar megtérni, még nekem is meg akarta volna tiltani, hogy higgyek Istenben. Gáborral pedig úgy voltunk Pál Feris misén az első randinkon, hogy az ő ötlete volt. Sőt eleve úgy ismerkedtünk meg, hogy Mártival az egyik barátnőmmel elmondtunk egy kilencedet azért, hogy legyen hozzánk rendelt férjünk és boldog családunk. Miután befejeztük az imát másnap írt Gábor a love.hu-n, hogy szeretne velem megismerkedni. Gábor egy ilyen ember, aki nem csak formálisan keresztény, hanem a legbelsőbb lényéig. Például ez is tűnhet ellentmondásnak, hogy egy katolikus fiú, egy elvált asszonyt vesz feleségül pedig egyáltalán nem az. Attól, hogy valaki katolikus még lehet emberséges.  Vagy ti mit gondoltok erről? 

5. Rugalmasan változó szerepek, egymás támogatása: 

Petiéknél fogalmam sem volt, hogy mikor mit kellett volna csinálnom. Folyton ilyen íratlan szabályokra hivatkoztak, hogy ezt illik tudni, mit kell tenni, ha mi költözünk oda valakihez. Arra, ha megkérdeztem valamit az volt a választ, hogy tudnom kellene már 24 évesen, ha nem kérdeztem meg és máshogy csináltam, mint elvárták, akkor meg miért nem kérdezek. Náluk ez volt a szokás, hogy elvárták, a másik találja ki a gondolataikat. Egyébként szpoilerezek nem találták ki ők sem, hogy mit vár tőlük a másik, pedig picivel régebb óta ismerték egymást, mint én őket.Gábornál pedig ketten alakítottuk ki az életünket. Legalábbis eleinte, mert most már így, hogy Robi baba is megszületett öten vagyunk. Utólag foglalták nekem össze, hogy mi elég jól alkalmazkodunk a különböző válság helyzetekhez. Voltunk Gáborral online párterápián. Az volt az egyik fő ok, amiért felkerestem a terapeutákat, hogy Gábornak van egy 14 éve tartó reménytelen szerelme. Most, hogy áprilisban kórházban volt a kovid miatt újra fellángolt benne ez a szerelem, mert Húsvétkor a lánynak is elküldte a locsoló versét, és elkezdtek csetelni. Aztán mikor hazajött a kórházból elmondta nekem. Én meg jól féltékeny lettem. Mondtuk ezt is a terapeutáknak. Ugyanakkor beszéltünk az eddigi kapcsolatunkról is. Úgy volt, amikor Gabival és Árpival terhes voltam, akkor augusztusban 2 hetet voltam kórházban, és közvetlenül a születésük környékén pedig október végétől Karácsonyig voltam bent. Gábor majdnem minden nap bejött meglátogatni. Én pedig mikor hazajött a kovid osztályról eleinte rendszeresen néztem, hogy szedi- e a gyógyszereit. Ezt mondták a pszichológusok, hogy ez egy nagyon fontos érték a kapcsolatunkban, hogy tudjuk egymást támogatni. 

6. Felelősen kötött házasság:

Egyre kevésbé tudom, hogy Peti mit akart tőlem valójában. Én családot szerettem volna vele alapítani. Egyrészt amiatt, mert azért elég sok szerethető dolog volt benne, másrészt úgy voltam vele, hogy nem érdemlek nála jobbat. Vele szerettem volna folytatni az életem. Ő pedig pár nappal azelőtt, hogy eljöttem volna tőle, azt mondta, azért vett feleségül, mert különben nem költözök hozzá, hogy ne kelljen elmennie hazulról, ha találkozni akar velem. Gáborral pedig az volt, hogy ugyan amiatt házasodtunk. Azért, hogy örökre együtt legyünk, és hogy legyenek gyerekeink. Másfél év különbség volt a polgári és a templomi esküvőnk között. 2018.május 12-én volt a polgári és 2019. november 23-án volt a templomi. Azért nem egyszerre volt, mert várni kellett egyrészt az előző egyházi esküvőm érvénytelenné nyilvánítására is, másrészt arra is, hogy feloldják a házasodási tilalmat. Mostanában néztem egy Hollywood Hírügynökséges videót a házasságról. Főleg az a része gondolkodtatott el, hogy a házasság egy szimbolika. Szerintem fontosak a szimbolikus események. Mert segítenek valamellyest a változások feldolgozásában. Most épp azért utazok haza Kistarcsára, hogy holnap(június 6-án) el tudjak menni a volt osztályfőnököm, Szilárd bácsi temetésére. Például ez is egy fontos szimbolikus esemény lesz. Arról nem is beszélve, hogy most a házassági évfordulónk miatt jutott eszembe ez a sok minden. Ezen kívül korábban olvastam a Házasság misztériumában, hogy nem mi tartjuk meg az esküt, hanem az eskü tart meg minket. Most ez beigazolódott nálam, amikor kórházban volt Gábor az egy nehéz időszak volt. Érzelmileg, és fizikailag is nehéz volt egyedül lenni betegen 3 gyerekkel. Ez, hogy van egy olyan társam, akivel ott folytatjuk a kapcsolatunkat, ahol a kórházba kerülése előtt abbahagytuk, az elég sok erőt adott. Sőt ezt azzal egészíteném ki, hogy csak olyan értelemben szakadt meg a kapcsolatunk, hogy 2 hétig nem találkoztunk személyesen. Ezenkívül pedig amikor hazajött Gábor egy sokkal mélyebb szintre került a kapcsolatunk. Azt hiszem rohamos léptekkel közeledünk a kapcsolatunk 3. és 4. szakasza felé. 

