Ti kinek tartotok engem? II. rész
Tudod? Tapasztalod? Érted? Elfogadod? Befogadod? Szereted?
Jöjjön a tábori beszámoló folytatása. A lelki élmény után most a szellemi és mentálhigiénés részekről szeretnék írni. Legalábbis azokról a dolgokról, amik részemről komoly koncentrációt igényeltek. Milyenek voltak tehát az előadások? A kiscsoportok? A Jézus játék állomásai? Az imák?
Előadások és kiscsoportok:
1. Előadás: Varga Eszter és Utschalott Jani jóvoltából megtudhattuk, milyen forrásokból ismerhetjük meg Jézust. Az előadás eleje felé volt egy Sherlock Holmes idézet. " Szarvashiba elméletet alkotni adatok nélkül." Igaz, amit Jézusról mondanak? Vajon mese vagy valóság? Vannak róla írott forrásaink, amik lehetnek elsődlegesek vagy másodlagosak is. Az elsődleges forrás, amikor például valaki részt vett az Ifjúsági Világ Találkozón és elmeséli a többieknek. Közvetlenül tőle tudják meg, mi történ ott. A másodlagos forrás pedig, amikor a többiek tovább adják, amit hallottak a Világ Találkozóról, holott ők nem vettek rajta részt. Tehát közvetve beszélnek az események láncolatáról. A történészek annak érdekében, hogy megtudják, mi eredeti forrás Jézus életéről, és mi az, amit úgymond meghamisítottak, történet kritikai módszereket alkalmaznak. Összefoglalva ez azt jelenti, hogy megpróbálják megítélni milyen a szöveg alap írói stílusa, és ami nem illeszkedik hozzá, azt nem tartják hitelesnek. Kiktől származnak az írott forrásaink Jézusról? Vannak a zsidó források. A legfőbb képviselője Josephus Flavius. A felkelők egyik hadvezére, később átpártolt a rómaikhoz. Ő egy apokrifot írt, ami azt jelenti, hogy nem került bele a Biblia kánonjába. Aztán vannak az ismert Birodalmi források. Amelyek Ifjabb Pliniustól, Tacitustól és Svetoniustól származnak, többek között. Eme jeles férfiaknak köszönhetően megismerhettük Jézus életének fontosabb tényezőit: Megszületett, meghalt, üres volt a sírja, egy házasság törő asszony gyereke, bölcs tanító volt, Poncius Pilátus halálra ítélte, és izraelita polgár volt. Itt következett egy taps vihar az előadásban.
Azonban a gyakorlottabbak közül valakik közbe szóltak, hogy hát azért ez ebben a formában még nem igaz. Ezután az evangélumokról volt szó, ami az örömhír továbbadását jelenti. Négy különböző Jézus portrét hagyott ránk Máté, Márk, Lukács és János. Mik a már ténylegesen vitathatatlan ismeretek Jézusról? A Krisztus az nem a vezeték neve volt, hanem megváltót jelent. Dávid házából származik. Názáretben nevelkedett. Zsinagógai iskolába járt. 33 április 3-án halt meg. A 12 apostolból milliós lett Jézus követőinek a száma.
Röviden a kiscsoportról. Mondhatjuk úgy is, hogy nagycsoportól. Eleinte a sportpályán voltunk. Már nem emlékszem hogy kapcsolódott a témához, mindenesetre a barátságról beszélgettünk. Milyen számunkra a tökéletes barát, és mi milyen barátnak bizonyultunk eddig.
