Most jön, ami még nem volt. Hogyan éreztem magam a Galgás táborban. Az biztos, hogy nem tudnám egy szóban összefoglalni. Ez, amiket írok szorosan összefügg az előző bejegyzéssel, sőt annak a kiegészítése. A péntek esti imán erről volt szó, hogy Máriához hasonlóan mi is mondjunk igent Istennek. Illetve ez a kérdés sokkal hamarabb foglalkoztatott már. A pénteki kiscsoporton, ahol Tücsivel, Lillával, Borival és Ádámmal voltunk, ez volt az utolsó kérdés, amire már nem válaszoltunk: Mire kellene most igent mondani. Úgy voltam akkor vele, hogy ezen még gondolkozom kicsit, de szerintem Gáborra. Ez csak egy plusz megerősítés volt, hogy az esti imán is erről volt szó. Pont egymás mellett ültünk Gáborral. Erre jutottam, hogy arra kellene igent mondanom, hogy vele éljek, még ha már előreláthatólag is lesznek nehézségek. Pl. ez a válás Petivel. Amire nem számítottam, hogy ez ilyen gyorsasági dolog lesz. Mert ima után beszélgettünk, az egyik bástya mellett. Mondta, hogy hozott nekem csokit. Adott egy bonbonos dobozt és abban volt a gyűrűs doboz. Annyira nem számítottam erre. Kérdezte, hogy hozzá megyek- e feleségül. Én pedig ezt mondtam: Igen. Olyan boldog lettem tőle, hogy nevető görcsöt kaptam. meg az is nagyon megható volt, amit mondott róla, hogy azért választott végtelen alakú gyűrűt, mert szeretne velem örökké együtt lenni. Pont telihold volt, úgyhogy emiatt is nagyon romantikus volt. Nem pontosan emlékszek, hogy kinek mondtam el. Illetve hát Zsófinak, Mártinak, Klárinak,Eszternek és Dávidnak biztosan. Szombaton pedig ez volt, hogy Laci atya elmondta, hogyan kell élni. Meg, hogy e közül válasszak, hogy jegyes legyek-e vagy kisebb testvér. Amiatt választom a Gáborral való jegyességet, mert nincs az az egyház, amiért én szégyellném, hogy összetartozok egy ilyen áldott, drága emberrel, mint ő. Egyre inkább ezt érzem, hogy a válás és az új élet kezdése nem egy szőnyeg alá söprendő erkölcsi kérdés, hanem egy valódi emberi fájdalom, belső vívódás. Mutatok neked egy verset, amit akkor írtam amikor még csak épphogy szétköltöztünk Petivel, 2015. márciusában.

A szívem a mélyben van

Utálom az estéket,
és ha csendben kell lennem,
mert belső kérdések
merülnek fel bennem.

Szerethető vagyok?
Vajon van bennem jó?
Mert, hogy mi a hibám,
arról sokszor esett szó.

Semmihez sincs erőm,
mintha nem is én lennék,
éjjel nyugtalan vagyok,
és nappal pihennék.

Úgy érzem magam,
mint egy számkivetett,
akit nemhogy a menny,
a pokol is kivetett.

Üresnek érzem magam,
nem tudok az életemmel
mit kezdeni, és az időm
megtölteni értelemmel.

Minden miatt aggódom,
és minden miatt félek,
és már csak a végtelen
fájdalomban remélek.

Szomjazom a szeretetre,
de nem találom a kutat,
sőt nem lelem a kúthoz
elvezető utat.

Semmire kellőnek, és
haszontalannak érzem magamat,
aki folyton csak vet,
de sohasem arat.

Nem tudok megváltozni,
szüntelen visszaesek,
és emiatt egyre
nyugtalanabb leszek.

Úgy érzem, hogy most
már semmit sem várok,
ettől egyre inkább
szomorúvá válok.

Az egész életemnek
nincs értelme, elrontok
mindent, építeni
szeretnék és csak bontok.

Mintha szétestem volna,
nem tudom, mi van velem,
az egyik az égben van,
és a mélyben a másik felem.

Az eszem csak vágtatna,
és minduntalan szállna,
de a szívem a mélyben van,
mivel nincsen szárnya.

Erre legkésőbb másfél év múlva megérkezett Isten válasza, pont a Galgás táboros vak misén, hogy még ha az embereknek nem is feltétlenül kellek Istennek igen.

Hidd el, nagyon szeretlek

A bűneid falat
állítottak kettőnk közé,
add át nekem magad,
had legyek veled örökké.
Ha minden vétkedet
megbánva bocsánatot kérsz,
megbocsátok neked,
mert sokat érsz.

Had érintselek meg,
had öleljelek át legbelül,
meggyógyul a lelked,
csupán egy szavamba kerül.
Vak lelki szemedet,
kérlek engedd, hogy felnyissam,
s lelked a szeretet
elárasztja.

Nagyon szeretlek,
mint egy testvér, egy apa,
mint gyermekét az anya.
Nagyon szeretlek,
mint egy barát, egy jegyes,
feláldoztam magam érted,
hidd el, nagyon szeretlek.

Imádkozz, bízz bennem,
és beszélgess velem sokat.
Engedd feltárnom a csendben
minden legbensőbb titkomat.
Fogadj be szívedbe
engedj engem növekedni,
s téged nem választhat úgy el
tőlem semmi.

Nagyon szeretlek,
mint egy testvér, egy apa,
mint gyermekét az anya.
Nagyon szeretlek,
mint egy barát, egy jegyes,
feláldoztam magam érted,
hidd el, nagyon szeretlek.

Vasárnap emiatt sírtam a tábori misén, mert eszembe jutott, hogy van egy közösség, ahova nyolc éve járok, és azért volt vele viszonylag szoros a kapcsolatom, mert kisebb testvér voltam, és ha nem leszek az, akkor ez az odatartozásom elsekélyesedik. És ezzel szemben van egy férfi, Gábor, akire igent mondtam, az első pillanattól kezdve büszke vagyok rá, hogy megismertem és összetartozunk vele. Amikor tavaly decemberben összejöttünk, tudtam, hogy ezzel jár a kapcsolatunk, hogy nem mehetek gyónni és áldozni. Ez, hogy nem áldozhatok, ha magyarul nézzük a szót, akkor nem annyira nagy érvágás, de ha az összes többi nyelven, akkor igen. Amennyire én tudom a külföldiek ezt a szót használják rá: kommúnió, ami közösséget jelent. Tehát kívül esek a katolikus egyház közösségén. És amiatt, hogy elmondták nekem azt, amit egyébként is tudok, nem fogom azt mondani Gábornak, hogy legyünk csak barátok. Ez az amibe nem gondoltam bele, hogy úgy tűnik a Galgából is ki vagyok zárva. Ez eredményezett némi fájdalmat meg sírást, hogy eltemettem magamban az elmúlt nyolc évet. Alapvetőleg nem szerettem volna ilyen helyzetbe kerülni, otthagyni bizonyossá tett benne, hogy a lehető legjobban döntöttem.mert amíg fel nem őrölt a magányosság, addig tartottam az elveimet. Erről érdekes dolgot mondott az egyik találkozón Andris a kiscsoportban: az elvek olyanok, mint a fing, az ember tartja amíg tudja. Ez sokkal bölcsebb mondás annál, mint ahogy ez elsőre tűnik. Meg nem erről van szó, hogy értelmi fogyatékos volnék, vagy süket, vagy valamit félre értettem volna. Hanem egyrészt elég érzékeny vagyok, aminek a környezetem is és én is elég sok előnyét élveztük.Másrészt erről, hogy korábban próbáltam mintakeresztény lenni, de nem vagyok az belül, még vagy már. Ez az isteni színjáték, hogy olyannak mutatkozzak, amilyen valójában nem vagyok belül, túl sok energiát emésztene fel. Meg egyébként sem tudok színészkedni, ha tudnék, akkor nem két mozdulatos angyalka lettem volna a pantomimban. Ez, hogy Gábor azért maradt tovább, mert nem akart ilyen szomorúan otthagyni. Ezáltal megbizonyosodtam róla végképp, hogy jól döntöttem.

