Írok erről kicsit, hol és mit dolgozok. Biztos van, akit érdekel közületek. Szeptember 5-e óta a budai II. Rákóczi Ferenc Gimnáziumban vagyok kémia-biológia szertáros. Augusztus 30-án volt az állásinterjú. Az igazgatónő Éva, és Imre a biológia-kémia munkaközösség vezető interjúztatott. Nagy vonalakban emlékszem csak. Erről, hogyan kerültem ide korábban is írtam. Ezt kérdezték: mit dolgoztam eddig, és elmondták, hogy itt mit kell csinálni. Az oldatkészítés mellett a biológia órai boncolásokhoz kell megvenni és hát elaltatni és később eltakarítani az állatokat. Nem kérdeztem végül miért engem választottak, de szerintem ezért mert rögtön tudtam kezdeni (a játékgyárban alkalmi munkás voltam) és nem utolsó sorban 5-ös lett a vegyész technikusi vizsgám. Ez a boncolós része a munkának tényleg elég kemény. Ez a szerepem itt, hogy a kémia és biológia órákra előkészítem a kísérleteket. Meg ugye a kísérletek eltakarítása, a mosogatás is elég jelentős eleme az itt létemnek. Erről majd szeretnék egy külön blogot vezetni pontosan milyen kísérletek is vannak itt. Én a kémia és a biológia terem közti előkészítőben, vagy hogy így mondjam szertárban vagyok.
 Leírom kikkel vagyok szoros munkakapcsolatban, inkább csak a keresztnevüket, nehogy valami jogokat megsértsek. Aki ismeri itt a tanári kart neki úgyis mindegy, aki nem neki meg végképp. Éva ő az igazgató és egyben kémiatanár is. Imre a közvetlen főnököm, ő kémia, biológia tanár. Aki sokat van itt a kémia teremben Dóri, ő matek kémia tanár, nagyon örülök neki, mert aranyos és türelmes. Sokat találkozok Gabival is aki főleg biosz tanárnő, de tanít kémiát is, vagy legalábbis többnyire biológia órát tart mellettem. Van még Ádám, ő többnyire vicces próbál vicces leni, de én komolyan veszem, vagy legalábbis úgy teszek mintha komolyan venném. Ez hozzátartozik a stílusomhoz. Jusztina van még, aki viszonylag ritkán tart mellettem órát, pedig jöhetne többször. Ő is kémia, matek szakos. Márti van még a mellettem levő termekben, őt így tudnám jellemezni, hogy szigorú. Eléggé félek tőle. És aki nagy ritkán jön ő András, aki biosz-földrajzos. Első félévben vitt le a földrajzterembe agar-agar táptalajt és tárgylemezt meg szikét a metszetekhez.
 Ugye iskola lévén van egy csomó gyerek. 7-12. osztályosok. Nagyon aranyosak. Miattuk, vagy inkább így mondom értük különösen is szeretek itt dolgozni. Rajtuk kívül pedig jóban vagyok a többi kollégával is, főleg akik a személyzethez tartoznak úgymond, csak úgy mint én. Zsófival és Erzsivel, akik a gazdasági irodában vannak. Zolival is, aki a gondnok. És a negyedik emeleti takarítókkal is, csak nekik nem tudom a nevüket. Amiket szeretek az iskolába azok az ünnepségek. Nagyon szép volt az október 23-ai is és a március 15-ei. Így van itt, hogy az osztályok pályázhatnak az egyes ünnepségekre, hogy ki tartsa. Jó volt a szalag avató is. Meg ma a ballagás. Szépek voltak a végzősök. Abból, hogy Éva mit mondott nekik, elég keveset hallottam. Nagy vonalakban így vagyok én itt a szertárban.

Én még sohasem voltam ilyen jó Galgás találkozón! Ha ezt az állítást mondanám biztos nem kapnék pontot Ágitól. Tehát tegnap a találkozón volt egy ilyen játék, ahol olyan állítást kellett mondani, ami ránk nem igaz, viszont a többiekre igen, legalább egy valakire. Ekkor kaphattunk pontot. Erre még majd később visszatérek. Miért gondolom ezt, hogy ez egy különleges találkozó volt?

Veresegyházán voltunk. Reggel kilenckor kezdődött a regisztráció. Pont addigra értünk oda Bendzsivel, ő a Kerepesi Gitáros Kórus vezetője, és két péceli fiúval. Volt most is köszöntés, ahol felsorolták a településeket, hogy ki honnan érkezett. Sajnos most is egyedül voltam Kistarcsáról, remélem ez azért változni fog. Utána volt a Szentségimádás. Ami alatt megpróbáltam összeszedni a gondolataimat, az utána következő előadáshoz.