2. Előadás: Hogyan lehet Jézust megtapasztalni? Ezt Szilvágyi- Hordós Eszter, és Kövér Bálint szemléltette nekünk minden színészi tehetségét és lazaságát latba vetve. Sajnálhatod, ha lemaradtál róla. Úgy kezdődött, hogy elkezdett beszélgetni Jézusról egy fiú és egy lány. Ki lehet ez a csávó? Te ismered? ... Én sem... jelleggel. Közülük a lánynak akadt egy kis dolga. Majd következett egy videó a csodálatos halfogásról. Aztán megjelent a színen Mária Magdolna. Ő mesélte el a személyes tapasztalatait Jézusról. Jézusnak voltak barátai; szerette a gyerekeket; betegeket gyógyított; ács volt és példabeszédekben tanított. Nagyon csavaros eszű volt. Mikor megkérdezték az írástudók, hogy kell e adót fizetni a császárnak, hozatott egy pénz érmét, amin a császár képe volt. Ezt mondta nekik: Adjátok meg a császárnak, ami a császáré és Istennek, ami az Istené. Isten 10 parancsolatot adott. Amit így foglalt össze: úgy szeressétek egymást, ahogy én szerettelek titeket. Volt szó az irgalmas szamaritániusról. Volt egy ember, akit megvertek, kiraboltak és sorsára hagytak az út szélén. Elment mellette egy pap és egy levita. Végül érkezett oda egy szamaritánius, aki megkönyörült rajta és egy fogadóba vitte, hogy ott gondoskodjanak róla, a költségeket is kifizette természetesen. Erről is volt egy videó, hogyan ismerte meg Jézust Mária Magdolna. Aztán volt szó a vihar lecsendesítős történetről. És arról az esetről, amikor meg akartak kövezni egy házasságtörő asszonyt. Ám megjelent Jézus és elküldte az írástudókat, hogy mindenki menjen, hát a ... dolgára. Illetve az vesse rá az első követ, akinek nincs bűne. Minthogy nem akadt ilyen így szólt Jézus az asszonyhoz: " Én sem ítéllek el! Menj és többé ne vétkezz!" Végül Jézus feltámadásáról és tulajdonságairól volt szó.
Ezután is volt kiscsoportos beszélgetés. A sportpálya túlságosan napsütöttének bizonyult. Ezért átmentünk az autópálya szélére, ami csaknem tragédiába torkolt, amikor be akart kanyarodni egy kocsi. Jézus tulajdonságairól beszélgettünk. Míg ránk nem jött a röhögő görcs. Született egy szállóige is, Andrisnak köszönhetően. " Szólj, ha csikiz" Ezt azok kedvéért írtam le, akik ott voltak, nem tudnám jól levezetni az eredetét.
3. Előadás: Stippingerné Sípos Vica és Bacsi- Nagy Gergő beszéltek nekünk arról, hogyan tudjuk megérteni Jézust. Vica a kapcsolatokról beszélt. Az odafigyelés által jön létre a kapcsolat. Ez főleg a szerelemre igaz, egy darabig mindenféle korlátok és feltételek nélkül elfogadjuk a másikat. Ezért érdemes minél több erőfeszítést tennünk, hogy ne hagyjon alább a kezdeti lelkesedés. Sosem tudjuk igazán megismerni a másikat, mindig legyünk nyitottak rá. Jézust meg végképp nem tudjuk megismerni és beskatulyázni. Mindig több lesz annál, mint amilyennek gondoljuk. Elmondott egy verset is Vica.
Lábnyomok
Álmomban Mesteremmel
tengerparton jártam, s az életem
nyomai rajzolódtak ki mögöttünk:
Két pár lábnyom a parti homokon,
ahogy ő mindig ott járt énvelem.
De ahogy az út végén visszanéztem,
itt-amott csak egy pár láb nyoma
látszott, éppen, ahol az életem
próbás, nehéz volt, sorsom mostoha.
Riadt kérdéssel fordultam az Úrhoz:
„Amikor életem kezedbe tettem,
s követődnek szegődtem, Mesterem,
azt ígérted, soha nem hagysz el engem,
mindennap ott leszel velem.
S most visszanézve, a legnehezebb
úton, legkínosabb napokon át
mégsem látom szent lábad nyomát!
Csak egy pár láb nyoma látszik
ott az ösvényen.
Elhagytál a legnagyobb ínségben?”
Az Úr kézen fogott, s szemembe nézett:
„Gyermekem, sose hagytalak el téged!
Azokon a nehéz napokon át
azért láttad csak egy pár láb nyomát,
mert a legsúlyosabb próbák alatt
téged vállamon hordoztalak!”
Ismeretlen szerző után németből Túrmezei Erzsébet fordította.