7. Nyitottság a gyerekekre: 

Arra jöttem rá utólag, hogy Petivel szerintem azért nem lett gyerekünk, mert nem voltam olyan pszichés állapotban, hogy megfoganjon a babánk. Valószínűleg a TSH szintem sem volt jó, de a kettő szorosan összefügg. Gáborral 3 gyerekünk van, visszagondolva mindhárman olyankor fogantak, amikor nagyon közel voltunk egymáshoz érzelmileg Gáborral. Amikor biztonságban éreztem magam mellette a külvilág bizonytalanságával szemben. Gabi és Árpi a 28. szülinapomon fogantak egy hónappal az esküvőnk előtt. Robi pedig a karantén elején márciusban fogant, amikor is hirtelen naphosszat voltunk együtt Gáborral nem csak egy alvásnyi időre, reggel és este. Így sokkal közelebb kerültünk egymáshoz. 

8. Segítség elfogadása:

Amikor Peti munkanélküli volt igyekeztem neki segíteni, abban, hogy mielőbb találjon munkát. Folyamatosan néztem a laboros, bolti eladós és biztonsági őrös álláshirdetéseket. Megbeszéltük, hogy ha valamiről úgy gondolom, hogy jó lenne neki, akkor elküldhetem rá az önéletrajzát, az ő email címéről. Aztán nem ment el az állásinterjúkra, ahova behívták. Elkezdett idegeskedni is, hogy miért szólok bele a dolgaiba. Elég sokszor volt főleg a kapcsolatunk vége felé, hogy meg mondta, hogyan szabad viselkednem, ha nem akarom, hogy ideges legyen vagy kidobjon. Amit én ulimátumnak vettem ő pedig tanácsnak mondott. Folyton ezt hallgattam, ha a tanácsát nem fogadom el, őt nem fogadom el. Gáborral pedig az volt, hogy az egyik barátnőm készítette fel az angol írásbeli nyelvvizsgára. Ami által meglett az építész diplomája. Neki ez sem jelentett gondot, hogy együtt kerestünk neki munkahelyet. Sőt Gáborral folyamatosan ezen dolgozunk, hogyan hozzuk ki egymásból a legtöbbet. Én nagyon örülök annak, ahol tartunk. Van 3 gyerekünk, családi házban lakunk és most ugyan szervízben van, de van kocsink is. 

9. Önmagunk lehetünk egymás mellett:

Erről lehet , hogy már írtam, hogy mikor Petiéknél voltam több dolog miatt sem tudtam, hogyan szabad viselkednem. Ez egy legalább 4 kategóriába sorolható helyzet volt. Az egyik, hogy az esetek többségében ők sem tudták, mit akarnak tőlem. A második, hogy ők ugyan tudták, de én nem értettem meg. A harmadik, hogy nem tudtam megjegyezni, hogy mit csinálhatok. A negyedik pedig, hogy nem is nagyon tudtam volna, meg nem is akartam azt a szerep személyiséget kialakítani és fenntartani, amit ki akartak volna csikarni belőlem. Gábor pedig ez van, hogy elfogadjuk egymás személyiségét és érdeklődési körét. Őt ez a kertezés érdekli, a csillagászat, a politika, meg a fizika. Engem pedig a kémia, az önismeret, az írás, és engem is érdekel a politika is. Nincs ez, hogy lábujj hegyen kellene járnia a másiknak, vagy szerepeket felvenni. 

10. Együtt változás: 

Nem sokkal azelőtt, mielőtt elmentem Petiéktől vettem egy Változzunk együtt című könyvet. Mikor elköltöztem tőlük ott maradt náluk. A válóperre magával hozta, úgyhogy elvileg valahol nálam van. Csak azóta költöztem párszor úgyhogy nem tudom, hol van. Mindenesetre amikor megvettem és kértem Petit, hogy olvasson bele, nem volt hajlandó még csak rá nézi sem. Meg ezt is folyton hallgathattam, hogy annak kell alkalmazkodnia, aki odaköltözik. Elkezdtem olvasni, csak amikor visszaköltöztem Kistarcsára, már nem ezzel foglalkoztam. Gáborral pedig az elejétől fogva tök jól alakalmazkodunk egymáshoz, a gyerekekhez, és a különböző élethelyzetekhez. Elég sokszor volt stressz tesztelve a kapcsolatunk. Például mindhárom fiunk születése elég nehéz volt. Vagy a házvevés, költözés, építkezés, karanén, az hogy mi is elkaptuk a kovidot, mind olyan dolgok, amik próbára tették a kapcsolatunkat. Sokszor egymással is van problémánk, mégis ez van, hogy nem nagyon ismerek olyan párt a környezetünkben, akikről kívülállóként ezt gondolnám, hogy ilyen jóban vannak egymással, mint mi Gáborral. 

Készítettem egy videót a 3. házassági évfordulónkra. Azokról a pillanatokról, amik közelebb hoztak minket egymáshoz. Amikor elkaptuk a kovidot rengetegszer megtapasztaltam ezt, hogy Isten kezében van az életem. Sokat gondolkodtam ezen miért érdemes Istennek életben hagynia. Erre jutottam, hogy Gáborért és a gyerekekért élek, és azért ezt az üzenetet tovább adjam nektek, hogy van remény arra, azzal együtt, hogy sok esetben küzdelmes a házasságunk, ugyanakkor nagyon szép és értékes is lehet. Ilyen értelemben sokat köszönhetek Petinek is, miatta jöttem rá, hogy mire érdemes odafigyelni, ha jó házasságot akarok. Remélem azért ő is tud annyit gyógyulni, hogy jó párkapcsolata lehessen. Ha nekem sikerült jó, házasságot kialakítani, akkor másnak is sikerülhet. Úgyhogy szeretetben gazdag házasságot kívánok neked, aki most olvasol!

