Elég sok mindenről írtam már ebben a blogban. Mégis hiányérzetem van és rá is jöttem miért. Még nem írtam Kistarcsa Egyházközségéről. Az egyik ok amiért most írok, és ami eléggé meglepett, hogy most vasárnap misézik itt utoljára Somlai József atya. Már előre látom, hogy hiányozni fog. Kiskoromban féltem tőle, vagy talán még most is, mert elég szigorú volt szerintem. Mindenesetre nagyon sok esemény kötődik hozzá az életemből. Illetve nem csak hozzá, hanem a kistarcsai Egyházközséghez.

Jöjjenek a kezdetek, hogyan kezdődött a hívő életem, vagy pályafutásom. Eleinte nem is a katolikus vallással, hanem a reformátussal kezdtem megismerkedni. Oviskoromban a bátyám és én minden vasárnap jártunk a vasárnapi iskolába anyukámmal. Mivel anyukám református. Rengeteg ószövetségi történetet ismertünk meg, gyerekeknek szóló formában. Most valamiért először a Noé bárkája, másodjára pedig a Dávid és Góliát ugrik be.

Mikor iskolába mentem, akkor kezdtem apukámmal a katolikus templomba járni. Úgy emlékszem már elsőben jártam hittanra, Csermely Zsuzsa nénihez. Nem is tudom mikortól volt ez a pecsételős füzet, amit mindig a sekrestyébe vittünk. Még valamikor alsó tagozatban, azt hiszem harmadikban voltam elsőáldozó. Akkoriban nagyon lelkes voltam. Szerettem áldozni és gyónni is. Csak egy idő után brutálisan eltorzult a lelkiismeretem, kezdett halálfélelmem lenni főleg az áldozástól. Gondolom ez valamiféle kísértés, és nehezen tudom kezelni. Ezt semmiképp sem ezért írtam, hogy te old meg, vagy bármit is mondj erre.

Felső tagozatban Huszka Ildikó nénihez és Somlai József atyához jártam hittanra. Aztán voltam bérmálkozó is. Ennek a bérmálásnak nem rögtön hanem később éreztem a hatását. Elég vicces volt, hogyan választottam nevet a bérmálkozáshoz. Akkoriban apukám munkahelyén voltam nyári munkán, és az egyik néninek folyton ezt mondták: normális Margit. Így választottam Árpád-házi Szent Margitot. Mert főleg akkoriban nem ismertem a szentek életét, sőt még a nevüket sem nagyon tudtam. Utólag így látom ezt is, még ha elég sajátos módon döntöttem, illik a szellemiségemhez és lelkiségemhez Szent Margit, vagy én illek az övéhez.

Bérmálkozás után még jobban kiestem az Egyházközség életéből, egy darabig jártam erre a "akik nem tudnak az iskolájukban hittant tanulni" foglalkozásra. Aztán elkezdtem a Szabad Evangéliumi Gyülekezet ifjúsági hittanára járni. Ami az Istenkapcsolatom alakulását tekintve azért volt a lehető legjobb, mert ott is és szerintem az összes protestáns vallásban sokkal egyszerűbben fogalmaznak Istenről. A katolikus vallásban ez zavart, hiába jártam hittanra nem értettem a lényeget, ez nem hiszem, hogy a vallás hibája, vagy bármelyik hittan tanáromé, vagy József atyáé. Egyszerűen csak megtörtént. A Galgamenti Nagyboldogasszony Közösségnek köszönhetően kezdtem el megérteni egy csomó elemét a katolikusságnak. Most jutottam el oda, hogy a hitünk tele van titkokkal, amiről jó, ha tudunk és értünk valamit, mégsem gondolom azt hogy pontosan értenünk kell mindent. Sok mindenre nincs pontos válasz. Szinte ez az egész blog erről szól. A legtöbb dolgot akkor fogjuk megtudni, mikor színről színre látjuk Istent.