Ami még nagy hatással volt rám a közbenjáró ima. Egyrészt azért, hogy Gábor is ott maradt. Másrészt meg leírom mi is történt ott. Hiába volt sötét, olyan volt, mintha világos lett volna, mintha a mennyben lennék.Ez volt még, hogy Gáborral együtt indultunk el, hogy együtt menjünk imát kérni a közös jövőnkért. Végül ez lett, hogy odamentünk Lucához és Zolihoz, és kérték, hogy menjünk külön-külön. Ezért én idén is Ágihoz mentem imát kérni, Erika nővér és Bezák Tamás atya volt még vele. Főleg azon hatódtam meg, amit Ági mondott, nem emlékszem pontosan mi volt az, mindenesetre ez derült ki belőle, hogy örül nekem. Ettől nagyon meghatódtam és utólag kár, hogy visszafojtottam a sírást. Az ima után odamentünk Mártihoz beszélgetni. Utána meg fél tizenkettőig voltunk ott.

Megint egy sírós rész fog következni. A táborzáró mise után elköszöntünk Laci atyától. Az egész táborban amúgy kedves akartam lenni vele, mert attól, hogy volt egy kis balhénk most, még 8 éve ismerjük egymást. Elég sok minden történt, azalatt, amiért nagyon hálás vagyok. Nagyon megkedveltem őt, ahogy ezzel a legtöbbünk így van és hiányozni fog. Ez a cím erre is vonatkozik, hogy nem hagylak titeket árván, hogy úgy néz ki lesz új vezetője a mente missziónak. A másik, amiért ezt a címet adtam ennek az egésznek, hogy az egyik éjjel megvilágosodtam. Attól, hogy most nem vagyok annyira része a katolikus egyháznak, a kereszténységnek még lehetek. Hála Istennek, hogy vannak protestáns felekezetek is. Meg ez lett az alapvető véleményem a tábor után, hogy Mária minden embernek az Édesanyja, attól függetlenül, hogy most éppen kegyelmi állapotban van e valaki vagy sem. Sőt, hogy azt ne mondjam nem az egészségeseknek kell az orvos, hanem a betegeknek.

Ezen meg sem lepődsz gondolom, hogy egy vers következik, Máriáról. Vagy így is mondhatjuk Máriától neked. Elöljáróban még az igazi izgalmas rész az lesz, hogy milyen belső vívódás után jutottam erre a következtetésre. Erről majd egy következő bejegyzésben írok.

Nem hagylak titeket árván...

Nem hagylak titeket árván,
anyai szívembe zárván,
felétek tárom kezemet,
had áradjon a szeretet.

Mindenkinek anyja vagyok,
elveszni senkit sem hagyok.
Tegyetek meg mindent, amit
az én fiam Jézus tanít.

Az egyik kórusról szeretnék írni a kettő közül, ahova járok. A Csíkcsütörtökről. Ez a Csíkszerda kórus része. Innen kapta a nevét, hogy csütörtökön van, és majd csíkos cuccban fogunk fellépni. A koncertig én is keresek valami olyan pulcsit, ami tetszik is és csíkos és van a méretemben. A múlthéten nem voltam próbán, mert előadást írtunk Ács Dáviddal, ami remélem minél színvonalasabb lesz ezek után. Ami érdekes, hogy most elkezdtem magamban összefoglalni, miért hiányzott ez az egész.

Szerdánként is, sőt egész héten, izgatottan várom mindig a csütörtököt. Amiatt, hogy nagyon jófejek akik ott vannak, szép énekek vannak és nagyon sokat tanulok. Énektechnikailag is sokat tanulok, mert nőtt a hangsávom, vagy hangtartományom. A magas hangokat magamtól nem jutott volna eszembe kiénekelni. Csak emiatt a megfelelési igényem miatt, és amiatt énekeltem ki, hogy elkapott a hév. Nem az a hév szerencsére, amire lehet, hogy gondolsz :) Az meg nagyon tetszik, hogy vannak mély énekek. Az alt szólamban vagyok és így nem csak magasodott, hanem mélyült is a hangom. Illetve nem biztos, hogy mélyült, csak eddig nem tudtam meddig tudok lemenni. Legszívesebben átmennék a tenoritákhoz, csak problémám van a nőiességemmel, a lány mivoltom utolsó morzsáit megőrizvén maradok az altban.

Az énekléssel kapcsolatban rájöttem egy tök fontos dologra, vagy visszaemlékeztem rá. Hogy az agynak a jobb féltekéje felelős azért, hogy dallamokat tudjunk tanulni, és a bal félteke azért hogy szöveget. Ezt próbálgattam, hogyan lehet a gondolkodásomat összehangolni. Először vagy magamban vagy ha lehet hangosan elkezdem dúdolni az éneket. Ha otthon vagyok akkor ezt a lalát, vagy bármilyen egy szótagú szót behelyettesítek a szöveg helyére. És csak ezek után éneklek normálisan. Kezdek rájönni a beéneklés fonotsságára. Nemcsak a szöveg szempontjából, hanem hangmagasságéból is. Voltam egy lelkigyakorlaton, ahol ideiglenes kórust alakítottunk. A próbákon még a saját hangszínemben énekeltem. De a misén már én is ezt a legjobb esetben mezzo, de inkább szoprán szólamot toltam. Megfelelő beéneklés nélkül. Ahhoz képest, hogy ez 23-án volt még be vagyok rekedve. Ez olyan értelemben jó, hogy aránylag szépen énekeltem, ez sikerélmény volt.

Az a jó a próbákban még, hogy mindig bölcs dolgokat tudok meg. A szobrászatról amit mondott Árpi, hogy nem összerakják a szobrokat, hanem kifaragják. Ezt, hogy az éneklés nem egy kirakózás azt , a lány , aki tartotta az előző próbát, és sajnos nem emlékszem a nevére ő is megerősítette. Az egyes énekek folyamatok, és nem ilyen kis micsodákból állnak össze. Még régebben írtam egy verset a zenéről. Kezdem ezt egyre inkább igaznak érezni.

A zene...

A zene belém hatol

és lelkem mélyéig ér,

majd a magasba repít,

és megváltást ígér.

Boldogságot és örömöt

csen a szívembe,

ugyanakkor rengeteg

fájdalom van benne.

Néha tőle a lelkem

boldogan táncol,

néha ledermeszt

és magához láncol.

Néha szabad leszek

tőle akár egy madár,

néha rabul ejt,

aztán börtönbe zár.

Visszavisz a múltba,

és segít jelen lenni,

elrepít a jövőbe

valahová messzi.

Van, hogy hirtelen tőle

szerelmet élek át,

majd előhozza a mélyből

a harag démonát.