Ketten tartottuk az előadást, Ács Dáviddal. Ő az egyik főnök a Galgában. Az irgalom volt a téma. Vajon miért érdemes irgalmasnak lenni? Vagy mit jelent egyáltalán az irgalom? A legfontosabb, amit jó ha tudsz erről: lentről felfelé tekintsünk a másikra. Zakeus történetét olvastam fel az elején. Aminek az egyik lényege ez, hogy Jézus felnézett a fügefára, úgy látta meg. Nem pedig lenézte őt, mint a többiek. A másik fontos dolog pedig, hogy mindnyájunkban ott él Jézus. Ami azt jelenti, ha valakit szenvedni látjuk, akkor egyúttal Jézust látjuk szenvedni. Ha esetleg neki szívesen segítenénk, akkor segítsünk másoknak is. Ehhez, hogy meglássuk mire lehet szüksége másoknak szükség van egyfajta belső látásra. Elmesélem erre hogyan jöttem rá. Az egyik nyáron egy hetet voltam anyukámmal a volt munkahelyén Isaszegen. Ez egy olyan napközi volt, ahol mozgássérült és értelmi fogyatékos gyerekekre vigyáztak. Voltak különböző foglalkozások, és az egyiken elénekeltük Halász Judit Kis Herceg című énekét. Aminek ez a refrénje: „Jól csak a szívével lát az ember, ami lényeges, az a szemnek láthatatlan. Az igazságot átérzi a lelkünk, de te is tudod, hogy kimondhatatlan.” Ekkor megéreztem ezt, hogy igazuk van, nagyon megható volt, hogy olyan gyerekek, akik beszélni alig tudtak ezt énekelték. A maguk módján, nagyon együttműködőek és kedvesek voltak. Mi segíthet ebben, hogy mi magunk is jól lássunk a szívünkkel, és irgalmasak tudjunk lenni? Meg kell tapasztaljuk Isten irgalmát. Nekem volt szerencsém átélni írtam is róla egy verset.

Hidd el, nagyon szeretlek

A bűneid falat
állítottak kettőnk közé,
add át nekem magad,
had legyek veled örökké.
Ha minden vétkedet
megbánva bocsánatot kérsz,
megbocsátok neked,
mert sokat érsz.

Had, érintselek meg,
had, öleljelek át legbelül,
meggyógyul a lelked,
csupán egy szavamba kerül.
Vak lelki szemedet,
kérlek engedd, hogy felnyissam,
s lelked a szeretet
elárasztja.

Nagyon szeretlek,
mint egy testvér, egy apa,
mint gyermekét az anya.
Nagyon szeretlek,
mint egy barát, egy jegyes,
feláldoztam magam érted,
hidd el, nagyon szeretlek.

Imádkozz, bízz bennem,
és beszélgess velem sokat.
Engedd feltárnom a csendben
minden legbensőbb titkomat.
Fogadj be szívedbe
engedj engem növekedni,
s téged nem választhat úgy el
tőlem semmi.

Nagyon szeretlek,
mint egy testvér, egy apa,
mint gyermekét az anya.
Nagyon szeretlek,
mint egy barát, egy jegyes,
feláldoztam magam érted,
hidd el, nagyon szeretlek.

Mi akadályozhat benne, ebben a megtapasztalásban? Ha hamis Istenképünk van. Ha félünk Istentől. Ha közömbösnek tartjuk őt. Vagy ha nem hiszünk benne, hogy értünk halt meg Jézus, és nem csak úgy meghalt és ehhez nekünk nincs semmi közünk, és különben is miért kéne figyelembe vennünk. Két tulajdonságot hasonlítottunk össze. A mennyei Atya vajon irgalmas vagy igazságos. És mind kettő igaz rá. Ehhez két idézetet írnék. Az egyik a János 3, 16: „Isten úgy szerette a világot, hogy egyszülött Fiát adta érte, hogy aki hisz őbenne, el ne vesszen, hanem örök élete legyen.” Vagy hogy jobban értsd. Isten úgy szeretett Téged, hogy egyszülött Fiát adta érted, hogy ha hiszel benne, akkor nehogy elvessz, hanem örök életed legyen. A másik pedig: „ Az igazság Ura féltékenyen őrzi legszebb címét: Ő az irgalom Atyja. Igazságának leghatalmasabb kifejeződése az, hogy megbocsát azoknak is, akiknek senki nem bocsátana meg.” Thomas Merton.

Az előadás után ebéd következett. Ami virsli és kenyér volt. Lehetett közben beszélgetni és utána is. Volt egy úgy nevezett fél órázás, ahol olyan személyt nyílt lehetőségünk megismerni, akit még korábban nem sikerült. Akivel voltam, ő egy veresegyházi fiatalember, és Andrisnak hívják. Vele az újságírásról beszélgettünk. Remélem meg fogjátok tapasztalni a hatását, eme beszélgetésnek. :)