Volt egy időszak, amikor elég jól sikerült bekapcsolódnom a plébániai közösségi életbe. Amit a Kovászolónak köszönhetek( hogy lehet, hogy még erről sem írtam?!). Az egyik nagyböjt végén voltam egy fáklyás keresztúton és ott beszélgettünk erről a közösség vezetésről Méhes Zsuzsa nénivel. Nem emlékszem pontosan mit, mindenesetre az lett az eredménye, hogy Petivel az öcsémmel és Takács Petivel lejártunk péntekenként a plébániára, és ott mindenfélét játszottunk, akik ott voltak velük. Ez úgy emlékszem addig tartott míg el nem kezdtem intenzíven diák munkázni. Akkoriban részt vettem az adventi vásárokon. Egy ideig segítettem Görbe József atyának a bérmálkozós hittanban (vagy hátráltattam őt, ez megítélés kérdése).

Volt két olyan tábor, amire mindkét öcsémmel Zsoltival és Petivel együtt mentünk. Először Pusztafalun voltunk. Ott a Biblia hegyeiről volt szó. Másodjára pedig Tatán voltunk, ahol a Bibliában levő vizek volt a téma. Mind a kettő nagyon tetszett. Lehet később még írok róla többet is. Most már a vége felé járok a mondandómnak. Volt egy féléves időszak(sajnos vagy szerencsére) amíg a sashalmi templomba jártam. Ugyanis ennyi ideig éltünk együtt Takács Petivel. Utána októberig még polgárilag házasok voltunk, csak nem laktunk együtt. Amikor visszaköltöztem a szüleimhez, a polgári válás után pedig végképp kerültem a templomot, bárkit és bármit, ami a vallással kapcsolatos. Bűntudatból, és hogy ki mit fog szólni hozzá. Majdnem olyan voltam, mint valami vámpír, ők is állandóan menekülnek minden elől, ami a vallást jelképezi. Elég nehéz időszak volt és most is nehéz. A Cursillo segített benne, hogy ne forduljak el Istentől. Illetve abban, hogy elhiggyem Isten nem fordul el tőlem. Amennyire tudok a gyárazás mellett, meg fogom keresni a módját hogy kapcsolódhatnék vissza a közösségi életbe. Ez a bejegyzés jellegéből adódóan elég hosszúra sikeredett. Köszönöm, ha ezzel együtt elolvastad.

Szeretnék neked mondani valamit. Hogy azt ne mondjam tartozom egy vallomással. Elvált vagyok, 2015. október óta. Igazából több lehetőség van. Ezt vagy már rég tudod és akkor tárgytalan. Vagy eleve azt sem tudtad hogy házas voltam. Vagy arról még tudsz hogy megházasodtam, csak azt nem tudtad hogy közben különváltak útjaink Petivel. Sajnálom, ha ezt szívesen hallottad volna személyesen tőlem. Ezt amiatt mondom neked, ezért mentem a Cursillora, mert már 2015 februárban elköltöztem Petitől. Romokban hevert az életem. Az volt ebben a baj, ezt hittem, ezért hogy egyáltalán akkor még válófélben voltam, ezért elhagy Isten. Ezt azt Isten engem úgy segítsen szöveget az esküben így értelmeztem, hogy addig segítsen Isten míg megtartom az esküm. Aztán jött Szabina és Lilla, és javasolták a Cursuillot. Mi is pontosan a Cursillo? Ehhez most túl sok mindent nem fűznék. Hanem arról mesélek, hogy mi történt velem ott, vagy hogyan változtam meg általa. Ott a katolikus hitet ismerhettem meg jobban. Abban az érzelmi, és tudat állapotomban más közösség talán meg sem tudott volna tartani. Az emberek szeretetén keresztül megéreztem, hogy Isten szeret. Sokat sírtam ott és sokat is nevettem. Nagyon meghatározó élmény volt az életemben. Úgy mentem oda, hogy félig meddig elváltként egy pokolfajzat vagyok, és úgy jöttem el, hogy nyitva áll előttem is a mennyei hely. Azért fogalmaztam ilyen rébuszokban, mert kérték, hogy keveset beszéljünk a részletekről. Ha még nem volt részed ebben a csodálatos élményben, akkor könyörgök menj Cursillora. Nem közvetlenül tudsz rá jelentkezni, hanem egy olyan emberen keresztül, aki már volt rajta. Ha nem ismersz ilyet, akkor önmagamat tudnám javasolni, erre a megtisztelő szerepre.