Van, hogy magába rejt

és eltemetkezem belé,

van, hogy tovább küld

a többiek felé.

Van, amikor szűzies,

és van, amikor zsivány,

van, amikor teljesség,

és van amikor hiány.

A szívem elnyeli

a hangját és a csendjét,

az élet kuszaságát,

és az élet rendjét.

Olyan, mint a folyó,

és olyan, mint a part,

magával sodor,

mégis mederben tart.

Olyan, mint a menny

és olyan, mint a pokol,

van, hogy életet ad,

és van, hogy haldokol.

Íme, ez az, amit

rejt a szívem mélye,

a zene szeretete,

a szeretet zenéje.

Augusztus 27-én szombaton Szeretetláng találkozón voltam. Életemben most először, és remélem még sokszor kerül erre sor. Mert nagyon jó volt. A templomtól indultunk reggel nyolckor,a többi kistarcsaival akik jelentkeztek rá. Valamivel kilenc után érkeztünk meg, a máriaremetei templomhoz. A téma ez volt: Minden család Kegyhely legyen!

Guido Martirani atya köszöntőjével kezdődött, ami majdnem kimaradt. Aztán Bocsa József piarista atya tartott előadást a nemzedékek közti gyógyulásról. Eleinte erről, hogy mi történik akkor, ha három generáció lakik együtt. Utána a családfa gyógyításáról beszélt elég sokat, hogy tehát nem csak az a fontos, hogy az élőkkel milyen kapcsolatban vagyunk, hanem az is hogy a holtakkal milyenben. Erről a témáról néhány könyv bemutatásán keresztül beszélt. Az első ilyen könyv A családfa gyógyítása, amit már volt szerencsém olvasni. A szerzője egy pszichiáter. Felismerte a Szentmisék gyógyító erejét. Szó volt arról, hogy a gyónáshoz nem csak a bűnbánat, és a bocsánatkérés tartozik hozzá, hanem a megbocsátás is. Még bemutatott több könyvet is, amik közül kettőt emelnék ki. Az egyik a Szabadíts meg, a másik az Eloldozva. Az utóbbit meg is vettem a színpadnál levő egyik standnál. Miről is szól a Szabadíts meg ? Van benne elég sok ima, amikkel a fizikai, szellemi, és pszichés gyógyulásunkért tudunk imádkozni. Azt javasolja a szerző, hogy válasszuk ketté a dolgokat. Legyen egy listánk az értékekről, és egy másik arról, hogy miben nem szabadna semmiképp sem résztvennünk. Az Eloldozva pedig a gonosztól való szabadulásról szól. Mindhárom könyv a Marana Tha kiadónál jelent meg, és meg is lehet venni náluk.

A következő előadást dr. Csókay András agysebész tartotta. Elég profán oknál fogva (vártam a WCre) lemaradtam a feléről. Még így is nagyon megrendítő volt. Arról beszélt, hogy nem a terroristák okozzák a legtöbb bajt, hanem sajnos az orvosok. A sok abortusz által, erről a nap folyamán valamiért nagyon sokszor volt szó. Beszélt a bűneink következményeiről és arról, hogy nem mindig a bűneink miatt ér szenvedés, hanem van, hogy nem tehetünk róla. Erre azt hozta példának, hogy az egyik fia 10 évesen meghalt, megfagyott télen a medencéjükben. Ilyenkor két út van, ha lehet ezt mondanom jobbik esetet fejtette ki. Hogy a szenvedés és a kiüresedés közelebb visz Istenhez. El lehet jutni mély Istenkapcsolathoz belső mély imádsággal és böjttel is. Mindenesetre a tragédiák által hirtelen kerülünk közel Jézushoz. Ilyenkor frontálisan ütközünk önmagunkkal.

Majd jött egy ebéd szünet, és Olaj Anett tanúságtételével folytatódott a nap. Ő az abortusz.hu értelmi szerzője. Hogyan is jutott idáig milyen élettapasztalat által? Dunaújvárosban született. Van két testvére. Amilyen kiegyensúlyozott gyerekkora volt, olyan szélsőséges volt a kamasz kora. Ez volt a mottója, mit ami sokszor a nyugati kultúráé is: Akkor vagy szabad, ha mindent megtehetsz! Te vagy a tested ura! Az egyetemista évei is ennek a jegyében teltek. Filozófiát tanult. Egy étteremben volt pultos, a főnökeivel járt bulizni. Illetve nem csak velük és itt kezdődtek a fő bajok. Hanem a volt osztálytársaival is volt egy bulin. Ahol az egyik fiúval egyéjszakás kalandba keveredett. Másnap reggel pedig megjelent a fiú terhes menyasszonya a színen. Ami Anettet azért sokkolta, mert esélyesnek tartotta magát is arra, hogy teherbe fog esni a sráctól. Így is történt, hogy várandós lett. Viszont nem akarta megtartani a gyermeket. Illetve volt legalább egy pillanat, mikor igen. Amikor az orvos kérdezte tőle: Jó a magzat szívhangja, biztos, hogy el szeretné vetetni? Végül is így döntött Anett, hogy igen. Egy idő után elege lett a férfiakból. És lásd milyen ironikus Isten, pont ekkor ismerkedett meg a férjével. Akivel azóta négy gyerekük van. Anettnek nagyon sokáig volt nagyon mély bűntudata az abortusz miatt, mígnem egyszer a meg nem született lányával és Jézussal álmodott. Akik elmondták, hogy megbocsátanak neki. És az abortuszt fontoló vagy azon már sajnos átesett lányok számára hozta létre a honlapot. Hogy segítsen nekik.

Anett mély és tanulságos beszéde után elimádkoztuk a Családok Szeretetláng Rózsafüzérét. Ezt majd leírom külön. Az utolsó és várva várt előadást Francesco Bamonte atya tartotta. A téma ez volt: Szűz Mária harca a gonosszal. Először Luciferről beszélt, akinek a neve fény hozót jelent. Fény hozó is volt, amíg szembe nem szegült visszavonhatatlanul Istennel. Ő nem fogadta el többek között Jézus megtestesülését sem. Szűz Máriát pedig végképp nem. A lázongása miatt száműzte őt Isten a pokolba, az őt követőkkel, a démonokkal együtt. Isten töretlenül szabad akaratot adott és ad ma is az embereknek, és az angyaloknak egyaránt. Elkezdődött a harc a jó és rossz között. Az angyali seregek élére Mihály arkangyal került, akinek ezt a jelenti a neve: Ki olyan, mint Isten? . És minthogy a Sátán, ahogy a későbbiekben hívták Lucifert, nem tud közvetlenül szembeszállni Istennel, minket embereket igyekszik ellene fordítani. Azonban már csak azért sem vagyunk védtelenek a Sátánnal szemben, mert velünk van és közbenjár értünk Mária. Egészen a halálunk órájáig, sőt főleg akkor. Bamonte atya ezt javasolja, sőt erről szólt a találkozó, hogy ajánljuk magunkat Máriának és egyúttal Jézusnak is. És nem azt mondom, hogy nekem bejött a dolog, mert ez csúnya kifejezés lenne rá. Mindenesetre eldöntöttem, hogy hagyom Istennek, hogy oda helyezzen, ahol látni szeretne, és így kerültem a II. Rákóczi Ferenc Gimnázium kémia, biológia laborába, szertárosként. Elég szoros összefüggést látok a két dolog közt.