Ima a világ gyógyulásáért

Most jön, ami még nem volt. Hogyan éreztem magam a Galgás táborban. Az biztos, hogy nem tudnám egy szóban összefoglalni. Ez, amiket írok szorosan összefügg az előző bejegyzéssel, sőt annak a kiegészítése. A péntek esti imán erről volt szó, hogy Máriához hasonlóan mi is mondjunk igent Istennek. Illetve ez a kérdés sokkal hamarabb foglalkoztatott már. A pénteki kiscsoporton, ahol Tücsivel, Lillával, Borival és Ádámmal voltunk, ez volt az utolsó kérdés, amire már nem válaszoltunk: Mire kellene most igent mondani. Úgy voltam akkor vele, hogy ezen még gondolkozom kicsit, de szerintem Gáborra. Ez csak egy plusz megerősítés volt, hogy az esti imán is erről volt szó. Pont egymás mellett ültünk Gáborral. Erre jutottam, hogy arra kellene igent mondanom, hogy vele éljek, még ha már előreláthatólag is lesznek nehézségek. Pl. ez a válás Petivel. Amire nem számítottam, hogy ez ilyen gyorsasági dolog lesz. Mert ima után beszélgettünk, az egyik bástya mellett. Mondta, hogy hozott nekem csokit. Adott egy bonbonos dobozt és abban volt a gyűrűs doboz. Annyira nem számítottam erre. Kérdezte, hogy hozzá megyek- e feleségül. Én pedig ezt mondtam: Igen. Olyan boldog lettem tőle, hogy nevető görcsöt kaptam. meg az is nagyon megható volt, amit mondott róla, hogy azért választott végtelen alakú gyűrűt, mert szeretne velem örökké együtt lenni. Pont telihold volt, úgyhogy emiatt is nagyon romantikus volt. Nem pontosan emlékszek, hogy kinek mondtam el. Illetve hát Zsófinak, Mártinak, Klárinak,Eszternek és Dávidnak biztosan. Szombaton pedig ez volt, hogy Laci atya elmondta, hogyan kell élni. Meg, hogy e közül válasszak, hogy jegyes legyek-e vagy kisebb testvér. Amiatt választom a Gáborral való jegyességet, mert nincs az az egyház, amiért én szégyellném, hogy összetartozok egy ilyen áldott, drága emberrel, mint ő. Egyre inkább ezt érzem, hogy a válás és az új élet kezdése nem egy szőnyeg alá söprendő erkölcsi kérdés, hanem egy valódi emberi fájdalom, belső vívódás. Mutatok neked egy verset, amit akkor írtam amikor még csak épphogy szétköltöztünk Petivel, 2015. márciusában.

A szívem a mélyben van

Utálom az estéket,
és ha csendben kell lennem,
mert belső kérdések
merülnek fel bennem.

Szerethető vagyok?
Vajon van bennem jó?
Mert, hogy mi a hibám,
arról sokszor esett szó.

Semmihez sincs erőm,
mintha nem is én lennék,
éjjel nyugtalan vagyok,
és nappal pihennék.

Úgy érzem magam,
mint egy számkivetett,
akit nemhogy a menny,
a pokol is kivetett.

Üresnek érzem magam,
nem tudok az életemmel
mit kezdeni, és az időm
megtölteni értelemmel.

Minden miatt aggódom,
és minden miatt félek,
és már csak a végtelen
fájdalomban remélek.

Szomjazom a szeretetre,
de nem találom a kutat,
sőt nem lelem a kúthoz
elvezető utat.

Semmire kellőnek, és
haszontalannak érzem magamat,
aki folyton csak vet,
de sohasem arat.

Nem tudok megváltozni,
szüntelen visszaesek,
és emiatt egyre
nyugtalanabb leszek.

Úgy érzem, hogy most
már semmit sem várok,
ettől egyre inkább
szomorúvá válok.

Az egész életemnek
nincs értelme, elrontok
mindent, építeni
szeretnék és csak bontok.

Mintha szétestem volna,
nem tudom, mi van velem,
az egyik az égben van,
és a mélyben a másik felem.

Az eszem csak vágtatna,
és minduntalan szállna,
de a szívem a mélyben van,
mivel nincsen szárnya.

Erre legkésőbb másfél év múlva megérkezett Isten válasza, pont a Galgás táboros vak misén, hogy még ha az embereknek nem is feltétlenül kellek Istennek igen.

Hidd el, nagyon szeretlek

A bűneid falat
állítottak kettőnk közé,
add át nekem magad,
had legyek veled örökké.
Ha minden vétkedet
megbánva bocsánatot kérsz,
megbocsátok neked,
mert sokat érsz.

Had érintselek meg,
had öleljelek át legbelül,
meggyógyul a lelked,
csupán egy szavamba kerül.
Vak lelki szemedet,
kérlek engedd, hogy felnyissam,
s lelked a szeretet
elárasztja.

Nagyon szeretlek,
mint egy testvér, egy apa,
mint gyermekét az anya.
Nagyon szeretlek,
mint egy barát, egy jegyes,
feláldoztam magam érted,
hidd el, nagyon szeretlek.

Imádkozz, bízz bennem,
és beszélgess velem sokat.
Engedd feltárnom a csendben
minden legbensőbb titkomat.
Fogadj be szívedbe
engedj engem növekedni,
s téged nem választhat úgy el
tőlem semmi.

Nagyon szeretlek,
mint egy testvér, egy apa,
mint gyermekét az anya.
Nagyon szeretlek,
mint egy barát, egy jegyes,
feláldoztam magam érted,
hidd el, nagyon szeretlek.