A félórázás után workshopok következtek. Vagy magyarul műhelyek. Hármat lehetett választani. Nem emlékszem mennyi volt. Mindenesetre az első amin voltam az egy kézműves, újrahasznosítós foglalkozás volt. Két vagyis három dolog közül lehetett dönteni, hogy melyik legyen. Az egyik az volt, hogy lehetett PET palackból cserepet készíteni. A másiknál rostos üdítős dobozból lehetett pénztárcát hajtogatni és vagdalni, a harmadik egy teafilteres jegyzetfüzet volt. Az utóbbi kettőt választottam. Úgyhogy van egy Pickwick narancs teás jegyzetfüzetem, és egy rostos vilmoskörtés pénztárcám. A következő műhely ahol voltam ott arról beszélgettünk, ha esetleg szeretnénk önkénteskedni, milyen lehetőségeink vannak rá. Volt szó a 72 óra kompromisszumok nélkül kezdeményezésről, a Vöröskeresztről és véradásról, az iskolai közösségi szolgálatról és még sok egyébről. Tudtad azt, hogy a Galgás közösséghez is jöhetsz iskolai közösségi szolgálatra? Ezt javasolni tudnám neked, ha középiskolás vagy és nincs még meg az ötven óra. Érdemes gondolkodnod rajta. A harmadik, ahová mentem ott a börtönpasztorációról volt szó. Vitai Gyula, volt börtönőr mesélt róla, hogyan élte meg a váci börtöni pályafutását, és hogy találta meg a későbbi szolgálatát. Ezzel a kérdéssel kezdte, amit Isten tett fel Kainnak: „Őrzője vagyok én a testvéremnek?” Ezt tudnám javasolni neked, inkább te vigyázz a testvérdere, mint később Gyula és a kollégái, azzal együtt, hogy ő egy kedves és szeretetteljes embernek tűnt aszerint ahogy beszélt. Azért remélem érted, hogy miért mondom ezt.

A vége felé volt két közös játék. Az egyikben mondtak két egymással ellentétes állítást, és aszerint hogy melyiket választottuk a terem egyik vagy másik felébe kellett menni. Amikor sikerült olyan kérdést feltenni, amivel el tudták felezni a társaságot. Két csoportra különültünk. Egyrészt folytattuk ezt a játékot, így már nem a terem egyik felébe, mentünk hanem a terem negyedébe. A következő játék volt ez az „Én még sohasem...” Itt kellet olyan dolgot mondani, ami ránk nem igaz, de másra igen. Nekem az egyik mondatom ez volt: Még sohasem voltam 27 éves. És így kiderült, hogy van aki már elmúlt annyi, ezt üzenték vele számomra, hogy nem lehet csak úgy kinőni ebből a Galgás közösségből. Ez után volt a záró mise. Ami után szerettünk volna hazamenni Bendzsivel, de nem bírtunk, mert sajnos rosszul tájékozódtunk róla mikor megy a busz. Végül is nem 18:10-kor jött, hanem 19:10-kor. Addig is visszamentünk a teaházba. Ami a záró eseménye volt a találkozónak. Ez történt tehát Veresen. Ha esetleg nem voltál itt, akkor remélem legközelebb eljössz , amikor lesz találkozó.

Az egyik kórusról szeretnék írni a kettő közül, ahova járok. A Csíkcsütörtökről. Ez a Csíkszerda kórus része. Innen kapta a nevét, hogy csütörtökön van, és majd csíkos cuccban fogunk fellépni. A koncertig én is keresek valami olyan pulcsit, ami tetszik is és csíkos és van a méretemben. A múlthéten nem voltam próbán, mert előadást írtunk Ács Dáviddal, ami remélem minél színvonalasabb lesz ezek után. Ami érdekes, hogy most elkezdtem magamban összefoglalni, miért hiányzott ez az egész.

Szerdánként is, sőt egész héten, izgatottan várom mindig a csütörtököt. Amiatt, hogy nagyon jófejek akik ott vannak, szép énekek vannak és nagyon sokat tanulok. Énektechnikailag is sokat tanulok, mert nőtt a hangsávom, vagy hangtartományom. A magas hangokat magamtól nem jutott volna eszembe kiénekelni. Csak emiatt a megfelelési igényem miatt, és amiatt énekeltem ki, hogy elkapott a hév. Nem az a hév szerencsére, amire lehet, hogy gondolsz :) Az meg nagyon tetszik, hogy vannak mély énekek. Az alt szólamban vagyok és így nem csak magasodott, hanem mélyült is a hangom. Illetve nem biztos, hogy mélyült, csak eddig nem tudtam meddig tudok lemenni. Legszívesebben átmennék a tenoritákhoz, csak problémám van a nőiességemmel, a lány mivoltom utolsó morzsáit megőrizvén maradok az altban.

Az énekléssel kapcsolatban rájöttem egy tök fontos dologra, vagy visszaemlékeztem rá. Hogy az agynak a jobb féltekéje felelős azért, hogy dallamokat tudjunk tanulni, és a bal félteke azért hogy szöveget. Ezt próbálgattam, hogyan lehet a gondolkodásomat összehangolni. Először vagy magamban vagy ha lehet hangosan elkezdem dúdolni az éneket. Ha otthon vagyok akkor ezt a lalát, vagy bármilyen egy szótagú szót behelyettesítek a szöveg helyére. És csak ezek után éneklek normálisan. Kezdek rájönni a beéneklés fonotsságára. Nemcsak a szöveg szempontjából, hanem hangmagasságéból is. Voltam egy lelkigyakorlaton, ahol ideiglenes kórust alakítottunk. A próbákon még a saját hangszínemben énekeltem. De a misén már én is ezt a legjobb esetben mezzo, de inkább szoprán szólamot toltam. Megfelelő beéneklés nélkül. Ahhoz képest, hogy ez 23-án volt még be vagyok rekedve. Ez olyan értelemben jó, hogy aránylag szépen énekeltem, ez sikerélmény volt.