Korábban írtam ilyen címmel egy verset, hogy szeretet láng. Befejezésül had osszam ezt meg Veled.

Szeretetláng

Akikért a szívem

szeretet lángra kap,

rájuk utána gondolok
szinte minden nap.

Az irántuk való szeretet
egyre többet ér,

és egyre fontosabb,

hogy megtudják, ezért.

Igyekszem úgy szeretni őket,

ahogy tőlem telik,

és azt tenni értük,
ami jó lesz nekik.

A szeretet türelmes
a szeretet jó,
egy hosszú beszélgetés,

egy bátorító szó.

A szeretet hiszi,

hű hozzá a barátja,

nem féltékenykedik,

ha beszélgetni látja.

A szeretet szerény

és sosem kérkedik,

a másik nála is jobb,

hogyha kérdezik.

A szeretet tapintatos,

akkor beszél, ha kell,
észreveszi a jót,

a rosszat nem nagyítja fel.

A másik emberrel

önzetlenül bánik,

tényleg csak azt teszi,
ami hasznára válik.

Mindig megbocsát,

és nem gerjed haragra,

bármi rosszat is tesznek,

sosem hánytorgatja.

Ha valakit bántanak,

a szeretet a vigasz,

és csak annak örül,
ami jó és igaz.

Nincs olyan dolog,

amit ne tűrne jól,
bármi is történik,

egy rossz szót sem szól.

Azt mondja, amit Jézus:

most bármit is teszel,
hiszem, hogy megjavulsz,

és nem ítéllek el.

Aki magára hagyja,
abban tovább remél,

szemrehányás nélkül

várja, hogy visszatér.

Nincs az a lemondás,

és nincs olyan áldozat,
amit a szeretett

személyért meg nem ad.

Vágyom hozzád hasonlóvá

válni Jézusom, mert

szeretnék így szeretni
egyre több embert.

Mert ha egy nap majd
a földi testem kihűl,
nem marad más belőlem

a szereteten kívül.

Jöjjön a tábori beszámoló folytatása. A lelki élmény után most a szellemi és mentálhigiénés részekről szeretnék írni. Legalábbis azokról a dolgokról, amik részemről komoly koncentrációt igényeltek. Milyenek voltak tehát az előadások? A kiscsoportok? A Jézus játék állomásai? Az imák?

Előadások és kiscsoportok:

1. Előadás: Varga Eszter és Utschalott Jani jóvoltából megtudhattuk, milyen forrásokból ismerhetjük meg Jézust. Az előadás eleje felé volt egy Sherlock Holmes idézet. " Szarvashiba elméletet alkotni adatok nélkül." Igaz, amit Jézusról mondanak? Vajon mese vagy valóság? Vannak róla írott forrásaink, amik lehetnek elsődlegesek vagy másodlagosak is. Az elsődleges forrás, amikor például valaki részt vett az Ifjúsági Világ Találkozón és elmeséli a többieknek. Közvetlenül tőle tudják meg, mi történ ott. A másodlagos forrás pedig, amikor a többiek tovább adják, amit hallottak a Világ Találkozóról, holott ők nem vettek rajta részt. Tehát közvetve beszélnek az események láncolatáról. A történészek annak érdekében, hogy megtudják, mi eredeti forrás Jézus életéről, és mi az, amit úgymond meghamisítottak, történet kritikai módszereket alkalmaznak. Összefoglalva ez azt jelenti, hogy megpróbálják megítélni milyen a szöveg alap írói stílusa, és ami nem illeszkedik hozzá, azt nem tartják hitelesnek. Kiktől származnak az írott forrásaink Jézusról? Vannak a zsidó források. A legfőbb képviselője Josephus Flavius. A felkelők egyik hadvezére, később átpártolt a rómaikhoz. Ő egy apokrifot írt, ami azt jelenti, hogy nem került bele a Biblia kánonjába. Aztán vannak az ismert Birodalmi források. Amelyek Ifjabb Pliniustól, Tacitustól és Svetoniustól származnak, többek között. Eme jeles férfiaknak köszönhetően megismerhettük Jézus életének fontosabb tényezőit: Megszületett, meghalt, üres volt a sírja, egy házasság törő asszony gyereke, bölcs tanító volt, Poncius Pilátus halálra ítélte, és izraelita polgár volt. Itt következett egy taps vihar az előadásban.

Azonban a gyakorlottabbak közül valakik közbe szóltak, hogy hát azért ez ebben a formában még nem igaz. Ezután az evangélumokról volt szó, ami az örömhír továbbadását jelenti. Négy különböző Jézus portrét hagyott ránk Máté, Márk, Lukács és János. Mik a már ténylegesen vitathatatlan ismeretek Jézusról? A Krisztus az nem a vezeték neve volt, hanem megváltót jelent. Dávid házából származik. Názáretben nevelkedett. Zsinagógai iskolába járt. 33 április 3-án halt meg. A 12 apostolból milliós lett Jézus követőinek a száma.

Röviden a kiscsoportról. Mondhatjuk úgy is, hogy nagycsoportól. Eleinte a sportpályán voltunk. Már nem emlékszem hogy kapcsolódott a témához, mindenesetre a barátságról beszélgettünk. Milyen számunkra a tökéletes barát, és mi milyen barátnak bizonyultunk eddig.

2. Előadás: Hogyan lehet Jézust megtapasztalni? Ezt Szilvágyi- Hordós Eszter, és Kövér Bálint szemléltette nekünk minden színészi tehetségét és lazaságát latba vetve. Sajnálhatod, ha lemaradtál róla. Úgy kezdődött, hogy elkezdett beszélgetni Jézusról egy fiú és egy lány. Ki lehet ez a csávó? Te ismered? ... Én sem... jelleggel. Közülük a lánynak akadt egy kis dolga. Majd következett egy videó a csodálatos halfogásról. Aztán megjelent a színen Mária Magdolna. Ő mesélte el a személyes tapasztalatait Jézusról. Jézusnak voltak barátai; szerette a gyerekeket; betegeket gyógyított; ács volt és példabeszédekben tanított. Nagyon csavaros eszű volt. Mikor megkérdezték az írástudók, hogy kell e adót fizetni a császárnak, hozatott egy pénz érmét, amin a császár képe volt. Ezt mondta nekik: Adjátok meg a császárnak, ami a császáré és Istennek, ami az Istené. Isten 10 parancsolatot adott. Amit így foglalt össze: úgy szeressétek egymást, ahogy én szerettelek titeket. Volt szó az irgalmas szamaritániusról. Volt egy ember, akit megvertek, kiraboltak és sorsára hagytak az út szélén. Elment mellette egy pap és egy levita. Végül érkezett oda egy szamaritánius, aki megkönyörült rajta és egy fogadóba vitte, hogy ott gondoskodjanak róla, a költségeket is kifizette természetesen. Erről is volt egy videó, hogyan ismerte meg Jézust Mária Magdolna. Aztán volt szó a vihar lecsendesítős történetről. És arról az esetről, amikor meg akartak kövezni egy házasságtörő asszonyt. Ám megjelent Jézus és elküldte az írástudókat, hogy mindenki menjen, hát a ... dolgára. Illetve az vesse rá az első követ, akinek nincs bűne. Minthogy nem akadt ilyen így szólt Jézus az asszonyhoz: " Én sem ítéllek el! Menj és többé ne vétkezz!" Végül Jézus feltámadásáról és tulajdonságairól volt szó.