Vasárnap emiatt sírtam a tábori misén, mert eszembe jutott, hogy van egy közösség, ahova nyolc éve járok, és azért volt vele viszonylag szoros a kapcsolatom, mert kisebb testvér voltam, és ha nem leszek az, akkor ez az odatartozásom elsekélyesedik. És ezzel szemben van egy férfi, Gábor, akire igent mondtam, az első pillanattól kezdve büszke vagyok rá, hogy megismertem és összetartozunk vele. Amikor tavaly decemberben összejöttünk, tudtam, hogy ezzel jár a kapcsolatunk, hogy nem mehetek gyónni és áldozni. Ez, hogy nem áldozhatok, ha magyarul nézzük a szót, akkor nem annyira nagy érvágás, de ha az összes többi nyelven, akkor igen. Amennyire én tudom a külföldiek ezt a szót használják rá: kommúnió, ami közösséget jelent. Tehát kívül esek a katolikus egyház közösségén. És amiatt, hogy elmondták nekem azt, amit egyébként is tudok, nem fogom azt mondani Gábornak, hogy legyünk csak barátok. Ez az amibe nem gondoltam bele, hogy úgy tűnik a Galgából is ki vagyok zárva. Ez eredményezett némi fájdalmat meg sírást, hogy eltemettem magamban az elmúlt nyolc évet. Alapvetőleg nem szerettem volna ilyen helyzetbe kerülni, otthagyni bizonyossá tett benne, hogy a lehető legjobban döntöttem.mert amíg fel nem őrölt a magányosság, addig tartottam az elveimet. Erről érdekes dolgot mondott az egyik találkozón Andris a kiscsoportban: az elvek olyanok, mint a fing, az ember tartja amíg tudja. Ez sokkal bölcsebb mondás annál, mint ahogy ez elsőre tűnik. Meg nem erről van szó, hogy értelmi fogyatékos volnék, vagy süket, vagy valamit félre értettem volna. Hanem egyrészt elég érzékeny vagyok, aminek a környezetem is és én is elég sok előnyét élveztük.Másrészt erről, hogy korábban próbáltam mintakeresztény lenni, de nem vagyok az belül, még vagy már. Ez az isteni színjáték, hogy olyannak mutatkozzak, amilyen valójában nem vagyok belül, túl sok energiát emésztene fel. Meg egyébként sem tudok színészkedni, ha tudnék, akkor nem két mozdulatos angyalka lettem volna a pantomimban. Ez, hogy Gábor azért maradt tovább, mert nem akart ilyen szomorúan otthagyni. Ezáltal megbizonyosodtam róla végképp, hogy jól döntöttem.

Ami még nagy hatással volt rám a közbenjáró ima. Egyrészt azért, hogy Gábor is ott maradt. Másrészt meg leírom mi is történt ott. Hiába volt sötét, olyan volt, mintha világos lett volna, mintha a mennyben lennék.Ez volt még, hogy Gáborral együtt indultunk el, hogy együtt menjünk imát kérni a közös jövőnkért. Végül ez lett, hogy odamentünk Lucához és Zolihoz, és kérték, hogy menjünk külön-külön. Ezért én idén is Ágihoz mentem imát kérni, Erika nővér és Bezák Tamás atya volt még vele. Főleg azon hatódtam meg, amit Ági mondott, nem emlékszem pontosan mi volt az, mindenesetre ez derült ki belőle, hogy örül nekem. Ettől nagyon meghatódtam és utólag kár, hogy visszafojtottam a sírást. Az ima után odamentünk Mártihoz beszélgetni. Utána meg fél tizenkettőig voltunk ott.

Megint egy sírós rész fog következni. A táborzáró mise után elköszöntünk Laci atyától. Az egész táborban amúgy kedves akartam lenni vele, mert attól, hogy volt egy kis balhénk most, még 8 éve ismerjük egymást. Elég sok minden történt, azalatt, amiért nagyon hálás vagyok. Nagyon megkedveltem őt, ahogy ezzel a legtöbbünk így van és hiányozni fog. Ez a cím erre is vonatkozik, hogy nem hagylak titeket árván, hogy úgy néz ki lesz új vezetője a mente missziónak. A másik, amiért ezt a címet adtam ennek az egésznek, hogy az egyik éjjel megvilágosodtam. Attól, hogy most nem vagyok annyira része a katolikus egyháznak, a kereszténységnek még lehetek. Hála Istennek, hogy vannak protestáns felekezetek is. Meg ez lett az alapvető véleményem a tábor után, hogy Mária minden embernek az Édesanyja, attól függetlenül, hogy most éppen kegyelmi állapotban van e valaki vagy sem. Sőt, hogy azt ne mondjam nem az egészségeseknek kell az orvos, hanem a betegeknek.