Az a jó a próbákban még, hogy mindig bölcs dolgokat tudok meg. A szobrászatról amit mondott Árpi, hogy nem összerakják a szobrokat, hanem kifaragják. Ezt, hogy az éneklés nem egy kirakózás azt , a lány , aki tartotta az előző próbát, és sajnos nem emlékszem a nevére ő is megerősítette. Az egyes énekek folyamatok, és nem ilyen kis micsodákból állnak össze. Még régebben írtam egy verset a zenéről. Kezdem ezt egyre inkább igaznak érezni.

A zene...

A zene belém hatol

és lelkem mélyéig ér,

majd a magasba repít,

és megváltást ígér.

Boldogságot és örömöt

csen a szívembe,

ugyanakkor rengeteg

fájdalom van benne.

Néha tőle a lelkem

boldogan táncol,

néha ledermeszt

és magához láncol.

Néha szabad leszek

tőle akár egy madár,

néha rabul ejt,

aztán börtönbe zár.

Visszavisz a múltba,

és segít jelen lenni,

elrepít a jövőbe

valahová messzi.

Van, hogy hirtelen tőle

szerelmet élek át,

majd előhozza a mélyből

a harag démonát.

Van, hogy magába rejt

és eltemetkezem belé,

van, hogy tovább küld

a többiek felé.

Van, amikor szűzies,

és van, amikor zsivány,

van, amikor teljesség,

és van amikor hiány.

A szívem elnyeli

a hangját és a csendjét,

az élet kuszaságát,

és az élet rendjét.

Olyan, mint a folyó,

és olyan, mint a part,

magával sodor,

mégis mederben tart.

Olyan, mint a menny

és olyan, mint a pokol,

van, hogy életet ad,

és van, hogy haldokol.

Íme, ez az, amit

rejt a szívem mélye,

a zene szeretete,

a szeretet zenéje.

Most szeretnék nektek bemutatni egy számomra nagyon meghatározó közösséget. Másfél-két hónap távlatából így emlékszem vissza a Dorexre:

2014 végén kezdtem ott, novemberben. Előtte egy sajtgyárban dolgoztam, és megkérdezte a Fürge Diákos munkaközvetítők közül Marosy Zsuzsi:mennék e egy játékgyárba? Mondtam, hogy igen, és valamiért nem tudtam bemenni aláírni ezt az eseti szerződést. Ráadásul az volt még, hogy elküldte Zsuzsi az emailt, hova kell menni, csak valamiért nem kaptam meg a citromailben. Úgyhogy végül is megnéztem az interneten, hol van Soroksáron játékgyár. Ezt a Fürge diákosok nagyon jó néven vették. Az első nap az volt a szerencse, hogy más is ment arra, nem egyedül tévedtem tehát el. Elmentünk a dohányboltig ott megkérdeztük hol van ez a hely. Mondták, hogy próbáljuk meg inkább azt, hogy átmegyünk az út másik oldalára, és ha látunk egy zöld épületet, akkor menjünk át síneken meg mindenen keresztül.

Szintén még az első nap mondta István, a műhelyfőnök: Ne legyek ilyen félénk, mert itt perverz állatok vannak, akikkel szemben nem is emlékszem milyennek kellett volna legyek. Most már mindegy is, mert ettől csak ugye jobban bepánikoltam. Amiatt, hogy akkor még házas voltam, aránytalanul sok néven futottam. Voltam nyilván Takácsné; ezenkívül Tóthné, Törökné, Bakácsné is talán, ezekre emlékszem. Az jó volt mindenképpen ott, hogy egyrészt tetszett ez a játék összeszerelés, és a végére már nagyon belejöttem. Az az érdekes, hogy a legjobb és a legrosszabb dolog volt egyben ott a viccelődés. Volt amikor elég jóra sikeredett egy- egy poén, voltak nagyon nagy kiborulások is. Írnék ide elég sok beszólást de nem hiszem, hogy illene, Attila, vagy István után szabadon idéznem.

Amikor februárban már nagyon elfajult a kapcsolatunk Takács Petivel, akkor főleg Anna segített sokat. Sőt a maga módján mindenki próbált megvigasztalni. Ezért nagyon hálás vagyok, azért is, hogy menedékek nyújtottak az akkor még otthoni viszályok elől. Akiket még nagyon szerettem a diákok voltak. Igyekeztem minél barátságosabb lenni mindenkivel. Ami azért is jó volt, hogy egyszer nem figyeltem eléggé, és simán elindultam volna úgy hogy mindkét irányból jött a HÉV, és Kata visszahúzott. Hát nem azt mondom, hogyha rosszba lettünk volna akkor ki is lök a sínek közé, csak mindenképp kevesebb figyelmet kapok. Nagyjából erről a történetről ennyi elég is. Sőt lehet, hogy írhatnék még sok mindent a Dorexről, most egyelőre ennek a visszaemlékezésnek is a végére értem.

Idén szeptember elejéig dolgoztam itt, és mindent köszönök. Nyilván pár dolgot sajnálok is, ha ártottam valakinek. Akkoriban amikor eljöttem ez a szám elég nagy sláger volt. Ezzel nagyjából ki is tudnám fejezni a búcsúmat. Jöjjön tehát a Sajnálom című dal.