Ezután is volt kiscsoportos beszélgetés. A sportpálya túlságosan napsütöttének bizonyult. Ezért átmentünk az autópálya szélére, ami csaknem tragédiába torkolt, amikor be akart kanyarodni egy kocsi. Jézus tulajdonságairól beszélgettünk. Míg ránk nem jött a röhögő görcs. Született egy szállóige is, Andrisnak köszönhetően. " Szólj, ha csikiz" Ezt azok kedvéért írtam le, akik ott voltak, nem tudnám jól levezetni az eredetét.

3. Előadás: Stippingerné Sípos Vica és Bacsi- Nagy Gergő beszéltek nekünk arról, hogyan tudjuk megérteni Jézust. Vica a kapcsolatokról beszélt. Az odafigyelés által jön létre a kapcsolat. Ez főleg a szerelemre igaz, egy darabig mindenféle korlátok és feltételek nélkül elfogadjuk a másikat. Ezért érdemes minél több erőfeszítést tennünk, hogy ne hagyjon alább a kezdeti lelkesedés. Sosem tudjuk igazán megismerni a másikat, mindig legyünk nyitottak rá. Jézust meg végképp nem tudjuk megismerni és beskatulyázni. Mindig több lesz annál, mint amilyennek gondoljuk. Elmondott egy verset is Vica.

Lábnyomok

Álmomban Mesteremmel

tengerparton jártam, s az életem
nyomai rajzolódtak ki mögöttünk:

Két pár lábnyom a parti homokon,

ahogy ő mindig ott járt énvelem.

De ahogy az út végén visszanéztem,

itt-amott csak egy pár láb nyoma

látszott, éppen, ahol az életem

próbás, nehéz volt, sorsom mostoha.

Riadt kérdéssel fordultam az Úrhoz:

„Amikor életem kezedbe tettem,

s követődnek szegődtem, Mesterem,

azt ígérted, soha nem hagysz el engem,

mindennap ott leszel velem.

S most visszanézve, a legnehezebb

úton, legkínosabb napokon át

mégsem látom szent lábad nyomát!

Csak egy pár láb nyoma látszik

ott az ösvényen.

Elhagytál a legnagyobb ínségben?”

Az Úr kézen fogott, s szemembe nézett:

„Gyermekem, sose hagytalak el téged!

Azokon a nehéz napokon át

azért láttad csak egy pár láb nyomát,

mert a legsúlyosabb próbák alatt

téged vállamon hordoztalak!”

Ismeretlen szerző után németből Túrmezei Erzsébet fordította.

Ezek után Gergő kifejtette, hogyan viselkedtek a tanítványok az első Pünkösd előtt. Erről kérdezgették Jézust, ki a nagyobb közülük. Versengők voltak. A második kenyérszaporítás előtt kételkedtek Jézusban. Nagyon racionálisak voltak ilyen szempontból. A gyerekeket nem engedték eleinte Jézushoz. Elutasítóak és zárkózottak voltak. Nem volt elég hitük ahhoz, sem, hogy kiűzzék a néma ördögöt. Így tehát ez a feladat is Jézusra várt. Péter megtagadta Jézust. Ami alkalmasint ránk is jellemző lehet, például, ha nem imádkozunk az evés előtt nem hivők között. Ezek után hogyan viselkedtek Pünkösdöt követően? Betegeket gyógyítottak. Bátrak, örömteliek, lelkesek, és szabadok voltak. Krisztus után 60-ban kezdték el leírni az evangéluiumokat, mert addig nem is fért kétség a létezéséhez. A Biblia egy nagyon összetett írás, nem csak egy filozófiai vagy orvosi könyv. Mivel nem csak Jézus gyógyító tevékenysége és tanításai vannak benne, hanem az egyéb csoda tételek és a szenvedése is. Miért különböznek egymástól az evangéliumok, mégis? Mert emberek írták, és benne van a saját gondolatuk és személyiségük. Végül Gergő elmesélte nekünk, hogyan lett evangélikus vallásúból katolikussá.

Ezekről a kérdésekről beszélgettünk a kiscsoporton, immár nem a focipályán, és nem is az út szélén, hanem a templom előtt levő padok körül: Honnan ismerjük meg Jézust? Miért olvasnak a katolikusok keveset Bibliát? Vajon Pünkösd előtti vagy utáni apostolok vagyunk?

4. Előadás: Jézust befogadni csak az önátadás kockázatával lehet. (A kockázat szót ki is emelném, mert erre még visszatérek.) Erről beszélt nekünk Nagy Zuzu és Tóth Márti. Mit jelent elfogadni valakit? Nem akarom megváltoztatni a másikat. Jézus esetében ez azt jelenti, hogy olvasom a Bibliát. Ha még ez nem volna elég: Mit jelent a befogadás? Az elfogadás következő lépcsőfoka. Nem csak, hogy nem ítélem el a másikat, hanem én magam is hasonlóvá válok hozzá. Van még legalább egy fogalom, ami fontos a szeretet szempontjából: az irgalmasság. Van az irgalmas szamaritánus. Erről nem olyan rég volt már itt is szó. Hogy a szamaritániuson kívül mindenki elmegy a megvert ember mellett. Ebből az a tanulság. Hogy ne azt nézzük, hogy nekünk ki a felebarátunk, hanem, hogy mi kinek lehetünk a felebarátai. Majd az előttünk levő borítékokból felolvastuk néhányan, mik az irgalmasság testi és lelki cselekedetei, és azt, melyik az a nyolc tényező, amelynek segítségével boldogok lehetünk. Például boldogok a lélekben szegények. Volt szó az ellenség szeretetről is. Arról is, hogyan élhetjük meg Isten országát. Végül mi a szeretet? Akkor is tudom a másikat szeretni, amikor nehéz. Most pedig jöjjön egy újabb vers.

Bódás János

Elveszíthetetlen öröm

Nem igaz, hogy az élet rút, kegyetlen,

sok öröme van, elveszíthetetlen.

Van öröm, amely mindörökre tart,

nem árt neki se szó, se tűz, se kard,

se fagy, se szélvész, átok vagy nyomor,

mitől a világ oly sokszor komor.

Van öröm, amely soha nem apad,

s ez az öröm: add másoknak magad!

Míg élsz, magadat mindig adhatod.

Adj szót, vigaszt, ha van falatot,

derűt, tudást, vagy békülő kezet,

mindez tiéd! Vesd másba s nézheted,

hogy nő vetésed, hozva dús kalászt,

s meggazdagítva lelked asztalát.

Csoda történik: minél többet adsz,

te megad annál gazdagabb maradsz.

Mindezek után okoztam sajnos egy kis fennakadást. Művésziesen kifejezve: Arany János- Walesi bárdok"Szó bennszakad, hang fennakad, lehellet megszegik."... padok közül egy kérdésre Zsuzsi jelentkezik. Ez volt Mártinak az egyik, mint utólag kiderül költői kérdése. Jelentkezzen az, aki ismer olyat, aki megbánta, hogy teljesen átadta magát Jézusnak. Erre jelentkeztem. Készítettem is róla neked egy elnagyolt szemléltető ábrát. Most ezt félig meddig komolyan kérdezem. Te erre az iménti feltevésre mit válaszolnál? Mondjuk nem egy nyolcvan fős előadáson, hanem önmagadnak. Az előadás végén pedig volt egy csukott szemes ima, ami nagyon jó volt.