Folytatom az előző bejegyzést Írok pár főbb szereplőről. A szenvedés történetet ezeknek a főbb szereplőknek a  szemszögéből mutatom be. Az utolsó vacsora az Júdás miatt vált az utolsóvá. Aki Jézust követte mindenhova. Mígnem átállt a sötét oldalra, és felajánlotta a főpapoknak, hogy elárulja Jézust. Tudta, hogy Jézus az Olajfák hegyére készül menni imádkozni és odahívta a főpapokat, és Pilátus katonáit. Később mikor elkapták miatta Jézust, mondhatjuk így is, hogy megbánta amit tett, inkább ne tőlem tudjátok meg, hogy döntött ekkor.
A főpapok még csütörtök este elítélték Jézust. Isten káromlás vádjával. nyilván nem értek velük egyet, de elkezdtem megérteni a szempontjaikat. Ha most ideállna elém valaki, bárki, akárki, hogy ő Isten fia meglepődnék. Ha ráadásul még egy viszonylag nagy közösség vezetője lennék, meg akarnám óvni valahogy az embereimet egy hamisnak vélt prófétától. Arról már nem is beszélve, hogy ténylegesen fellázadt a nép a vezetők ellen Jézus miatt, vagy legalábbis lázadásnak ítélték meg a változásokat.
Pilátust pedig eleinte nagyon nem érdekelte Jézus. Később is csak azért, mert zaklatták a főpapok és a nép. Úgy hiszem, hogy ő megértette, amit a felesége mond neki, hogy ne avatkozzon az ügybe. Ugyanakkor meg akart felelni a népnek, a császárnak és a főpapoknak. Megelégedett volna azzal is, a csak megostorozzák Jézust. Minthogy a nép Barabást választotta, hogy őt engedje szabadon. Ezért ölette meg Jézust. Dönthetett volna úgy is, hogy szabadon engedi. Annak viszont nem szívesen viselte volna a következményeit, ezért döntött így, hogy megmossa a kezeit és kiszolgáltatja a népnek Jézust.
Van még Péter. Érdekesen alakult viselkedése. Ugye az utolsó vacsorán megígérte Jézusnak hogy nem hagyja el, inkább meghalt. Végül mielőtt a kakas megszólalt háromszor is megtagadta Jézust. Ez is érthető, olyan szempontból, hogy halálfélelme volt. Nem tudom én mit tettem volna a helyében. Ez végül is hasonló ahhoz mikor elindult Jézus felé a vízen, de amikor meglátta a hullámokat elsüllyedt ...
János kísérte el Máriát a kereszthez és végig ott is maradt. Jézus pedig mielőtt meghalt ezt mondta Jánosnak: íme, a te anyád. Máriának pedig ezt: íme a te fiad. Erre rövid távon ezért volt szükség, hogy ne maradjon egyedül Mária, hosszútávon pedig az egész emberiséget a Szűz Anya gyermekeivé tette.
Végül Jézus. Az a jó benne, hogy gyorsan tudott jól dönteni. Mindig azt tette, ami a lehető legjobb volt. Szelíd is volt, ugyanakkor félelem nélkül elmondta a véleményét. Végig vitte a keresztjét a Golgotáig, egy szakaszon Cirenei Simon segítségével. Amikor keresztre feszítették akkor is felismerte, hogy jó volna megbocsátásért esedezni az emberekért, mert ők tényleg nem teljesen látták át mi folyik itt. Amikor pedig már érezte, hogy nincs tovább ezt mondta: Atyám a te kezedbe ajánlom a lelkemet.
Azét írok erről főként, mert nem a halállal lett vége a történetnek, hanem egy új élettel, a feltámadással. Ezt ünnepeljük ma. Áldott húsvétot mindenkinek, így utólag!

Most így Húsvét alkalmából szeretnék az Isten Fia című filmről írni. Nagycsütörtökön néztem meg. Hogyan kezdődött a film? A föld teremtéséről volt szó, Ádámról és Éváról. A bevezetőben benne volt Noé is, és Mózes. Utána jött Jézus születése. Ez, azért inkább húsvéti film, mint karácsonyi, mert a születéstörténetről is csak nagy vonalakban volt szó. Aztán már hirtelen fel is nőtt Jézus. Elkezdte elhívni a tanítványait.
 Péterrel találkozott először. Beszállt a halászbárkájába. Aztán mondta neki, hogy vesse ki a hálót. Ugye először nem akarta megtenni, de mégis beleegyezett. Amikor rogyásig lett hallal a bárka mondta Péternek, hogy együtt változást hozhatnak a világba. Ami tetszett Máté elhívása. Van ez a történet, amikor bemegy a templomba a farizeus és a vámos. A farizeus előre áll és fenn hangon imádkozik milyen jó is ő. A vámos hátul áll meg, és irgalomért esedezik, mert beismeri bűnösségét. A filmben ezt a történetet mesélni Jézus, amit Máté fejez be, így hogy Isten megbocsátását kéri.
Mutatják a többi tanítványt is, ahogy követik Jézust mindenhová, és félig meddig János válik a narrátorrá. Jézus elkezdi a csodatetteit. Amikor a sántát gyógyítja meg szombaton, akkor kezdenek rá felfigyelni az írástudók. Azért is, hogy Isten nevében gyógyít, szombaton és még a bűnöket is megbocsátja. Mindenfélét kitalálnak, hogy tőrbe csalják. Amikor a házasságtörő asszonyt viszik ki megkövezni, kíváncsiak rá, mennyire törvénytisztelő Jézus. Kiderül, hogy neki magasabb rendű szempontjai vannak, mikor mondja: Az vesse rá az első követ, akinek nincs bűne. Így végül szerencsére elmarad a kövezés. A másik, amikor lázítóvá akarnák tenni. Megkérdezik: Kell-e fizetni adót a császárnak. Ő ezt kérdezi: Ki van a dénáron. Amire mondják: A császár. Erre Jézus ezt válaszolja: Adjátok meg a császárnak, ami a császáré, és Istennek, ami az Istené. Ami a fő Isten káromlásnak számít a farizeusoknál, hogy feltámassza Jézus Lázárt. A pászka ünnepére Jézus is Jeruzsálembe ment.
Innen folytatom.

Én még sohasem voltam ilyen jó Galgás találkozón! Ha ezt az állítást mondanám biztos nem kapnék pontot Ágitól. Tehát tegnap a találkozón volt egy ilyen játék, ahol olyan állítást kellett mondani, ami ránk nem igaz, viszont a többiekre igen, legalább egy valakire. Ekkor kaphattunk pontot. Erre még majd később visszatérek. Miért gondolom ezt, hogy ez egy különleges találkozó volt?

Veresegyházán voltunk. Reggel kilenckor kezdődött a regisztráció. Pont addigra értünk oda Bendzsivel, ő a Kerepesi Gitáros Kórus vezetője, és két péceli fiúval. Volt most is köszöntés, ahol felsorolták a településeket, hogy ki honnan érkezett. Sajnos most is egyedül voltam Kistarcsáról, remélem ez azért változni fog. Utána volt a Szentségimádás. Ami alatt megpróbáltam összeszedni a gondolataimat, az utána következő előadáshoz.