Ezek után Gergő kifejtette, hogyan viselkedtek a tanítványok az első Pünkösd előtt. Erről kérdezgették Jézust, ki a nagyobb közülük. Versengők voltak. A második kenyérszaporítás előtt kételkedtek Jézusban. Nagyon racionálisak voltak ilyen szempontból. A gyerekeket nem engedték eleinte Jézushoz. Elutasítóak és zárkózottak voltak. Nem volt elég hitük ahhoz, sem, hogy kiűzzék a néma ördögöt. Így tehát ez a feladat is Jézusra várt. Péter megtagadta Jézust. Ami alkalmasint ránk is jellemző lehet, például, ha nem imádkozunk az evés előtt nem hivők között. Ezek után hogyan viselkedtek Pünkösdöt követően? Betegeket gyógyítottak. Bátrak, örömteliek, lelkesek, és szabadok voltak. Krisztus után 60-ban kezdték el leírni az evangéluiumokat, mert addig nem is fért kétség a létezéséhez. A Biblia egy nagyon összetett írás, nem csak egy filozófiai vagy orvosi könyv. Mivel nem csak Jézus gyógyító tevékenysége és tanításai vannak benne, hanem az egyéb csoda tételek és a szenvedése is. Miért különböznek egymástól az evangéliumok, mégis? Mert emberek írták, és benne van a saját gondolatuk és személyiségük. Végül Gergő elmesélte nekünk, hogyan lett evangélikus vallásúból katolikussá.
Ezekről a kérdésekről beszélgettünk a kiscsoporton, immár nem a focipályán, és nem is az út szélén, hanem a templom előtt levő padok körül: Honnan ismerjük meg Jézust? Miért olvasnak a katolikusok keveset Bibliát? Vajon Pünkösd előtti vagy utáni apostolok vagyunk?
4. Előadás: Jézust befogadni csak az önátadás kockázatával lehet. (A kockázat szót ki is emelném, mert erre még visszatérek.) Erről beszélt nekünk Nagy Zuzu és Tóth Márti. Mit jelent elfogadni valakit? Nem akarom megváltoztatni a másikat. Jézus esetében ez azt jelenti, hogy olvasom a Bibliát. Ha még ez nem volna elég: Mit jelent a befogadás? Az elfogadás következő lépcsőfoka. Nem csak, hogy nem ítélem el a másikat, hanem én magam is hasonlóvá válok hozzá. Van még legalább egy fogalom, ami fontos a szeretet szempontjából: az irgalmasság. Van az irgalmas szamaritánus. Erről nem olyan rég volt már itt is szó. Hogy a szamaritániuson kívül mindenki elmegy a megvert ember mellett. Ebből az a tanulság. Hogy ne azt nézzük, hogy nekünk ki a felebarátunk, hanem, hogy mi kinek lehetünk a felebarátai. Majd az előttünk levő borítékokból felolvastuk néhányan, mik az irgalmasság testi és lelki cselekedetei, és azt, melyik az a nyolc tényező, amelynek segítségével boldogok lehetünk. Például boldogok a lélekben szegények. Volt szó az ellenség szeretetről is. Arról is, hogyan élhetjük meg Isten országát. Végül mi a szeretet? Akkor is tudom a másikat szeretni, amikor nehéz. Most pedig jöjjön egy újabb vers.
Bódás János
Elveszíthetetlen öröm
Nem igaz, hogy az élet rút, kegyetlen,
sok öröme van, elveszíthetetlen.
Van öröm, amely mindörökre tart,
nem árt neki se szó, se tűz, se kard,
se fagy, se szélvész, átok vagy nyomor,
mitől a világ oly sokszor komor.
Van öröm, amely soha nem apad,
s ez az öröm: add másoknak magad!
Míg élsz, magadat mindig adhatod.
Adj szót, vigaszt, ha van falatot,
derűt, tudást, vagy békülő kezet,
mindez tiéd! Vesd másba s nézheted,
hogy nő vetésed, hozva dús kalászt,
s meggazdagítva lelked asztalát.
Csoda történik: minél többet adsz,
te megad annál gazdagabb maradsz.
Mindezek után okoztam sajnos egy kis fennakadást. Művésziesen kifejezve: Arany János- Walesi bárdok"Szó bennszakad, hang fennakad, lehellet megszegik."... padok közül egy kérdésre Zsuzsi jelentkezik. Ez volt Mártinak az egyik, mint utólag kiderül költői kérdése. Jelentkezzen az, aki ismer olyat, aki megbánta, hogy teljesen átadta magát Jézusnak. Erre jelentkeztem. Készítettem is róla neked egy elnagyolt szemléltető ábrát. Most ezt félig meddig komolyan kérdezem. Te erre az iménti feltevésre mit válaszolnál? Mondjuk nem egy nyolcvan fős előadáson, hanem önmagadnak. Az előadás végén pedig volt egy csukott szemes ima, ami nagyon jó volt.