Augusztus 27-én szombaton Szeretetláng találkozón voltam. Életemben most először, és remélem még sokszor kerül erre sor. Mert nagyon jó volt. A templomtól indultunk reggel nyolckor,a többi kistarcsaival akik jelentkeztek rá. Valamivel kilenc után érkeztünk meg, a máriaremetei templomhoz. A téma ez volt: Minden család Kegyhely legyen!

Guido Martirani atya köszöntőjével kezdődött, ami majdnem kimaradt. Aztán Bocsa József piarista atya tartott előadást a nemzedékek közti gyógyulásról. Eleinte erről, hogy mi történik akkor, ha három generáció lakik együtt. Utána a családfa gyógyításáról beszélt elég sokat, hogy tehát nem csak az a fontos, hogy az élőkkel milyen kapcsolatban vagyunk, hanem az is hogy a holtakkal milyenben. Erről a témáról néhány könyv bemutatásán keresztül beszélt. Az első ilyen könyv A családfa gyógyítása, amit már volt szerencsém olvasni. A szerzője egy pszichiáter. Felismerte a Szentmisék gyógyító erejét. Szó volt arról, hogy a gyónáshoz nem csak a bűnbánat, és a bocsánatkérés tartozik hozzá, hanem a megbocsátás is. Még bemutatott több könyvet is, amik közül kettőt emelnék ki. Az egyik a Szabadíts meg, a másik az Eloldozva. Az utóbbit meg is vettem a színpadnál levő egyik standnál. Miről is szól a Szabadíts meg ? Van benne elég sok ima, amikkel a fizikai, szellemi, és pszichés gyógyulásunkért tudunk imádkozni. Azt javasolja a szerző, hogy válasszuk ketté a dolgokat. Legyen egy listánk az értékekről, és egy másik arról, hogy miben nem szabadna semmiképp sem résztvennünk. Az Eloldozva pedig a gonosztól való szabadulásról szól. Mindhárom könyv a Marana Tha kiadónál jelent meg, és meg is lehet venni náluk.

A következő előadást dr. Csókay András agysebész tartotta. Elég profán oknál fogva (vártam a WCre) lemaradtam a feléről. Még így is nagyon megrendítő volt. Arról beszélt, hogy nem a terroristák okozzák a legtöbb bajt, hanem sajnos az orvosok. A sok abortusz által, erről a nap folyamán valamiért nagyon sokszor volt szó. Beszélt a bűneink következményeiről és arról, hogy nem mindig a bűneink miatt ér szenvedés, hanem van, hogy nem tehetünk róla. Erre azt hozta példának, hogy az egyik fia 10 évesen meghalt, megfagyott télen a medencéjükben. Ilyenkor két út van, ha lehet ezt mondanom jobbik esetet fejtette ki. Hogy a szenvedés és a kiüresedés közelebb visz Istenhez. El lehet jutni mély Istenkapcsolathoz belső mély imádsággal és böjttel is. Mindenesetre a tragédiák által hirtelen kerülünk közel Jézushoz. Ilyenkor frontálisan ütközünk önmagunkkal.

Majd jött egy ebéd szünet, és Olaj Anett tanúságtételével folytatódott a nap. Ő az abortusz.hu értelmi szerzője. Hogyan is jutott idáig milyen élettapasztalat által? Dunaújvárosban született. Van két testvére. Amilyen kiegyensúlyozott gyerekkora volt, olyan szélsőséges volt a kamasz kora. Ez volt a mottója, mit ami sokszor a nyugati kultúráé is: Akkor vagy szabad, ha mindent megtehetsz! Te vagy a tested ura! Az egyetemista évei is ennek a jegyében teltek. Filozófiát tanult. Egy étteremben volt pultos, a főnökeivel járt bulizni. Illetve nem csak velük és itt kezdődtek a fő bajok. Hanem a volt osztálytársaival is volt egy bulin. Ahol az egyik fiúval egyéjszakás kalandba keveredett. Másnap reggel pedig megjelent a fiú terhes menyasszonya a színen. Ami Anettet azért sokkolta, mert esélyesnek tartotta magát is arra, hogy teherbe fog esni a sráctól. Így is történt, hogy várandós lett. Viszont nem akarta megtartani a gyermeket. Illetve volt legalább egy pillanat, mikor igen. Amikor az orvos kérdezte tőle: Jó a magzat szívhangja, biztos, hogy el szeretné vetetni? Végül is így döntött Anett, hogy igen. Egy idő után elege lett a férfiakból. És lásd milyen ironikus Isten, pont ekkor ismerkedett meg a férjével. Akivel azóta négy gyerekük van. Anettnek nagyon sokáig volt nagyon mély bűntudata az abortusz miatt, mígnem egyszer a meg nem született lányával és Jézussal álmodott. Akik elmondták, hogy megbocsátanak neki. És az abortuszt fontoló vagy azon már sajnos átesett lányok számára hozta létre a honlapot. Hogy segítsen nekik.