Ketten tartottuk az előadást, Ács Dáviddal. Ő az egyik főnök a Galgában. Az irgalom volt a téma. Vajon miért érdemes irgalmasnak lenni? Vagy mit jelent egyáltalán az irgalom? A legfontosabb, amit jó ha tudsz erről: lentről felfelé tekintsünk a másikra. Zakeus történetét olvastam fel az elején. Aminek az egyik lényege ez, hogy Jézus felnézett a fügefára, úgy látta meg. Nem pedig lenézte őt, mint a többiek. A másik fontos dolog pedig, hogy mindnyájunkban ott él Jézus. Ami azt jelenti, ha valakit szenvedni látjuk, akkor egyúttal Jézust látjuk szenvedni. Ha esetleg neki szívesen segítenénk, akkor segítsünk másoknak is. Ehhez, hogy meglássuk mire lehet szüksége másoknak szükség van egyfajta belső látásra. Elmesélem erre hogyan jöttem rá. Az egyik nyáron egy hetet voltam anyukámmal a volt munkahelyén Isaszegen. Ez egy olyan napközi volt, ahol mozgássérült és értelmi fogyatékos gyerekekre vigyáztak. Voltak különböző foglalkozások, és az egyiken elénekeltük Halász Judit Kis Herceg című énekét. Aminek ez a refrénje: „Jól csak a szívével lát az ember, ami lényeges, az a szemnek láthatatlan. Az igazságot átérzi a lelkünk, de te is tudod, hogy kimondhatatlan.” Ekkor megéreztem ezt, hogy igazuk van, nagyon megható volt, hogy olyan gyerekek, akik beszélni alig tudtak ezt énekelték. A maguk módján, nagyon együttműködőek és kedvesek voltak. Mi segíthet ebben, hogy mi magunk is jól lássunk a szívünkkel, és irgalmasak tudjunk lenni? Meg kell tapasztaljuk Isten irgalmát. Nekem volt szerencsém átélni írtam is róla egy verset.

Hidd el, nagyon szeretlek

A bűneid falat
állítottak kettőnk közé,
add át nekem magad,
had legyek veled örökké.
Ha minden vétkedet
megbánva bocsánatot kérsz,
megbocsátok neked,
mert sokat érsz.

Had, érintselek meg,
had, öleljelek át legbelül,
meggyógyul a lelked,
csupán egy szavamba kerül.
Vak lelki szemedet,
kérlek engedd, hogy felnyissam,
s lelked a szeretet
elárasztja.

Nagyon szeretlek,
mint egy testvér, egy apa,
mint gyermekét az anya.
Nagyon szeretlek,
mint egy barát, egy jegyes,
feláldoztam magam érted,
hidd el, nagyon szeretlek.

Imádkozz, bízz bennem,
és beszélgess velem sokat.
Engedd feltárnom a csendben
minden legbensőbb titkomat.
Fogadj be szívedbe
engedj engem növekedni,
s téged nem választhat úgy el
tőlem semmi.

Nagyon szeretlek,
mint egy testvér, egy apa,
mint gyermekét az anya.
Nagyon szeretlek,
mint egy barát, egy jegyes,
feláldoztam magam érted,
hidd el, nagyon szeretlek.

Mi akadályozhat benne, ebben a megtapasztalásban? Ha hamis Istenképünk van. Ha félünk Istentől. Ha közömbösnek tartjuk őt. Vagy ha nem hiszünk benne, hogy értünk halt meg Jézus, és nem csak úgy meghalt és ehhez nekünk nincs semmi közünk, és különben is miért kéne figyelembe vennünk. Két tulajdonságot hasonlítottunk össze. A mennyei Atya vajon irgalmas vagy igazságos. És mind kettő igaz rá. Ehhez két idézetet írnék. Az egyik a János 3, 16: „Isten úgy szerette a világot, hogy egyszülött Fiát adta érte, hogy aki hisz őbenne, el ne vesszen, hanem örök élete legyen.” Vagy hogy jobban értsd. Isten úgy szeretett Téged, hogy egyszülött Fiát adta érted, hogy ha hiszel benne, akkor nehogy elvessz, hanem örök életed legyen. A másik pedig: „ Az igazság Ura féltékenyen őrzi legszebb címét: Ő az irgalom Atyja. Igazságának leghatalmasabb kifejeződése az, hogy megbocsát azoknak is, akiknek senki nem bocsátana meg.” Thomas Merton.

Az előadás után ebéd következett. Ami virsli és kenyér volt. Lehetett közben beszélgetni és utána is. Volt egy úgy nevezett fél órázás, ahol olyan személyt nyílt lehetőségünk megismerni, akit még korábban nem sikerült. Akivel voltam, ő egy veresegyházi fiatalember, és Andrisnak hívják. Vele az újságírásról beszélgettünk. Remélem meg fogjátok tapasztalni a hatását, eme beszélgetésnek. :)

A félórázás után workshopok következtek. Vagy magyarul műhelyek. Hármat lehetett választani. Nem emlékszem mennyi volt. Mindenesetre az első amin voltam az egy kézműves, újrahasznosítós foglalkozás volt. Két vagyis három dolog közül lehetett dönteni, hogy melyik legyen. Az egyik az volt, hogy lehetett PET palackból cserepet készíteni. A másiknál rostos üdítős dobozból lehetett pénztárcát hajtogatni és vagdalni, a harmadik egy teafilteres jegyzetfüzet volt. Az utóbbi kettőt választottam. Úgyhogy van egy Pickwick narancs teás jegyzetfüzetem, és egy rostos vilmoskörtés pénztárcám. A következő műhely ahol voltam ott arról beszélgettünk, ha esetleg szeretnénk önkénteskedni, milyen lehetőségeink vannak rá. Volt szó a 72 óra kompromisszumok nélkül kezdeményezésről, a Vöröskeresztről és véradásról, az iskolai közösségi szolgálatról és még sok egyébről. Tudtad azt, hogy a Galgás közösséghez is jöhetsz iskolai közösségi szolgálatra? Ezt javasolni tudnám neked, ha középiskolás vagy és nincs még meg az ötven óra. Érdemes gondolkodnod rajta. A harmadik, ahová mentem ott a börtönpasztorációról volt szó. Vitai Gyula, volt börtönőr mesélt róla, hogyan élte meg a váci börtöni pályafutását, és hogy találta meg a későbbi szolgálatát. Ezzel a kérdéssel kezdte, amit Isten tett fel Kainnak: „Őrzője vagyok én a testvéremnek?” Ezt tudnám javasolni neked, inkább te vigyázz a testvérdere, mint később Gyula és a kollégái, azzal együtt, hogy ő egy kedves és szeretetteljes embernek tűnt aszerint ahogy beszélt. Azért remélem érted, hogy miért mondom ezt.