A kiscsoporton próbáltam kifejteni, hogy kiért jelentkeztem az előadás közben. Ha érdekel, nézd meg EZT. Balázsról még fogok írni a blogban. A folytatásban erről volt szó, hogyan tudjuk elmélyíteni az Istenkapcsolatunkat.
Jézus játék: Ez az első nap estéjén volt. Arról fogok írni, a mi csapatunk hogyan haladt végig a különböző állomásokon.
Jerikó: itt Török Gábor volt a játékvezető. Zakeus történetét dolgoztuk fel. Ismered a Szeretlek Magyarországból a szóbeszéd című játékot? Az egyikünk felolvasta a történetet, úgy hogy csak egy ember hallja. Aki tovább adja a következő embernek. Stb. Az utolsó pedig megpróbálja rekonstruálni az eredeti szöveget. És ha a megmaradt szövegben benne vannak az aláhúzott szavak, akkor még pontot is kapunk.
Lepratelep : itt Szilvágyi- Hordós Eszter és Monori Ági voltak a játékvezetők. Amely játék így nézett ki. Ágin voltak kötések, amiket a tiltakozása ellenére leszedtünk. A kötések alatt voltak papír cetlin kifejezések. Ezek közül 14 volt a feladat része, a többi ugye nem. Ezekből kellett mondatot alkotni. Ez volt a megfejtés. ..."meggyógyult, visszament, hangos szóval dicsőítette Istent, arcra borult Jézus lába előtt, és hálát adott neki. "
Betánia : Juhász Petra volt itt az állomás vezető. Az egyikünknek írni kellett. A többiek pedig egy az úton levő papírhoz futottak oda. Majd megjegyezvén minél több szót visszafutottak az íróhoz, és elmondták a szavaikat. Itt sem volt az összes szóra szükség, hanem bizonyos szempontok alapján szelektálni kellett köztük. Ez maradt a végén: "Sok bűne bocsánatot nyert, mert nagyon szeretett".
Kenyérszaporítás : Ennél az állomásnál Vaszil Ádám és kövér Bálint várt minket sok szeretettel. Mint utólag kiderült az volt a feladatunk csupán, hogy jól érezzük magunkat. Míg a többiek valamilyen sós kekszet ettek, és buborékot fújtak én leírtam az összes jó tulajdonságomat különböző alakú cetlikre. Ezekből a mozaik darabokból egy kenyeret és egy halat raktak ki, később.
Mária és Márta : Varga Vica és Nagy Bea párbeszédébe csöppentünk bele. A feladat szerint a fánál levő takarító eszközökből egy akadálypályát kellett kiépítenünk. Majd pedig elénekeltünk egy éneket és kaptunk egy igés cetlit. Én ezt húztam: Lukács 20:38 "Az Isten pedig nem a holtak Istene, hanem az élőké. Mert az ő számára mindenki él."
Szamariai asszony : Varga Eszter személyesítette meg számunkra a szamáriai asszonyt. Számára kellett kiválasztani a különböző poharak közül a legmegfelelőbbeket és megindokolni miért adjuk neki. Volt amelyik pohárban igés lapok voltak, volt amiben víz volt, volt amiben ecet. Mindegyik pohár körül volt valamilyen szöveg.
Kafarnaum : Reznák Ati és Hlinka Józsi szövegelését volt szerencsénk meghallgatni. Arról, hogy mi köze van a kafarnaumi századosnak Jézushoz, és igazából bármihez és bárkihez a világon. Aztán a kocsijukat toltuk el egy adott pontig aztán visszafelé. A megfelelő környezeti tényezők: domborzat, és lejtő hiányában Józsi néha behúzta a kéziféket.
Engedjétek hozzám a gyerekeket : Itt az Ács családdal voltunk. Borókával, Jucival és Ádámmal. Három példabeszédet hallgattunk meg. Olyan volt mint az eddigi német nyelvvizsga és érettségi hallott szövegértéseim együttvéve. Baba sírás és egyéb hanghatások mögé háttér zajnak betették ezeket a példabeszédeket. Az egyik az volt, amikor egy asszony a bírónál kopog és igazságot szolgáltatnak neki. A másik ugye ez volt, hogy engedjétek hozzám a gyerekeket. A harmadik pedig az a történet, amikor a farizeus és a bűnös bemegy imádkozni a templomba. Az egyikük előre megy, a másikuk hátul marad. Gondolom nem kell részleteznem ki melyiket teszi.