Anett mély és tanulságos beszéde után elimádkoztuk a Családok Szeretetláng Rózsafüzérét. Ezt majd leírom külön. Az utolsó és várva várt előadást Francesco Bamonte atya tartotta. A téma ez volt: Szűz Mária harca a gonosszal. Először Luciferről beszélt, akinek a neve fény hozót jelent. Fény hozó is volt, amíg szembe nem szegült visszavonhatatlanul Istennel. Ő nem fogadta el többek között Jézus megtestesülését sem. Szűz Máriát pedig végképp nem. A lázongása miatt száműzte őt Isten a pokolba, az őt követőkkel, a démonokkal együtt. Isten töretlenül szabad akaratot adott és ad ma is az embereknek, és az angyaloknak egyaránt. Elkezdődött a harc a jó és rossz között. Az angyali seregek élére Mihály arkangyal került, akinek ezt a jelenti a neve: Ki olyan, mint Isten? . És minthogy a Sátán, ahogy a későbbiekben hívták Lucifert, nem tud közvetlenül szembeszállni Istennel, minket embereket igyekszik ellene fordítani. Azonban már csak azért sem vagyunk védtelenek a Sátánnal szemben, mert velünk van és közbenjár értünk Mária. Egészen a halálunk órájáig, sőt főleg akkor. Bamonte atya ezt javasolja, sőt erről szólt a találkozó, hogy ajánljuk magunkat Máriának és egyúttal Jézusnak is. És nem azt mondom, hogy nekem bejött a dolog, mert ez csúnya kifejezés lenne rá. Mindenesetre eldöntöttem, hogy hagyom Istennek, hogy oda helyezzen, ahol látni szeretne, és így kerültem a II. Rákóczi Ferenc Gimnázium kémia, biológia laborába, szertárosként. Elég szoros összefüggést látok a két dolog közt.

Korábban írtam ilyen címmel egy verset, hogy szeretet láng. Befejezésül had osszam ezt meg Veled.

Szeretetláng

Akikért a szívem

szeretet lángra kap,

rájuk utána gondolok
szinte minden nap.

Az irántuk való szeretet
egyre többet ér,

és egyre fontosabb,

hogy megtudják, ezért.

Igyekszem úgy szeretni őket,

ahogy tőlem telik,

és azt tenni értük,
ami jó lesz nekik.

A szeretet türelmes
a szeretet jó,
egy hosszú beszélgetés,

egy bátorító szó.

A szeretet hiszi,

hű hozzá a barátja,

nem féltékenykedik,

ha beszélgetni látja.

A szeretet szerény

és sosem kérkedik,

a másik nála is jobb,

hogyha kérdezik.

A szeretet tapintatos,

akkor beszél, ha kell,
észreveszi a jót,

a rosszat nem nagyítja fel.

A másik emberrel

önzetlenül bánik,

tényleg csak azt teszi,
ami hasznára válik.

Mindig megbocsát,

és nem gerjed haragra,

bármi rosszat is tesznek,

sosem hánytorgatja.

Ha valakit bántanak,

a szeretet a vigasz,

és csak annak örül,
ami jó és igaz.

Nincs olyan dolog,

amit ne tűrne jól,
bármi is történik,

egy rossz szót sem szól.

Azt mondja, amit Jézus:

most bármit is teszel,
hiszem, hogy megjavulsz,

és nem ítéllek el.

Aki magára hagyja,
abban tovább remél,

szemrehányás nélkül

várja, hogy visszatér.

Nincs az a lemondás,

és nincs olyan áldozat,
amit a szeretett

személyért meg nem ad.

Vágyom hozzád hasonlóvá

válni Jézusom, mert

szeretnék így szeretni
egyre több embert.

Mert ha egy nap majd
a földi testem kihűl,
nem marad más belőlem

a szereteten kívül.

Most a Váló Hálót szeretném végre bemutatni Neked. Már így is régóta halogatom. De ne szaladjunk ennyire előre. Hogyan is alakult ez, hogy érintetté váltam, szó szerint, a Váló Hálóban?

2014. augusztus 30-án házasságot kötöttünk Takács Petivel. Mostanában lettünk volna tehát két éve házasok vele, ha együtt maradunk. Máshogy alakult azonban az életünk, ahogy szerettük volna eredetileg. 2015 januárjára már elviselhetetlenné lett a közös életünk, így februárban valamivel Valentin nap előtt elköltöztem Petitől Mátyásföldről. Egy végtelenül fájdalmas szakasza következett az életemnek. Néztem akkoriban egy filmet, ami segített, ha mást nem is megnevezni a fennálló helyzetet. Ez a film címe: Az a bizonyos első év. Mondanom sem kell, hamar ismertem magamra, és dacára, hogy vígjáték végigsírtam. Volt pár ének is, amiket akkoriban sokat hallgattam, szintén emiatt, mert segített belehelyezkedni a helyzetembe, majd segített valamelyest kikecmeregni belőle. Ezek azok az énekek: Legyen úgy, Eskünk, Nem voltál jó, Menetjegy, A Hold, Say something..., Unbreak my heart.