A vége felé volt két közös játék. Az egyikben mondtak két egymással ellentétes állítást, és aszerint hogy melyiket választottuk a terem egyik vagy másik felébe kellett menni. Amikor sikerült olyan kérdést feltenni, amivel el tudták felezni a társaságot. Két csoportra különültünk. Egyrészt folytattuk ezt a játékot, így már nem a terem egyik felébe, mentünk hanem a terem negyedébe. A következő játék volt ez az „Én még sohasem...” Itt kellet olyan dolgot mondani, ami ránk nem igaz, de másra igen. Nekem az egyik mondatom ez volt: Még sohasem voltam 27 éves. És így kiderült, hogy van aki már elmúlt annyi, ezt üzenték vele számomra, hogy nem lehet csak úgy kinőni ebből a Galgás közösségből. Ez után volt a záró mise. Ami után szerettünk volna hazamenni Bendzsivel, de nem bírtunk, mert sajnos rosszul tájékozódtunk róla mikor megy a busz. Végül is nem 18:10-kor jött, hanem 19:10-kor. Addig is visszamentünk a teaházba. Ami a záró eseménye volt a találkozónak. Ez történt tehát Veresen. Ha esetleg nem voltál itt, akkor remélem legközelebb eljössz , amikor lesz találkozó.

Ugye Te is várod, hogy újra Galgás találkozó legyen?! Ha esetleg kérnél hozzá egy kis ösztönzést vagy nem tudod, mi ez az egész, akkor erre kérlek minél figyelmesebben olvasd el, az alábbiakat. Arra gondolni sem merek, hogy nem érdekel miről lesz szó, de legalább akkor tudod, már az első mondatokból és a címből is, mire ne fordítsd a következő öt percet.

A találkozón az irgalomról lesz szó. Nem is akár hogy. A többiek nevében is garantálni tudom, hogy jó lesz a nap. A saját nevemben meg végképp. Mert Ács Dáviddal leszünk ketten, akik tartjuk az előadást. És ha őt ismered, vagy engem ismersz, akkor sejtheted, főleg az irgalom témában, hogy emlékezetes lesz, amit alkotunk, és az egész nap is. Látom is a lelki szemeim előtt, hogy amikor nyugdíjasan majd összejöttök kanasztázni a többi idős emberekkel, amellett, hogy megbeszélitek kinek mi van az unokájával, még akkor is erről fogtok beszélni. :)

Ha valamiért nem ismered a Galgát, akkor tudsz róla tájékozódni a facebookról, és a blogból is természetesen. Ha pedig ismered és voltál táborban, akkor emlékeztetnélek rá, hogy az is jó volt. A közös imádkozások, a sportok, a beszélgetések, a nevetések, és a színes est végképp. Az előző találkozó is jóra sikeredett, Turán. Ahol az egyház apostoliságáról volt szó. Illetve erről, hogyan válhatunk mi is apostollá. Ha ez segítene visszaemlékezni, vagy elképzelni, hogy mi volt itt, kérlek nézd meg a képeket.

Azért mondanék pár technikai információt, ha szeretnél jönni. Veresegyházán lesz a templomban, november 5-én. 9- és 18 óra között. Gödöllőről és Pestről is indul Volánbusz. Pestről, a Stadionoktól megy reggel 7-kor. Vagy 9- kor, de az már kicsit késői. Gödöllőről pedig a busz pályaudvarról megy 8:25-kor, én valószínűleg ezzel megyek. Úgyhogy remélem találkozunk november 5-én.

Utólag még hozzá fűznék valamit ehhez a bejegyzéshez.

Elérkeztünk a " Ti kinek tartotok engem?" 3/3-hoz. Most a tábor fizikai oldaláról fogok írni, a tábor lelkisége és a szellemisége után. Mi az, amihez az erőnlétemre volt szükség? Volt bőven ilyen is. A Galgás táborba segítőként (vagy önmagamat inkább "segítőként" jellemezném) számomra két nappal korábban kezdődött, mint a táborlakóknak. Augusztus 3-án szerdán fél 10-re értem oda. Ági kérdezte, azt hiszem: ki mit szeretne csinálni és én a röplabda pálya gyomlálását választottam. Ennek kapcsán végigkapáltam az elő tábort ( a többi részében meg karkötőt fontam, nem is tudom Eszter, hogy kinek). Ami elég érdekfeszítő volt, és fárasztó is egyben. Kitört Márti és Ati közt egy teológiai vita erről: Mit jelent, boldogok a lelki szegények? Úgyhogy remélem röplabdáztatok. És remélem továbbá, ha igen, akkor nem állt semmi a lábatokba. Mutatok nektek egy előtte-közben-utána képet. Volt egy elég jó egybeesés az elő táborban. A tábor előtti este, amikor Laci atya misét tartott nekünk pont az a rész volt az evangéliumból, mikor Jézus megkérdezi ." És ti kinek tartotok engem?" Az elő tábor többi részéről nem is nagyon írnék. Ha szerveztél már tábort sejted mi volt ott, ha nem akkor meg ... jobb, ha nem tudod meg :)