Kánai menyegző : Végül, de nem utolsó sorban Petróczki Andrishoz és Ács Dávidhoz mentünk vizet hordani. Itt a kúttól hordták a többiek tányérban a vizet egy vödörbe, amíg én a lámpát tartottam. Ezt elfelejtettem mondani, hogy eleve sötétedés után kezdődött a Jézus játék. Már csak azért is megérte mindent beleadnunk, mert a mi csoportunk nyert.
Imák:
Esténként a Viskó című könyvből olvasott fel Petra(és lehet, hogy Ági és Dávid is. De ennyire nem voltam már a toppon, hogy figyelemmel kísérjem ki olvas éppen). Az első este a Viskózás után ezt kérdezte Dávid: Ki neked Jézus? Ezt kellett leírni, én ezt írtam, hogy a szerelmem. Annyira romantikus, igaz? Nem csak, hogy írtunk Jézusnak, hanem be is dobtuk egy dobozba, amit én terveztem, és készítettem. Erre azért gondoltam, hogy ha már nem ebben dolgozok, azért legyen valami haszna az egyetemen eltöltött öt és félévnek míg csomagoló és papírgyártó mérnöknek tanultam. A második nap volt a bűnbánati napunk. Délelőtt Laci atya tartott nekünk egy önmagához képest rövid elmélkedést. Hogy segítsen a gyónáshoz felismerni a bűneinket. Kaptunk 11 gyöngyöt, tíz kicsit egy nagyot, amiből rózsafüzért készítettünk a kezünkre. El is imádkoztunk egy tizedet. Ez után nem tudom, hogy folytatódott a bűnbánati rész, mert kimentem a tesóm, Peti elé. Az esti ima szintén dobozos volt. Ági felolvasott egy rakás szempontot, hogy mit mondhatnánk Jézusnak és ezt írtuk le. A harmadik este mindenki elmondhatta, hogy miért ad hálát. A negyedik nap volt egy "vak" mise. Ahol bekötött szemmel hallgattuk végig a misét, és áldozásra is így mentünk ki, ami elég izgalmas volt. A végén már sírtam. Nagyon mélyen megéreztem Jézust.
Este volt a közbenjáró ima. Most is voltak nagyon szép énekek. Imádkozó párokhoz lehetett menni imát kérni. Én Gergőnél és Gábornál voltam. Nagyon felkavaró volt. Aztán egészen hajnali egyig aludtam lelógatott kézzel a padon. Akarom mondani rózsafüzéreztem. Közben néztem egy angyalos freskót. Hajnali egykor pedig visszajött imádkozni Lilla, Bálint és Márti, Juhász Peti pedig már eleve ott volt. Én pedig oda akartam menni hozzájuk. És már nem is emlékszem pontosan hogyan és miért, de lábujjhegyen futva somfordáltam át az Oltári Szentség előtt. Úgyhogy utólag is bocsánat, hogyha elrontottam ezzel a Szentség imádásotokat. Fél kettőkor kimentem a sátorba, eredetileg aludni. De csak forgolódtam reggelig. Az ötödik nap reggel volt egy közös zsolozsma. Az esti mise pedig szintén hálaadós volt, csak nem az altemplomban voltunk, hanem a belső udvaron, mécsesekkel. A hatodik napi egyben utolsó reggeli imánál, egy fonalat tartottunk körben állva a szintén a belső udvaron. Mindeközben Dávid olvasott egy részt a Bibliából. Ahol arról volt szó, hogy mindnyájan Jézus testének a részei vagyunk. A záró misén a dobozba levő szándékokért, és minden egyébért ami bele került, imádkoztunk. Ezt a dobozt a szobámban őrzöm egy szatyorba csomagolva. Még nem tudom mi lesz a sorsa a írásaitoknak. Ha rászánom magam mindenképp imádkozom a benne levő üzeneteitekért. Semmiképp sem fogom elolvasni, amit írtatok. Komolyan számíthattok ilyen szempontból a diszkréciómra. Mindnyájatoknak köszönöm a tábort, akik ott voltatok, és/vagy bármilyen egyéb elő/utó/tábor közbeni szolgálattal hozzá járultatok ahhoz, hogy minden jól működjön. Akik pedig nem voltatok ott közületek remélem sikerült valakit meggyőznöm róla, hogy jövőre jöjjön. Még egy rész hátra van a beszámolómból. Most azért ezt a kis irományomat lezárom. Elég hosszúra sikeredett. Remélem az valamelyest vigasztal, hogy nemcsak elolvasni tartott sokáig, hanem megírni is. Neked köszönöm, hogy elolvastad. Ezen kívül legyen mindenért: Dicsőség az Atyának, a Fiúnak és a Szentléleknek. Miképpen kezdetben most és mindörökké. Ámen.