A kiscsoporton próbáltam kifejteni, hogy kiért jelentkeztem az előadás közben. Ha érdekel, nézd meg EZT. Balázsról még fogok írni a blogban. A folytatásban erről volt szó, hogyan tudjuk elmélyíteni az Istenkapcsolatunkat.

Jézus játék: Ez az első nap estéjén volt. Arról fogok írni, a mi csapatunk hogyan haladt végig a különböző állomásokon.

Jerikó: itt Török Gábor volt a játékvezető. Zakeus történetét dolgoztuk fel. Ismered a Szeretlek Magyarországból a szóbeszéd című játékot? Az egyikünk felolvasta a történetet, úgy hogy csak egy ember hallja. Aki tovább adja a következő embernek. Stb. Az utolsó pedig megpróbálja rekonstruálni az eredeti szöveget. És ha a megmaradt szövegben benne vannak az aláhúzott szavak, akkor még pontot is kapunk.

Lepratelep : itt Szilvágyi- Hordós Eszter és Monori Ági voltak a játékvezetők. Amely játék így nézett ki. Ágin voltak kötések, amiket a tiltakozása ellenére leszedtünk. A kötések alatt voltak papír cetlin kifejezések. Ezek közül 14 volt a feladat része, a többi ugye nem. Ezekből kellett mondatot alkotni. Ez volt a megfejtés. ..."meggyógyult, visszament, hangos szóval dicsőítette Istent, arcra borult Jézus lába előtt, és hálát adott neki. "

Betánia : Juhász Petra volt itt az állomás vezető. Az egyikünknek írni kellett. A többiek pedig egy az úton levő papírhoz futottak oda. Majd megjegyezvén minél több szót visszafutottak az íróhoz, és elmondták a szavaikat. Itt sem volt az összes szóra szükség, hanem bizonyos szempontok alapján szelektálni kellett köztük. Ez maradt a végén: "Sok bűne bocsánatot nyert, mert nagyon szeretett".

Kenyérszaporítás : Ennél az állomásnál Vaszil Ádám és kövér Bálint várt minket sok szeretettel. Mint utólag kiderült az volt a feladatunk csupán, hogy jól érezzük magunkat. Míg a többiek valamilyen sós kekszet ettek, és buborékot fújtak én leírtam az összes jó tulajdonságomat különböző alakú cetlikre. Ezekből a mozaik darabokból egy kenyeret és egy halat raktak ki, később.

Mária és Márta : Varga Vica és Nagy Bea párbeszédébe csöppentünk bele. A feladat szerint a fánál levő takarító eszközökből egy akadálypályát kellett kiépítenünk. Majd pedig elénekeltünk egy éneket és kaptunk egy igés cetlit. Én ezt húztam: Lukács 20:38 "Az Isten pedig nem a holtak Istene, hanem az élőké. Mert az ő számára mindenki él."

Szamariai asszony : Varga Eszter személyesítette meg számunkra a szamáriai asszonyt. Számára kellett kiválasztani a különböző poharak közül a legmegfelelőbbeket és megindokolni miért adjuk neki. Volt amelyik pohárban igés lapok voltak, volt amiben víz volt, volt amiben ecet. Mindegyik pohár körül volt valamilyen szöveg.

Kafarnaum : Reznák Ati és Hlinka Józsi szövegelését volt szerencsénk meghallgatni. Arról, hogy mi köze van a kafarnaumi századosnak Jézushoz, és igazából bármihez és bárkihez a világon. Aztán a kocsijukat toltuk el egy adott pontig aztán visszafelé. A megfelelő környezeti tényezők: domborzat, és lejtő hiányában Józsi néha behúzta a kéziféket.

Engedjétek hozzám a gyerekeket : Itt az Ács családdal voltunk. Borókával, Jucival és Ádámmal. Három példabeszédet hallgattunk meg. Olyan volt mint az eddigi német nyelvvizsga és érettségi hallott szövegértéseim együttvéve. Baba sírás és egyéb hanghatások mögé háttér zajnak betették ezeket a példabeszédeket. Az egyik az volt, amikor egy asszony a bírónál kopog és igazságot szolgáltatnak neki. A másik ugye ez volt, hogy engedjétek hozzám a gyerekeket. A harmadik pedig az a történet, amikor a farizeus és a bűnös bemegy imádkozni a templomba. Az egyikük előre megy, a másikuk hátul marad. Gondolom nem kell részleteznem ki melyiket teszi.

Kánai menyegző : Végül, de nem utolsó sorban Petróczki Andrishoz és Ács Dávidhoz mentünk vizet hordani. Itt a kúttól hordták a többiek tányérban a vizet egy vödörbe, amíg én a lámpát tartottam. Ezt elfelejtettem mondani, hogy eleve sötétedés után kezdődött a Jézus játék. Már csak azért is megérte mindent beleadnunk, mert a mi csoportunk nyert.

Imák:

Esténként a Viskó című könyvből olvasott fel Petra(és lehet, hogy Ági és Dávid is. De ennyire nem voltam már a toppon, hogy figyelemmel kísérjem ki olvas éppen). Az első este a Viskózás után ezt kérdezte Dávid: Ki neked Jézus? Ezt kellett leírni, én ezt írtam, hogy a szerelmem. Annyira romantikus, igaz? Nem csak, hogy írtunk Jézusnak, hanem be is dobtuk egy dobozba, amit én terveztem, és készítettem. Erre azért gondoltam, hogy ha már nem ebben dolgozok, azért legyen valami haszna az egyetemen eltöltött öt és félévnek míg csomagoló és papírgyártó mérnöknek tanultam. A második nap volt a bűnbánati napunk. Délelőtt Laci atya tartott nekünk egy önmagához képest rövid elmélkedést. Hogy segítsen a gyónáshoz felismerni a bűneinket. Kaptunk 11 gyöngyöt, tíz kicsit egy nagyot, amiből rózsafüzért készítettünk a kezünkre. El is imádkoztunk egy tizedet. Ez után nem tudom, hogy folytatódott a bűnbánati rész, mert kimentem a tesóm, Peti elé. Az esti ima szintén dobozos volt. Ági felolvasott egy rakás szempontot, hogy mit mondhatnánk Jézusnak és ezt írtuk le. A harmadik este mindenki elmondhatta, hogy miért ad hálát. A negyedik nap volt egy "vak" mise. Ahol bekötött szemmel hallgattuk végig a misét, és áldozásra is így mentünk ki, ami elég izgalmas volt. A végén már sírtam. Nagyon mélyen megéreztem Jézust.