A tábor elején volt egy nyitó mise ami után megszentelték és kiosztották a mütyüröket. Minden évben van valami, ami jelképezi a tábort témáját, amit emlékeztetőül megőrizhetünk róla. Idén egy "szent szütyőt" kaptunk. Ebbe lehetett tenni a bűnbánati napi fagyöngyöket, a három cetlit, vagy a karkötőt is akár. Ha már a tárolásnál tartok idén is voltak borítékok, ahová üzenhettünk egymásnak. Nekem ez elég jól jött, mert van amit sajnos nem mertem volna elmondani személyesen és segített a megnyílásban. Sőt Klári neked elfelejtettem válaszolni. Örülök, hogy egy sátorban voltunk. Ami a Jézus játék, a cetlik és a Jézus játék után segített a megnyílásban az a túra volt. Ugye Gergő Riporter Norbi, és Zsófi. Jól kibeszéltük az őzek támadási szokásait. Sőt a misén mondtam könyörgést is, amit előtte leírtam. Érdekes, hogy szinte nehezebben fogalmazok meg egy könyörgést, mint egy komplett 20 perces, vagy fél éjszakás Szentségimádást.

A tábor alatt az eddigi évekhez képest aránytalanul sok sport volt. Nagy örömömre. A röplabdapályát csak futólag, öt perc erejéig teszteltem. Most nem szerettem volna röpizni, mert csak az a két Everlastos csuklószorító tartja össze a kezeim, főleg a jobb kezem. Ilyen szempontból lehet nem volt az sem a legszerencsésebb választás, hogy a fociban kapus volt. Tehát ha röviden akarnám jellemezni a Galgás tábort, akkor az elő tábort végiggazoltam, a tábor többi részét végig fociztam, illetve kapuskodtam. Erről bizonyítékként nézd meg a képet. Volt még számháború és méta is. A számháborúban is védő voltam. Ami nem annyira jött be, mint a focinál. Nos ő... Három körben is sajnos vesztettünk mi citromsárgák a narancssárga csapattal szemben. A számháborúzás után métáztunk egyet. Már hiányzott úgyhogy örültem neki.

Most is színes estre, táncházra és tábortűzre végződőtt a tábor. Fájdalommal vegyes öröm volt bennem. Fájt, hogy búcsúzni kellett a tábortól. Ugyanakkor örültem , hogy ennek van egy rítusa, a búcsúzásnak, ami segít összefoglalni és helyére tenni az eseményeket. A színes esten jobbnál jobb előadások voltak. Mi nyuggerek egy Hamupipőke feldolgozást adtunk elő, Jézussal kiegészítve. Igazából csak azért javasoltam, hogy legyen benne Jézus, hogy legyen szerepem. Ugye: „Milyen boldogok és áldottak a szelídek és alázatosak, mert ők fogják örökölni a földet!”(Máté 5:5 ) Végül is jó volt az előadás tanulsága, hogy Jézus mindenütt ott van. A folytatásban volt táncház. Most is nagyon jó volt. A csoportos és a páros táncok is. A páros táncnál én is azt csináltam mint amit a többi kicsit is népszerűtlenebb valaki. Lecsaptam a legközelebbi emberre: Táncolna e velem. Zsuzsi párválasztási tanácsai 1/1-et olvashattad. Az estét a tábortűz zárta. Az idei Galgás tábor felfedezettje számomra most te lettél Márti. Köszönöm a beszélgetéseket az egész táborban és a tábortűznél, és köszönöm az ölelkezéseket is. A tábor összességében maga volt a Mennyország. A visszaérkezés pedig ennek fényében olyan volt, mintha a klinikai halálból tértem volna vissza a mennyből. Ilyen még nem fordult velem elő, és remélem nem is fog. Ha már egyszer bejutok a mennybe majd jobb szeretnék ott maradni. Ugye megérted?

Ha még nem idéződtek benned fel eléggé az emlékek, feltéve, hogy voltál a táborban. Vagy ha nem voltál, akkor még nem volt elég ebből az emberkínzásból, amit a fájdalom jelent, hogy te nem lehettél részese mindennek. Jöjjön egy összefoglaló, mi is történt nap nap után, programról, programra.

1. Nap: augusztus 5 péntek:

Nyitó mise

ebéd

ismerkedős kiscsoport

sport

1. Előadás: Mit kell tudjunk Jézusról? És mit verjünk ki sürgősen a fejünkből?

Kiscsoport

vacsora

Jézus játék

esti ima

2. Nap: augusztus 6 szombat:

Bűnbánati ráhangolódás, gyónás

kirándulás

vacsora

sport

esti ima

3. Nap: augusztus 7 vasárnap:

hajnali mise

kakaós, kalácsos reggeli

aláírós játék

2. Előadás: Hogyan tapasztalhatod meg Jézust?

Jézusi tulajdonságos karkötőcsere

kiscsoportos beszélgetés

számháború

méta

sport, a változatosság kedvéért

teaház/ filmnézés: Imával nyert csatát

esti ima

4. Nap: augusztus 8 hétfő:

Reggeli ima

3. Előadás: Hogy értheted meg Jézust? Hogy alakíthatsz ki vele kapcsolatot?

Kiscsoport

vakmise

sport

közbenjáró ima

5. Nap: augusztus 9. kedd:

Szentség eltétel, közös zsolozsma

4. Előadás: Mit jelent Jézust elfogadni, befogadni és szeretni? Hogy ez mennyire kockázatos? Ítéld meg te. Egyelőre nem adnék ehhez több szempontot.

Ebéd

színes estre készülő kiscsoport

mise

színes est

táncház

esti ima

tábortűz

6. Nap: augusztus 10 szerda:

Összefoglaló előadás

búcsúzós kiscsoport

sátorbontás

záró mise

Remélem felkeltettem az érdeklődésed Galgamenti Nagyboldogasszony Közösség iránt. Íme a közösség Facebook oldala.