Már nagyon sokszor utaltam a blogban a Kovászolóra. (
Hogyan zajlottak az egyes hétvégék? Péntek késő délutánra mentünk, 17 óra körülre. Még pénteken volt egy mise, ahol a prédikációban a hétvége témájáról volt szó, Laci atya tartotta. Utána pedig volt egy játék tanulós blokk, amikor is a Szentjánosbogár közösségből jött hozzánk Teresa nővér és a a segítői. Most hirtelen Marcira emlékszem közülük, valószínűleg még sokan voltak mások is. Ezekről a játékokról, ha eszembe jut írok egy külön bejegyzést. Szombaton többnyire volt reggeli torna a Duna parton. Aztán volt a fundamentális teológia előadás, amit Kecskés Attila atya tartott. Majd Káposztássy Béla atya tartotta az önismeretet. Vasárnap volt a Biblikum Barta Angéla nővér előadásában. Minden hétvégén jött hozzánk egy-egy lelkiség. Voltak kiscsoportos beszélgetések is. 6 csoport volt. A hétvégeken be voltunk csoportonként osztva egy-egy szolgálatra. Volt az összefoglalós csoport, akik vasárnap indulás előtt bemutattak egy kis összefoglalós előadást az elmúlt három napról. Volt dekor csoport, ők a díszletet alakították ki. Volt a terítős és mosogatós csoport. Volt a liturgiás csoport, akik a misében és az imákban segédkeztek. Végül volt a rendőr csoport, akik az előadások, és a különböző programok kezdetére figyelmeztették a többieket és ők rendezték át a termeket. A második évben ehhez képest az volt az egyik változtatás, hogy más tantárgyak voltak. Közösség szervezés Csáky Tibor atyával, Egyháztörténelem Fejérdy Áron atyával, és erkölcs teológia Berán Ferenc atyával. 
Volt két táborunk is. Az első egy nomád tábor volt. Fecó és Vacak vezetésével. Mogyoróskára mentünk. Elég sok minden volt ott. Többek között: sokat röplabdáztunk, voltak túrák, az ottani görög katolikus templomba mentünk misére,voltak reggeli tornák. A vége felé volt akadály verseny és tábortűz. Itt vannak róla a 
Szeretném neked bemutatni az 
Nem csak a szerdai alkalmakkor volt dolgunk a témakörökkel, hanem a Gyógyító lelkigyakorlat című könyv egyes fejezeteihez a hét minden napjára van egy- egy elmélkedés. Erről az egészről mint majdnem mindenről, erről is naplót vezettem. Minden reggel az Óbudai Egyetemre menet a HÉV-en, metrón és buszon átelmélkedtem és imádkoztam az aznapi részt. Volt egy nagyon nagyon emlékezetes alkalom. Amikor a félelemről volt szó, azon a szerdán az igazolványaimat bérletestül otthon hagytam, ez az Örsön a metrónál derült ki, és a Batthyány téren meg is állítottak miatta. Végül is tovább engedtek ott is. Mindenesetre az egész napomat végig stresszeltem és ezáltal végig is imádkoztam, hogy nehogy újabb problémák adódjanak belőle. Főleg, úgy hogy egyből a suliból mentem oda és párszor átszálltam a Bécsi úttól a Thököly útig. Mire odaértem sikerült kellően ráhangolódnom a témára. Illetve már az énképes témánál éreztem, hogy ez az egész nagyon nekem szól. Ami azóta is problémát jelent, de legalább megtudtam hogy van vele problémám a nőiesség, kövérség és az, hogy túl nagy nyomot hagyott bennem, amikor hülyének szólítottak kisebb koromban. Amiket felismertem ez által a folyamat által: felelős vagyok érte, követem-e a szüleimtől átvett mintákat, van mit dolgoznom még az Istenképemmel, és a félelmeimet. Írtam a kistarcsai katolikus újságba, az Olvasóba egy 
Ezt a verset egy szakítás után írtam, 2012-ben. Akkoriban nagyon sokszor volt pánik rohamom. Ezek alatt a rohamok alatt nehezen kaptam levegőt, és nagyon mély halálfélelmem volt. Ebben az időszakban, és ebben a zaklatott lelki állapotban láttam ráadásul egy videót. Illetve kettőt: Halálközeli élmény- kárhozat? 