Este volt a közbenjáró ima. Most is voltak nagyon szép énekek. Imádkozó párokhoz lehetett menni imát kérni. Én Gergőnél és Gábornál voltam. Nagyon felkavaró volt. Aztán egészen hajnali egyig aludtam lelógatott kézzel a padon. Akarom mondani rózsafüzéreztem. Közben néztem egy angyalos freskót. Hajnali egykor pedig visszajött imádkozni Lilla, Bálint és Márti, Juhász Peti pedig már eleve ott volt. Én pedig oda akartam menni hozzájuk. És már nem is emlékszem pontosan hogyan és miért, de lábujjhegyen futva somfordáltam át az Oltári Szentség előtt. Úgyhogy utólag is bocsánat, hogyha elrontottam ezzel a Szentség imádásotokat. Fél kettőkor kimentem a sátorba, eredetileg aludni. De csak forgolódtam reggelig. Az ötödik nap reggel volt egy közös zsolozsma. Az esti mise pedig szintén hálaadós volt, csak nem az altemplomban voltunk, hanem a belső udvaron, mécsesekkel. A hatodik napi egyben utolsó reggeli imánál, egy fonalat tartottunk körben állva a szintén a belső udvaron. Mindeközben Dávid olvasott egy részt a Bibliából. Ahol arról volt szó, hogy mindnyájan Jézus testének a részei vagyunk. A záró misén a dobozba levő szándékokért, és minden egyébért ami bele került, imádkoztunk. Ezt a dobozt a szobámban őrzöm egy szatyorba csomagolva. Még nem tudom mi lesz a sorsa a írásaitoknak. Ha rászánom magam mindenképp imádkozom a benne levő üzeneteitekért. Semmiképp sem fogom elolvasni, amit írtatok. Komolyan számíthattok ilyen szempontból a diszkréciómra. Mindnyájatoknak köszönöm a tábort, akik ott voltatok, és/vagy bármilyen egyéb elő/utó/tábor közbeni szolgálattal hozzá járultatok ahhoz, hogy minden jól működjön. Akik pedig nem voltatok ott közületek remélem sikerült valakit meggyőznöm róla, hogy jövőre jöjjön. Még egy rész hátra van a beszámolómból. Most azért ezt a kis irományomat lezárom. Elég hosszúra sikeredett. Remélem az valamelyest vigasztal, hogy nemcsak elolvasni tartott sokáig, hanem megírni is. Neked köszönöm, hogy elolvastad. Ezen kívül legyen mindenért: Dicsőség az Atyának, a Fiúnak és a Szentléleknek. Miképpen kezdetben most és mindörökké. Ámen.

A Galgamenti Nagyboldogasszony Közösség idei táborának Jézus volt a témája. A címe pedig ez volt: "Ti kinek tartotok engem?" (Máté 16,15). Mikor ezen gondolkodtam, hogyan írhatnék róla minél részletesebben, mit tehetnék a teljesség igényének oltárára, született egy elméletem. Ami a leginkább megtestesíti a teljességet az a Szentháromság. Amit párhuzamba vontam azzal, mire van szükség a mi egészség-ünkhöz. Arra, hogy testileg, lelkileg és szellemileg is rendben legyünk. íme az összefüggés: az Atya a szellem, vagy ész, a Fiú a test és a Szentlélek a lélek.Ebből a három nézőpontból fogom jellemezni a tábort: lelki, szellemi és testi oldal. (Kisebb nagyobb átfedésekkel.) Kezdem a lelki résszel.

Korábban lefordítottam Lara Fabiantól a "Je' taime" című éneket.Íme az eredeti szöveg:

Je' taime

D'accord, il existait d'autres façons de se quitter
Quelques éclats de verres auraient peut-être pu nous aider
Dans ce slence amer, j'ai décidé de pardonner
Les erreurs qu'on peut faire à trop s'aimer

D'accord la petite fille en moi souvent te réclamait
Presque comme une mère, tu me bordais, me protégeais
Je t'ai volé ce sang qu'on aurait pas dû partager
A bout de mots, de rêves je vais crier

Je t'aime, je t'aime
Comme un fou comme un soldat
Comme une star de cinéma
Je t'aime, je t'aime

Comme un loup, comme un roi
Comme un homme que je ne suis pas
Tu vois, je t'aime comme ça

D'accord, je t'ai confié tous mes sourires, tous mes secrets
Même ceux, don't un frère est le gardien inavoué
Dans cette maison de pierre
Satan nous regardait danser
J'ai tant voulu la guerre
De corps qui se faisaient la paix

Je t'aime, je t'aime
Comme un fou, comme un soldat
Comme une star de cinéma
Je t'aime, je t'aime
Comme un loup, comme un roi
Comme un homme que je ne suis pas
Tu vois, je t'aime comme ça

Jöjjön a fordítás, amit anyukám segítségével és egy régi francia szótáréval írtam. Gondoltad volna, hogy franciául fogok fordítani? ... Én sem.

Nagyon szeretlek

Lett volna más módja
elengednünk egymás kezét.
Segített volna, ha
néhány üveget törünk szét.
E fájdalmas csendben
megbocsátok mindent neked,
végül így döntöttem,
mert szeretlek.

Igen, mint egy kislány
úgy követeltelek gyakran,
ki védelmet talált
nálad, mint egy anyai karban.
Erősen kötődtem
hozzád, szinte már a véred
átfolyt az erembe
sírok érted.

Nagyon szeretlek,
mint egy őrült, egy katona,
mint egy mozi csillag.
Nagyon szeretlek,
mint egy farkas, egy király,
egy férfi, aki nem vagyok,
így szeretlek, láthatod.

Tudtad benned bízom,
láttad minden mosolyomat,
hallottad minden titkom,
amit csak egy fivér tudhat.
Ebben a kőházban
a sátán táncunkat nézte,
testünk háborúban
legyen és lelkünk békében.

Nagyon szeretlek,
mint egy őrült, egy katona,
mint egy mozi csillag.
Nagyon szeretlek,
mint egy farkas, egy király,
egy férfi, aki nem vagyok,
így szeretlek, láthatod.

Az iménti szöveget tovább fejlesztve született meg a következő vers. Hogyan fejezné ki Jézus az irántunk táplált érzelmeit? Egy kis szójátékkal élve, jöjjön a Je' taime ferdítés.

Hidd el, nagyon szeretlek

A bűneid falat
állítottak kettőnk közé,
add át nekem magad,
had legyek veled örökké.
Ha minden vétkedet
megbánva bocsánatot kérsz,
megbocsátok neked,
mert sokat érsz.

Had érintselek meg,
had öleljelek át legbelül,
meggyógyul a lelked,
csupán egy szavamba kerül.
Vak lelki szemedet,
kérlek engedd, hogy felnyissam,
s lelked a szeretet
elárasztja.

Nagyon szeretlek,
mint egy testvér, egy apa,
mint gyermekét az anya.
Nagyon szeretlek,
mint egy barát, egy jegyes,
feláldoztam magam érted,
hidd el, nagyon szeretlek.

Imádkozz, bízz bennem,
és beszélgess velem sokat.
Engedd feltárnom a csendben
minden legbensőbb titkomat.
Fogadj be szívedbe
engedj engem növekedni,
s téged nem választhat úgy el
tőlem semmi.

Nagyon szeretlek,
mint egy testvér, egy apa,
mint gyermekét az anya.
Nagyon szeretlek,
mint egy barát, egy jegyes,
feláldoztam magam érted,
hidd el, nagyon szeretlek.

Egyelőre ennyi. Még lesz folytatása a beszámolómnak, ugye, remélem nagyon várod.

Folytatva az előző Emmausz házas gondolatmenetet. Közvetlenül a Gyógyító szeminárium után voltam a Szentlélek szemináriumon. Ide már Takács Petivel együtt mentem. Ez is 9 hetes volt. Ott ezek voltak a fejezet címek:

1. hét : Én a szomjazónak ingyen adok az élő vizek forrásából.
2.hét: Isten, mint édesapa, és mint édesanya egészen személyesen szeret.
3. hét: Jézus megment és szabaddá tesz.

4. hét: Jézus a te életednek Ura.