A Végtelen hit arról szól: Mire képes Isten? A történet egy rögbicsapat lelki és játékbeli fejlődését mutatja be. Az edző élete egy merő kudarc a csapata állandóan veszít, az otthona egyre több felújításra szorul, tönkremegy a kocsija, és kiderül, hogy miatta nem lehet gyerekük a feleségével immár négy éve. Van még egy fő szereplő, David, aki európai focizott eddig, most pedig rúgójátékosként szeretne szerencsét próbálni az apja biztatására. Ez a film a tanulságát és az ívét tekintve egy modern Dávid és Góliát, illetve David és az óriások. A film közben többször is majdnem elsírtam magam, nagyon sok megható rész van benne. Ezt tartom a film tanulságának, hogy tegyünk meg emberileg, amit tudunk és a többit bízzuk Istenre. Nem olyan egyértelmű, hogy e közül a kettő közöl melyik nehezebb.

Erről írnék egyrészt biztatásul, másrészt bemutatkozásképp, hogyan sikerült egyre jobban Istenre hagyatkozzak. Az első áldozás által indult el egy nagyon személyes és dinamikus kapcsolat Isten és köztem. Aztán jött egy uborkaszezon, vagy szebben fogalmazva viharos időszak. A bérmálkozás és a SZEGY ifi segítségével visszataláltam Hozzá. Nagyon távolságtartónak éreztem Istent, ezt hittem, hogy nem törődik velem. Hiába jártam templomba, elég keveset értettem meg a miséből. A SZEGY ifi az a közösség, ahol ezt megértettem és megéreztem belőle valamit, Isten szeret. Jézus értem is feláldozta magát, ami azóta egyre nagyobb rejtély számomra, hogy miért. Ez egy egyszerű és bonyolult dolog egyben. Utána jött egy Galgás tábor, ahol Istenhez is és magamhoz is közelebb kerültem. Az énképről volt abban a táborban szó, utána kezdtem el az önismerettel foglalkozni. Ami sokat lendített a hitemen, az a "Félelem nélkül Isten félelmében" elnevezésű ifjúsági konferencia volt. Ekkor jöttem rá, hogy a haláltól félek leginkább, attól, hogy bűnösen halok meg. Meg lett egy kedvenc énekem utána, ami sokat segített. Lelki próbáimban Jézus légy velem.

Aztán ott volt a Kovászoló, amibe végül is azért kezdtem bele, hogy megtanuljam, hogyan adjam tovább ezt a hitet. Ezalatt voltam egy gyógyító lelkigyakorlaton. Ahol megtapasztaltam, hogy Isten szeretete gyógyít. Voltam Szentlélek szemináriumon is. Volt egy életgyónásom, Farkas Laci atya gyóntatott. Elég sok mindent felismertem az életemben. Mindeközben egyre jobban megismerkedtem a kistarcsai közösséggel is. Ami a leginkább felnyitotta eddig a szememet a Cursillo. Visszatérve kicsit a filmhez, nekem most nemhogy végtelen hitem nincs, hanem egy mustármagnyi sem. Úgyhogy ha csak egy mustármagnyi hitem is volna, akkor jobb lenne az életem, gazdagabb, teljesebb.

Ezt a verset 2011 nyarán írtam. A Galgás táborra készültem, aminek az imádság volt a témája. Sokat gondolkodtam akkoriban ezen, hogyan lehet kapcsolatba lépni Istennel, erre jöttem rá, hogy elég könnyen, és jól. Erre csak most jöttem rá, miért, vagy legalábbis most tudtam ilyen tömören összefoglalni. Isten = kapcsolat.

Istenkapcsolat

Isten a mindent átható,
és folyton áradó szeretet,
a szívekben található
összeköti az embereket.

És van, amikor szívem már,
csordultig van vele,
és olyankor semmi más
nem férkőzhet bele.

A vele való kapcsolat az,
amikor megszűnik a tél,
a szívben és a tavasz
újra visszatér,

hogy a szívem övé lett,
és nem lenne jó már
nélküle sem az élet
sem később a halál.

Amikor az élettől már
 semmi jót sem várok,
nagyon nyugtalanná,
vagy túl nyugodttá válok,

vagy amikor sokáig
valamiért félek,
minden sötétté válik,
és csak rosszat remélek,

akkor utolsó reménnyé
lesz, és az élet viharát,
mindent betöltő fénnyé,
szivárvánnyá formálja át.