Most azokról a csoportokról és személyekről mesélnék, akik segítettek. A teljesség igénye nélkül. Nagyon fontos szerepet játszott az életemben Ágota, a pszichológusom. Jézust juttatta eszembe, aki minden bukásom ellenére visszavár. Ő javasolta a Váló Hálót is. Nagyon türelmesen és következetesen átsegített egy képpel élve: fájdalmaim tengerének túlsó partjára. Mutatott egy tanulmányt a poszttraumás növekedésről, ami szerencsére kezd beigazolódni az életemben. Akik még sokat segítettek, mint mindig most is Szabina, és Lilla. Ők javasolták a Cursillot, ahol enyhült a mérhetetlen bűntudat é szégyen, amit éreztem. És ami segített, hogy ne forduljak el teljesen az Egyháztól. Mert amúgy szégyelltem templomba menni. Mindig leges leghátul álltam meg a misén, és még vége sem lett, viharzottam is ki, mint akit kergetnek.

A táncterápia is nagyon fontos csoport volt az életemben. Eszter és Orsi nagyon jó és felelősségteljes csoportvezetőknek bizonyultak. A csoport tagjai pedig nagyon elfogadóak, szeretetteljesek és barátságosak voltak. Illetve töretlenül ilyenek. Akikről szintén nem felejtkezhetek meg soha a Dorex játékgyár felnőtt és diák dolgozói. Sokat segítettek a vidámságukkal, segítettek elbagateillizálni a helyzetet. Ami létfontosságúnak bizonyult.

Végül pedig és nyilván nem utolsó sorban a Váló Hálósok segítettek. A vezetők: Sanyi, és Mariann, és ugye a tagok. Ami nagyon fontos volt még, hogy végig velünk volt Isten alkalomról alkalomra, sőt két találkozás között is. 2015 nyarán kezdtem el járni oda, a Szilágyi Dezső tér 3-ba. Itt nagyon elfogadottnak és szeretettnek éreztem magam. Ezzel az egésszel az az üzenetem, hogy van remény. És van Váló Háló is, illetve lesz. Íme a hirdetés szövege:

"Embert és családot építünk.”

Elváltaknak – 12 hét

2016. szeptember 16-tól, minden pénteken 19.00-től,
az I. kerületben, a Szilágyi D. tér 3. sz. alatt indul a Válóháló.

Kit hívunk?

·0 Elváltakat,

Mit adunk?

·1 12 hetes, kiscsoportos képzést bibliai alapokon,

·2 Közösséget,

·3 Életszemlélet-váltást a puszta gyógyulás helyett,

Mit kérünk?

·4 Rendszeres, aktív részvételt,

·5 Ha egyben fizeted a teljes tanfolyamot, akkor kedvezményesen 12.000.- Ft helyett csak 10.000. Ft-ot. Ha két részletben szeretnéd fizetni, akkor 2x6.000.- Ft-ot.

Szeretettel várunk!

Jelentkezés:

Paksy Mariann

paksy.mariann@gmail.com

20/886-1934

www.valohalo.hu

Tehát, ha te szeretnél segítséget kapni, vagy az ismerőseid közül valaki. Akkor arra kérlek, hogy ne habozz. Jelentkezzetek! Ha az jelentené az akadályt, hogy ki legyen addig a gyerekekkel, attól nem kell félned, én mindenképp megyek a VH-s alkalmakra és vigyázok rájuk.

Elérkeztünk a " Ti kinek tartotok engem?" 3/3-hoz. Most a tábor fizikai oldaláról fogok írni, a tábor lelkisége és a szellemisége után. Mi az, amihez az erőnlétemre volt szükség? Volt bőven ilyen is. A Galgás táborba segítőként (vagy önmagamat inkább "segítőként" jellemezném) számomra két nappal korábban kezdődött, mint a táborlakóknak. Augusztus 3-án szerdán fél 10-re értem oda. Ági kérdezte, azt hiszem: ki mit szeretne csinálni és én a röplabda pálya gyomlálását választottam. Ennek kapcsán végigkapáltam az elő tábort ( a többi részében meg karkötőt fontam, nem is tudom Eszter, hogy kinek). Ami elég érdekfeszítő volt, és fárasztó is egyben. Kitört Márti és Ati közt egy teológiai vita erről: Mit jelent, boldogok a lelki szegények? Úgyhogy remélem röplabdáztatok. És remélem továbbá, ha igen, akkor nem állt semmi a lábatokba. Mutatok nektek egy előtte-közben-utána képet. Volt egy elég jó egybeesés az elő táborban. A tábor előtti este, amikor Laci atya misét tartott nekünk pont az a rész volt az evangéliumból, mikor Jézus megkérdezi ." És ti kinek tartotok engem?" Az elő tábor többi részéről nem is nagyon írnék. Ha szerveztél már tábort sejted mi volt ott, ha nem akkor meg ... jobb, ha nem tudod meg :)

A tábor elején volt egy nyitó mise ami után megszentelték és kiosztották a mütyüröket. Minden évben van valami, ami jelképezi a tábort témáját, amit emlékeztetőül megőrizhetünk róla. Idén egy "szent szütyőt" kaptunk. Ebbe lehetett tenni a bűnbánati napi fagyöngyöket, a három cetlit, vagy a karkötőt is akár. Ha már a tárolásnál tartok idén is voltak borítékok, ahová üzenhettünk egymásnak. Nekem ez elég jól jött, mert van amit sajnos nem mertem volna elmondani személyesen és segített a megnyílásban. Sőt Klári neked elfelejtettem válaszolni. Örülök, hogy egy sátorban voltunk. Ami a Jézus játék, a cetlik és a Jézus játék után segített a megnyílásban az a túra volt. Ugye Gergő Riporter Norbi, és Zsófi. Jól kibeszéltük az őzek támadási szokásait. Sőt a misén mondtam könyörgést is, amit előtte leírtam. Érdekes, hogy szinte nehezebben fogalmazok meg egy könyörgést, mint egy komplett 20 perces, vagy fél éjszakás Szentségimádást.