5. hét: Jézus meghív téged, hogy tanítványa legyél.
6. hét: Jézus elküldi neked Szentlelkét.
7. hét: A Szentlélek adományokat és kegyelmeket ad neked.

8. hét: a Szentlélek Krisztus testébe kapcsol.
9. hét: Jézus lelke képessé tesz arra, hogy gyümölcsöt hozz.

A második héten volt egy rész, ami különösen tetszett. Most megkérlek valamire. Helyettesítsd be a nevedet Jákob vagy Izrael helyére, és hallgasd, amit Isten egészen személyesen mond Neked.
Ézsaiás 43, 1-5: " Most hát ezt mondja az Úr, a teremtőd, Jákob, az alkotód Izrael: Ne félj, mert megváltottalak; neveden szólítottalak: az enyém vagy. Ha tengereken kelsz át, veled leszek, és ha folyókon, nem borítanak el; ha tűzön kell átmenned, nem égsz meg, és a láng nem perzsel meg. Mert én, az Úr vagyok, a te Istened, Izrael szentje, a Megváltód. Váltságodul odaadom Egyiptomot, Kust és Serbát cserébe érted. Mert drága vagy a szememben, mert becses vagy nekem és szeretlek. Embereket adok oda érted, és nemzeteket életedért. Ne félj hát, mert veled vagyok! Napkeletről idehozom nemzetségedet, és összegyűjtelek napnyugatról."

Hétfőnként voltak az alkalmak. Hasonlóan a Gyógyító szemináriumhoz itt is volt minden napra elmélkedés az Élet a Lélekben című könyvben. Az alkalmak előadással kezdődtek és kiscsoportos beszélgetéssel folytatódtak és záródtak le. A szeminárium alatt voltam én is és a többiek is életgyónáson. Farkas Laci atyánál gyóntam. Azután a 6. héten volt az úgynevezett Szentlélek kiárasztás. Mindenkinek mondtak róla valamit, hogy a Szentlélek milyen ajándékát kapta meg. Amiket kaptam: erő, bölcsesség, vidámság, és végtelenül érzékeny szív. Itt is ez volt, hogy kézrátétellel imádkoztak értünk.

 Ha sikerült kedvet adnom a Gyógyító vagy a Szentlélek szemináriumhoz, akkor szeretném figyelmedbe ajánlani, hogy októberben indulnak új szemináriumok. Ha szeretnél jelentkezni, itt tudod megnézni az elérhetőségeket.

Van egy versem, ami tartalmilag nagyon illik ide, mégha ezt a szemináriumok előtt írtam is. Aminek nagyon örülök, hogy ez is benne volt az Olvasóban.

Megváltottalak

Úgy szerettelek,
hogy meghaltam helyetted,
most már csak ez számít
nem a saját tetted.

Ha élni szeretnél,
úgy kövess engem, hisz,
ami nem tőlem van
az a halálba visz.

Az Atya, a Fiú
és a Szentlélek
nevében vezetlek,
és szentté teszlek téged.

Ha követni akarsz,
akkor arra kérlek,
vizsgáld meg a szíved,
és őszintén térj meg.

És kezdj el még ma
egy új és szent életet
s már itt elkezdődik
az örök életed.

Engedj be szívedbe
és onnan hagyj engem
a vágyaidon át
életed vezetnem.

Én élek majd benned
és nem te élsz többé
halálodon is túl
örökkön örökké.

Megáldalak téged
és elküldelek
hirdesd az igémet
én ott leszek veled.

Feláldoztam magam
érted, szeretettel,
akármerre is jársz
ezt sose feledd el!

Ezt a verset egy szakítás után írtam, 2012-ben. Akkoriban nagyon sokszor volt pánik rohamom. Ezek alatt a rohamok alatt nehezen kaptam levegőt, és nagyon mély halálfélelmem volt. Ebben az időszakban, és ebben a zaklatott lelki állapotban láttam ráadásul egy videót. Illetve kettőt: Halálközeli élmény- kárhozat? 1. rész, és 2. rész. Amikor rosszul éreztem magamat, akkor mindig ezt az éneket énekeltem: "Nekem nincs más rajtad kívül Jézus, életem forrása vagy. Kézzel lábbal szívvel szájjal dicsérlek Uram." Attól valamelyest lenyugodtam. Nagyon távolinak és majdhogynem vérszomjasnak éreztem Istent. Mindig görcsösen el akartam kerülni a büntetést és a pokolt. Az meg csak hatványozta a szorongásom, amikor ezt mondták:  "Isten veled van". Ez még jobban megrémített, hogy már megint, ezt nézi mit rontok el. Igen, most is?! Ez nagyjából be is zárt egy ördögi kört. Több okból adódón lett jobb az Istenképem. Egyrészt, hogy leírtam ezt a Választás című verset. Másrészt, hogy Mártival beszélgettünk egy nagyot,mert nemcsak megírtam, hanem a Galgás levelező listára is leírtam a verset. A másik dolog, ami által egyáltalán felmerült, hogy beteges az Istenképem, hogy jártam egy gyógyító lelkigyakorlatra. (A következő bejegyzés erről fog szólni. ) Most még ne szaladjunk ennyire, hanem jöjjön aminek jönnie kell:

Választás

Mikor néha a halálomra gondolok
elönti lelkem a félelem,
vajon a mennybe vagy a pokolba fogok
jutni vagy pedig mi lesz velem.

Volt, hogy úgy éreztem, most már itt a vég,
nem tudtam gondolni már másra,
hogy egy utolsó esélyt had kaphassak még
egy szívből jövő megbánásra.

Néha próbáltam elhitetni Istennel,
hogy ez nem az, aminek tűnik,
pedig tudtam ő tisztában van mindennel
kis hibától halálos bűnig.

Vágyom arra, hogy minél több mindent tegyek
Istenért és egyre nagyobb teret
engedjek neki, és ne csak azzal legyek
kedves, aki engem is szeret.

Belátom már, hogy eddig rosszul éltem,
hogy ami a valódi kincsem
nem ismertem fel, és olyantól féltem,
ami nem örök, szinte nincsen.

Egyszer Jézus ajándékára gondoltam
és nagyon fájt, de a sírásban
valami meggátolt, talán leblokkoltam,
ez nem átadható írásban.

Jézus az életem része akar lenni,
ehhez kell az én választásom
is, hogy be tudjam ezt minden nap ismerni,
tényleg nincs rajta kívül másom.

Most így gondolom, hogy ő az első persze,
erről nem egyszer kell döntenem,
hanem napról napra, akár percről percre,
hogy ez tényleg őszinte legyen.

Nem így szól a kérdés, hogy hová szeretnék
jutni a mennybe vagy a pokolba,
hanem, tudok-e akkor is szeretni még,
ha ezt semmi sem indokolja.

Hogy legyen választási alapod, vagy valamiféle viszonyítási pont, leírom újra azt a verset, amivel a blogot kezdtem.

Mennyország

Mint szarvas hűs patakra, úgy vágyik a mennyre lelkem,
Egy-egy részét viszont érzem már megleltem.
Nyugalomra vágyom, és hogy ne legyen többé félelem,
Odatart, abban bízom, a menny felé az életem.
Remélem, hogy ott lesz majd az utam vége,
Szeretet vár ott, hű barátok és béke.
Állandóan világos lesz, mert Isten lesz a Nap.
Gazdag lesz koldus lelkem, és örök hajlékot kap.