Kedden lebetegedtem. Először csak a fejem fájt. Aztán a torkom is kezdett fájni,és belázasodtam, amikor orvoshoz mentem akkor még torokgyulladásnak hittem ezt. Viszont már akkor volt pár kiütés a kezemen, amire azt hittem, hogy az Ibustarra vagyok allergiás. Aztán egyre több kiütésem lett és elkezdtem nézni a netet, hogyan lehet eltüntetni a kiütéseket. Az összes cikk ezt írta, hogy meg kell találni a kiváltó okot, az alapbetegséget kell kezelni. Aztán főként anyukám mondta ezt pénteken nekem is és az ügyeletes nővérnek is, meg a nővér is neki, hogy himlős vagyok. Ez nagyon megfogott, hogy az alap betegséget kell kezelni. Ezért kezdtem el egyáltalán olvasni Csernus Imre Kiútját, hogy hátha minél jobb megoldásokat találok a lelki betegségeimre is, meg hogy elvonjam a figyelmemet erről, hogy viszket és fáj mindenem, és nem tudok jönni menni. 
(Az idézőjelbe tett szövegek idézetek a könyvből) "Egyszer olvastam egy szúfi példabeszédet, így szól: látják a falubéliek, hogy a bölcs öregasszony nagyon- nagyon keresgél valamit az út porában. Odamennek hozzá, és megkérdezik tőle, mit keres. A bölcs öregasszony azt válaszolja, hogy ennek nincs jelentősége, csak úgy keres, ha segíteni akarnak, segítsenek. Azt felelik erre az emberek: ha azt akarod, hogy segítsünk, meg kell mondanod, mit keresel. Rendben válaszol a bölcs, elejtettem a varrótűmet. Keresik nagy bőszen, nem találják. Megint elkezdik kérdezgetni:mondd meg pontosan, hol ejtetted el, hiszen az út széles, a varrótű meg kicsi. Ennek nincs jelentősége, válaszolja a bölcs, de ha már tudni akarjátok, elmondom: a varrótűmet ott fenn, a domboldalon álló házamban ejtettem le. Erre a tömeg: de hát akkor miért itt keressük az úton? Mire a bölcs: a házamban már sötét van, de az útra még idesüt a nap." 
"Valójában úgyis mindenki a teljes életével fog majd elszámolni. És képzelje csak el kedves olvasó, ez az elszámolás nem a végítélet napján történik. Hanem most az adott nap végén. Mindig a mai nap a végítélet napja. Amikor kiderül, hogy tiszta, nyugodt lelkiismerettel tudok- e lefeküdni, mert el tudok számolni a cselekedeteimmel meg a hitemmel. Hogy a nap végén tudom-e szeretni magam. Átgondolva, és értékelve mindazt, amit aznap jóként vagy rosszként okoztam magamnak." 
"Izgalmas dolog volt felismerni, hogy düh akkor is keletkezik bennem, amikor egy másik ember emlékeztet önmagam olyan tulajdonságaira, amit én gáznak érzek, és nem oldottam meg. Amivel nem vagyok hajlandó szembenézni, és amin nem változtatok." 
"... ott van az a film, ami valós történeten alapul a 127 óra. Egy sziklamászóról szól, aki egyedül mászik egy kanyonban, amikor lezuhan a karja beszorul egy sziklahasadékba. Amikor rájön, hogy senki nem fogja megtalálni és kiszabadítani, levágja a saját kezét." 
Pénteken vettem meg az utolsó előtti példányt az Árkád fenti Librijéből és azóta ezt olvasom. Illetve korábban is olvastam, az alapján, és a mostani 70 oldal alapján leírom mit jelent nekem ez a könyv. A gondolatokat és érzelmeket, amiket belőlem kivált. Először is, hogy tartalmilag miről szól a könyv? Van egy egy Mackenzie nevű férfi, akinek a kislánya eltűnik és egy viskóban találják meg a lány véres ruháit. Később Mack kap egy levelet, aminek Isten vélhetőleg a feladója, és elhívja őt egy beszélgetésre a Viskóba.