A tábor alatt az eddigi évekhez képest aránytalanul sok sport volt. Nagy örömömre. A röplabdapályát csak futólag, öt perc erejéig teszteltem. Most nem szerettem volna röpizni, mert csak az a két Everlastos csuklószorító tartja össze a kezeim, főleg a jobb kezem. Ilyen szempontból lehet nem volt az sem a legszerencsésebb választás, hogy a fociban kapus volt. Tehát ha röviden akarnám jellemezni a Galgás tábort, akkor az elő tábort végiggazoltam, a tábor többi részét végig fociztam, illetve kapuskodtam. Erről bizonyítékként nézd meg a képet. Volt még számháború és méta is. A számháborúban is védő voltam. Ami nem annyira jött be, mint a focinál. Nos ő... Három körben is sajnos vesztettünk mi citromsárgák a narancssárga csapattal szemben. A számháborúzás után métáztunk egyet. Már hiányzott úgyhogy örültem neki.

Most is színes estre, táncházra és tábortűzre végződőtt a tábor. Fájdalommal vegyes öröm volt bennem. Fájt, hogy búcsúzni kellett a tábortól. Ugyanakkor örültem , hogy ennek van egy rítusa, a búcsúzásnak, ami segít összefoglalni és helyére tenni az eseményeket. A színes esten jobbnál jobb előadások voltak. Mi nyuggerek egy Hamupipőke feldolgozást adtunk elő, Jézussal kiegészítve. Igazából csak azért javasoltam, hogy legyen benne Jézus, hogy legyen szerepem. Ugye: „Milyen boldogok és áldottak a szelídek és alázatosak, mert ők fogják örökölni a földet!”(Máté 5:5 ) Végül is jó volt az előadás tanulsága, hogy Jézus mindenütt ott van. A folytatásban volt táncház. Most is nagyon jó volt. A csoportos és a páros táncok is. A páros táncnál én is azt csináltam mint amit a többi kicsit is népszerűtlenebb valaki. Lecsaptam a legközelebbi emberre: Táncolna e velem. Zsuzsi párválasztási tanácsai 1/1-et olvashattad. Az estét a tábortűz zárta. Az idei Galgás tábor felfedezettje számomra most te lettél Márti. Köszönöm a beszélgetéseket az egész táborban és a tábortűznél, és köszönöm az ölelkezéseket is. A tábor összességében maga volt a Mennyország. A visszaérkezés pedig ennek fényében olyan volt, mintha a klinikai halálból tértem volna vissza a mennyből. Ilyen még nem fordult velem elő, és remélem nem is fog. Ha már egyszer bejutok a mennybe majd jobb szeretnék ott maradni. Ugye megérted?

Ha még nem idéződtek benned fel eléggé az emlékek, feltéve, hogy voltál a táborban. Vagy ha nem voltál, akkor még nem volt elég ebből az emberkínzásból, amit a fájdalom jelent, hogy te nem lehettél részese mindennek. Jöjjön egy összefoglaló, mi is történt nap nap után, programról, programra.

1. Nap: augusztus 5 péntek:

Nyitó mise

ebéd

ismerkedős kiscsoport

sport

1. Előadás: Mit kell tudjunk Jézusról? És mit verjünk ki sürgősen a fejünkből?

Kiscsoport

vacsora

Jézus játék

esti ima

2. Nap: augusztus 6 szombat:

Bűnbánati ráhangolódás, gyónás

kirándulás

vacsora

sport

esti ima

3. Nap: augusztus 7 vasárnap:

hajnali mise

kakaós, kalácsos reggeli

aláírós játék

2. Előadás: Hogyan tapasztalhatod meg Jézust?

Jézusi tulajdonságos karkötőcsere

kiscsoportos beszélgetés

számháború

méta

sport, a változatosság kedvéért

teaház/ filmnézés: Imával nyert csatát

esti ima

4. Nap: augusztus 8 hétfő:

Reggeli ima

3. Előadás: Hogy értheted meg Jézust? Hogy alakíthatsz ki vele kapcsolatot?

Kiscsoport

vakmise

sport

közbenjáró ima

5. Nap: augusztus 9. kedd:

Szentség eltétel, közös zsolozsma

4. Előadás: Mit jelent Jézust elfogadni, befogadni és szeretni? Hogy ez mennyire kockázatos? Ítéld meg te. Egyelőre nem adnék ehhez több szempontot.

Ebéd

színes estre készülő kiscsoport

mise

színes est

táncház

esti ima

tábortűz

6. Nap: augusztus 10 szerda:

Összefoglaló előadás

búcsúzós kiscsoport

sátorbontás

záró mise

Remélem felkeltettem az érdeklődésed Galgamenti Nagyboldogasszony Közösség iránt. Íme a közösség Facebook oldala.